Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1984 (15. évfolyam, 1-5. szám)
1984-03-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1984. MÁRCIUS ÁRA: 1,20 FORINT AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA Ünnep és számvetés Országos művelődéspolitikai tanácskozás főiskolánkon Hagyományosnak semmiképp sem nevezhető témát tűzött napirendjére az 1983. decemberében a Politikai Főiskolán rendezett kétnapos országos művelődéspolitikai tanácskozás: a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődési politikájának 1958-ban — tehát épp negyed évszázada — megjelent irányelveit. Mert nem szokás, legalábbis ilyen reprezentatív formában, ilyen széles nyilvánosság előtt nem, egy-egy párthatározatról megemlékezni. Még kerek évfordulók alkalmából sem. A különös témaválasztás — miként ezt végül maga a tanácskozás, az előadások és a hozzászólások sora is egyértelműen tanúsíthatja — ennek ellenére messzemenően indokolt, mégpedig többszörösen. Ez a huszonöt éve kibocsátott dokumentum fogalmazza meg ugyanis mindmáig a legátfogóbban és sok tekintetben a legrészletesebben az MSZMP művelődési politikájának alapelveit, fő céljait és módszereit, a kultúra szerteágazó övezeteiben végzendő pártmunka mellőzhetetlen sajátosságait, közöttük az eszmei befolyásolás, a vitákban való meggyőzés elsődlegességét. Az egyegy részterület elemzésére, feladataira összpontosító, a művelődés ügyével való számvetés rendszerességét bizonyító újabb s újabb határozatok, állásfoglalások ezen irányelvek szellemében készültek, s e folytonosság is híven jelzi azt a tényt, hogy az 1958-as dokumentum számos lényegi megállapítása, szempontja, célkitűzése és módszerbeli követelménye napjainkig érvényes. Nem csupán egy tehát az idevágó tetemes számú határozat közül, hanem a művelődés területeinek eddigi legjelentősebb pártdokumentuma: elengedhetetlenül szükséges ezért az intencióival való tudatos, immár szinte történelmi távlatú szembenézés. Másfelől viszont magától értetődik: az irányelvek nem egy részlete, ideológiai helyzetértelmezésének több megállapítása az akkori időik szükségleteihez, a tágabban vett napi politika követeléseihez kötődik, ezek a társadalmi valóság, a szellemi-kulturális élet változásaival párhuzamosan törvényszerűen váltak többé-kevésbé meghaladottabbá. Az aktualitás — nem mellőzhető — szempontjai, a konszolidáció első éveinek állásfoglalásra késztető ideológiai vitái tükröződnek — egészen konkrét példákat említve — a „népi írók” nézeteinek túl sommás, azóta már jóval árnyaltabbá vált minősítésben, vagy Lukács György tevékenységének végletes, a filozófus magatartását, addigi életművének karakterét néhány elhibázott közszereplésen, vitatható gondolaton megmérő kritikájában. (Többek között ez utóbbit korrigálja a Művelődéspolitikai Munkaközösség nemrég nyilvánosságra hozott állásfoglalása, mely Lukács György születésének közelgő századik évfordulója előtt nyújt tisztázó erejű irányelveket a méltó centenáris megemlékezésekhez.) Épp a maradandó részletek hitelének védelme igényli a már érvényességüket veszített megjegyzések, értékelésbeli hangsúlyok elvszerű felülbírálatát, kiigazítását. S végül időszerűvé avatja a tanácskozás témáját az a sok felszólaló által kiemelt tény is, hogy a dokumentum megjelenése óta eltelt huszonöt évben jelentékenyen megváltozott a társadalmi valóság, benne természetesen a kultúra szférája is. Mindennek megfelelően a tanácskozás előadásait, a hozzászólások jelentékeny részét a nézőpont, a közelítésmód tartalmas konklúziókhoz vivő kettőssége, az akkor és a most különféle meghatározottságainak szembesítése jellemezte. Így a dokumentum immár történelmi léptékű jelentőségének, az ellenforradalom utáni általános konszolidáció, a szövetségi politika, a kulturális nyitás átfogó programjában, a későbbi intenzív fejlődésben betöltött komoly szerepének sokoldalú kiemelése mellett a tanácskozáson az újabb tendenciák, jelenségek fölvetésére és értelmezésére irányult a fő figyelem. A diplomások számának dinamikus növekedése, kor szerinti összetételének megváltozása, vagyis a magyar értelmiség relatív „fiatalodása” tette fokozottan időszerű témájúvá azt az előadást, amelyik a szövetségi politika, ezen belül mindenekelőtt az értelmiségpolitika aktuális kérdéseit elemezte — szikár tényekből, adatokból levont lényegbevágó következtetések tükrében. Több hozzászólás is, érintette napjaink kulturális életének ellentmondásait, negatív jegyeit, közöttük a könyvkiadásban tapasztalható kommercializálódás veszélyét a némely művészeti ágban — a korábbiaknál gyakrabban — fölbukkanó tartalmatlan kísérletezés, a blöff jeleit. Ugyanakkor nagy nyomatékkal fogalmazódott meg az az igény, hogy a kulturális politikának elsősorban a közművelődésre, a széles tömegek műveltségi szintjének emelésére kell erőit összpontosítania. A tanácskozás kritikusanönkritikusan hívta fel a figyelmet arra, hogy az irányelvek jó néhány célkitűzése még ma sem valósult meg. Változatlanul időszerű feladat például az ifjúság körében végzett ideológiai nevelő munka színvonalának javítása, hatékonyságának fokozása. S jelenleg is csak terv lehet a középfokú oktatás általánossá tétele. A formális külsődleges ünneplés helyett tehát a további „hétköznapi” munka szempontjai, követelményei, a tennivalókra utaló szavak kaptak meghatározó szerepet ezen a tanácskozáson. S végeredményben így vált igazán méltóvá témájához, ezzel igazolta leginkább a megrendezés szükségességét. Balogh Ernő Napirenden a könyvtár A közelmúltban a Főiskola vezető testületeinek napirendjén szerepelt a könyvtár tevékenysége, munkája, a jövő feladatainak körvonalazása. A múlt év novemberében a Tudományos Tanács tárgyalta a könyvtárral kapcsolatos kérdéseket. Első helyen a tudományos könyvtári tevékenység feltételeit, lehetőségeit, tennivalóit vizsgálták a tanács tagjai. Nagyon jó, megvalósításra érdemes, segítőkész vélemények hangzottak el. Az is kiderült a vita során, hogy a Főiskola tanárainak jelentős része nem ismeri a könyvtári szolgáltatásokat, a lehetőségeket, amelyeket a könyvtár jelenleg is tud nyújtani. A könyvtár szolgáltató tevékenysége még nem eléggé közismert. Témafigyelés, bibliográfiakészítés, széles körű könyvtárközi kölcsönzés, más nagy könyvtárak és intézmények szolgáltatásainak közvetítése, mikrofilm-leolvasási lehetőség, témekutatás, írásos és szóbeli tájékozódás, fordításkészíttetés, újabban fénymásolási szolgáltatás, a dokumentációs tevékenység különböző formái azok a lehetőségek, amelyek jelenleg is segítik a kutatók, hallgatók munkáját. A Rektori Tanács ülésén megfelelő határozatot hozott a könyvtár munkájának továbbfejlesztésére, majd a Főiskolai Tanács is állást foglalt néhány, könyvtárat érintő kérdésben. Az állásfoglalások és határozatok alapján elkezdődött a szakreferensi rendszer beindítása. Megszületett a Fordító Iroda létrehozásáról intézkedő határozat. Társadalmi bizottság létesült a könyvtár munkáját segítő, támogató elképzelések realizálására — tanszékvezetők bevonásával. A tudományos-könyvtári feladatok meghatározása, a Főiskola által támasztott elvárások teljesítése, a szakreferensi rendszer működésének kiteljesítése a közeljövő legsürgősebb tennivalói. A szakreferensi rendszer lényege a következő. Minden tanszéknek lesz egy-egy könyvtáros szakreferense, aki tartja a kapcsolatot a tanszék és a könyvtár között. Közvetíti a tanszék igényeit a könyvtárnak, napirenden tartja az elvárásokat, ugyanakkor ő is tájékoztatja a tanszéket a könyvtári szolgáltatásokról, a legfrissebb irodalomról. A könyvbeszerzés, folyóiratrendelés, fordíttatás, tematikák, irodalomjegyzékek behasonlítása, az ezzel kapcsolatos kérdések megoldásának segítése is feladata lesz a szakreferenseknek. A könyvtár tudományos munkát támogató tevékenységet egyre inkább a politikatudomány kívánalmainak megfelelően, a Főiskola előtt álló ilyen jellegű feladatok segítésének kell alárendelni. Ez a munka nem egyik napról a másikra valósulhat meg, hanem hosszabb időszak alatt válhat mindennapi gyakorlattá. A hozott határozatok és állásfoglalások megadták a keretét a könyvtári munka további fejlesztésének, a tudományos kutatómunka könyvtári eszközökkel történő támogatásának, egy politikatudományi szakkönyvtár kiépítése lehetőségeinek. Vida Sándor Tisztújítás Február 16-án főiskolánk KISZ-szervezetében beszámoló, értékelő és vezetőségválasztó taggyűlést tartottak. Először Fábián Andrea KISZ- titkár ismertette az elmúlt évben végzett munkát, majd az egyéni értékelések következitek. Ezután került sor az új vezetőség megválasztására. Az egyhangúlag megszavazott vezetőségben Fábián Andrea megőrizte korábbi funkcióját, szervező, illetve agit-prop titkári feladatok ellátására a tagság Béniné Virág Máriát és Bodolai Tamást jelölte és fogadta el. Egy héttel később már az új akcióprogram kidolgozása került taggyűlés keretében napirendre. Ezek után február 29- én jól sikerült klubdélutánnal indították el az idei mozgalmi évet. I. P. ÉLJEN ÁPRILIS 4.! Világgazdasági speciális kollégium A Politikai Gazdaságtan Tanszék szervezésében harmadszor rendeztük meg „A világgazdaság fejlődésének általános kérdései” című speciális kollégiumot. Beindítását több tényező is motiválta. Egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy napjainkban a világgazdasági környezet változásaira való gyors és hatékony reagálást, az alkalmazkodást képesség szintjére kell emelnünk, s ezt be kell építeni mindennapi gondolkodásunkba. A kapitalizmus politikai gazdaságtana c. tárgy keretében — az óraszámok adta lehetőségekig foglalkozunk a tőkés világgazdasági rendszer legfontosabb és legáltalánosabb kérdéseivel. Ez azonban korántsem ad módot olyan mélységben és annyi témát érintően foglalkozni e már-már külön tantárgyi tudományos diszciplinává alakuló kérdéskörrel. Az is célunk volt, hogy Főiskolánk nappali tagozatos hallgatóinak lehetőségük nyíljék személyes kontaktust teremteni a tudományág jeles képviselőivel, akiket korábban csak olvasmányaik révén, vagy a rádióból, televízióból ismertek. A speciális kollégiumot az előző években Benke Istvánná szervezte, aki szintén a témakör elismert hazai kutatói közé tartozik. Az elmúlt évi előadássorozatot írásban rögzítették, s a közeljövőben a Főiskola belső kiadványaként megjelenik. Ebben az évben Benke elvtársnő nyugdíjba vonulása miatt a speciális kollégium irányítására — tiszteletdíjas tanárunkat — Palánkai Tibort, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Világgazdaságtan Tanszéke vezetőjét kértük fel. Az idei 12 előadásból álló sorozat új programmal indult. A kibővített programot és irodalomjegyzéket az első előadáson megkapták az érdeklődők. Kiknek is szerveztük ezt az előadássorozatot ? Elsősorban a II. éves nappali tagozatos hallgatók részére, de csatlakoznak hozzájuk a Tanszék VK. szemeszteresei, a Gazdaságpolitika Tanszék külgazdaság szakosai, s a nemzetközi politika szakosok egy része is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak nekik szólnak az előadások. Plakátjaink alján nem véletlenül szerepel a „Mindenkit szeretettel várunk” mondat. Ez így is van. Akár a könyvtárból, akár más részlegektől bárki részt vehet. Számos előadás oktatói számára is hasznos lehet. Különösen érdekes volt Pál Lénárd előadása a tudományos-technikai haladás jelenkori fő irányairól, izgalmas témát érint Bognár József előadása a világgazdaság új követelményei és a magyar népgazdaság alkalmazkodási képessége, vagy Nyers Rezső elvtárs előadása a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok perspektíváiról. Ezek kiragadott példák, de lényegében mind a 12 előadás újat ad a hallgatóknak. Általános megítélés szerint az első előadás hasznos, újszerű volt, amelyen több mint 60 résztvevő volt jelen. Zádor Márta A tartalomból: Helyzetkép Peruból és Bolíviából 2. oldal Tapasztalatcserén, jászsági tájakon 3. oldal A pult túloldalán... 4. oldal