Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.

1. szám - Könyvismertetés - Szabados György: Magyar államalapítások a IX-XI. században. Előtanulmány a korai magyar állam történelmének fordulópontjairól. Szeged, 2011. — Ism.: Tóth Péter

Könyvismertetés máskor ez utóbbi válhatott fokozatosan politikai természetűvé, a két folyamat mindenesetre egyaránt érvényesülhetett a füves pusztákon. Az összmagyar etnosz esetében mindennek különös jelentősége van. Eredetmondánk összetett, négy megszemélyesített néptöredék, a magyar, az onogur (hunogur?), a bulgár és az alán neve sejlik fel mögüle. Hagyományozódása csak ezen népek egyesülése után képzelhető el, politikai közösségük utóbb nyert egységes etnikus tartalmat. A közös nyelv kizárólagossága ellenében pedig leginkább Bíborbanszületett Konstantin művének 39. fejezete szól, a magyarok kétnyelvűségéről, „a türkök másik nyelvéről" tesz itt említést a bizánci császár. Ha a magyar fejedelemség létrejöttének előzményeit vizsgáljuk, nem volna ok nélküli az előbb említett népek, főleg az onogurok és­ ill. a volgai bulgárok történetét is számításba venni, főleg, hogy ehhez jókora forrásanyag is a rendelkezésünkre áll. 2. Szabados György állásfoglalása megerősíti azt a képet, ami évszázadok történészi vitái után mára letisztulni látszik: Árpád helyett apja, Álmos volt a magyarok első fejedelme. Bíborbanszületett Konstantin császár ennek ellenkezőjét állítja - nyomós érveket kell tehát felhozni, ha egy időben legközelebb keletkezett forrást meg akarunk cáfolni. Nem arról van szó, hogy Konstantin lejegyzett mondatai pusztán a középkori magyar gesták, krónikák ellenkező adatainak számbeli túlsúlya miatt válnának hiteltelenné. Egyetérthetünk abban, hogy Álmos fejedelemsége mellett az érvek különböző minősége dönt­ másként, de ugyanarról tanúskodik a dinasztialapítóhoz köthető Turul-monda, a vérszerződésnek, valamint Álmos megölésének hagyománya vagy a dinasztián belüli névismétlődés. A kútfők tételes számbevételével és a kérdés összegző jellegű megközelítésével Kristó Gyula végzett úttörő munkát. Szabados György tovább finomított az Álmos mellett szóló elméletek rendszerén. Ennél lényegesebb, mi módon lehet Konstantin császár tévedésének okára rámutatni, a pozitív jellegű érvelés csak így nyerhet igazi megerősítést. Ezen a ponton azonban óvatosnak kell lenni. Szabados György terjedelmes historiográfiai összefoglalójából is kitűnik, mennyire ingoványos talajra juthatunk, ha szubjektív eredetű, mesterkéltnek tűnő magyarázatokkal próbálunk fényt vetni Konstantin írói szándékára vagy a vélt adatközlők, Bulcsú és/vagy Termacsu szépítő elbeszélésére. Kritikával illeti a szerző Kristó Gyula megjegyzését, ti. hogy Árpád kiszoríthatta testvéreit a hatalomból, utódai pedig ennek legitimálására tették meg őt a dinasztia alapítójának. Szavai szerint az „elmélet megbicsaklik azon, hogy nincs rá adatunk, továbbá nem jelöli ki azt a biztos okot, ami Árpádot egy új genealógiai időszámítás kezdőalakjává tenné.,­85. o.) Az argumentum ad ignorantiam elvét valóban szigorúan kellene alkalmazni, ha csak a „biztos okok" kijelölésével elégednénk meg. Másként viszont terméketlenné teheti ez a 128

Next