Film Színház Muzsika 1974. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-25 / 21. szám
Színházak, stílusok „Megtalálni önmagamat../" Marsek Gabi színházi próba után Marsek Gabi, a Huszonötödik Színház tagja. Neve ott szerepel majd minden bemutató szereplőlistáján. De ha valaki megkérdezné, milyen szerepeket is játszott a fiatal színésznő, nem tudnánk felidézni alakításait. Nem meghatározható személyeket, jellemeket formált meg. Vajon kielégít ez egy fiatal művészt? — A főiskolán mindig darabokról, szerepekről álmodoztunk — emlékezik Marsek Gabi. — S amikor kiléptünk az életbe, azaz valamelyik színházhoz szerződtünk, ösztönösen élt bennünk — talán mert sok főszerepet játszunk a főiskolán — fontosságunk tudata. Ezért szerződtem a főiskola elvégzése után Pécsre. Nem ismertem az ottani körülményeket, de úgy hallottam, remek színház, ahol a fiataloknak nagy lehetőségeik vannak. Engem a nagy lehetőség elkerült, találkoztam a sikertelenséggel. Magányosnak éreztem magam, nem értettem, hogy engem, Marsek Gabit nem hívnak se filmezni, se tévézni. Aztán rájöttem, nincs értelme az önmarcangolásnak, le kell győznöm önmagamat. Az értelmetlen játszadozásokat fel kell váltani értelmes dolgokkal. Munka kell. Mert enélkül értelmetlen az élet. Az első évad végén hívott a Huszonötödik Színház, s én jöttem, mert úgy éreztem, új színek, új lehetőségek várnak itt rám, valami mást akarnak belőlem kihozni, valami olyat, amire eddig én nem gondoltam. Persze azért nem szabad elhallgatnom, hogy mégis hasznos volt számomra a pécsi szerződés. A főiskolán ugyanis nagyon rosszul, hisztériásan próbáltam. Félreértettem a tanárok kívánalmait, azt hittem, állandóan bizonyítani kell. Pécsett jöttem rá, hogy nem kell szünet nélkül ezt tenni. Ott tanultam meg próbálni. S most itt, a Huszonötödik Színházban a legnagyobb örömömet éppen a próbákban találom. A Huszonötödik Színház kitűnő lehetőség a tanulásra. Itt jöttem rá, hogy lehet háttal is állni a közönségnek. Hogy lehet háttal is játszani. — Nem zavarja, hogy a Huszonötödik Színházban nincs mód arra, hogy kiemelkedjen társai közül ? — Nem. Megszoktam, hogy Marsek Gabi, mint személyiség nem létezik. Csupán egy láncszeme az együttesnek. A problémák más okból vetődnek fel bennem. Nevezetesen: hogyan lehet ezeket az előadásokat a bemutatón produkált intenzitáson tartani. Úgy éreztem, a tartalom és a forma előbb-utóbb szétesik bennem. Megpróbáltam megteremteni önmagam számára a saját fontosságom tudatát, azt, hogy a személyiségem nem veszhet el, hiszen az együttesben szükség van rám, mint közkatonára. — Tehát már nincsenek olyan vágyai, hogy „hagyományos” színdarabokban játsszon? — Dehogynem. Boldogan játszanék Csehovot, Shakespeare-t. De tudom, előbb alaposan meg kell tanulnom a mesterséget: jól beszélni, kitűnően mozogni. Hiszem, hogy négy-öt év múlva a Huszonötödik Színház is eljut odáig, hogy klasszikusokat játsszon. De ehhez megfelelő színészi és rendezői egyéniségekre van szükség, s idő kell ahhoz, hogy valamennyien felnőjünk odáig. Addig is megpróbálom önmagamat igazán megtalálni, s megteremteni a hitet a jövőmben. Valami varázslatot keresek. Olyan dologra készülök, amit mozgással, hanggal, testtel, szemmel, hajjal lehet kifejezni, ami olyan odaadása a színésznek, ami a közönségben visszhangra talál. Azt szeretném, hogy akik előtt játszom, ugyanúgy asszociáljanak, mint én, ugyanúgy teljesedjék ki bennük a gondolat, mint bennem. Az egységet keresem a mozgás és a beszéd között. Hiszem, hogy megtalálom. Lehet, hogy egy József Attila versben, lehet, hogy egy monodrámában, de az is meglehet, hogy egy parányi szerepben. . . .. .. „Hamlet kötelez..." Székhelyi József szerepei között megfér az Üvegfigurák Tomjának lírai rajza, Scapin nyers komikumával és Tigris Brown lágyszívű rendőrfőnökével. Diplomája átvételének pillanatában lábdübörgés jelezte a főiskolások rokonszenvét. Kecskemétre szerződött ... — Első szerep? — A Bánk bán Ottója. Véleményem szerint hisztériás, szexuálpatológikus eset. Féltékeny. Elirigyli Melinda szerelmét, Biberach eszét, Gertrudis hatalmát. Kalandorvilágnézetű pondró. — Mit jelentett huszonéves színészkorban Hamletet játszani? — Annak, aki Hamletet játssza, világnézeti többlettel kell rendelkeznie, egy generációt kell képviselnie, a sajátját. Tartalmilag azt jelenti, hogy az az áldozat, amit Hamlet hoz a világért, jellegénél, módszerénél fogva döntően egy becsületes huszonéves generáció áldozata. Mert mi, még huszonévesek „költészettel és dallal” tartozunk az utánunk következő tizenéveseknek. S az előttünk haladók felé erős, érett, bemutatkozó kézfogással. Hamlet eleve türelmetlen. Izgatott. Gyors, mint maga az igazság. Mert minden kortársánál mélyebb alkati személyiség, moralitása is végtelen. Az ő felelőssége, erkölcsi kényszere, minden generáció számára példa. Feledhetetlen munkahangulat. Ruszt József rendezővel reggel nyolctól éjjel kettőig próbál. Rapszódika- 19