Fővárosi Közlöny, 1899 (10. évfolyam, 53-104. szám)
1899-06-30 / 53. szám
A gyepmesteri intézménynek ily célszerű és hasznos berendezése haladást képez az állategészségügy valamint az általános közegészségügy tekintetében is, azért csak helyeselni lehet a tek. tanácsnak fent hivatkozott szám alatt hozott azon határozatát, melylyel a ker. mérnöki hivatalt az új gyepmesteri telep elhelyezésére és felépítésére szükséges tervek és költségvetések elkészítésére utasította s alulírott ügyosztálynak pedig feladatává tette, hogy a gyepmesteri szolgálat és díjazás szervezetére nézve szabályrendeleti javaslatot készítsen és mutasson be. A telep elhelyezésére, építésére és felszerelésére a tervezeteket a mérnöki hivatal immár bemutatta, amelyek szerint az egész új berendezés 170.000 frt költséggel van előirányozva. A gyepmesteri szolgálat szervezetére vonatkozó szabályrendeletet és szolgálati utasítást alulírott ügyosztály szintén elkészítette és '/• ait mellékelve azokat további,tárgyalás végett tisztelettel bemutatja, megjegyezvén, miszerint a telep berendezésére vonatkozólag a tek. tanács időközben azon határozatot hozta, hogy költségkímélés szempontjából a már létező vesztegistálló és a mostani gyepmesteri telep továbbra is használható épületeinek felhasználása mellett csak a thermius feldolgozásra szükséges gyári épület és a hozzátartozó helyiségek fognak újból építtetni , bár ezen határozat végrehajtása esetén a telep egymástól külön és némileg távol fekvő épületekben lesz elhelyezve, ezen körülmény azonban a gyepmesteri és thermocémiai gyári üzemnek együttes és pontos ellátását nem fogja hátráltatni, valamint a szabályrendeletnek és szolgálati utasításnak határozmányait sem fogja lényegében megváltoztatni s azért ezek az előterjesztett alakban tárgyalhatók és megállapíthatók. Ezen szabályrendelet és szolgálati utasítás pontozatai különös ismertetést nem igényelnek, különös figyelmet és magyarázatot igényel az 1. pont, mely azon általános kötelezettségről szól, hogy minden állati hulla és elkobzott hús stb. egy kivétellel a gyepmesteri telepre szállítandó és a 19. pont, mely a díjazásról és az állatokért fizetendő díjakról szól. Az 1. pontban kimondatik az, hogy minden állat, amely Budapest székesfőváros területén bárhol és bármilyen baj következtében elhullott vagy valamely kényszerítő ok miatt kiirtandó és közfogyasztásra nem alkalmas a székesfővárosi gyepmesteri telepre szállítandó. Ezen általános kötelezettség alól csupán a kőbányai sertésszállások területén elhullott vagy kényszerszurással kiirtott vagy ott elkobzott sertésrészek, valamint a vasúton oda érkező sertéshullák és fogyasztásra alkalmatlannak talált sertések és testrészek volnának kivéve, a melyek a m. kir. földművelésügyi miniszter ur által 1893. évi május hó 9-én 26700. sz. a. kiadott rendtartásban meghatározott elbánás alá tartoznak. A megsemmisítést igénylő sertések, illetve sertéshullák és testrészek jelenleg sem adatnak a gyepmesteri telepnek, hanem szappanfőzedéknek adatnak át külön megállapított s a tulajdonosnak fizetendő kártérítés mellett. Mindez azonban legkevésbbé áll útjában annak, hogy a termocémiai intézet felállítása esetében mindezen állatok a gyepmesteri telepre kényszeríttessenek és pedig azon indokoknál fogva, hogy: 1-szer a thermikus feldolgozásra berendezendő gyepmesteri telep, mely az országban felállítandó hasonló intézményekre például és mintául fog szolgálni, nagy beruházást igényel s a feldolgozandó anyag szaporítása által nyerendő támogatást méltán megérdemli; 2-szor a veszélyes ragályok terjedésének megakadályozása végett alkalmazandó megsemmisítési eljárást illetőleg biztosabb és nagyobb garancziát nyújt a közhatósági kezelésben levő intézmény, mint "egy magánvállalat; 3-szor, a sertéshulláért kivánt kártérítést a gyepmesteri telep szintén megadhatja s ennek következtében a tulajdonosra egészen közömbös, hogy az állati hulla szappanfőződében vagy gyepmesteri telepen dolgoztatik fel ; 4-szer, a székesfőváros teljes joggal kívánhatja, hogy az állati hullák és így az elhullott sertések stb. is a hatóság által e czélra berendezett telepre szállíttassanak, mert különben is, mint ez az utolsó sertésvész alkalmával történt is, a szappanfőződék a hullák feldolgozását végezni nem tudták, a megsemmisítést a hatóságnak saját közegei által kellett végeztetnie, valamint külön közeget kell alkalmaznia arra, hogy a sertéshullákat átvevő magánvállalkozót ellenőrizze ; 5. végül a gyepmesteri telep működése ünnep-és vasárnapon is folyik, holott volt rá eset, midőn a magánvállalatok a sertéshullák azonnali és gyors elszállítását a vasárnapi munkaszünetre való tekintettel megtagadták. A gyepmesteri telepre kerülő állatokért nyújtandó kártérítést és a szállításért és feldolgozásért fizetendő díjakat a 19. §. szabályozza, legfontosabb ezek között azon rész, mely a sertéshullákért a tulajdonosnak fizetendő, amely időközönként a zsírárak viszonyaihoz mérten lesz megállapítandó, azért annak szabályozása a székesfővárosi tanácsnak tartatik fenn. Arra nézve tájékozásul, hogy mennyi anyag kerülhet feldolgozásra, felsorolhatók a jelenlegi gyepmesteri telep adatai, mely szerint ezen telepre került: drb macska. Sertés 1895. julius haváig nem került a gyepmesteri telepre, 1895. julius 1-től kezdve, midőn a kőbányai sertésszállások teljesen kiüríttettek, vitettek a sertéshullák a gyepmesteri telepre 1896. évi junius végéig, julius 1-től pedig a Rosenbaum-féle 10 "marha" sertés borlunh kut3'a 1891. évben: 610 194 — — — 2527 db. 1892. „ 615 132 — — — 3035 „ 1893. „ 718 160 — — — 2805 ,. 1894. „ 886 148 — — — 2827 „ 1895. ,. 1752 311 646 19 16 3335 „ 1896. „ 1121 248 1765 — — 4113 „ 1897. 971 217 — — — 3531 „ 1898. „ 984 241 — — — 3337 ,, ezeken kívül volt 1896-ban 134 db és 1898-ban 141