Magyar Filozófiai Szemle, 1983

1. szám - Erdős István: Az információs viszonyok sajátos jellege az élővilágban

információs viszonyok jelentőségének a vizsgálatát. Ez a kritikai megjegyzés nem jelenti az információelmélet értékeinek a lebecsülését. Az információelmélet, rövid múltja ellenére — bizonyos előmunkálatokra támaszkodva C. Shannon 1949-ben fogalmazta meg információelméletét—, a mai tudományok nél­külözhetetlen eszköze. Ma már a legkülönbözőbb tudományágakban alkalmazzák, és jelentős sikereket könyvelhet el. Ennek ellenére — vagy talán éppen a robbanásszerű kibontakozás és elterjedés következtében — még nincs kidolgozva egy olyan átfogó, integ­ráló és lényegi, tartalmi információelmélet, amely az információ mibenlétét, tartalmi lényegét, funkcióját és az anyagi valóság legáltalánosabb kategóriáihoz való viszonyát kielégítően tisztázná. A hagyományos, ún. „statisztikus­ valószínűségi információelmélet" megalkotói az információelmélet kidolgozásakor a műszaki, technikai berendezések hírközlési folyama­tait vizsgálták, amelyek emberi gondolatok közlésére hivatottak. A gépi hírközlés forma­lizmusát akarták megragadni, és nem figyeltek arra, hogy a gépben mozgó információ nem a gépben születik, hanem az emberben, nem a gép jellemzője, hanem az emberé, a társa­dalomé. Az információátadás gépi mechanizmusának vizsgálata azonban nem sokat mond az információ keletkezésének és mibenlétének a problémáiról. A hírközlés gépi folyamatainak formai, matematikai leírása alkalmasnak tűnt arra, hogy a világ minden strukturált rendszerére alkalmazzák, így az információ fogalma később az anyagi valóság minden területére érvényes kategóriává vált. Ettől azonban az információ lényege, a valóság legkülönbözőbb területein információként leírt szerkezetek közös tartalmi meghatározottsága m­ég homályban maradt. Az információelmélet mate­matikai apparátusa alkalmazható pl. egy hidrogénatomra is és egy rádióhírre is. Ennek megfelelően állíthatjuk, hogy egy hidrogénatomban is és egy rádióhírben is meghatározott mennyiségű információ van. Azt azonban nem tudják megmondani, hogy mi a közös egy hidrogénatom és egy fontos rádióhír között, azonkívül, hogy mindkettő az anyagi valóság része, térbeli,időbeli létező, strukturált stb. Mennyivel mond többet ez az állítás e két jelenség közös sajátosságairól annál, hogy mindkettő meghatározott módon strukturált jelenség? Evidenciának látszik, hogy a rádióhír információtartalma újat jelent a struktu­ráltsághoz képest. Az azonban már nem világos, hogy a hidrogénatom információtartalma valami mást jelentene, mint a hidrogénatom strukturáltsága. (E probléma vizsgálatára még visszatérünk.) Az információelmélet tehát kidolgozott és kiterjedten alkalmazott forma­lizmusa ellenére alapvető tartalmi tisztázatlanságokat hordoz magában, és ez nagymér­tékben nehezíti a biológiai információs folyamatok tárgyalását. Más oldalról viszont úgy tűnik, hogy éppen a biológiai rendszerek információs viszonyainak az elemzése sokat segíthet az információ általános elméletének tartalmi elmélyítésében. AZ INFORMÁCIÓ STATISZTIKUS-VALÓSZÍNŰSÉGI ELMÉLETE A jelenleg használt statisztikus-valószínűségi információelmélet megfogalmazása C. Shannon nevéhez fűződik. Shannon a hírközlés gyakorlati problémáinak megoldásán dolgozva 1949-ben Boltzmann valószínűségi termodinamikájának kész matematikai apparátusát vette át, és az információs folyamatok mennyiségi viszonyainak jelleme .

Next