Filológiai Közlöny – XLI. évfolyam – 1995.

1. szám - Tanulmányok - Barta Péter: Kísérletek a közmondás meghatározására magyar és francia anyag alapján

TANULMÁNYOK Kísérletek a közmondás meghatározására magyar és francia anyag alapján BARTA PÉTER 1. A meghatározás nehézsége Mi a közmondás? Alberto Mario Cirese szerint kétfajta meghatározás létezik: exp­licit és implicit. Explicit, ha megfogalmazzuk a meghatározást, implicit pedig akkor, ha egy gyűjtemény tartalma fejezi ki (AMC:1). Az alábbiakban csak az explicit és a nyelvészetből kiinduló meghatározásokkal foglalkozunk (mellőzve például Permjakov kétségtelenül értékes munkásságát). Más szempontok szerint a közmondás „külsőleg" (JC 1981:5) (más műfajokhoz viszonyítva) és „belsőleg" (önmagában véve) is meghatározható. A 2., 3., 4. és 7. fejezetet az első eljárásnak, míg az 5. és 6. fejezetet a másodiknak szenteljük (tudván, hogy bizonyos pontok átmenetet képeznek a kettő között). A XII. század végén Mathieu de Vendôme az alábbi meghatározást adta: „A köz­mondás olyan elterjedt mondás, amelynek a szokás (consuctudo) hitelt ad, amelyet a közvélemény elfogad és amely megfelel egy valósnak bizonyult igazságnak" (idézi AMB:1-2). Az alábbiak bizonyítják, hogy az azóta eltelt évszázadokban milyen szerény előrehaladás történt e téren. Archer Taylor, „a modern paremiológia atyja" (EE: 11.386) lemond arról, hogy tömör meghatározást adjon (AT), mondván, hogy nem éri meg a fáradságot, mivel a közmondás közelebbről meg nem jelölhető mibenléte folytán felismerhető. O. Nagy Gábor szerint pedig a közmondások meghatározhatóságának kérdése a szövegezéstől, nem pedig lényegüktől függ (ON 1966:8). Georges O. Milner joggal írja: „Azt mond­hatnók, hogy a közmondást lejegyzők ösztönösen tudják, mi a közmondás, mégis rop­pant nehezen sorakoztatnak föl érveket egyesek elfogadtatására és mások elvetésére" (GMB:50). Valóban, a közmondást (mint minden fogalmat) nehéz pontosan meghatározni: „szinte több a meghatározásra irányuló kísérlet, mint a közmondás" (WM:13). Azért van így, mert „a közmondásokat annyiféleképpen lehet felfogni, ahány kultúra létezik" (BODT:42). Kiindulópontként azonban támaszkodhatunk egy viszonylag jól sikerült meghatározásra, arra, amelyet Bartlett Jere Whiting fogalmazott meg: „A közmondás, a néptől származván, olyan kifejezés, amelynek formája és megfogalmazása tanúskodik eredetéről. Kétségtelenül alapvető igazságot - vagyis nyilvánvaló igazságot - fejez ki egyszerű nyelven, de gyakran alliterációval és rímmel ékesítve. Rendszerint, de nem

Next