Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.

1. szám - Genealógia - Kádár Tamás: Az Árpád-házi uralkodók és az országlásuk idején hercegi címmel tartományi különhatalmat gyakorolt külhoni, fejedelmi származású előkelők, valamint azok családtagjainak elhalálozási és temetkezési adatai 997-1301 között

Kádár Tamás Mihály boszniai herceg, Rosztyiszláv macsói herceg és vidini bolgár cár, valamint Anna hercegnő idősebb fia'55 körülbelül 18-20 éves korában, minden bizonnyal 1263 vagy 1264 folyamán, valószínűleg Bosna-vidéki hercegsége területén halt meg. Feltehetően ugyanott, esetleg a szomszédos Szerémségben nyert végtisztességet.156 (Boldog) Salomea krakkói és sandomierzi hercegnő. Kálmán halicsi király és szlavón herceg hitvese157 Mintegy 57 éves korában, 1268. november 10-én, szombaton, más forrás — közel egykorú legendája — szerint egy héttel később, 17-én, nyolc napi súlyos betegség után, szülőföldjén, Kis-Lengyelországban, a Krakkótól délnyugatra fekvő Skalában (ma: Lengyelo.) általa alapított Kövi Szűz Mária klarissza monostorban, annak apácájaként — talán gyomorfekély miatti belső vérzés következtében hunyt el. Teste hét napig feküdt szerényen felravatalozva a zárda templomának kórusán egy szőnyegen, orrából és szájából állítólag folyamatosan vér szivárgott. A halálát követő hetedik napon, azaz 17-én vagy 24-én, felettébb egyszerű módon és dísztelen, puritán sírba helyezték nyugalomra. A legendájában olvasható — bizonytalan hitelű, a kutatás által régóta vitatott — tudósítás szerint kevéssel temetése után, arra hivatkozva, hogy végakarata szerint náluk kívánt nyugodni, a krakkói ferencesek követelték kihantolását és testének átadását, hogy azt saját kolostorukban temessék el. A klarissza nővérek végül beleegyeztek és teljesítették az állítólagos követelést, így ünnepélyesen kiemelték eredeti sírjából ak. Ld. F. Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona és gyűrű. In: Folia Archaeologica. A Magyar Nemzeti Múzeum évkönyve 18. (1966-1967) Bp. 1967. 123-138., különösen: 134-138. p. 155 Wertner, 1892. 473. p.; Kádár, 2009. 413-117. p. A bizánci forrásokban Mytzes néven emle­getett, rejtélyes bolgár trónkövetelővel való, nem meggyőző azonosítására ld.: Szilágyi László: Rasztiszláv családja Bulgáriában. In: Turul 61-64. (1947-1950) 13-15. p. 156 Nagyatyja, IV. Béla és V. István király közötti 1266. márciusi békeszerződésben már csak fivérét, Bélát említik és egy évvel korábban, 1265 elején is már azt, nem pedig őt állítják az idősebb uralkodó serege élére, ami alapján joggal feltételezhető, hogy az idő szerint már nem élt. Kádár, 2009. 417. p. 157 Legendák és csodák (13-16. század). Szentek a magyar középkorból II. Szerk.: Madas Edit, Klaniczay Gábor. Bp., 2001. (Milleniumi magyar történelem. Források) (a továbbiakban: LCs II.) 96-105. p.; Balzer, 2005. 480-487. p.; Wlodarski, Bronislaw: Salomea, królowa halicka. (Kartka z dziejów wprowadzenia zakonu klarysek do Polski.) In: Nasza Przesziosc. Studia z dziejów Kosciola i kultury katolickiej w Polsce 5. (1957) 61-83. p.; Kanior, Marian: BI. Salomea. In: Polscy swi^ci. 22. Redakcja Bar, Joachim Román. Warszawa, 1987. 35-74. p.; Holly, Karol. Princess Salomea and Hungárián — Polish Relations in the Period 1214-1241. In: Historicky casopis 55. Supplement (2007) 5-32. p. 99

Next