Film Színház Muzsika, 1983. július-december (27. évfolyam, 27-53. szám)
1983-07-02 / 27. szám
VESZPRÉMBEN TIZENHARMADSZOR RAPSZODIKUS TALÁLKOZÓ A televízió rendes évi táborozása az idén is híven elvégezte az önvizsgálás nélkülözhetetlen lelkigyakorlatát. Huszonkét előválogatott és nyilvános mustrára állított mű szolgált e nemes célra, amint azt mindenki láthatta, akinek van otthon tévékészüléke. Volt élő kérdezz-felelek garden party az illetékesek és a nézőközönség között a Stúdó ’83 keretében. S lesz Teleráma adás, amint arra a Vitray-stáb élénk jelenlétéből és elhangzott előrejelzésekből bizton következtetni lehet. A díjkiosztás is, mint eddig mindig, szombatok szombatján, az ország szeme láttára történt. A külsőségek a hagyományoknak megfelelően juttatták érvényre az aktus komolyságát. Az előtte lezajlott egy hét ennél valamivel fesztelenebb volt, habár a díjak átvétele bizonyos belső feszültségek feloldódásáról is tanúskodott, mivel itt most, a versenymezőny összetétele alapján, senki sem mehetett biztosra az alkotók közül. Tehát hat napig többkevesebb joggal mindenki várhatta és várta is a kamerák kereszttüzében megtapsolt elismerést. Ha azt mondom, hogy egyértelműen kiemelkedő mű nem volt a választékban, mondhatok vele jót is, rosszat is, hiszen az egyenletesen kielégítő átlag lehet éppoly értékes mutatója a tévéműhelyek munkájának, mint egy-egy elsöprően kimagasló opusz. Csak hát valahogy a művészi ambíció meg a társadalmi elvárás természetének az felel meg, hogy időről időre nagy és emlékezetes alkotások is szülessenek. Azoktól megy előbbre a világ. Nézetem szerint, a zsűri méltán honorálta elismerésével és Veszprém város díjával a Társkeresés N 1463 című mai témájú, derűs tévéfilmet, amelyet Kóródy Ildikó írt és Mihályfi Imre rendezett. A díszes herendi váza méltó kezekbe került, midőn azt Mihályfi átvette. A film Pager Antalnak is méltán termett egy különdíjat. Éppen csak az hatott kicsit szokatlannak, hogy ennél a filmnél nem az írót, hanem a dialógusok szerzőjét találták különdíjra érdemesnek. A szépírói működésével mindinkább az élvonalba törő fiatal színész, Horváth Péter adta a Társkeresés N 1463 színészeinek a szájába a mondandókat, s azt hiszem, a színészeknél senki sem tudja jobban méltányolni a mondható szöveget. Kivételesen ez vált hallhatóvá a zsűri fülei számára is. Hogy egyébként modellül szolgáló példa-e, hogy más írja a sztorit és más a párbeszédeket, azt általánosságban nem lehet eldönteni; mindenesetre külföldön rendszeresen követett gyakorlat, hogy nem is akármilyen írókkal íratják meg a dialógusokat. A Rettenetes szülők cocteau-i zordonsága és szenvedelme forrón és őszintén hatott Felvidéki Judit rendezésében. Egy karcsú, szeles fiatal hölgy tarthatta tehát a magasba Borsos Miklós fődíjat jelképező szilfid szellőfiguráját. Felvidéki Judit már túljutott a tizedik önálló munkáján, miközben, mint az egy önvallomásából kiderült, finom mosollyal tűri, hogy még mindig fiatal pályakezdő rendezőnek tekintsék. Tehetségéről különben sem a szavak beszélnek, hanem az a tény, hogy két éve ugyane helyről a herendi díszvázával távozott. (A Védtelen utazókért ő kapta akkor Veszprém város díját.) Vass Éva különdíja, amelyet a Rettenetes szülőkben nyújtott alakításáért kapott, s amelynek személyes átvételében az gátolta, hogy a Nemzetiben épp az Olympiában játszott, együttesen bizonyítja kiváló színésznőnk örvendetes újjáéledését. Két fődíj koronázta a szórakoztató törekvéseket. Hogy a szórakoztatásért vívott nehéz bírókban is lehet újszerűt kitalálni, azt Benedek Miklós Akar velem játszani? című sokszínű műsora bizonyítja Molnár György rendezésében. Azt, hogy hagyományosan is lehet nívósat produkálni, a Csenterics Ágnes-rendezte Egy Fényes est tanúsítja. A kettő együtt pedig: az igazi egyéniségnek, ha színészé, ha zeneszerzőé, különleges és megkülönböztető varázsa van, amit a közönség olyannyira áhít. Közhely? Ámde milyen küzdelmes képernyőn szolgálni vele. Hogy ott legyen a könnyedség és a természetesség hímpora az agyontrenírozott látványosságban, revüben, varietében. Ehhez találkozásokra van szükség, amilyen Paudits Béláé, a színészé volt Bilicsi Erzsébettel, a rendezővel. Eredménye: különdíj a rendezőnek is, a színésznek is, de mindenekelőtt egy feszességében is pilleszárnyon repdeső, játékosan groteszk félóra. Cserháti Zsuzsa szintén a dobogóra siethetett egy különdíjért az Amire a világ táncolt című műsorban teljesített fellépéséért, amiképpen Gulyás Buda a Szegény Avroszimov fényképezéséért és Iglódi István Az út vége című Kassák-adaptáció főszerepének nagyívű eljátszásáért. S amit mindenki szívből remélt: Kellér Dezsőt is szólították kitűnő jubileumi leltáráért. (Rendezte Kalmár Tibor.) Kellért utolérhetetlen művészetéért dicsérni szószaporítás, de nem szabad elmulasztanom megemlítetem azt a melegséget árasztó kedves, szelíd, bölcs derűt, amit jelenléte sugárzott a találkozó egész ideje alatt. Senki sem tudott előre köszönni neki, mert megelőzte. S ez nem lecke volt az önmagukról netán többet képzelőknek (vagyunk néhányan, hála isten), dehogyis, hanem valami érdekes gyógyír, amit úgy hívnak, udvariasság, más szóval megbecsülés. Két fődíjas alkotás: EGY FÉNYES EST (Záray Márta és Vámosi János). AKAR VELEM JÁTSZANI? (Szacsvay László és Benedek Miklós)