Földrajzi közlemények 1938.
II. Irodalom - a) hazai - Trummer Árpád: A Tiszántúl öntözése (Pécsi Albert dr.)
190 Irodalom, tiszai hajózásnak van szentelve. Ha kissé rövid, de mégis jó összefoglalását kapjuk itt a hajózás érdekében megindított és még végrehajtandó partbiztosító és gázlórendező munkálatoknak. A vízhasznosítással (öntözés, halászat) foglalkozik a következő három fejezet. Tanulságos a tiszavölgyi öntözés kérdésének történeti összefoglalása és a jelenlegi helyzet ismertetése, örömmel kell azonban megjegyeznünk, hogy az, amiről a szerző könyvének megírásakor még óhajként emlékezik meg, az 1937:XX. tc. értelmében megindult öntözési munkálatokkal a megvalósulás útjára jutott. Ehelyütt találunk értékes adatokat a Tisza hordalékviszonyairól is. Folytatólag az 1932. évi rendkívüli árvíz után az érdeklődés homlokterébe lépett borsodi nyílt ártér ármentesítésével foglalkozik egy rövid fejezet. Befejezésül a jelen és jövő teendőit és az Alföldnek a Tiszától el nem választható problémáját tárgyalja a szerző, végül pedig 19 pontban tömören összefoglalja a Tiszaszabályozás eredményeit. A széleskörű irodalomra és egy egész élet gyakorlati tapasztalataira támaszkodva megírt, óriási adatanyagot felölelő mű nem könnyű olvasmány. A sok idézet és utalás nehézkessé teszi a tárgyalást, a tisztán műszaki vonatkozású részek a nem mérnök-olvasót fárasztják. A szerző sok dolgot ismertnek tételez fel, másutt apró részletekbe bocsátkozik, mintha csak hosszú gyakorlata során felmerült összes vitás kérdéseit tisztázni szeretné. Ez természetesen némi kiegyensúlyozatlanságra vezet és itt-ott a rendszeres tárgyalás menetét is megbontja. De aki nem riad vissza ezektől és áttanulmányozza Korbély művét, sokat tanulhat belőle és nem fogja megbánni fáradozását. Kívánatos, hogy geográfusaink minél alaposabban és minél szélesebb körben megismerjék a Tiszaszabályozás műszaki vonatkozásait is. Annak a világszerte páratlan munkának, amelyet a Tiszavölgy ármentesítése jelent, és amelyet találóan nevezett Kvassay második honfoglalásnak, olyan hallatlanul nagy az emberföldrajzi jelentősége, hogy ismertetésének be kell vonulnia a középiskolákon át legszélesebb rétegeink köztudatába. Akkor majd az érdekeltség nem csak terhet fog látni az ármentesítő társulati járulékokban, és nagyközönségünk nem fogja aszályos években a Tiszaszabályozás előtti állapotokat visszasírni, hanem meg fogja becsülni a világ legnagyobb ármentesítését, amelynek eredményeit talán leghívebben Deák Ferenc 1839 dec. 6-án mondott szavai jellemzik: „Én azt hiszem, hogy a Debrecen—Pest közötti vonatra nézve alig van valaki a Karok és Rendek között, aki velem együtt — tekintve hazánk ezen részének geográfiai helyzetét, — álomnak ne tartaná, hogy itt valaha vasút létezhessen! Korbély könyve sikerrel egyengeti az utat a második honfoglalás megismertetéséhez és értékeléséhez. A szerző páratlan ügyszeretete mellett, amely ennek a könyvnek megírására és saját kiadásában való megjelenésére ösztökélte, ez a legnagyobb, és eléggé nem méltányolható értéke. Lászlóffy Woldemár dr. TRÜMMER ÁRPÁD: A Tiszántúl öntözése. — A M. K. Földmívelésügyi Minisztérium kiadványa (6. sz.). 4°, 280 lap, 81 ábra, 8 külön lapon 36 fénykép, 24 melléklet. Budapest, 1937.