Földrajzi közlemények 1939.
I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete
A Veker folyó fejlődéstörténete, 27 felszíni formákkal, itt a ciklus újrakezdéséhez nincs szükség újabb erő, emelkedés vagy süllyedés közbelépésére. A folyó az endogén erők változása nélkül is talál a felszínen akadályokat, amelyek az egyenesből kitérítik, kanyargásra kényszerítik. A kanyarulatok tanulmányozása arra is rávezetett bennünket, hogy a folyókat életerejük szerint csoportosítsuk. Alföldünk folyóinak egy része erejének teljességében van: ilyenek a Tisza és mellékfolyói. Más része, forrásaitól elvágva, csak tengődik a régi mederben vagy újabb mesterségesen épített csatornákban. Ilyenek a Hortobágy, a Késely, a Kadarcs és félig ilyen a Berettyó. Ezeket nevezzük féleleven folyóknak. A harmadik csoportban az egészen kiszáradt régi erők tartoznak; legfeljebb egy-egy mesterséges csatorna gyűjti össze bennük egy-egy szakaszukon, főleg tavasszal, a környék belvizeit. Ilyenek a Veker, a Kórógy, Fürjér, Sertésér stb. Teljes névsorunk igen hosszú volna és nem tartozik szorosan tárgyunkhoz. Két tényre azonban rá kell mutatnunk, anélkül, hogy jelen alkalommal bővebb tárgyalásokba bocsátkozhatnánk. Az egyik az alföldi közigazgatási határoknak a vízrajhoz való alkalmazkodása. Egész különleges, meglepő törvényszerűségek bontakoznak itt ki. A másik tény nagyrészt az elsőből következik. A folyómedrek változásának alapos tanulmányozása alkalmas arra, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsen a geológiai és történelmi időszámítás között. Egyikük sem fér el jelen értekezésünk keretében. A Veker folyó fejlődéstörténete. Irta: Zalotay Elemér dr. A Veker mai állapota, vízbősége messze alatta marad az ármentesítés előttinek, természetes tehát, hogy a Körös—Tisza-szög mai vízvidéke is egészen megváltozott, az ősi állapothoz képest. A pleisztocénben a Maros törmelékkúpjának csaknem valamennyi vize ennek a területnek tartott, mert a folyó törmelékkúpja a síkságra lépéskor a jobbparton fejlődhetett és alakulhatott ki jobban. A balpart Agyarkútig 140 m magas, viszont a jobbon hamarább utat talál az Alföldre. Érthető tehát, hogy a Tisza völgyében Szarvastól Hódmezővásárhelyig, sőt azon is túl húzódó lapos területet a Maros tölti ki vízzel és hordalékanyaggal. A törmelékkúp eredeti mederhálózata igen bonyolult, ma már csak főbb vonalaiban tudjuk megrajzolni. Valószínű, hogy a ma