Film Színház Muzsika, 1986. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 2. szám

B. Müller Magda fotói K­LMUAKi­rmtirno Ezzel a kellemes filmem­­lékeket ébresztő, játékos címmel kiállítást láthatunk a Petőfi Irodalmi Múzeum­ban, és fotóalbumra lelhe­tünk a könyvesboltokban; mindkettő szerzője B. Mül­ler Magda. A szerző neve sokaknak ismerősen cseng, hiszen bizonyára számosan vannak, akik eddig is szem­mel kísérték tevékenysé­gét. Látták a kiállításait, emlékeznek különös han­gulatú, merész képzettársí­tásokra épülő fényképsoro­zataira. S talán még többen vannak azok, akik lapunk­ban látták nevét, s tudják róla, hogy a filmgyárban dolgozik, standfotós. A standfotós — csúnya magyar szóval: állófényké­pész — furcsa szereplője a filmgyártásnak. Munkája nem látványos, de fontos: a filmforgatáson készült fényképei adnak először hírt az új filmről, bemutat­ják a közönségnek a sze­replőket, a leglátványosabb jeleneteket, a film alkotóit; ő rögzíti az egyes beállítá­sokat, hogy szükség esetén emlékeztessen a legapróbb részletekre is. Részvétele a filmkészítésben — ami Fel­lini szerint nem egyéb, mint nagyszerű közös játék — sajátságosba csapathoz tartozik ugyan, mégis ma­gányos. Ott van ő is a ját­szótéren, de egyedül építi a várát. Munkáját a közös célért végzi, de a filmalko­tók akaratától függetlenül, saját elképzelése szerint. Parlagién szólva, azt fény­képez, amit akar, így szü­lettek meg az albumban és a kiállításon látható fény­képek is. B. Müller Magda sokéves munkásságának kiemelkedő darabjai. Az itt közölt két fény­kép éppen csak ízelítőt adhat abból, amit a fotóalbum és a kiállítás nyújt; emellett bizonyíthatja, hogy B. Mül­ler Magda fényképei túl­lépnek a megszokotton, el­kerülik a vakszokás csap­dáit, s miközben az élmény erejével idézik fel pillana­tait, aközben alkalmasak arra is, hogy kirajzolják B. Müller Magda alkotói arc­képét. Megbizonyosodha­tunk emberismeretéről, a látvány iránti fogékonysá­gáról, élvezhetjük humorát, tanúi lehetünk személyes vonzalmainak, felmérhet­jük ítélőképességét. Az itt közölt két fénykép, úgy gondolom, jó ajánló levele a kiállításnak és a fotóal­bumnak, felkelti az érdek­lődést irántuk. S ha ez így van, akkor elértük a célun­kat. Szabó István, a rendező jellegzetes rekvizitum-világának színhelyén A gramofontölcsérben: Sára Sándor (A Cirkusz Maximus forgatásán)

Next