Fotóművészet, 1983 (26. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 4. szám

Fejős Imre írásai Modern magyar romantikus költők. Szek­­szárd, 1927. Az Országgyűlési ifjúság litografáló társa­sága. A Magyar Művészettörténeti Mun­kaközösség évkönyve 1951. Bp., 1952. Az Országos Magyar Történeti Múzeum jubiláris kiállítása. Múzeumi Híradó, VI (1952) 31—34. 1. A Nemzeti Múzeum tervezett loggiái. Magyar Építőművészet, II (1953) 176— 180. 1. A művészi fénykép helye a műtörténeti munkatervben. Foto, I (1954) 3. sz. 1—2.1. A fényképezés feltalálása. Foto, I (1954) 5. sz. 1—4. 1. A fényképezés feltalálása. Magyar daguerreo­­tipisták. Foto, I (1954) 6. sz. 1—2. 1. Százéves a Múzeumkert. Bp., 1955. A Nemzeti Múzeum ábrázolásai. Folia Archaeologica, VII (1955) 213—222. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum — Történeti Múzeum a felszabadulás első tíz évében. Magyar Múzeumok 1945—1955. Bp., 1955. 12—32. 1. A fényképezés feltalálása. Foto, II (1955) 2. sz. 1—2­­. Köcseynek szánt emlékérem. Numizmatikai Közlöny LIV—LV. (1955—1956) Vörösmarty arca. Irodalomtörténeti füzetek 8. sz. Bp., 1956. Kossuth fényképei. Folia Archaeologica, VIII (1956) 197—203. 1. A Petőfi daguerrotípiáról. Múzeumi Hír­adó, 1956. szeptember—decemberi sz. 321—322. 1. (Rózsa Györggyel közösen). Kossuth Lajos emlékkiállítás. Ceglédi Kos­suth Múzeum, Vezető: Cegléd, 1957. A Nemzeti Képcsarnok Alapító Egyesület története. Művészettörténeti Értesítő, VI (1957) 37—47. 1. A magyar fényképezés kezdetei. Folia Archaeologica, IX (1957) 243—255. 1. A fényképezés magyar úttörői. Simonyi Antal. Foto, IV (1957) 171—174. 1. A fényképezés magyar úttörői. Veress Fe­renc. Foto, IV (1957) 215—219. 1. A fényképezés magyar úttörői. Borsos és Doctor. Foto, IV (1957) 257—260. 1. A fényképezés magyar úttörői. Az amatő­rök. Foto, IV (1957) 295—298. 1. Fényképészetünk első virágkora (1855— 1885). Folia Archaeologica, X (1958) A fényképezés magyar úttörői. A szak­fényképészek. Foto, V (1958) 13—16. 1. „A magyar fotóművészet története”. He­­vesy Iván könyvének ismertetése. Foto, V (1958) 375—376. 1. A művészettörténet stíluskorszakai I. Az ős­kor művészete. Foto, V (1958) 426—428. 1. A művészettörténet stíluskorszakai II. Az ókor művészete. Foto, V (1958) 454— 456. 1. A Magyar Történelmi Képcsarnok emlék­­kiállításának katalógusa. Bp., 1959. A Magyar Történelmi Képcsarnok 75 éve. Művészettörténeti Értesítő, VIII (1959) A művészettörténet stíluskorszakai III. A román stílus és a gótika. Foto, VI (1959) A művészettörténet stíluskorszakai IV. A renaissance. Foto, V (1959) 63—65. 1. A művészettörténet stíluskorszakai V. A barokk művészete. Foto, VI (1959) A művészettörténet stíluskorszakai VI. A klasszicizmus. Foto, VI (1959) 134— 136. 1. A művészettörténet stíluskorszakai VII. A romantika. Foto, VI (1959) 185—187. 1. A művészettörténet stíluskorszakai VIII. A realizmus és a formalizmusok kora. Foto, VI (1959) 214—216. 1. Daguerre és a fényképezés úttörői. Foto, VI (1959) 281—284. 1. Széljegyzetek Petőfi ikonográfiájához. Iro­dalomtörténet, 1961, 320—322. 1. Az Országgyűlési Ifjúság Társalkodási Egyesületének könyvtára. Magyar Könyv­szemle, LXXVII (1961) 319—321. 1. A múzeumlátogatás művészete. Múzeumi Közlemények, 1962. 1. sz. 50—51. 1. Újabb fényképtörténeti kiállítások. Fény­képművészeti Tájékoztató, 1962. V—VI. Fotólexikon. Szerk. Barabás J. Bp., 1963. Heinrich L. Nickel két fényképészeti könyve. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, I—II. sz., 112—125. 1. Kerny István: Nekrológ. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, III—IV. sz., 4. 1. Fényképesztétikánk történetének vázlata I. A daguerrotípia kora. Fényképművészeti Tájékoztató, 1963, III—IV. sz., 83—91. 1. Fényképesztétikánk történetének vázlata II. A kollodiumos lemez korszaka. Fénykép­­művészeti Tájékoztató, 1963, V—VI. sz. A monoki Kossuth emlékkiállítás vezetője. Bp., 1964. Bevezetés. A Magyar Nemzeti Múzeum története (1802—1847). Folia Archaeologica, XVI (1964) 267—281. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum története (1848—1944). Folia Archaeologica, XVII (1965) 285—301. 1. A Fotólexikon. Könyvismertetés. Fénykép­­művészeti Tájékoztató, 1964, III—IV. sz. Fényképesztétikánk történetének vázlata III. Az impresszionizmus kora. Fényképművé­szeti Tájékoztató, 1964, III—IV. sz. Fényképesztétikánk történetének vázlata IV. A Fort pour l’art-tól a szociofotóig (1918— 1945). Fényképművészeti Tájékoztató, 1964, V—VI. sz., 59—78. 1. A Magyar Nemzeti Múzeum története. Bp., 1971. A SAJTÓFOTÓ TANKÖNYVE Szociológiai felmérések kimutat­ták — olvashattuk Szilágyi Gábor sajtófotóról írt tanulmányában —, hogy Magyarországon az olvasók naponta átlag 15—30 percet fordí­tanak a napilapok tanulmányozá­sára. (Egy amerikai felmérés ta­pasztalatai sem jobbak. Ameriká­ban 35 percet „áldoznak” a napi­sajtóra, holott ennek négy-ötszörö­sére lenne szükség ahhoz, hogy a cikkeket elolvassák.) Az újságokat, a napi-heti-havilapokat az átlag­olvasó átlapozza, szinte csak a sze­mével falja, s azon az oldalon időz el, ahol valami érdekes kép ragadja meg figyelmét, vonzza a tekintetét. (Tömegközlekedési eszközökön re­mekül tanulmányozható ez az olva­sási szokás.) Ugyanez a szociológiai felmérés bizonyította be azt is, hogy az olvasók elsősorban nem az információkra figyelnek fel, hanem a képekre, a vizuális megjelenés, a tördelés, a tipográfia és az illusztrá­ció vezeti tekintetüket. Horgan, aki a New York Daily Graphic-ban először közölt fény­képeket, nem sejthette, hogy a sajtó struktúráját mennyire megváltoz­tatja az évek során a kép, s hogy napjainkban — az olvasók jelentős részének — fontosabb, mint az írott szöveg. A sajtófotót sokan a manipuláció eszközének tekintik (a fotómontázsokkal szemérmetle­nül lehet csalni, állítják a fotó el­lenzői), s a képeslapokat gyakorta a kicsit lenéző bulvárlap címkével il­letik. A sajtófotó szerepe, etikai és esztétikai problémái védelmezőit és bírálóit egyaránt sokat foglalkoz­tatja. A Nemzetközi Újságíró Szö­vetség kiadványa, Petr Tausk tan­könyve, a Textbook of Press Pho­tography egy szakember vélemé­nyét tükrözi. A könyv szerzője, a csehszlovák Petr Tausk nemcsak mestere, ha­nem oktatója is szakmájának, hiva­tásának. Tausk fotóművész (szám­talan hazai és külföldi kiállításon mutatkozott be), a prágai Fotó, Film és TV Főiskola tanára és mintegy tizenöt fotóelméleti könyv szerzője, írt többek között a színes és a fekete-fehér fényképezésről és a XX. század fotóművészetéről. Tausk le sem tagadhatná, hogy mestersége a fényképezés, nem az elvont esztétika, hanem a technika, a gyakorlat felől közelít a fotóhoz. Technikai szemléletéről már a könyv fejezetcímei is árulkodnak. A húsz fejezetből tíz tisztán gyakor­lati és fényképezéstechnikai isme­retekkel foglalkozik (Természetes és speciálisan kidolgozott tárgyak; A fókusz és a mélység a sajtófotó­ban; A fény kezelése; A perspek­tíva a fotográfiai képben; Az expo­zíciós idő, a „termékeny pillanat” és az alkotói szándék megválasz­tása; A nyomás szerepe; A színes fénykép jelentősége; A színes fo­tográfia speciális problémái; A technika és a művészet közti ha­tár a sajtófotóban; A fotóriport kompozíciója), egy a sajtófotó eti­káját, a többi pedig a fotó és az írott szöveg viszonyát érinti (Kom­munikálás a sajtófotóval; A sajtó­fotó használatának fő elvei: A fotó­­riporter és a szerkesztőség együtt­működése). A szerző a fotót az írott szöveg kiegészítőjének tekinti, követel­ményként állítja a fotós elé, hogy képe, éppúgy mint a cikk, tény­közlő legyen. A sajtóban a művész­­kedő, Part pour Part fotónak nincs helye. Korunkban (melyet sokan „optic age”-nak neveznek) az em­berek hozzászoktak a képekhez, az illusztrációkhoz, hisz nemcsak új­ságokból tájékozódnak, hanem té­vét is néznek, állapítja meg Tausk, majd egy meglepő fordulattal ki­jelenti, hogy az olvasók általában nem sokat időznek el a képeknél. (Pedig a valóság alaposan rácáfol erre a kijelentésre, lassacskán már csak képeket, vizuális közleménye­ket fogyasztunk.) Mivel az olvasók átsiklanak a képeken, figyelem­felkeltő, célszerű fotókat kell az újságokban közölni — vonja le a következtetést Tausk. A sajtófotó szerepét a következőkben látja a szerző: 1. az olvasók saját szemük­kel győződhetnek meg az esemé­nyekről, 2. bepillantást nyújt ide­gen városok, emberek életébe, 3. a fotó lerövidíti, megkönnyíti az információszerzést. Mint említettem, a könyvet a gya­korlati-technikai szempontú feje­zetek uralják, kicsit talán sok is a fényképészeti útmutató (bár ha ki­fejezetten leendő fotóriportereknek készült a tankönyv, akkor viszont kevés technikai ismeretet nyújt). Ha nem (vagy nem csak) fotóri­porterek képzéséhez ad támpontot a tankönyv, akkor inkább az eszté­tikai és kommunikációelméleti fe­jezeteket lehetett volna bővíteni. Tausk láthatóan a puritán, a színes képeslapoktól, magazinoktól ide­genkedő sajtó követelményeit is­merteti. Szemléletéből, könyvéből hiányzik az újság mint látvány szempontja. Az, amit Miklós Pál fogalmazott meg: „A magazin nem­csak hírközlő csatorna, hanem szép tárgy is, esztétikai igénnyel formált ipari termék. Ilyenformán tehát beletartozik a mai társadalom tár­gyi kultúrájába is.” Tausk csak egy-egy lapra, képre koncentrál, az újság egésze, az újság mint vizuális tárgy elkerüli figyelmét. A tankönyvet 48 elég jó minőségű fotó egészíti ki. A képeket Tausk magyarázza, elemzi értően, érzék­letesen. Ezek a fotók minden spe­kulatív elméletnél többet árulnak el a sajtófotó funkciójáról, esztétikájá­ról és etikájáról. Koltai Ágnes 53

Next