Filológiai Közlöny – XIV. évfolyam – 1968.
1–2. szám - Tanulmányok - Lakits Pál† (1928–1968)
LAKITS PÁL (1928-1968) Hirtelen távozása a megrendülés és a valószínűtlenség erejével hatott ránk. Annyi életvággyal, alkotóképességgel megáldva, ilyen fiatalon — hiszen negyvenedik életévét sem töltötte be —, annyi tudományos reménnyel hagyni el körünket, nem mindennapi, fájdalmas és súlyos esemény. De többről van szó. Olyan embert vesztettünk benne, kollégát, barátot, akihez fogható kevés akad. Mérhetetlen türelme, kedvessége, higgadtsága, jóakarata minden tettén, gesztusán, szaván kiütközött. Olyan hivatali elöljáró volt, aki gondjainkban és felelősségünkben osztozott. Büszke rá az Eötvös Kollégium, amelynek egyik utolsó növendéke volt, büszkék rá tanártársai, ahol csak tanított. Szeretettel és nagy megbecsüléssel gondolnak reá a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen s a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol francia irodalomtörténeti órákat tartott, magas színvonalon, vonzóan, mindig gondolatokat keltve. Nem kevésbé súlyos a veszteség, melyet halála a magyarországi francia tanulmányok számára okozott. Csak néhány hónappal ezelőtt jelent meg új eredményekben gazdag, eredeti s a jövőre is sokat ígérő könyvéről (a Châtelaine de Vergi et l'évolution de la nouvelle courtoise) meleg, elismerő bírálat, folyóiratunk lapjain. Akkor még azt hittük, hogy néhány éven belül újabb eredményeit tudjuk majd regisztrálni. Emlékét elménkben és szívünkben egyaránt őrizzük. A Filológiai Közlöny szerkesztő bizottsága