Film Színház Muzsika, 1975. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-25 / 4. szám
TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ TELEVÍZIÓ A — És milyennek látja a mai fiatalokat? Hiszen az ifjúság problémái mindig sokat foglalkoztattak. — A mai fiatalok sok vonatkozásban többet tudnak és okosabbak, mint amilyenek mi voltunk, s olykor meglepően kedvesek is. A mi fiatal korunkban semmit se tudtunk azokról a technikai kérdésekről, amelyekben ők ma annyira jártasak. Írtam néhány tanulmányt és írok ma is a fiatalokról. A fiatalok többsége ma az utcán éli életét, az idő kerekét nem lehet visszaforgatnunk, de fontos feladatunk, hogy sok szeretettel, felvilágosító munkával neveljük őket, lelki erőt öntsünk beléjük. — Úgy tudjuk, professzor úr, sok színészt, művészt, ismer. Már csak a felesége révén is. . Igen jó ,barátság fűzi például Gobbi Hildához. S fűzte egykor Bajor Gizihez is... Hogyan emlékszik rá? — Én nem igen tegeződöm jóformán senkivel sem, de Gizivel tegeződtem. Gyakran találkoztunk, nagyon jóban voltam vele is, férjével, dr. Germán Tibor professzorral is. Sajnos, Tibor túlságosan sokat foglalkozott Gizi fülével, betegebbnek hitte, mint amilyen valójában volt. 1947-ben vagy 48-ban egy külföldi antibiotikumot vittem át a gégeklinikára, ahol Bajor Gizit akkor ápolták. Legnagyobb meglepetésemre az ágyon nem Gizi feküdt, hanem Tibor. Gizi Gombaszögi Ellával kártyázott vidáman. Amikor elbúcsúztunk, kikísért a kapuig, és a fülembe súgta: „Tónikám, ne engem gyógyítsatok, inkább Tiborral törődjetek..." Sajnos ebben is neki volt igaza. — Professzor úr mit olvas legszívesebben? — Otthon az én szobám három falát csupa orvosi és természettudományos könyv borítja. A feleségem könyvei pedig mind szépirodalmiak. Ő figyelmeztet mindig arra, ha új szépirodalmi mű jelenik meg, s amikor futja időmből, örömmel el is olvasom ezeket. — Lámpalázas-e a tévé kamerája előtt? — Az vagyok mindaddig, amíg meg nem szokom a magam hangját, aztán belelendülök a beszélgetésbe. Egyetemi előadásaim idején,a tanteremben is ugyanezt a fajta elfogódottságot éreztem. Azt hiszem, ez nemcsak az én sajátságom, hanem mindenkié, aki komolyan, felelősségtudattal csinálja azt, amit éppen csinál. Gách Marianne TAKÁCS MARI: A dobozból jelentem... Amíg mi a dobozban tevékenykedünk, állítólag a közvélemény-kutatók sem pihennek. Szorgalmasan járják a családokat, az „egységeket” és jegyzik: kinek, milyen műsorok tetszettek a legjobban. Mindez arról jutott eszembe, hogy a Rádió és Televízió Újságban szerényen elrejtve ezt olvastam. Az október 8—13-ig terjedő időszakban a legnagyobb előzetes érdeklődést a Magyarországi Japán tornabemutató és a Színészmúzeum adása váltotta ki, megtekintésük után ugyanezek a műsorok aratták a legnagyobb tetszést is. A hír meglepett. Eddig azt hittem, hogy egyéni, hasonlíthatatlan ízlésem van, most pedig kiderül: egyezik az átlagnézőével! Mindenesetre egy biztos, nekem mostantól kezdve semmi vitám nem lehet a tévénézőkkel, nyugodtan beszélhetek a nevükben... A Színészmúzeum Kabos Gyula műsorát először március 30-án, szombaton este vetítettük. Az egyik legjobbnak minősített adás tehát októberben már ismétlés volt, méghozzá vasárnap délutáni! Nagyon jónak kell lennie egy műsornak — gondolom —, hogy még az ismétlés is ilyen hatást váltson ki. Ezért kerestem meg Bános Tibort, a Színészmúzeum forgatókönyvíróját, hogy ennek a közkedvelt műsornak műhelytitkairól beszélgessük. — Gratulálok a tizedik adáshoz! Azt a drága Latabárt kaptuk benne vissza, ha rövid időre is, akit öt éve elvesztettünk. — Rengeteget dolgozunk — mondja —, amíg egy-egy adás a néző elé kerül. Legnehezebb az archív filmek kiválasztása. Sötét szobában egy mini-„vászon” (vágóasztal) előtt nézzük a filmeket hat-nyolc órán keresztül, s mindjárt döntünk is, hogy melyik adáshoz tudjuk a legjobban felhasználni. Amikor a Kabos Gyulaműsorhoz kerestünk anyagot, néhány percre felbukkant például Peti Sándor alakja. Természetesen azt a részt is megjelöltük a filmszalagon, hogy amikor majd a Peti-adást készítjük, már könynyebb dolgunk legyen, mert tudjuk, hova kell nyúlni... — Hogyan választják ki a közreműködő színészeket, írókat, rendezőket? — Nagy örömünkre szolgál, hogy Dajbukát Ilonával dolgozhatunk — legközelebb például Kiss Manyi első pesti bemutatkozását meséli el. Kitűnő partnereink közé tartoznak: Makay Margit, Neményi Lili, Bulla Elmo, Hegedűs Tibor ... és sorolhatnám még hosszan azokat, akik nemcsak kortársai, vagy ismerői ennek a nagy színésznemzedéknek, hanem bennük él azoknak az éveknek, előadásoknak, a próbáknak és közös fellépéseknek sok-sok izgalmas mozzanata. Szívesen vesznek részt a sorozat adásaiban. — De ez sem mindig ilyen egyszerű. Különösen az olyan színészek esetében, mint Rózsahegyi Kálmán, vagy Rátkai Márton volt. A most következő adások közül pedig Törzs Jenő és Mály Gerő nevét említhetem. Ezek a nagy művészek lassan távolodnak tőlünk, és egyre ritkul azok száma is, akik beszélhetnek róluk. Ilyenkor mindig elszorul az ember szíve, és arra gondol, mi lett volna, ha ehhez a munkához legalább tíz évvel korábban fogtunk volna hozzá. Ki mindenki beszélhetett volna még a magyar színészet nagy korszakairól és alakjairól?! Szerencsére Bálint Lajost még szóra tudtuk bírni Bajor Gizivel kapcsolatban, de Törzs Jenőről és a Tháliáról már ő sem tudta elmondani visszaemlékezéseit... — A mi televíziónk már idestova tizenhetedik éve sugároz rendszeresen műsort — szólok közbe. — Közvetítettünk sok szép színházi előadást, és számtalan műsorunk volt, amelyekben az azóta eltávozott művészek szerepeltek. Ez az anyag nyilván segíti a Színészmúzeum alkotóit? — Sajnos, csak igen szerény mértékben. A felvett műsorokat gyakran letörölték — lehet, anyagtakarékosságból —, így az ötvenes évek végéről, a hatvanas évek elejéről szinte alig maradt meg valami, amiből részletet tudnánk bemutatni. Hogy csak egy friss példát említsek: március 10-én lesz Ladányi Ferenc halálának tizedik évfordulója. Ebből az alkalomból bemutatjuk a felszabadulás utáni színjátszás e kimagasló egyéniségének életútját, de a két legnevezetesebb szerepéről, A néma levente Agárdi Péteréről és a Peer Gyntről csak partnerei: Ruttkai Éva, Gobbi Hilda, Törőcsik Mari mesélnek, mert egy kockányi felvételanyagunk sincs az előadásokból! A Színészmúzeum alighanem hézagpótló szereket tölt be. A Csenterics Ágnes szerkesztésében és rendezésében készülő adások szórakoztatnak, ismereteket közölnek, s nemcsak nekünk, a mai nézőknek szereznek örömet, hanem a következő nemzedékeknek is, ha olyan színészekről esik szó, mint Csortos Gyula, Tőkés Anna vagy Somlay Artúr. A felvételek pedig, remélem, már nehezebben lesznek letörölhetők, mert most már újabb milliók emlékezete őrzi őket. Kedves Nézőink! A közeljövőben Sárdy Jánosról láthatnak portréfilmet a Színészmúzeum műsorában. 29