Fókusz, 1984 (14. évfolyam, 1-25. szám)

1984-07-11 / 14. szám

4 Az agitációról és a propagandáról T­’ét évvel ezelőtt hozott konkrét határozatot a má­­­tészalkai tiszk a szakszervezeti agitációs és pro­pagandamunka céljairól, fő feladatairól. Mivel nem kis idő telt el azóta, ezért vizsgálták most meg a gyáregységben a határozat végrehajtásának helyzetét, hogy a tapasztalatok alapján meghatározzák a további fontos feladatokat. Megállapították, hogy a gyári szak­szervezet önállósága fokozódott, a bizalmiak jog- és ha­tásköre jelentősen nőtt, s ezek a tények kiemelten fon­tossá tették az agitációs munka tartalmi fejlesztését. Mivel a gyáron belül ezt a tevékenységet az üszb agitá­ciós és propaganda bizottsága végzi, erőteljesen töre­kedtek a koordináló tevékenység javítására. Ez kifeje­zésre jutott a gyári szintű információs jelentések össze­állításában, valamint a nagyobb csoportokat érintő kérdések felsőbb szintű továbbításával is. Gátolja azon­ban tevékenységüket, hogy a főbizalmiakkal való kap­csolatukat nem sikerült erősíteni. Ez nem azt jelenti ter­mészetesen, hogy a területek problémáival nem foglal­koznának megfelelően. Hiszen havonta, rendszeresen megtartják a főbizalmi értekezleteket, s ilyenkor konkrét tájékoztatást kapnak tisztségviselők mellett, hogy meghatározzák feladataikat is. Ez a rendszer a gyakor­latban bevált. S ha ebbe a folyamatba a bizottság be­avatkozna, ez nem kívánatos áttételt jelentene. Az infor­mációáramlásban nagyobb hangsúlyt kapott a szóbeli tájékoztatást kapnak a tisztségviselők amellett, hogy hogy az előbbi sokkal gyorsabb a jelenlegi helyzetben jobban alkalmazkodik a körülményekhez. A szakszer­vezeti munkán belül az agitációs és propagandatevé­kenység színvonalát alapvetően a tisztségviselők fel­­készültsége határozza meg, így fokozott figyelmet fordí­tottak a tisztségviselők felkészítésére, és törekedtek a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás szélesítésére. Ered­ményeiket bizonyítja, hogy a tanfolyamok látogatott­sága erőteljesen növekedett, s emelkedett az oktatások tartalmi színvonala is. Sajnos, az oktatások szervezése még nem tökéletes, esetenként bizonyos rendszertelensé­gek fordultak elő. Ennek ellenére, a szakszervezeti okta­tás színvonalát megfelelőnek értékelték. A jövőben fon­tos feladat lesz a megjelenés arányának javítása, vala­mint az oktatás tartalmi színvonalának emelése. Az információ továbbítás és a dolgozók tájékoztatása a szakszervezeti agitációs és propagandamunka egyik legfőbb eleme. Ezen a területen van olyan rész, ahol a bizalmiak felkészültsége az oktatások ellenére megkérdő­­jelezhetők. A folyamatos tájékoztatáshoz nagymérték­ben hozzájárulnak a szakszervezeti csoportülések, ame­lyen az időszerű feladatok mellett a testületek­ állás­pontjait is ismertetni szokták a legkülönbözőbb kérdé­sekről. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a dolgozók fel­vessék az őket érintő kérdéseket, s így erősödik a szak­­szervezeti tagokkal való kapcsolat. Kiemelten kezelték a tájékoztatást a gazdasági feladatokról. S igyekeztek ös­­­szehangolni a dolgozók javaslatait, amelyek segíthetik a gazdasági vezetés munkáját. Tehát nemcsak a problémák felvetése a szempont, hanem javasolják megoldásuk módját is. A megváltozott körülmények között azonban, nem volt egyszerű a dolgok indoklása és magyarázata, sőt meglehetősen hálátlan feladatnak bizonyult. Különö­sen a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kér­désekben tartották legfontosabbnak a megfelelő érvek és indokok elfogadását. S törekedtek megértetni a dolgozókkal, hogy szociálpolitikai céljuk elérése szoros összefüggésben van a gazdasági munka végzésével. A legnehezebb feladat a reális igények és lehetőségek optimális összhangjának megteremtése volt. Megállapították, hogy a dolgozók aktivitása erősödött, szélesebb körben ismerték meg a szakszervezet tevé­kenységét, s egyre többen kapcsolódtak be a szervezeti életbe. K. A. E. Nyári rendezvények Budapesten és vidéken Igen gazdag az idei nyári kulturális program. Budapes­ten és vidéken számtalan le­hetőség kínálkozik a nyári es­ték kellemes eltöltésére. A főváros egyik legelegán­sabb szállodája, a Hotel Hilton építésénél feltárt műemlék stílusos környezetet nyújt a ,,Budavári vigasságok" című rendezvénysorozathoz. Évek óta nagy népszerűség­nek örvendenek a Halászbás­tya szombat esti nagyzenekari hangversenyei, vasárnap dél­előtti térzenéi. Új kezdeménye­zés a Bástya Galéria, minden vasárnap más grafikus vagy festőművész állítja ki alkotá­sait a Halászbástya körfolyo­sóján. Budapest közepén, a Margit­szigeten felújítva várja az or­szág egyik legszebb szabadtári színpada a nyári előadások lá­togatóit. Itt vendégszerepel a Grúz Állami­­ Népi Együttes és a Tahiti táncegyüttes is. Budapest legrégibb városré­szében. Óbuda közepén emel­kedik a pompás Zichy-kas­­tély, amelynek nyári műsorá­ban Lehár: „A mosoly or­szága" című operettjét mutat­ják be, és gyakori vendég lesz a Magyar Állami Hangver­senyzenekar. A zenekedvelőknek azonban nem kell beérniük a budapesti programokkal. Bármerre jár­nak az országban, mindenütt találkoznak zenei események­kel. A soproni ünnepi hetek eseményeinek központjában a fertőrákosi barlangszínház műsora szerepel; a hajdani kőbánya sziklatemplomokra emlékeztető falai között az operairodalom legszebb alko­tásait hallhatják a zenekedve­lők. Szeged főterén, a Szegedi Szabadtéri Játékok programja július huszadikán kezdődik. Műsorán Erkel Ferenc: „Hu­nyadi László” című operája, Gounod „Faustja” és a neves dalszerző, Kacsóh Pongrác: „Rákóczi" című daljátéka sze­repel. A­kik pedig az orgona­zenét kedvelik, azok látogas­sanak el az esztergomi bazili­kába, a kőröshegyi templom­ba, a miskolci Avas temp­lomba, vagy a pannonhalmai ősrégi monostorba. Természe­tesen nem afféle zeneszó utáni, költséges kalandozásra invitáljuk olvasóinkat. E szé­leskörű ajánlattal az ország különféle pontjain üdülni szándékozók figyelmét szeret­nénk felhívni egy-egy esetleg a közeljövőben zajló rendez­vényre. Orgonahangversenyek lesznek még a pécsi dómban a szegedi dómban és a tihanyi apátságban. A rendezvények időpontjáról a pontos műsor­ról és a jegyvásárlás lehetősé­géről a Tourinform ad tájé­koztatást, a 179-800-as telefon­számon. Sz. A. FÓKUSZ JOSI JUNIUS II. Helytállni a szocialista és a tőkés piacokon Több mint három évtizede annak, hogy Tobak Ottó, vál­lalatunk új kereskedelmi igaz­gatója először belépett a Ma­gyar Optikai Művek kapuján. Egy fiatalember, tele lendü­lettel, tervekkel, tenniakarás­­sal. A MOM első munkahelye volt, ahol bízott benne, hogy megtalálja számításait. Nem tévedett. Barátságos mosollyal fogad, amikor irodájában felkeresem, hogy beszélgessünk munkás­éveiről, elképzeléseiről. — A 19-es osztályon kezd­tem 1953-ban műszaki ellen­őrként — mondja —, majd 1980- ban a 19-es meó vezetője lettem. Közben elvégeztem a műszeripari technikumot. Két évvel később, 1962-ben a 15-ös osztályra mentem dolgozni a meó csoport élére. Egészen 1972-ig voltam ott, a „forduló­pontig”. A tanulást ebben az időszakban sem hanyagoltam el, kihasználtam ezt a tíz esz­tendőt. Felsőfokú szaktechni­kusi­­ képesítést szereztem, és elvégeztem a Marxista-Leni­nista Egyetemet is. Az előbb említett forduló­pont 1972-ben az volt, hogy ekkor kerültem át a kereske­delmi igazgatósághoz, mégpe­dig ezen belül a vevőszolgá­lati és szerviz osztály élére osztályvezetőnek, öt év múlva kineveztek a külkereskedelmi főosztály vezetőjének. Közben ismét tanultam: elvégeztem a felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi szaktanfolyamot, és állam­vizsgáztam angol nyelvből. Továbbképző tanfo­lyamokon is részt vettem, 1981- ben fejeztem be a mar­xista szociológia elvei és mód­szerei, 1982-ben pedig a bánás­mód pszichológia tanfolyamot. Ezek valójában szorosan kap­csolódtak a beosztásommal járó feladatokhoz, mindennapi tevékenységemhez. Röviden ennyi az én törté­netem itt a MOM-ban, keres­kedelmi igazgatóvá történő ki­nevezésemig, ez év június 1-ig. Tegyük még hozzá: Tobak Ottó nemcsak felelős beosztá­sú vezető már hosszú évek óta, nemcsak tanult és tovább­képezte magát folyamatosan, hanem jelentős pártfunkció­kat is vállalt. A párttagok so­rába 1963-ban vették fel, és öt évig a 15-ös és a 19-es közös pártalapszervezet pártvezető­­ségi tagja volt. Később, 1975- től a kereskedelmi igazgatóság 7-es pártalapszervezetének tit­kára lett, s tevékenykedett ki­nevezéséig. Tehetségét, szorgalmát, lel­kiismeretes munkáját eddig is megbecsülték a MOM-ban, amit nemcsak kinevezése je­lez, hanem kitüntetései is. Öt­szörös kiváló dolgozó, a Hon­védelmi Érdemérem tulajdo­nosa és Miniszteri Dicséretet is kapott. — Egy kereskedelmi igaz­gatónak igen jelentős feladata és felelőssége van egy nagy­­vállalatnál, különösen nap­jainkban, amikor a kereske­delmi szakemberek munkája meghatározó. Milyen gondok vannak a kereskedelmi igaz­gatóságon, és milyen elképze­léseket szeretne megvalósítani a jövőben? — Gondok sajnos akadnak, de úgy vélem, ez nemcsak a MOM-ra jellemző, hanem más vállalatokra is­...­Nem tudunk még elég rugalmasan alkal­mazkodni a piaci igényekhez, és nem alakult még ki egy olyan kereskedői szemlélet, amely előmozdítaná felada­taink jobb megoldását. Nép­gazdaságunk jelenlegi helyze­tében nagyon fontos lenne — éppen a piachoz való alkal­mazkodás miatt — bizonyos termékváltást megvalósítani. Célunk, hogy a rubelelszámo­lású piacra minél korszerűbb­­ berendezéseket juttassunk és •tovább erősítsük kapcsolatun­kat a legnagyobb szovjet part­nereinkkel — a személyes és gazdasági kapcsolatot egy­aránt. Törekszünk arra, hogy a belföldi ellátást — különö­sen a fogyasztási cikkekből — kielégítően biztosítani tudjuk. Igen lényeges az, hogy a tő­kés piacon helytá­llljunk, és megfelelő kapcsolatoka­t kiala­kítsunk. Szükség van újabb piaci lehetőségek felkutatásá­ra, és kooperációs kapcsolatok kiépítésére. Ennek viszont alapvető feltétele, hogy egyre korszerűbb és jó minőségű termékeket gyártsunk. Ezért erősíteni kell — létszámban, szakmai tudásban és szemlé­letben — azokat az egysége­ket, osztályokat, amelyek funkcionálisan az exporttal foglalkoznak. Igen fontos tevékenység az anyagbiztosítás is, amely az anyagellátási főosztály felada­ta. Sajnos, évek óta létszám­­hiánnyal küszködnek a főosz­tályon, s ez a gond a munká­ban is érezteti hatásá­t, hiszen igen időigényes feladatokról van szó. Szeretnénk elérni, hogy a problémák a lehetősé­gekhez képest itt is megoldód­janak. A szerviztevékenység az ed­digi években megifelelt az el­várásoknak, célunk ezt a jó szintet fenntartani és tovább­fejleszteni egyre magasabb képzettségű szakemberek be­vonásával összegezve elmondhatom, hogy vannak ugyan gondjaink, de bízom benne, hogy meg tudjuk oldani, vagyis ennek reális lehetőségét látom. Ter­mészetesen ez nem megy egyik napról a másikra, de mind­annyian látjuk a helyes utat, igyekszünk ezen haladni é­s feladatainkat úgy megoldani, hogy vállalatunk és egész nép­gazdaságunk javára váljék. J. É. Ú­j beosztásban Közelkép Zelena Sándorról, a vszb közgazdasági bizottságának vezetőjéről — Sorsom alakulását dön­tően az a négy esztendő hatá­rozta mag, amit 1972—76 kö­zött az NDK-ban töltöttem. Ál­lamközi egyezmény keretében egy irodagép-technikai válla­lathoz kerültem Sömmerda városába. Kezdetben mechani­kai műszerészként dolgoztam, majd tíz hónap elteltével a Berlini Magyar Nagykövetség állami megbízottá nevezett ki, és ezzel a „fennkölt” titulussal a vállalatnál dolgozó magyar fiatalok érdekképviseletére jo­gosított. Ebben az időszakban kerültem kapcsolatba MOM gazdasági, társadalmi vezetői­vel. Erfurt megye PB- és KISZ- vb-tagja lettem 1974-ben. Munkaszerződésem lejártával pedig a kint dolgozó magyarok munkásotthonának vezetésével bíztak meg. — Miből állt az otthonveze­tői munkád? — faggatom to­vább Zelena Sándort. — Kiterjedt a kulturális és sporttevékenységre, valamint a fegyelmi és lakóbizottság irányítására. Kisebb kezdeti fegyelmi ügyek után a városi irányítók és a polgármester egyre jobban elismerte fiatal­jaink munkáját, sőt a hazauta­zások idejére sikerült úgy a termelésbe épülnünk, hogy gondot okozott számukra, amikor nem tudtuk többé ko­rábbi létszámunkat biztosítani. — Ekkor még szakmunkás voltál, jelenleg közgazdász vagy... — Igen. A döntő fordulatot az hozta, hogy a nagykövetség SZÉT tanfolyamra javasolt, bár mint otthonvezető még két évig kint kellett volna marad­nom. Egy évig az előkészítőre jártam, közben a MOM 65. osz­tályának műszerésze voltam. 1977-ben pedig felvettek a­ Közgazdasági Egyetem nappali tagozatára, 82-ben végeztem. — Milyen területen kezdtél „friss diplomásként"? — A munkaügyi főosztályra kerültem munkaügyi előadó­nak. Már egyetemi éveim alatt igyekeztem azokra a szaksze­mináriumokra orientálódni, amelyek bérgazdálkodásra, bérszabályozási vonatkoztak. Mindez természetesen csak az elméleti alapokat adta meg, a gyakorlatban aztán találkoz­hattam a „szokásos” ellent­mondásokkal, melyek megle­hetősen nehézzé, nemegyszer lehetetlenné teszik a tanultak megvalósítását. Szakmailag, emberileg nagyon sokat kö­szönhetek Karattur Gyula, munkaügyi főosztályvezetőnek. Ismeretségünk már az NDK- ban létrejött, gyakran megfor­dult Sömmerdában a magyar delegációkkal. Egész eddigi pá­lyafutásomat meghatározta kapcsolatunk. — Mint közgazdász, mint egyetemi végzettségű szakem­ber, jelenleg függetlenített politikai munkatársként tevé­kenykedsz. Nem vesznek így „kárba" a szakszemináriumo­kon eltöltött délutánok? — Nem volt könnyű a vál­tás. És nem mondhatnám, hogy ne lettek volna terveim, ambí­cióim, esetleg perspektíváim a munkaügyi főosztályon. De egyrészt motivált, hogy na­gyobb rálátásom lehet a válla­lati össztanfolyamokra, más­részt, mozgalmi múltamat te­kintve mindenképpen azt érez­tem, hogy vállalnom kell, így téve eleget egy velem szemben támasztott elvárásnak, mint delegált SZET-es. — Mi képezi jelenleg szak­mai érdeklődési területedet? — A belső érdekeltségi rendszer az egyik fő témám, minden ezzel kapcsolatos fej­lesztési, továbblépési lehető­ség. Ahogy mondani szokás, nagy tartalékaink vannak még. Konkrétan ilyen például a te­lepített gyáregységek önállósá­gának fokozása, az önálló el­számolás kialakítása.. Sokan ..lesöprik az asztalról az ehhez hasonló kérdéseket, mint diva­tos, mondvacsinált problémát, de véleményem szerint a gaz­dasági kényszer előbb-utóbb szembesít ezekkel a­ problé­mákkal. A jelenlegi mechaniz­mus nem egy területen, ma még mindig lehetőség van a valós teljesítőképesség bizo­nyos „elleplezésére”. Ezért len­ne hasznos a nagyobb önálló­ság, bár nagyobb felelősséggel jár. Fokozott számonkéréssel kell számolni. — Hogyan viszonyulnak mindehhez az érintett gyárak? — Kissé ellentmondásosan. Egyrészt félnek a nagyobb ter­hektől, másrészt maguk szor­galmazzák. Sajnos, néha nem eléggé megalapozott személyi és tárgyi feltételekkel. Azon­ban az „együtt sírunk, együtt nevetünk” korszaka lassan mindenképp lejár. — Megint adódik a kérdés, hogy nem kellett volna in­kább „a szakmában” marad­nod? — Az igaz, hogy elsőren­dű feladatom, a bérbi­zottság, az újítási bizott­ság és a termelési bizott­ság munkájának összehan­golása. Ezt szeretném az idők múlásával egyre hatékonyab­ban végezni. De szabadidőm­ben jut elég időm az előzőhöz hasonlóan problémákra, a ket­tő nem zárja ki egymást. Az pedig, hogy egy közgazdasági bizottság élén közgazdász áll, talán mégsem olyan nagy baj. — Jelenleg szakközgazdászi tanfolyam­ra járok, ahol terve­ző-elemző területeiken képzem magam. Szabó Antal A Ko­hida felváltja a Kom­etét A Kaukázus fekete-tengeri partvidékén levő Potyiban megkezdték a Kolhida szériá­ba tartozó új tengeri­­ személyt szállító szárnyashajók kibocsá­tását. A tengeri útvonalon ezek váltják fel a Kometát, amelyet számos ország, köz­tük olyan fejlett hajógyártás­sal rendelkező országok is vá­sároltak, mint Olaszország, Franciaország, Japán. Az új modell kényelmesebb. A Kos­hida egyszerre 140 utast szál­líthat, s a tatján elhelyezett motorok optimális üzemmód­ját komputer segít megválasz­tani. A Koshida máris felkeltette a külföldi kereskedelmi part­nerek érdeklődését. (APN)

Next