A MEDOSZ Lapja, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-02 / 1. szám
TASNÁDI VARGA ÉVA: Január Január fut a háztetőkön, és szélben röpköd fagykabátja, halott szőlőfürt ring a tőkén, folyondár sem kúszik a házra. Anyám, a mályvák mind aludnak, a kút öblében jégcsap táncol, és barnasapkás gesztenyék se hullanak már többé a fákról. Anyám, ott állsz most egymagadban, s a pincegádor vert lakatja beszélget veled csak a csöndben, nem emlékszik a gyerekhadra. Olajfa ága térdepelget, átnézel rajta, a halálra, arcod ezüstjén tükröződik a búcsúzás szép mosolygása. Két karod holdat ringat este, főkötőd hulló csillag fénye, már nem méred a percek ívét, és messze nézel, ki a télbe. KÖNYVESPOLC SZILÁDI JÁNOS: Reggeltől reggelig Új író jelentkezik első elbeszélés kötetével. Sziládi János nevét eddig is ismerhették azok, akik az irodalmi folyóiratokat kedvelik. Leginkább kritikák, publicisztikai írások alatt olvashattuk a nevét, ritkábban novellák, elbeszélések fölött. Életkorát tekintve, nem tartozik a legfiatalabbak közé, hiszen 1939-es születési dátuma elárulja, hogy túl van harmincadik évén, sőt közelebb inkább a negyvenhez. Avató kötetében tizenegy elbeszélést adott közre, láthatóan alapos meggondolások után válogatott. Mire következtethet ebből az elemzésre fogékony olvasó? Először talán arra, hogy Sziládi János viszonylag keveset ír, de aztán az írásokat elolvasva, arra is, hogy megkínlódik, megküzd a írásaiért. A tizenegy elbeszélést is két ciklusba sorolja, amit nem is annyira a műfaji másfajtaság követel meg, mint a témák közelisége. Első ciklusában öt írást találunk s jellemzően közös címmel is összefoglalja az elbeszéléseket (Dűlőutak). Az öt téma valóban inkább a falusi dűlőutak környékén kanyarog és szándékosan vagy anélkül, az író falun töltött és sok tekintetben meghatározó élményeire ismerünk. Valójában nem is függetlenek egymástól, mintha azonos vagy közelálló sorsokat különböző időpontban és helyzetben „filmezne” körül Sziládi János. Az írói szándék megvalósítása talán leginkább a Kórházban című novellában sikerült, bár mélyrehatóié A temetés című is. Csodálkozás című írását éppen a napokban láthatták tévés változatban a nézők. Külön kell szólnunk az első ciklus leghosszabb, már-már kisregény terjedelmével kacérkodó Az agronómus című elbeszélésről. Lehetséges, hogy magánvélemény, de e sorok írója önkéntelenül is arra gondolt, hogy ez az írás talán egy későbbi regény erőpróbája. Bizonyára Sziládi maga is megrettent az esetleges terjedelemtől, annak kibontásától, azért „könnyített” sajátos „bevágásokkal” s ezért adódtak néhol ügyetlenségek, göcsörtök, túlságosan gyorsan lenyesett részek. Így is előáramlik azonban az írói szenvedélyesség, s vele a felelősségérzet, ami Sziládi János minden írásának a lelke. A kötet második ciklusának is címet adott, mintegy ellenpontozva az előzőt: Országutak. Az Itt található hat írás több vonatkozásban is merészebb, íróilag kiforrottabb. Igaz, ezeknél „szűkíti” a vizsgálódás „lencséjét”, de ábrázolásmódja is finomul, alakjai pontosabbak, körülhatároltabbak. Ebben a ciklusban találjuk a kötet — de egyúttal az olvasó számára is — a legemlékezetesebb írását, A tánc címűt. Mintha csak valamiféle írói bravúrral össze akarta volna foglalni mindazt, amit a többi novellából, elbeszélésből megismertünk — elsősorban nem a témák összegezésére gondolunk! — ebben az írásban szárnyakat kap. Kitűnő írás, maradandó élmény még a sokat olvasók számára is. Nem vész el az olvasmányok rengetegében. Ez az írás igazi teljesítmény, magával ragad, majd elgondolkodtat. Kis mindennapi esemény mögül magasodik elő százezer vagy ki tudja mennyi nő örökre jóvátehetetlen, emberi szerencsétlensége. S azért sikerült ennyire, mert az író, mintha nem is ezt akarta volna közölni, hanem csak mellékesen, csaknem véletlenül kapcsol össze két találkozást. Azt is mondhatjuk, alighanem ez az az út, amelyen íróilag tovább kell mennie, de mindenképpen a dűlőutak talaján. Sziládi Jártos sokáig készülődött a megszólalásra. Ez a várakozás azonban termékeny készülődés lehet, s első könyve reményt ad a bátrabb, a „mutálást” kinőtt folytatásra. Talán azért is várt, ahogy egyik hőse mondja: örömeinket meg tudjuk osztani, de a bánatunkat, szomorúságunkat nem. Valahogyan így beszélt Sziládi János alakja, de mi tudjuk — és ő is tudja, hiszen maga „szólt ki” a sorok közül —, hogy az író olyan szerencsés helyzetben van: képes a szomorúság megosztásának mutatványára is! (Szépirodalmi Kiadó.) Kiss Dénes Tárlatról tárlatra Molnár József még a Képzőművészeti Főiskola utolsó éves növendéke volt — a jeles mester, Bernáth Aurél tanítványa —, amikor a budapesti VIT alkalmával „Földosztás" című festményével első díjat nyert. Pályája egyenletesen felfelé ívelő. Képei különböző hazai közintézményekben, múzeumokban és magánszemélyeknél nagy számban megtalálhatók. Molnár József művészete szüntelenül alakuló, finoman formálódó, fejlődő, gazdag és sokoldalú művészet. Az ország több helyén meglelhető seccói és freskói is sikeresek, közkedveltek. Ez irányú művészetét a szakemberek különösen nagyra értékelik. Első önálló kiállításával 1957-ben a „Fényes Adolf”teremben jelentkezett, majd ezt követően rendszeresen kiállított különböző fővárosi galériákban és vidéken. Legutóbb novemberben szűkebb szülőhazájában Nagyrédén, a kultúrotthonban állított ki sikeresen a község 700 éves fennállása tiszteletére rendezett ünnepélysorozat alkalmából. Lassan két évtizede már, hogy fővárosi művészként tartják számon, de szülőfalujától, a vidék vonzásától, a paraszti világ hagyománytiszteletétől nem tud elszakadni. A Nagyrédén bemutatott tárlatát a napokban láthatjuk viszont a Hatvani Galériában. — zoltai — Molnár József kiállítása ...........WUIIIIIII 1иNoШ1 *«S*3W* IZSÁKI PEZSGŐ Izsákon szeretik a pezsgőt. De csak a Pompadourt. A titok nyitja: ezzel törtek be a hazai és a nemzetközi piacra. Simon Lászlóval, az állami gazdaság borkombinátjának vezetőjével erről beszélgetünk. 1965-ben készült el az első tanulmányterv a pezsgőgyártásról, amikor felmerült az a kitűnő ötlet, hogy az akkor még izsáki sárfehérnek nevezett pezsgőalapanyag-borunkat mi is fel tudnánk dolgozni pezsgőnek. 1972-ben indult meg a kísérleti pezsgőgyártás és a következő évtől már üzemszerűen, egyre nagyobb tételekben készítjük az ún. tankpezsgőt. — Milyen pezsgőt gyártanak? — Száraz, félédes, és félszáraz vörös pezsgőt. Az idei teljes tervünk: 8 millió és 100 ezer palack volt. Ebből 2,5 millió palack a pezsgő, 2 millió a habzóbor, és 3,6 millió az egyéb bor. — A teljesítés? — A habzóborból — ez a kitűnő Boleró —másfél millió palack várható. Két és félmillió palack pezsgőt adunk és 5 millió liter az egyéb bor. — Hol ismerik szerte a világban az izsáki pezsgőt? — A Szovjetunióban, az NDK-ban, Lengyelországban, Romániában és természetesen itthon. — Újabb külföldi piac? — 1976-ban Svájcban ■ is megismerkednek pezsgőnkkel. Legalábbis reméljük. — Eredményterv? — A jövedelmezőségünk 31 millió és 200 ezer forint. Ezt teljesítjük is. Mint ahogy az exporttervet is teljesítjük az év végéig. — Jó az izsáki pezsgő? — Száraz pezsgőnk a BNV nagydíját hozta el. A féléves pezsgő a Kiváló Áruk Fórumán szerepelt sikerrel. Csakúgy a vörös is. És persze a Boleró habzóborunk is kiváló termék. Megkósoltuk a pezsgőt. Kitűnő. — S mivel koccint Simon László szilveszter éjszakáján? — Sörrel. Én csak a sört szeretem. (tt) Kézimunka-kiállítás Szolnokon A nők nemzetközi éve alkalmából a KÖTIVIZIG, a KEVITERV és a TRVVV szakszervezeti bizottságai dolgozóik körében a kézimunkapályázatot írtak ki, a beküldött pályamunkákat három kategóriába sorolták: I. népi motívumokkal díszített párnák, térítők stb.; II. suba, csipke; III. egyéb kézimunkák. A szebbnél szebb kézimunkákból december 3-án és 4-én kiállítást rendeztek, melynek közel ötszáz látogatója volt. A vendégkönyvben többnyire a kézimunka-szakkörök igényeiről olvashattunk. A zsűri 27 díjat osztott ki. A díjakon túlmenően az igazi eredmény azonban az volt, hogy a vízügyi vállalatok nődolgozói megismerték egymás alkotásait, ugyanakkor az érdeklődők szakmai tanácsokat, útmutatást kaptak. E találkozó lehetőségével elindítottak egy olyan folyamatot, melynek további útja-módja már nemcsak a szervezők, hanem mindannyiunk feladata. Bajkó Judit KÖTIVIZIG könyvtáros ALKOTÓ DOLGOZÓK Kerámiakép és intarzia Kiállítás nyílt december 15-én a Vízkutató- és Fúró Vállalat geofizikai osztályán — immár harmadszor. Az első kiállításon a Széchenyi szocialista brigád tagjainak alkotásait tekinthették meg az érdeklődők, második alkalommal a Zrínyi szocialista brigád tagjai is közszemlére tették alkotásaikat, s a december 15-én megnyitott kiállításon már a vállalat tíz osztályának huszonegy dolgozója szerepelt munkáival. Herbály Lajos, a legutóbb bronz fokozatot elért (mellesleg kaptak már arany és ezüst fokozatot is) Széchenyi brigád vezetője mondott bevezető szavakat, majd Budai László, a vállalat igazgatója nyitotta meg a kiállítást. — Jó lenne, ha máskor is alkalom nyílna ilyen kiállítás szervezésére — mondotta Budai László. — Azt is el tudom képzelni, hogy nemcsak a képzőművészeti hajlamot érző kollégák alkotásait teszszük közszemlére, hanem ilyen alkalmakkor megismertethetnék a dolgozók egymást a hobbijaikkal — gondolok itt a bélyeggyűjtemények, numizmatikai gyűjtemények kiállítására — vagy esetleg közös zenélésre, irodalmi alkotások bemutatására is. Nagy meglepetés számomra a kiállítás — folytatta Budai László. — Teljesebbé vált általa a szocialista brigádmozgalom, s a kiállított művek jól példázzák a szabad idő eltöltésének hasznos módozatait. Remélem, hogy vállalatunk szakszervezeti bizottsága majd zsűrizi a kiállítást, s a legjobb alkotásokat valamilyen módon díjazza is —, fejezte be megnyitóját Budai László. AZ ÁLLAT IS képes hazudni — állapította meg Wolfgang Wickler, aki a freibergi egyetem zoológiai intézetében megfigyelt egy csomó fekete- és fenyőrigót. Ezek a madarak sajátos hangot hallatnak, amikor veszély közeledik, s ezzel riasztják társaikat. Előfordult azonban, hogy egy rigó akkor riasztotta a többieket, amikor enni kaptak. Amíg a társai elmenekültek, a „hazug” zavartalanul elfogyasztotta az összes többi madár eledelét. Hasonló „füllentésekhez" folyamodtak gyakorta a makaó majmok is. SZOVJET SZAKÉRTŐK alapos vizsgálat után megfelelőnek találták azokat a konzerveket, melyek 75 évig feküdtek a Csendes-óceán partján, az örök fagy övezetében. Az élelmiszereket az Eduard Toll vezette orosz sarkkutató expedíció hagyta ott annak idején. Az előkerült konzerveket tüzetes fizikai, kémiai és Ezután a meghívott vendégek megtekintették a kiállítást. Sokan álltak meg Kapitány Zita kerámiaképei előtt, sikert arattak Herbály Lajos szobrai. A kiállításon láthattunk keresztszemes hímzéssel készült térítőket, subafaliszőnyegeket, intarziákat, égetéses technikával készített képeket, művészi színvonalú fotókat — Mongóliából — kovácsoltvas és fából esztergált gyertyatartókat. A kiállított tárgyak közül jónéhány megállta volna a helyét a Képcsarnok Vállalat bármelyik boltjában is. A kiállítók közt minden korosztály megtalálható. Mint Herbály Lajos elmondotta: hét nő, hét fiatal, és hét idősebb dolgozó kölcsönözte munkáit egy hétre, a kiállítás időtartamára. Az alkotók közül kilencen fizikai munkát végeznek, a többiek adminisztratív, illetve műszaki dolgozók. Két hétig tartott a szervezés , mindenki szívesen állt a Széchenyi brigád rendelkezésére. A vállalat központjában plakát hirdeti a geofizikai osztályon megtekinthető kiállítást. Bár a brigád tagjai csak negyed négyig dolgoznak, délután öt óráig tartanak ügyeletet, hogy az érdeklődők akadálytalanul bejuthassanak a kiállításra. S ha valaki később érkezne, akkor sincs baj, mert a kulcs a gondnok néninél van, s ő szívesen odaadja a látogatóknak. „Alkotó dolgozó” — ezt a címet adták a szervezőik a kiállításnak. Úgy véljük, hasznos lenne, ha másutt is követnék a Vízkutató- és Fúró Vállalat Széchenyi szocialista brigádjának kezdeményezését. T. A. mikrobiológiai vizsgálatoknak vetették alá. A címkéken feltüntetett előírások szerint készítették el a konzervek tartalmát, melyek ízletesnek és magas kalóriatartalmúnak bizonyultak. A SIVATAG HAJÓI, a tevék gyakorta okoznak balesetet, mivel az erős napfénytől elvakított gépkocsivezetők nem veszik időben észre, s elgázolják az állatokat. Az Araböböl menti olajemirátusokban ezért elhatározták, hogy a tevéket fényvisszaverő védőfelszereléssel látják el. KRIMIKONGRESSZUS: Londonban ülést tartott a bűnügyi regényírók nemzetközi kongresszusa, amelyre a világ minden részéből 400 krimiszerző érkezett. A tanácskozáson kicserélték tapasztalataikat, hogy a jövőben elkerüljék a legmegszokottabb krimifordulatokat. Herbály Lajos szobrai Kapitány Zita kerámiaképei