Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XVII. évfolyam 2010.
2. szám - Tanulmányok - Nagy Sándor: Budapesti válások — Kolozsváron (1869-1895) A budapesti és a fővárosi migráns válóperes felek joghasználatának, csoportjellemzőinek vizsgálata
lag — a főváros lakosságának töredékét alkotó, az ortodox, és unitárius felekezethez tartozó férjek és feleségek kivételével — valamennyi olyan házassági bontóperre kiterjedt, amelynek szereplői utoljára Budapesten éltek együtt. A budapesti unitárius hívek házassági ügyei viszont a házassági törvény 1895. október 1-i bevezetéséig, a felekezet kései Királyhágón inneni recepciója miatt, a Kolos-Dobokaközi Alpapi Törvényszék elé kerültek. A migrációs válások köre ehhez képest még szélesebb lehetett, mivel budapesti reformátusok és evangélikusok is válhattak el Erdélyben, ha előzőleg formálisan ottani illetőséget szereztek, de ezt a lehetőséget a komplikáltabb eljárás miatt sohasem használták ki annyian, mint ahányan az unitárius egyházi bíróság mellett döntöttek. A továbbiakban először a „kolozsvári házasságok" jelentőségét, pontosabban a migrációs válások számának, és fővárosi súlyának időbeli változását fogjuk mérlegelni. Ezt követően, a korabeli házassági jog felekezeti meghatározottsága miatt, kiemelten foglalkozunk a jelenség felekezeti dimenziójával, miután az erdélyi kalandra vállalkozó budapestiek természetesen nem született unitáriusok voltak. 3 Budapest Főváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), VII. 2. c. Budapesti Kir. Törvényszék peres iratai, V. irattári osztály az 1872-1910 közötti években. Az Alpapi Törvényszék iratanyaga a fellebbviteli fórumon őrződött meg: Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltára (a továbbiakban: EUEGyLt), Főpapi Törvényszék iratai (a továbbiakban: FT). Az anyag hiányait részben a Főpapi Törvényszék 1869-1895 közötti ülésjegyzőkönyvei segítségével sikerült pótolni. (A továbbiakban a jegyzőkönyvi sorozatra külön hivatkozunk: EUEGySt FT Jkv.) 4 1894. évi XXXI. törvénycikk a házassági jogról. Corpus Juris Hungarici CD. (Szerk. Pomogyi László. — A továbbiakban: CJH CD) KJK-Kerszöv, Budapest, 2000. 5 A jogi szabályozásról: Sztehlo Kornél. A házassági elválás joga Magyarországon és az ország erdélyi részeiben. Második lényegesen átdolgozott kiadás. Budapest, 1890. (A továbbiakban: Sztehlo, 1890.) — Magunk a kolozsvári református törvényszék iratanyagának felkutatására is kísérletet tettünk, ami azonban eredménytelen maradt: a Főtörvényszék ülésjegyzőkönyvei fennmaradtak ugyan, de a rögzített adatok alapján lehetetlen elhatárolni az erdélyi és a migráns válóperes feleket. Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára. Házassági Főtörvényszék ülésjegyzőkönyvei 1866-1895. — Az újraházasodó elváltakra vonatkozóan a budapesti protestáns házassági anyakönyvekben található bejegyzések nagyságrendje, amikor azok az előző házasságot felbontó bíróságra is utalnak, kellően alátámaszthatja állításunkat: eszerint míg erdélyi evangélikus törvényszéket 4, reformátust 43 esetben, addig unitárius törvényszéket 464 alkalommal jelöltek meg eljáró bíróságként. (Igaz utóbbiak nagyobb része volt nem-budapesti vonatkozású.) Valamennyi korabeli budapesti egyházközségre kiterjedően 1896-ig megvizsgálták az evangélikus és református házassági anyakönyvek a Magyar Országos Levéltárban található mikrofilmjeinek Budapest Főváros Levéltárában őrzött másolatait. Az unitárius házassági anyakönyveket (1871)1881-1895 között a Budapesti Unitárius Egyházközség Lelkészi Hivatala őrzi (a továbbiakban: BUE ház.akv.).