Film Színház Muzsika, 1978. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1978-01-07 / 1. szám
Vendégszereplés Nagy sikerrel vendégszerepelt a finnországi Lahtiban Sir Katalin, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője, Illyés Gyula: Dániel az övéi között című darabjának Deborah szerepében. Az előadást — akárcsak a pécsi ősbemutatót — Sík Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője rendezte. (A képen: Sír Katalin és Véli Keskivali.) Vizsgaelőadás Vámos László végzős növendékei Makszim Gorkij Éjjeli menedékhely című művét mutatták be. Sokszorosan nehéz feladat ez, hiszen nagy hírű előadások emlékével kellett megküzdeniök és fiatal koruk ellenére olyan embereket színpadra állítaniuk, akik megjárták az élet poklának bugyrait. Hogy e vizsga kiemelkedően jól sikerült, azért történhetett, mert a rendező Vámos László mindvégig közösségi játékot teremtett, s nem engedte meg az ebben a darabban oly veszélyes „áriázási” lehetőségeket, hanem az együttes teljesítmény révén állította a szenvedély nagyságát a színpadra. Makai Péter díszlete is méltatást érdemel, leginkább az a gondolat, hogy az udvarban játszó kép előterében otthagyja a Menedékhely elemeit és Bubnov figuráját, így sikerült megőrizni a dráma színtér-egységét. Az előadásban egy látszatra mellékesebb szereplő kerül az élre, Zsolnay András, Kiesés, a lakatos személyében. Amilyen rettenetes zajjal dolgozik az első részben (tán elhallgattatni lelkiismeret-furdalását felesége haldoklása miatt), annyira lesz csendes minden tevékenysége Anna halála után. S van egy üvegesszemű közjátéka: most hát kihez tartozzék? Molnár Zsuzsa erőteljes Vaszilisza szerepében, Kovács Nóra a hazugságokba erősen kapaszkodó Násztya, Szirtes Ági Natasája gyöngéd, s jobb életre biztató. Tímár Zoltán Kosztiljovként nemcsak a zsugori, de a szerelemsóvár öreg férjet is kifejezi. Kitűnő hősalkatú Vászka: Sárvári Győző, mélység és tisztaság közti vergődése betölti a színpadot. A tragikum,ba torkolló életek egészséges ellenpólusa Andresz Kati Kvásnyája és Katona János Medvegyeve. Józsa Imre, Vass Gábor, Vízi György s a szinte rezonőrként szereplő Tahi József (Bubnov) nevét említjük. Emőd György lenéző mosolyú, kicsit sztereotip Báró, Medgyesi Pál körvonalaiban láttatja, hogy a Színész szerepében egyszer még remekelhet. Rendezői és színészi probléma Luka, Csák György kissé súlytalan, egyértelműen csak a szökött fegyencet alakítja, mélyebb szimbólum nélkül, annál nagyobb az érdeme az utolsó jelenetben kibontakozó Szatyinnak, Balkai Gézának, akinek lelkében megfogant a Luka terjesztette emberhitű tanítás. A hallgatók egyszerre közösen hajolnak meg az előadás végén, nem véletlenül, hisz a rendező és az osztály együttes vallomása volt ez az Éjjeli menedékhely. .. n. t. A képen: Sárvári Győző (Vászka), Csák György (Luka) és Szirtes Ági (Natasa) Szombati jegyzetek MŰSOR? NEM! — Amióta sajtó van, sajtóhiba is van. Az éber szem a krikszkrakszos hibákat könnyen fölfedezi. Az álnok sajtóhibák a veszedelmesebbek, ők fondorlattal élnek, értelmes szóba bújnak, így álcázzák magukat. A minap egy grazi újság kritikájából idéztünk, a lap a magyar Kovács Józsefet dicsérte, aki a grazi Operaházban Lenszkijt énekli. Az idézet utolsó mondata: „A művészt őszinte tetszés fogadta.” És mi jelent meg helyette? „A műsort őszinte tetszés fogadta.” Elismerjük: értelmes szó. Csak éppen nem műsorról volt szó, hanem művészről, Kovács Józsefről. KÉT BOHÓC. — Két Rigolettó-vendégünk volt decemberben: Sztojan Popov és Vasile Martinoiu. Popov már kétszer énekelte nálunk a tragikus sorsú bohócot; korábbi jó benyomásainkat ismét igazolta. Hatalmas hősbaritonhang birtokosa a bolgár művész, szép és biztos magasságokkal. Szuggesztív színész. Martinoia kilenc esztendeje Figaróként és Lunaként nagy sikerrel mutatkozott be nálunk; ezúttal, Rigolettóként halványabb volt, színtelenebb, örvendetes, hogy a Popov partnernőjeként egészen kimagaslóan éneklő Lehoczky Éva — több mint egy év után! — ismét Gilda lehetett. De miért kellett oly sokáig „rejtve” tartani? Nem az a cél, hogy azok énekeljenek egy adott pillanatban egy szerepet, akik a legkülönben éneklik? TOULOUSE. — Tizennyolc országból negyven fiatal énekes indult a legutóbbi toulouse-i énekversenyen. Első díját, a bírálóbizottság egyhangú szavazatával, Ljudmila Sirina, az odesszai Operaház fiatal drámai szopránja nyerte. Sirina két éve mutatkozott be az odesszai Operaház közönsége előtt Az álarcosbál Ameliájaként. Most a Pikk Dáma Lizájára készül. GITÁR. — A bal kéz, hozzáértően, azokat a húrokat szorítja le, amelyeket éppen kell, és azon a helyen, ahol szükséges! A jobb kéz ujjai pontos rendben pengetik a húrokat! „Látható”, hogy ez csakugyan az Asszonyok, lányok ária dallama. A Cherubino énekét kísérő Csengery Adrienne bal és jobb keze működik így a Figaró házassága előadásán. Bizony, az is hozzátartozik a színpad varázslatához, hogy ha valakinek gitároznia kell, (hangtalan húrú színpadi gitáron!) tudja is elhitetni, hogy tud gitározni. Csengery ezt Glyndebourne-ben tanulta meg. És amint látni: nagyszerűen. KI HÁNY ÉVES? — Az Opera nevű angol folyóiratban olvassuk: „Születésnapok: Maria Jeritza október 6-án volt 90 éves; Tiana Lemnitz október 26-án volt 80 éves; Sir George Solti (Solti György) október 21-én volt 65 éves; Hilde Güden szeptember 15-én ünnepelte 60. születésnapját; Harold Rosenthal, az Opera főszerkesztője szeptember 30-án ünnepelte 60. születésnapját...” Lám, az újságíróknak is van életkoruk. Még a saját lapjukban is. FIDELIO. — Erese Margit megbetegedett, érdeklődéssel várt Fidelio-beállására így nem került sor. Moldovai Stefánia próba nélkül ugrott be a Beethovenoperába s pályafutása egyik legszebb Fidelio Leonoráját énekelte; szopránja humanizált hangszerként szólt. Akárcsak Vadas Kiss László súlyos tenorja, amely mély drámaisággal és imponáló erővel győzte és győzte le a börtönária félelmetes buktatóit. A Leonora—Florestan duett eksztatikus és szinte anyagtalan lebegése pedig azt a boldogságot sugározta, amikor az ember le tudja küzdeni a tömegvonzást, és szinte más dimenziókba emelkedik. Medveczky Ádám zenekara itt egyenrangúan szólt a két szép emberi hanggal, s ihletettségét még fokozni is tudta a III. Leonora-nyitányban. „LEHAJTOTT FŐVEL”. — Francesco Cilea operája, az 1902-ben bemutatott Adriana Lecouvreur, úgy látszik, színpadi újjászületését éli világszerte. A minap a magyar rádióban is hallhattuk. A mi Operánk 1934. január 2-án mutatta be, Báthy Anna volt a címszereplő, Rosier Endre énekelte Mauriziót... Most, a rádióközvetítést Rosier kottájával kezünkben hallgattuk. Az első lapján a zeneszerző dedikációja: „Rosier Endrének, a kiváló művésznek.” A tenorista saját kezű bejegyzése szerint mindössze ötször ment a mű. És Rosier az egész szöveget, Nádasdy Kálmán költői fordítását, beírta a zongorakivonatba! Itt olvashatjuk a talán legszebb magyar „áriabemondást”. A címszereplő áriája így kezdődik: „Lehajtott fővel állok a múzsák küszöbén .. (déel) 21