Film Színház Muzsika, 1985. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-10 / 32. szám
ELLENPÉLDÁK ÉS KIVÉTELEK A zenetörténetet természetesen fejezetekre osztjuk, jogosan jár el így minden tudomány, amely a múlttal foglalkozik, hiszen a tájékozódás különben elég bizonytalan lenne. Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy ezek a felosztások többé-kevésbé önkényesek, vagy jobb ha azt mondjuk, eligazító jellegűek. Mert igaz ugyan, hogy például a romantikus zongoramuzsika indulását nagyjából és általában az 1830 körüli évekre tesszük, de akkor mit kezdünk Weber műveivel, Beethoven oly sok, már két évtizeddel is korábban leírt tételével, és nem utolsósorban Schubert zongorára komponált életművével? Ez utóbbinál külön bonyolítja a dolgot, hogy a következő hosszú évtizedekben — gyakorlatilag az egész romantikus korszak alatt — e művek jelentősebb és értékesebb része Csipkerózsika-álomra ítéltetett, mit sem tanulhattak belőlük a kor nagyjai és közönsége. A kivétel — mint anynyi másban — itt is Liszt volt, aki a harmincas évek végétől késő öreg koráig rendszeresen játszott hangversenyein Schubert melódiákat. Azért fogalmaztunk így, hogy „melódiákat”, mert Liszt kizárólag maga készítette átiratokban szólaltatta meg Schubert dalait és egyéb hangszeres kompozícióit. A monumentális késői szonáták szerzője helyett tehát azt a Schubertét ismerte a kor, akinek a dallamaiból, Liszt átiratában, most Jandó Jenő kínál lemezén egy csokorravalót. (SLPX 12 512) A lemezborítón Hamburger Klára oly lelkiismeretesen és részletesen ismerteti a felhangzó műveket, hogy itt nekünk fölösleges lenne azt megismételni. Elég, ha annyit mondunk, bármilyen címet is viseltek Schubertnál, valamenynyi háromnegyedben komponált bécsi tánc. Anélkül, hogy az eredeti Schubertkottát ismernénk — mert az alig hozzáférhető —, maradéktalanul élvezhetjük Liszt átíró-átköltő zsenialitását, és egyúttal az annyiszor emlegetett — és sajnos Schubert valódi nagyságát kissé lejárató — schubertiádák hangulatával ajándékoz meg bennünket ez a lemez. Kár, hogy a hangzás nem elég plasztikus — ebben az előadó és a hangmérnök (Hézser Zoltán) feltehetően együtt ludas —, széles dinamikai árnyaltság helyett a darabok döntő többsége az „áldott mezzoforte” tengerén úszkál. Persze nem tudjuk, hátha ez volt a schubertiádák hangvétele? Ezzel együtt már csak azért is érdemes meghallgatni ezt a lemezt, mert képet kapunk arról, mit hallgattak az igazi Schubert helyett a múlt században. Az előbb említett dinamikai kifogásainkért bőven kárpótol minket a Bartók vonósnégyes új Dvorzsák lemeze (SLPD 12 577), amelyen az F-dúr és az Asz-dúr vonósnégyest (Op. 96 és Op. 105) szólaltatják meg. Egy korábbi lemezük kapcsán már megírtam, milyen reménytelen dolog játékukat új jelzőkkel méltatni, nos, most sem vagyok könnyebb helyzetben. Minden hang tökéletesen szólal meg, s ebben a vonósnégyesnek értő, méltó partnere volt a hangmérnök Mátyás János. Az utólag, hibásan „Néger” ragadványnévvel illetett F- dúr vonósnégyes egyike a szerző méltán legtöbbet játszott kamaraművének. Pompásan bizonyítja ez a vonósnégyes is azt a felismerést, hogy a késő romantikában induló nemzeti zeneszerzők a népzenéből átvett, vagy az e forrás ihlette dallamok feldolgozása során találják meg sajátos harmóniai fordulataikat, amelyek ismertetőjegyeikké válnak. Ellenpéldája ennek a két évvel később (1895-ben) komponált Asz-dúr vonósnégyes, melyben Dvorzsák — ki tudja miért — lemond írnl a már miltott lépésről. (Nem is lett ez a mű olyan népszerű, mint idősebb testvére.) Szép ez a vonósnégyes, szép melódiák sokaságát — lassút is, gyorsat is — tálalja elénk a szerző hibátlan mesterségbeli tudással. De nem érzünk igazi drámát, igazi szenvedélyt — sajnos, Beethoven óta ezért olyan pokolian nehéz vonósnégyest komponálni. Hiányérzetünket még leginkább a harmadik tétel Dvorzsáknál már máshonnan is ismerős, áhítatos hangja enyhíti valamennyire. Zsoldos Péter A Szépségkirálynő választás elődöntőjét 1985. augusztus 9-én 20 órakor a Rába Szállóban (Győr, Lenin u. 24-ben) rendezik meg. A verseny műsorral egybekötött, rendezője: Csenterics Ágnes. A műsor vezetője: Keresztes Tibor (Cintula). Fellépnek: Boncz Géza, Túri Lajos és az Apostol együttes. Jegyek válthatók, Filharmónia győri kirendeltségén. A versenyt megelőzően a Centrum Áruház előtt divatbemutatót rendezünk, melyen a szépségkirálynő választás résztvevői is felvonulnak. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. W// CENTRUM 7nR(caoíp) Yessa DVORAK STRING QUARTÍ BARTÓK OUARTCT % Komlós Péter, Bánfalvi Béla, Mező László és Németh Géza