Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1892-01-01 / 1. szám
az e részben folyamatba tett munkálatok jelen állásáról hozzám azonnal jelentést tegyen s egyszersmind határozott nyilatkozatot adjon arra nézve, hogy az említett kgy. határozat tényleges végrehajtása mikor fog foganatosíttatni. Budapesten, 1891. deczember 26-án. Gr. Szapáry s. k. Matuska Alajos tanácsnok e leirat felolvasása után előadta, hogy a tanács a központi árucsarnok létesítéséhez szükséges telkekre nézve a kisajátítatási eljárást már megindította, három détail-árúcsarnokra nézve a mérnöki hivatal a tervvázlatokat már bemutatta, a többi détail-árúcsarnokokra nézve pedig legközelebb fogja a vázlatokat a tanácsnak bemutatni. A központi árucsarnok építési programmját a tanács legközelebb tárgyalni fogja, mire az építésre a pályázat kiírható lesz. A belügyminiszer úrtól érkezett leirat folytán a tanács ezen intézkedésekről a belügyminiszernek már kimerítő jelentést tett. Ezután Kullmann Lajos főjegyző felolvassa Medrei Zsigmond bizottsági tagnak ez ügyben beadott következő indítványát, melyet 120 bizottsági tag írt alá: Mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság! A fővárosi szabályrendeletek, illetve a közgyűlési határozatokra vonatkozó ügyrend 6. §-a értelmében, minden közgyűlési határozat — 3 hó letelte után — alapos indokolás nyomán megváltoztatható. A törvényhatósági bizottság f. é. május hó 13-án tartott közgyűlésén határozatilag kimondta, hogy a központi, vagyis fővásárcsarnok — a fele árba kerülő és 40 évre elégséges Boráros telkek helyett — a kétszer annyiba kerülő és legfeljebb 10 évre elégséges sóházi telkekre építtessék. A közgyűlés ezen határozatot főkép azon erősen hangoztatott érv hatása alatt hozta, hogy a sóház telkekeni építkezés feleslegessé teszi a belváros részére egy külön részletes vásárcsarnok építését, mely legalább fél millió forintba kerülne. A közgyűlés határozatát magában foglaló jegyzőkönyv a belügyminiszer úrhoz felterjesztetvén, onnan megerősítve, illetve jóváhagyva, a közmunkáktanácsa részéről azon észrevétellel terjesztetett vissza a fővároshoz, hogy mégis kívánatos, sőt szükséges, mikép a belvárosban és a várban is létesíttessék egy-egy részletes vásár-sorcsarnok, mi az eredeti költségvetéstől eltérőleg, — mert ott ezen két vásárcsarnokról szó sem volt — körülbelül egy millió forint többlet kiadást igényel! A közmunkák tanácsa részéről megjegyeztetett továbbá, hogy a sóházi telkeknek az egész utcza hoszszában — utczakiszélesítés végett — szabályozás alá kell esni, miáltal ezen úgy is szűk és keskeny terület még keskenyebbé és szűkebbé fogna válni. A belvárosi részletes vásárcsarnok, mely mint fentebb említettük, eredetileg tervben nem volt, a belvárosi telkek rendkívüli drágaságánál fogva, az építkezéssel együtt körülbelül 800.000 frtba, a várban létesítendő pedig körülbelül 100.000 frtba fog kerülni; teljesen jogos és indokolt most tehát azon — már a május 13 án tartott közgyűlésen is sokak által nyilvánított — kívánat, hogy a fő vásárcsarnok ne a szűk és kétszer annyiba kerülő sóházi telkekre, hanem a felényi összegbe kerülő és legalább 40 évre elégséges nagyságú Boráros telkekre építtessék. A sóházi telkek, daczára annak, hogy ott 14, szóval tizennégy házat kell kisajátítani, csak 9,032méter beépíthető területet tesznek, de ezen terület is csökkenni fog, mert az utcza egész hosszában (kétszáz lépésnél több) a telkekből utczaszélesítésre néhány száz métert elvesznek, míg ezzel szemben a Boráros telkeknél — csak három üres telek egy földszintes házzal szerzendő meg — és mégis 14.600méter terület építhető be, melyből egyelőre azonban — mint a sóháznál terveztetett — csak 9.000 négyszetméter építtetnék be, a többi a szükséghez képest használtatnék fel kibővítésre. Ha a fővásárcsarnok a Boráros telkekre építtetik, akkor elesik szüksége a mester utczában tervezett részletes vásárcsarnoknak, mely körülbelül, Lechner középítészeti igazgató terve szerint 280.000 frtba kerülne. Határozottan lehet tehát állítani, hogy a Boráros telkekeni fővásárcsarnok összekötve részletes vásárcsarnokkal, körülbelül 650.000 frttal kevesebbe kerülne, mint a sóház telkekeni építkezés, és a Boráros telkeken a kibővítés lehetséges, úgy, hogy 40 évre is elégséges, míg a sóházi telkeken a kibővítés lehetetlen és 10 évre sem lenne elégséges. A Boráros telkeknél torkollik be a nagy körút, mely a Margit-hídtól kezdve félkör alakban a legrövidebb vonalon szeli át a főváros 5., 6., 7., 8. és 9. kerületét : a ferenczvárosi teherpályaudvar a Boráros telkekhez alig van 50 ölnyire, a Duna itt még közelebb van, mint a sóháznál, a lóvasút egész hosszában vezet a Lónyai utczán át, míg a villamos vasút a nagy körútról közvetlen mellette fog haladni a Csepel-rakparton. A kocsiknak is több nagyobb váróhelyük van,míg a sóháznál a vámház-körúton, a kocsiforgalom jelenleg is oly nagy, hogy azt még, tekintettel az előbb-utóbb ott építendő híd nagy forgalmára, várakozó kocsik százaival növelni a közforgalomra nézve csakis hátrányos lenne. Aki csak egyszer látta a hetivásárt kedden vagy pénteken, midőn a kocsik százai a Petőfi-tértől le a vámházig fel- és lerakodnak, az határozottan állíthatja, hogy a sóház mögött létesítendő tár a kocsik álló és várakozó helyéül okvetlen szűk lenne ; hozzájárul még, hogy a sóhiz telkeknél a közraktárakból átjövő gőzvasút két úttestet kígyózó vonalban szelne át, érintésével azon térnek, melyen a kocsik várakozni fognak, míg a Boráros telkeknél, a gőzvasút a teherpályaudvarból egyenes és igen rövid vonalon közvetlen a főcsarnokba mehetne. Mellesleg érintetik csak meg, hogy a vámház-körúton, a sóháznál, hol igen díszes épületek állanak, nagyszámú teherkocsik állása, fel- és lerakodása már szépészeti szempontból sem helyeselhető. A Boráros telkek a sóháztól mintegy 400 lépésnyire vannak, ez pedig fővásárcsarnoknál, hová kocsikkal járnak, nem távolság; sőt Lechner középigazgató hivatalos jelentésében szó szerint ezeket mondja a Boráros telkeket illetőleg: Nem volna hiba azonban ha valamivel lejebb délfelé (t. i. a Boráros telkekre) helyeztetnék, a fővásárcsarnok, mert a város ott annyira fejlődött és folyton fejlődik, hogy a város végén való elhelyezés netaláni vádja nem volna indokolt«. Okuljunk a múltakon, illetve a szomorú tapasztalásokon, hogy távol ne legyen, elődeink elzárták Ferenczvárost a Dunától, elébe építették a közraktárakat, elevátort és a teher-pályaudvart, és mindezen középítkezések tíz évig sem állnak fenn és szűkeknek bizonyultak, holott félszázadra létesítettek. Most a statistika számainak nyomán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy 20 év múlva Budapestnek 800.000 léleknél több lakója lesz, középítéseinket tehát ezen számok figyelembe vételével kell létesíteni. A mi ma hely ,tekintetében távolnak látszik, — de csakis látszik — az tíz év múlva teljesen benn lesz a kiépített városban és húsz év múlva a város azon messze túl kifelé lesz terjedve. A fővásárcsarnokot pedig körülbelül két millió forint költséggel nem tíz, hanem legalább 40 évre kell tervezni, illetőleg oly helyre építeni, ahol a kibővítés lehetséges, ilyen területet képeznek a Boráros telkek. Mindezeknél fogva, tekintettel arra, 1-ször, hogy a sóház telkeknél — daczára 14 ház kisajátításának — alig 9000 négyszögméter terület építhető be és még is a telkek egyedül 800.000 frtnál többe kerülnének, mig a Boráros telkek — 3 üres telek 14.600 négyszögméter kiépíthető területet tesznek, melyeknek értéke a 400.000 frtot alig haladja meg; 2-szor, tekintettel arra, hogy ha a fővásárcsarnok részletes csarnokkal a Boráros telkekre építtetnék, a Mester-utczában körülbelül 280.000 frttal tervezett részletes csarnok feleslegessé válnék; 3-szor, tekintettel arra, hogy a sóházi telkeknél az utczák talajmagassági különbözete oly nagy, hogy azok kiegyenlítése már magában is nagy költséget igényel, míg a Boráros telkeknél teljesen szabályozott úttestek veszik körül a 14.600méter területet, 4-szer, tekintettel arra, hogy az élelmi czikkeket szállító gőzvasuti kocsik a ferenczvárosi teherpályaudvarból a közraktárak pályaudvarán át is két úttesten ferdén juthatnának a sóházi telkeken építendő fővásárcsarnokba, míg a Boráros telkeknél a gőzvasuti kocsik alig 50 ölnyi távolságú úton egyenesen jöhetnének a Borárosi telkeken épített fővásárcsarnokba és a fel- és lerakodó, valamint várakozó kocsiknak is nagyobb helyük van, mint a sóház telkek körül ; 5-ször, tekintettel arra, hogy a Boráros telkek a Dunához közelebb vannak és könnyebben hozhatók összeköttetésbe, mint a sóházi telkek ; 6-szor, tekintettel arra, hogy a sóházi telkek 9.000 •m. talán csak 10 évre lennének elégségesek — és akkor két milliónál nagyobb összeggel kellene új csarnokot építeni —míg a Boráros telkek : 14.600 •-m. beépíthető terület, 40 évre is elégségesek lennének; 7-szer, végre, mivel mint fentebb alaposan indokoltatott és kiszámíttatott, a Boráros-telkeken építkezés által legalább 650.000 frt megtakarítás volna elérhető, indítványozzuk, mondja ki a tisztelt közgyűlés, hogy a központi, illetve fővásárcsarnok — a sóház-telkek helyett — a Boráros-telkekre építtessék és a megtakarítandó 650.000 főt, esetleg több, a belvárosi részletes vásárcsarnok költségeinek fedezésére fordíttassák. Utasittatik végül a t. tanács, hogy ezen ügyben hat hét alatt tüzetes jelentést terjeszszen a közgyűlés elé. Midőn felséges királyunk a ferenczvárosi közraktárakat megszemlélte, első pillantásra ezt mondta : »Jobb lett volna a közraktárakat messzebb kiépíteni« biztosra vehető, hogy ha a fővásárcsarnok a sóházi telkekre építtetnék, Ő Felsége annak megtekintése után hasonló bírálatot mondana, mi a főváros hatóságára lesújtó ítélet lenne. A nagyméltóságú belügyminiszer úr, ki a főváros összes érdekeinek éber, gondos őre, ki gyakran ezer forint kiadást, ellenőrzési jogánál fogva kifogásol, nehezményes; jelen esetben, midőn a kitűzött czél veszélyeztetése nélkül, mint alaposan indokoltatott és kiszámíttatott : 650.000 frtnál több megtakarítható, bizonyára szívesen fogja ezen helyesebb végleges tervre nézve jóváhagyását megadni. Alulírott fővárosi bizottsági tagok jelen indítvány pártfogását a mélyen tisztelt közgyűlés becses figyelmébe ajánlják. Budapest, 1891. deczember hóban. Hazafiai , üdvözlettel Medrey Zsigmond, fővárosi bizottsági tag, mint indítványozó. Nagy Dezső, Kurcz Vilmos, dr. Virava József, Tolnay Lajos, Szántay Adolf, Schmidlechner Károly, Horváth Lajos, Vajdafy Gusztáv, Freisleder Nándor, Kurjarat Miksa, Kern Ferencz, Kleineisel Jakab, Dobronyi János, Horváth A. János, dr. Tóth László, Pordán Imre, Szlávy László, Hazay Lajos, Steger Tamás, Rittinger Károly, Horváth József, dr. Wágner Géza, Tompa Antal, dr. Schwartzer Ottó, Hűvös József, Komlósy László, Kokesch Sándor, Michl Alajos, Rémi Róbert, dr. Morzsányi Károly, dr. Röck Géza, Bálint Sándor, Báthory Nándor, Beliczay Béla, Landauer Ignácz, Fischer Ignácz, Szabó M. Ferencz, Heltay Ferencz, Tenczer Pál, Weitzenfeld Jakab, Goldberger Sámuel, Popper István, Winter Lajos, Devecics Gyula, Mezey L., Nászai Mór, Lafrankó János, Gallner József, Freyberger Pál, dr. Báron Jónás, Jamniczky Lajos, Spannberger Alajos, Wellisch Alfréd, Bachát Dániel, dr. Őrley Lajos, dr. Grósz Sándor, Balázs Mór, Biscara Endre, Ehrlich G. Gusztáv, Weinszeisz Lajos, Kleiner A., Simon Jakab, Morbiter Lőrincz, Zachár Antal, dr. Tatay Adolf, dr. Heinrich Kálmán, Fektor Ferencz, Back Fülöp, Kartschoke S, dr. Apatitzky Sándor, Tiller Samu, Földiák Gyula, Verédy Károly, Weisz Berchtold, Seenger Béla, Goldberger Imre, báró Lipthay Béla, Deutsch Sándor, Weiss Leó, dr. Bródy Samu, Adler Lajos, dr. Mezei Sándor, dr. Ullmann Pál, Hüttl Tivadar, Fürst Jakab, Deutsch Sámuel, Lukács József, Császár Jenő, Mandl I. Ignácz, dr. Stiller Mór, dr. Kern Tivadar, Megyeri Krausz Lajos, Neményi Ambrus, dr. Szilasi Adolf, Szász Károly, Deutsch Bernát, Gebhardt József, Benke Gyula dr. Kresz Géza, Vámossy Mihály, Turóczy Adolf, Bosbach Péter, dr. Jankovich János, Mendl István, Végh János, dr. Fülöp Károly, Christofori Fortunato, Schmidl Sándor, dr. SternJózsef, Augenstern Samu, Bernard Győző, Stadler Károly, Schober Albert, dr. Wagner Jenő, Eberling Antal, Bélavári Burchard Konrád, dr Gonda Ignácz, Thék Endre, Árkai Sándor fővárosi bizottsági tagok. Elnöklő Rab Károly főpolgármester az ügyrend értelmében felhívja a közgyűlést, hogy mindenekelőtt a felett határozzon, kívánja-e egyáltalában az indítvány tárgyalását vagy sem? Hangsúlyozza továbbá, hogy veszedelmes precedenst látna abban, ha a közgyűlés egy oly határozatát, mely más törvényes factorok hozzájárulása által már jogerőre emelkedett, sőt a végrehajtás stádiumában van, megváltoztatná. Dr. Báess Károly hivatkozva a belügyminiszer leiratára és utalva arra, hogy a közgyűlésnek a központi vásárcsarnokra vonatkozólag hozott határozata óta a viszonyok nem változtak és Medrey Zsigmond ezen határozamegváltoztatását kérő indítványának támogatására új érveket egyáltalában nem hoz fel; szóló azt indítványozza, hogy a közgyűlés Medrey Zsigmond indítványának tárgyalásába ne bocsátkozzék, hanem térjen fölötte egyszerűen a napirendre. Medrey Zsigmond nagyon csodálja, hogy dr. Roer Károly tárgyalás nélkül egyszerűen napirendre akar térni oly indítvány felett, melyet egy felette fontos tárgyban 120 bizottsági tag terjeszt elő. Ily határozatot most azért sem hozhat méltányosan a közgyűlés, mert most összesen alig 70 bizottsági tag van jelen, az indítványt pedig 120 bizottsági tag írta alá, mihez hasonló eset eddig még nem is fordult elő. Midőn a közgyűlés május 13-án azt a határozatot hozta, hogy a központi vásárcsarnok a sóháztelken emeltessék, szóló e határozat ellen azonnal felebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez. A határozat megerősíttetett, de azóta a viszonyok lényegesen változtak, amennyiben a közmunkák tanácsa kijelentette, hogy a belvárosnak is külön detail árucsarnokra van szüksége, miáltal a sóháztelek mellett felhozott főérv elesett, továbbá kimondotta a sóháztelek szabályozásának szükségességét, miről májusban még szó sem volt. A törvény a közgyűlés tagjainak kötelességévé és jogává teszi, hogy a főváros háztartását ellenőrizzék. A czél meghiúsítása és a kivitel elodázása nélkül az indítványt aláírt 120 bizottsági tag nevében a legszigorúbb vizsgálatot követelt ez ügyben és reméli, hogy e vizsgálatot nem akarják lehetetlenné tenni. Rób Károly főpolgármester megjegyzi, hogy Medvey Zsigmondnak, mint a törvényhatósági bizottság tagjának jogában áll a közgyűlésen szólni, indítványt tenni, szavazni, de nincs joga valamit követelni. Ha azon 120 tag, ki az indítványt aláírt, tényleg érdeklődnék a kérdés iránt, itt maradt volna az indítvány tárgyalásánál, de azok talán el sem olvasták a hosszú indítványt; most mindenesetre a jelenlevők határoznak. A belügyminiszer különben a közgyűlésnek ez ügyben hozott határozatát már egyszer határozottan Medrey Zsigmond felebbezésének elvetésével erősítette meg. Wagner Géza szintén aláírta és el is olvasta Medrey Zsigmond indítványát és még (Folytatása a mellékleten.) 4 FŐVÁROSI KÖZLÖNY 4. szám.