Filmvilág, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-07-01 / 7. szám
tér nyomasztó monumentalitását. A távoli asztaloknál egyre kisebb és kisebb emberek ülnek. Kepes András, negyedszázados portréfilmjében (Trau, 1981) megkérdezte erről a mestert, akinek válasza ez volt: „A törpék nagyon drágák, a gyerekek olcsóbbak..." André Bazin szerint „a művészet realizmusa körüli vita az esztétikai és pszichológiai realizmus összezavarásából származik, abból a felfogásból, amely nem tud különbséget tenni a világ konkrét és lényegi jelentésének szintetikus kifejezése iránti szükségletéből fakadó igazi realizmus és a formák látszatát visszaadó, szemfényvesztő pszeudo-realizmus között. Például a középkori művészet még nem ismeri ezt a konfliktust. A perspektívát a nyugati művészet eredendő bűnének tekinthetjük." Perspektíva ide-oda, Trauner a Legénylakásért Oscar-díjat kapott, akár az ugyancsak Billy Wilder rendezte Irma, te édesért. Minden műteremben készült, a párizsi csapszék — amelynek megismeréséhez nem kellett terepszemlére mennie —, s a hűtőház is, hiszen eredeti helyszínen a reflektorok hőtermelése tönkretette volna a temérdek húsárut, s arra még egy hollywoodi szuperprodukciónak sem telik, hogy hűtőháznyi romlott húst kifizessen. A filmtörténetben, talán elsőként, műanyagból „leszívott" maketthúsok tűnnek valódinak a vásárcsarnoki jelenetekben. De a tervező a részletekre is ügyelt: más a húsfeldolgozási technológia Amerikában, mint Európában. A húsmintákat egy korábban Párizsban is dolgozó, magyar származású hentes készítette el Trauner számára. A bemutató után nem csak a film lett sikeres, a hentes is: a hollywoodi sztárok hozzá jártak gyulai ízesítésű kolbászért. Trauner a hetvenes években leginkább újra Európában dolgozott, újra Franciaországban, elsősorban Joseph Losey-val. Itt megint egy másfajta tervezővel ismerkedhetünk meg, akit valamiféle, jó értelemben vett vizuális kétértelműség, kompozíciós telítettség, kifinomult szépségű képkomponálás jellemez. Loseyval, két közös munkájuk lett César-díjas, az 1976-os Alain Delon főszereplésével készült Klein úr, illetve egy operafilm, az 1978-as Don Giovanni. Mindkettő javarészt eredeti helyszíneken készült, sok díszlet-kiegészítéssel. De Trauner most sem volt híján a találmányoknak. Például a Don Giovannban egy lépcsősort kétszer építetett meg, egy palota előtt, s egy csatorna partján. A szereplők egy csónakból lépnek a lépcső aljára, útjukat a palota előtt folytatják. Trauner az azonos lépcsősor (és persze a vágás) segítségével azt az illúziót kelti, mintha a valóságban a sok száz kilométerre fekvő épület a víz mellett lenne. 1981 decemberében kis időre hazatért. A Magyar Nemzeti Galériában kiállítást rendeztek életművéből, 1982-ben, még Losey Pisztrángja, és Claude Berri Tchao Pantinja mellett elvállalta Simó Sándor Viadukt című, magyar-németamerikai koprodukcióban készült filmjének tervezését. Trauner a „papa mozija" képviselői közé tartozott, akik ellen az új hullámos fiúk lázadtak. De az unokák és a nagypapák között már más a viszony (lásd Turgenyev: Apák és fiúk). Az idős mestert, a nemzedékekkel ifjabb, Luc Besson felkérte az 1984-ben bemutatott Metró díszlettervezőjének. Milyen más az 1946-os Az éjszaka kapui metróállomása, mint amelyet e filmben láthatunk. Mintha nem ugyanaz a művész tervezte volna mind a kettőt. Trauner megértette a „cinema du look" üzenetét, posztmodern képi világot tárt elénk. A csillogó reklámfények, a hideg kékfényű „alvilág" jelzik, hogy ezt a kort is ábrázolni tudta, amely már a videóklipek, és reklám spotok közvetett, és közvetlen hatását is figyelembe veszi. ■ A száztíz esztendős filmtörténet felében folyamatosan, és meghatározó módon működött közre. Közel hatvan év alatt 81 filmet tervezett (18 műben társ tervező, a negyvenes években, ideiglenesen, álnéven, négy filmben tevékenykedett, és Alexandre Trauner néven 63 filmnek lehetett önálló tervezőművésze). Barátai Traunak hívták. Ez franciául éppen úgy hangzik, mint a „trop" szócska, amely azt jelenti túl (sok), túl (jó). Jacques Prévert így jellemezte: „A díszlettervező meghatározás nem fedi a lényeget. Trauner építész, festő, talán ennél is több. Amikor egy épületegyüttest felépít, megkomponálja a napsugarat is..." □ „A koncepciós perek kora volt" (Orson Welles: Othello) 44 FILMVILÁG 2006/7 A cikk a szerző egyetemi előadásának részlete — MKE 2005.