Földrajzi közlemények 1978
Társasági közlemények - Főtitkári jelentés a Magyar Földrajzi Társaság 102. közgyűlésén
külön, de összvolumenükről képet ad, hogy pl. pécsi osztályunk tagjai az elmúlt évben 228 előadást tartottak. A társasági belső életet szükségszerűen felfrissítő újabb lehetőségekről — már ami a témaválasztást, a szakosztályi profil tematikus bővítését illeti — már megemlékeztünk. Itt kell azonban megemlíteni egy-egy pozitív és negatív jelenséget. Pozitívum az, hogy Társaságunk régi gárdája, értve rajta a saját generációmat és még idősebb kartársakat, ma is a régi aktivitással tevékenykedik a társasági osztályok előadói között. I hogy nem az időhiány akadályoz egyeseket, azt az mutatja, hogy számos tagtársunk van, akit hivatása is eléggé leköt, mégis tud időt áldozni szakelőadások vállalására. Hadd emeljem ki közülük ENYEDI GYÖRGY tudományos osztályvezető tagunkat, aki az elmúlt évben négy osztályunk, ill. szakosztályunk pódiumán számolt be kutatásainak eredményeiről. Ő képviseli az egyik, az egyértelműen pozitív oldalt. A másik oldalon a negatív jelenségek hordozói közé, sajnos, ifjabb tagtársaink tartoznak, köztük 10—15 éves kutatói múlttal rendelkezők is akadnak, akiket még egyszer sem üdvözölhettünk Társaságunk valamely szervezetének előadói között. De, szerencsére, ez a jelenség nem általános és évről évre számos invenciózus ifjú kollegát üdvözölhetünk a debütáltak között. Az ő bekapcsolódásuk a garancia arra, hogy az alapító ősök szellemében fogant, alapszabályainkba foglalt célkitűzéseinknek utánunk is lesznek hordozói, megvalósítói. Éppen ezért örömmel üdvözöljük debreceni és nyírségi osztályunk kezdeményezését, ahol a végzős egyetemi ill. főiskolai évfolyamok hallgatóinak szervezetileg is lehetővé tették, hogy választott kutatási témájukról szakelőadások keretében is beszámolhassanak. Miután így summáztam a főbb eredményeket és negatívumokat a, egyes szakosztályok munkájáról, az alábbiakat jelentem a I. Közgyűlésnek: Legrégebbi, mert a hajdani egyetlen szakosztályból nőtt ki, ill. annak munkáját folytatja, Természetföldrajzi Szakosztályunk. Néhány éven át tartó visszaesés után tevékenysége kezdi újra felölteni a korábbi idők színes, szívós formáját, amihez a segítséget Társaságunk vezetősége is igyekszik megadni. Nagy kár is lett volna e szakosztályunkat sorvadásra ítélni, hiszen tagjai között tudományunknak sok reprezentánsa dolgozik, akiktől mindig lehet előrevivő útmutatásokat, megtermékenyítő, értékes gondolatokat hallani a szakosztályi ülések keretében is. Úgy gondoljuk, kissé aktívabb szervező munkával itt a közeljövőben a régi tartalommal lehet megtölteni a rendelkezésre álló kereteket. Erre mutat az elmúlt évben rendezett hat szakülés nyolc előadásának széles témaválasztása is. Úgy véljük, az előadások látogatottságának szintjén is sikerül majd valamelyest javítanunk a következő évtől bevezetendő, az előadások meghirdetésének módszerét illető újításunk segítségével. Gazdaságföldrajzi Szakosztályunk 1912-től tevékenykedik folyamatosan. Jelenlegi vezetősége szerencsés kézzel választotta ki azt a profilt, ami a területi tervezés és gazdasági élet terrénumán működő szakemberek népes csoportjának részvételét biztosítja egy-egy előadóülésen való megjelenésre. Itt az elhangzott előadások közül — amiknek tartalmát a szakosztály beszámoló jelentése, nagyon helyesen, külön is összefoglalja — . ADAL KÁLMÁN professzor beszámolóját kívánom kiemelni, amit a Nemzetközi Regionális Tudományos Társaság Krakkóban rendezett 17. európai konferenciájáról tartott. Mint mondotta, egyetemlegesnek tetszik az a törekvés, hogy a területi kutatómunkába fokozottan bevonják a matematikai módszereket, amivel a kutatásokat egzakttá és a gyakorlat számára könnyen felhasználhatóvá lehet tenni. De az előadó azt is kifejtette, hogy csak az egyszerű, világos, könnyen érthető matematikai eljárásoknak, formuláknak van jövője, amiket adatokkal kitölteni és a gyakorlatban hasznosítani is könnyen lehetséges. Ide kívánkozik egy megjegyzés a matematikai módszereknek a hazai földrajzi kutatásokban való alkalmazását illetőleg. Az utóbbi években számos előrevivő kezdeményezés történt e téren nálunk is. De mint minden új módszernek, ennek is vannak vadhajtásai. Néhány kortársunk, hódolva a divatnak, tanulmányait innen-onnan vásárolt matematikai formulák hiányosan értelmezett, vagy egyáltalán értelmezhetetlen számsoraival dekorálja, természetesen illően eltitkolva a kútfőket, amelyekből azok származtak. Az ilyen, többnyire állami pénzen vásárolt, idegen tollakkal ékeskedő értekezések természetesen nem alkalmasak a matematikai eljárások hasznának és célszerűségének propagálására, az olvasók meggyőzésére az új módszerek hasznosságáról. Ezért el kellene érni, hogy minden matematikai formula egyértelmű értelmezését a szerzők teljes pontossággal adják meg, és legalább egy számításban mutassák is be, vezessék is le azok alkalmazását; természetesen a számítást ténylegesen elvégző nevének a feltüntetésével. A folyóiratok szerkesztőségét jó lenne ilyen irányú állásfoglalásra felhívni. Oktatásmeszertani Szakosztályunk elődje ugyancsak régen, még 1921-ben kezdte meg tevékenységét, de az elsők között alakult újjá 1952 után is. Az elmúlt években a bevezetés előtt álló tantervi reform szempontjainak a kidolgozása jelentette működésének legfontosabb feladatát, míg tavaly a hangsúly már a készülő tankönyvek előkészítésére tolódott. A szakosztályi jelentés jogos megelégedéssel számol be az új tankönyvek megírásában részt vállaló szakosztályi tagok munkásságáról, megemlítve az általános iskola 6. osztályának és a gimnázium egyik (meg nem nevezett) osztályának