Fókusz, 1987 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 1. szám
(J3oldoe^(abb) új évet. Minden év fordulóján boldog új évet kívánunk egymásnak. Megszoktuk ezt. Többnyire szívből jön a jó kívánság. De vajon hiszünk-e abban, hogy amit kívánunk, valóra válik? És megteszünk-e mindent azért, hogy az új esztendő valóban boldog legyen? Itt bizony el kell gondolkozni! Jókívánságaink ellenére feltehetően nehezebb lesz a következő esztendő, mint amilyenek a korábbiak voltak. A novemberi KB-határozatból is érzékelhettük, hogy mindenkitől először több eredményt vár az ország, s csak utána lehet szó a jövedelmek növeléséről. Nem várhatjuk tehát, hogy egycsapásra megszűnik a lakáshiány, a pénzhiány, a hajszoltság, az egymás iránti kölcsönös türelmetlenség. A gazdasági szabályzók ezek után még biztosabbá teszik, hogy a termelő vállalatoknál az eddigieknél többet kell tenni, s a korábbiaknál kevesebb bérfejlesztés valósítható meg. Mit tehetünk mégis azért, hogy boldogabb legyen az új esztendő? Jobban kell segítenünk egymást, mint eddig. Úgy kell megszervezni a munkát, hogy kevesebb jövedelmet kelljen kifizetni méltányossági szándékkal a „külső" okok miatt bekövetkezett munkahiány közepette, s kevesebb túlórát, szerződéses munkát kelljen szervezni az elmaradt teljesítések pótlásásért. Jobban kell törekednünk arra is, hogy kölcsönösen megértsük egymást. A fejlesztésben, az anyagellátásban és a termelésben, Budapesten és vidéken egyaránt jobban meg kell ismerni a partnerek tevékenységét, s úgy dolgozni, hogy azok is érezzék a jószándékot, a segítőkészséget, az akadályok elhárításáért végzett erőfeszítéseket. Csak így várhatjuk el, hogy partnereink is segítsenek bennünket. V. M. ! A külvilág felgyorsult... Nem volt könnyű év, amit magunk mögött hagytunk. Megváltozott a világ körülöttünk. A belföldi piacon kevesebb pénze volt annak, aki beruházási cikkeket akart vásárolni, s annak is meg kellett számolnia a kiadnivalót, aki fogyasztási cikket vásárolt. A szocialista országokban hasonlóan alakult a helyzet. Lényeges változások voltak tapasztalhatóak az előző időszakhoz képest. Amíg korábban jogosan remélhettük, hogy a tervezettnél is több termékre van szükségük partnereinknek, most kisebb ott is a fizetőképes kereslet. Lehet, hogy egy-egy hagyományos termékünkre igényt tartottak volna klasszikus partnereink, lehetőségeik azonban csökkentek, s csak kisebb összegért vásárolhattak. És ha választaniuk kellett, hogy mit vegyenek, elsősorban a még alig forgalmazott, új, korszerű gyártmányokra tartottak igényt. A szocialista országok között lebonyolított áruforgalom lehetőségeit emellett befolyásolta — s befolyásolja — még a kölcsönös áruforgalom kiegyensúlyozottságára való törekvés. Az államközi kereskedelmi kapcsolatokban nem mindegy, hogy hazánk mennyi anyagot, energiahordozót tud vásárolni, s a mi konkrét igényeinket partnereink miként tudják kielégíteni. És ha a tervezettnél vagy a szükségesnél kevesebb az import, az export sem haladhatja meg ezt az értéket. A partner ilyenkor válogat, hogy élelmiszer-ipari cikkekre, ruhára-cipőre vagy gépre van-e szüksége. Ha gépet, műszert akar vásárolni, hozzánk hasonlóan megválasztja, ki tud jobbat, korszerűbbet szállítani. A konvertibilis valutával fizető piacokon köztudomásúan nagy verseny folyik. Az a szállító győz, aki jobbat, korszerűbbet, s a legjobb minőségben szállít. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a konvvertibilis valutában fizetők közül nem mindenki képes rövid időn belül kiegyenlíteni számláját. Egyes fejlődő országok igényeit ezért nem könnyű azonnal „készpénzként” venni. Az is köztudomású, hogy hazánk nem tudott aktívumot kialakítani a konvertibilis valutával fizető országokkal. A külkereskedelmi gondok ezért arra ösztönözték a gazdaság irányítóit, hogy a szabályzókkal irányítsák a vállalatokat a konvertibilis eszközökkel fizető országok felé. Mindez olyan következményekkel járt, hogy kapacitásaink egy részét nem tudtuk idén kellőképpen kihasználni. Munkánk ütemességét, szervezettségét idén is lényegesen zavarta, hogy nem sikerült időben elegendő importanyaghoz jutnunk, s hazai partnereink is késlekedtek szállításaikkal. Nem lenne igazságos, ha minden gondunkat csupán a külső körülményekre fognánk. Hozzájárult még a fékező tényezőkhöz, hogy az utóbbi években megcsappant műszaki fejlesztőgárdánk nem tudott időben megbirkózni minden feladattal. Késett a mikrohullámú távmérő, egyik fontos giroteodolit és a korszerűsített sztereográf kifejlesztése, eredményes termelésbe vitele. A mikro Winchester-tároló kifejlesztése pedig 1986-ban nem járt eredménnyel. Részben ennek, részben az anyagellátás gondjainak, másrészt egyéb okoknak következtében ütemtelen volt 1986-ban a termelés, és ez kedvezőtlenül hatott a szállításokra, a vállalat pénzügyi helyzetére s a bérgazdálkodásra is. A nyereséget emellett kedvezőtlenül befolyásolta a készletek terven felüli növekedése. Milyen évet zártunk tehát 1986-ban? Az előzetes adatok szerint nem kell szégyenkeznünk eredményeinkkel, még ha az elképzeléseink egy részét nem is sikerült megvalósítanunk. A befejezett termelési érték 8,3%-kal, az árbevétel pedig 8,4%-kal nő 1986-hoz képest. Ezen belül a belföldi értékesítés várhatóan 7-8%-kal marad el az előző évitől, vevőink érdeklődésének csökkenése miatt. A szocialista piacokon 17,8%-kal nagyobb értéket, konvertibilis elszámolású piacokon pedig — noha nem sikerült teljesen realizálni elképzeléseinket — 10%-kal több terméket értékesítünk. Nyereségünk 10,6%-kal nagyobb lesz az elmúlt évinél, de nem éri el a tervezettet. A termelési adó növelése miatt ugyanis jelentős összeggel csökken 1986. évi nyereségünk. Emiatt a tervezett bérfejlesztést sem sikerül megvalósítanunk. 8%ot, vagy ennél is többet szerettünk volna elérni, s csak 6%-ot sikerül megvalósítani. A vállalat vezetősége levonja 1986 tanulságait, s az új esztendőben jobban összehangolja a különböző gazdasági területek tevékenységét, s a gondok okait elemezve gyors intézkedéseket hoz 1987 sikere érdekében. Varga VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA: 1,80 FT 1987. JANUÁR 7. Floppyalkatrész-gyártás Dunaújvárosban. A gép mellett Kuti István A gazdasági „csúcs után „Csúcs" a politikai munkában Éveken keresztül súlyos meg csoport-értekezletek, taggyápróbáltatást okozott a pártmunkásoknak, hogy a „finisben” feszült figyelemmel, intenzív munkával, teljes emberként végezzék gazdasági munkájukat — hiszen a pártmunkások részére kötelező a példamutatás — és ugyanakkor ebben az időszakban készüljenek egész évi politikai munkájuk felmérésére, értékelésére és a jobb, eredményes módszerek elérésére. Az 1986—87. év fordulóján kedvezően változott a gyakorlat. Az év vége alapvetően a gazdasági feladatok teljesítésére maradt. Természetesen, politikai tevékenység is folyt e közben, voltak pártülések, s testületi ülések is a szükség szerint. Az egész évi mérleg elkészítése azonban 1987. év elejére tolódott. Januárban, s február elején zajlanak le a törzsgyár minden alapszervezetében a vezetőségi ülések, a pártcsoport-értekezletek és az egyéni beszélgetések. Február 9-e és 27-e között kerül majd sor a 15 alapszervezet taggyűlésére, ahol napirendre kerül az elmúlt évi politikai munka, az új esztendő munkaprogramja, az új tagdíjbesorolás és az aktuális helyi teendők — tagfelvétel, netán fegyelmi ügyek. Tudomásunk szerint, a MOM többi gyárában is hasonlóan alakul a politikai munka ütemezése. A gazdasági munka „csúcsainak” leküzdése után van idő gondolkodni arról, hogy a KB-határozat szellemében mit kell tenni az adott munkahelyen az eddig meglévő problémák felszámolásáért, s milyen segítséget kell kérni másoktól. Ezt az időt jól ki kell használnunk. Kritikusan és főleg önkritikusan meg kell fogalmaznunk, hogy miként tehetnénk 1987-et sikeresebbé, mint az eddigi éveket. Elsősorban a magunk területén végzendő feladatokon gondolkodjunk, hiszen a más területeken végzendő jobb munkára eddig is számos okos ötletet adtunk. V. Év elejétől folyamatosan szervezetten, gazdaságosan Nehéz évet hagytunk a hátunk mögött 1986-ban, de a gazdasági körülményeket, a szabályzókat, a piaci feltételeket ismerve 1987 sem lesz könnyebb. Az igazgatói tanács december 17-én az eddigi gyakorlattól eltérően, a megszokottnál később tárgyalta az idei tervet, hogy figyelembe tudja venni az 1986-os esztendő várható eredményeit, a változó szabályzókat, s a külkereskedelem lehetőségeinek alakulását. A különféle szerződések nyitott voltából adódóan azonban még ebben az időpontban sem alakul ki olyan terv, amelyet véglegesnek tekinthetnénk. A testület elé terjesztett anyag alapos megvitatása után ezért úgy döntött az igazgatói tanács, hogy — részben a szocialista export további lehetőségeinek tisztázása miatt, részben termelési, értékesítési lehetőségeink növelése érdekében — nyitottként kell kezelnünk az 1987. évi tervet. A ma ismert körülmények között a bruttó termelési érték 8%-os növelése, s az összes tevékenység árbevételének 6,6%-os emelése, a rubelelszámolású export 15%-os növelése és a konvertibilis export 21%-os emelése, a nyereség 6,1%-os emelésével és a hozzáadott értékmutató 5,2%os javításával együtt is csak 2,6%, ill. a létszámcsökkenés következtében 3%-os keresetnövelést tesz lehetővé. Az eddigiekhez képest nagyon kevés ez a pénz. Lehet, hogy más vállalatok sem képesek jelentősebb keresetnövelésre,a MOM vezetői azonban arra törekednek, hogy a vállalat kollektívájának ne csökkenjen túlzottan a reáljövedelme. Ezért szükséges nyitottnak tekinteni a gazdasági, termelési, értékesítési terveket, ezért kell fokozni a teljesítményeket és jobb gazdálkodással növelni nyereséget. A 3%-ot mindannyian kevésnek tartjuk. Közös érdekünk tehát, hogy eleget tegyünk az újonnan érkező kereskedelmi rendelkezéseknek, s hogy rendet teremtsünk az eddigi teljesítménykövetelményekben is. Köztudomású, hogy egyes termékek normái túlfeszítettek, másoké pedig meglehetősen lazák. Lehet, hogy egy-egy kisebb-nagyobb közösségben ezek kiegyenlítik egymást, a vállalati tervek készítésekor azonban nem lehet pontosan kiszámítani, hogy milyen teljesítményt tesznek lehetővé a ma meglévő kapacitások, s hogyan kéne megosztani a beruházások lehetőségét ahhoz, hogy ott növekedjenek a kapacitások, ahol erre legjobban szükség van. Nem a fizikai munkások „kizsákmányolásáért” van tehát szükség a normák rendezésre, hanem a kapacitások reális felmérése érdekében . Lehet, hogy ma nyugodt lelkiismerettel felveszi a bért az, akinek nincs teljesen kihasználva a munkaideje, s holnap több pénzt igényel azért, hogy teljesítse a 8 órába nem férő követelményeket. Az egész közösség szempontjából azonban kidobott pénz az is, amelyet ma a nem teljesített munkáért egy-egy üzemben kifizetnek, s a bérfejlesztés lehetőségeit vonja el holnap az az összeg, amelyet a pluszmunkáért, túlóraként, vagy más címen a „hajrá” résztvevői igényelnek. A MOM 7300 dolgozójának az lenne a legkedvezőbb megoldás, ha január elejétől december végéig egyenletes tempóban dolgozhatnának. Ehhez azonban minden eddiginél többet, jobban, összehangoltabban kell tevékenykedniük a termelést előkészítő szervezetek dolgozóinak. Ha kelleténél , sőt néha a normálisnál több gondot okoznak is a külső körülmények, találékonyabbnak kell lenniük, s meg kell lelniük az akadályok elhárításának módját. Tekintsük át röviden, milyen követelmények állnak az egyes vállalati kollektívák előtt. A budapesti gyár a statisztika szerint 8%-kal kevesebb termelési értéket állít elő 1987-ben, mint 1986-ban, a gyakorlatban azonban sokkal nehezebb feladat előtt áll a kollektíva. Jócskán van még munka a mikrohullámú távmérők és a giroteodolitok tökéletesítéséért, s a számítástechnikai termékek skálájának korszerűsítéséért. Számos C-, illetve S-sorozatot kell készíteni giroteodolitokból, geodéziai távcsőből, mikroprocesszoros, termoanalitikus berendezésekből, flamomd műszerből, MOM Color színmérőből, vércukor meghatározóból, akupunktúrás kozmetikai lézerből és még több másból. A dunaújvárosi gyár termelésének értéke mintegy 38%-kal nő. Az értéknövekedést többé-kevésbé meghatározza a gyártmányok alkatrészeiként felhasznált egységek ára, viszont tagadhatatlan, hogy többet kell gyártaniuk a már begyakorlott floppytárolóból, ezenkívül két új típus C- és S-sorozatát, valamint tömeggyártását kell megvalósítaniuk ebben az esztendőben Gondoskodniuk kell emellett arról is, hogy megfelelő mennyiség jusson konvertibilis elszámolású exportra órákból, fürdőszoba mérlegekből, digitális mérlegekből és más termékekből is. A digitális mérlegek gyártása sem megszokott még Dunaújvárosban. A „C” és „S” sorozat elkészítése az új esztendő feladata. Mátészalkán mintegy 7%kal fejlődik a befejezett termelési érték. Több mérleget és Westinghouse alkatrészt gyártanak, s emellett számos új műszer telepítésével birkóznak meg. Battonyáról átveszik például a pedál-szelep gyártást, új szintezőket, teodolitszintezőket kezdenek előállítani, két új optikai berendezés szerepel terméklistájukon, s a Westinghouse gyártmányok családján belül is két új terméket fogadnak. Komlón mintegy 10%-kal csökken a gyár által előállított termelési érték. Mindez nem jelenti azonban, hogy a gyár kevesebb feladatot kap. Nő ugyanis az általuk előállított konvertibilis export értéke, s számos új típusú termékkel kell megbirkózniuk. Ilyen például a 2391—905— 901—907 típusú kézi szállítású fékkarok „0” és „S” sorozata, a 2399 típusú termék, a Petes fékkar, és a 2432 típusú fékkar „0” és „S” sorozata. Zalaegerszegen a tervek szerint 21%-kal nő a termelés. Több mint kétszeresére emelkedik a mechanikai, optikai termékeik mennyisége, negyedével bővül a száloptikai kőlegek gyártása, s mintegy 70 millió forint értékű új terméket fogadnak, többek közt a spektrofotométert, Momiflextesztert, egy bonyolultabb objektívet, egy mikrofilm vetítő berendezést, valamint, a fogászathoz használatos dentolux száloptikás műszer gyártását. Az új esztendő tehát valamennyi gyárunkban jelentősebb erőfeszítést igényel. Az eddigi gyakorlattól eltérően azonban úgy kell megszervezni a munkát, hogy már az év első heteiben, s napjaiban is minél több termék kiszállítását tegyük lehetővé Varga Miklós