Fővárosi Közlöny, 1906 (17. évfolyam, 1-48. szám)

1906-01-19 / 6. szám

a régi királyi donácziók alapján fennállott vámokból ezentúl hasznot húzni senkinek sem szabad. Nekünk itt a fővárosban az volna az érdekünk, hogy ez az alagút, a­mennyire csak lehet, teher­mentesíttessék, hogy ne legyen ott egy vámobjektum. De másrészt az is nyilvánvaló, hogy a főváros az azzal járó nagy fentartási költségek tekintetében bizonyos fedezetről kell, hogy gondoskodjék. Már most itt az a kérdés, mi történik, ha a konc­esszió lejár, a vámszedési joggal. Akkor az állam azt fogja mondani, a főváros tulajdonába ment át, a polgárság is követelni fogja, hogy a vámszedési jog szűnjék meg és akkor kaptunk ajándékba alagút fentartási költségeket. A másik kérdés, mely itt felvetődik, van-e a konc­esszió meghosszabbításának egyáltalában helye. Az utakról szóló törvény értelmében az, hogy köz­lekedési eszközöket, mondjuk ilyen alagutat a főváros területén felhasználjunk arra, hogy az a konc­essió idején túl a részvénytársaság számára jövedelmező objektum legyen, nézete szerint a tör­vénybe ütközik. De ez iránt bővebb felvilágosítást nyerhetünk a jogügyi bizottságban, épp azért újból kijelenti, hogy elfogadja Csillag indítványát. Dr. P­atthy György indítvány alakjában ter­jeszti elő azt, a­mi eddig csak óhajként fejeztetett ki, hogy t. i. ebben a kérdésben a jogügyi és köz­lekedési bizottság is meghallgattassák. A­mi ebben a dologban lényeges és megfon­tolandó, az a következő. Lehetetlen dolog, hogy a város közepén van egy közút, a­melyen ha valaki átmegy, vámot kell fizetnie. Az egész Krisztinaváros érzi azt a terhet, a­mely ezen vám következtében az ott lakókra és az oda közlekedőkre nehezedik. A­mikor tehát elfogadja Csillag indítványát, arra hívja fel a tanács figyelmét, hogy ezt a szempontot, hogy t. i. nem volna-e helyes és czélszerű a polgárságot megmenteni egy ilyen vámtól, ne csak megfontolás tárgyává tegye, hanem mint legfőbb momentumot kellő módon domborítsa ki az előterjesztendő jelen­tésben. Kasics Péter csak azzal egészíti ki Platthy óhaját, hogyha nem lehetséges a vám teljes eltör­lése, akkor legalább annak leszállítására törekedjünk, a­mire éppen a hidaknál már van példa. A vita bezáratván, a közgyűlés a tanács javas­latának mellőzésével elfogadja Csillag Benő indít­ványát. Dr. Vaszilievits János tanácsnok ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést az 1905. évi költségvetés kiad. LXVIII. 7. czímén jelentkező túl­kiadás fedezete iránt; a II. ker. Kálvárián elterülő Wagner-féle ingatlan kártalanítása tárgyában; a tanács előterjesztését a VI. és VII. kerületi elöljárósá­goknál nyilvántartott behajthatatlan követelések tör­lése iránt; Győrffy István felebbezésére, a VII. ker. Wesselényi­ utczában korcsolyapálya létesítése ügyé­ben hozott tanácsi határozat ellen; Váry Ede, Zuber Antal és társa felebbezésére, átiratási- és engedelmi­díj ügyben hozott tanácsi határozat ellen. (Elfogad­tatnak.) Piperkovics Bátor tanácsnok ismerteti a tanács előterjesztését a szentendrei helyi érdekű vasútnak a Pálffy­ térig tovább leendő közlekedhetése ügyében érkezett kereskedelemügyi miniszteri leiratra; a Ferencz József-híd budai hídfője és a Fehérvári­ út közötti városrész villamos vasúti forgalmának javítása ügyé­ben; a bizottmányi és tanácsi előterjesztést; a buda­pesti villamos városi vasút részvénytársaság Nagy­mező­ utczai vonalának befejezéséül az V. kerületi Szabadság-tér körül tervezett hurokvágány ügyében, a budapesti villamos városi vasút folytatólagosan kiépítendő Nagymező-utczai vonala engedélyezési fel­tételeinek megállapítása ügyében érkezett kereskede­lemügyi miniszteri leiratra. (Elfogadtatnak.) Ismerteti a bizottmányi és tanácsi előterjesztést a budapesti közúti vaspályatársaság által a Deák­ tér és a Lipót­ körút között a Lipótváros belsejében ter­vezett közúti vasút ügyében. Kasics Péter nem fogadhatja el a tanács elő­terjesztését, mert csakugyan ott vagyunk, a­mint egy lap a budapesti nép életét alkalmazva mondja, hogy ne csináljunk Pesten egy újabb sín-tért, a mint a Kálvin-téri és a Múzeum-körúti sín-tért hivatalosan nevezik. Ezt sintérnek keresztelte el a nép humora, hogy t. i. ott elgázolják, megnyúzzák az embereket. A legnagyobb vigyázat mellett is ki van téve már most is az ember a folytonos életveszélynek. Ezért a­mikor már más városokban, a­hol pedig nem is mentek annyira a szűk utczákba, mint Budapesten, teljesen szakítottak azzal, hogy szűkebb utczákba egyáltalában belemenjenek, legyen Budapesten is vége ennek. (Zaj.) Csodálatos, hogy mikor ennek a vasúttársaságnak az ügye itt szóba kerül, olyan ide­gesség keletkezik, mintha sok embernek, vagy a részvényeseknek a tyúkszemére taposnának. Itt azon­ban nem ezeknek az érdeke, hanem a lakosság érdeke a döntő. Az már szégyenteljes, a­mi Buda­pesten történik, hogy a nagy lakosság ki van szolgál­tatva egy társaságnak, a­mely évente száz és száz áldozatot követel. Tessék megnézni a külföldi nagy­városokat, ott kétemeletnyi magasságban, vagy a föld alatt vezetik az ilyen vasutakat. Ha továbbra is engedélyezzük a villamost az ilyen szűk utczákban, akkor minden 200-dik vagy 100-dik lépésnél lesz egy sintér. Ez az egyik oldala a dolognak. A másik oldala az, hogy évek óta száz és ezer számra tömörültek a lakosság legkülönbözőbb rétegei, hogy valami tisztes­séges tarifát csináljanak. Mindig azt hallottuk válasz­kép, hogy ezzel a szerződéssel nem lehet. A­mikor a Kossuth Lajos­ utc­ai villamosról volt szó, akkor azt mondottuk, hogy igenis esetleg azon feltétel alatt megkaphatja az engedélyt, ha tisztességes tarifa rendszert fog megállapítani. Ezért húzódik ennek a vasútnak az ügye, a­melynek mielőbbi létesítése pedig nagyon fontos különösen a budaiaknak is, de a belvárosra nézve is. Azonban maguk a budaiak mondták legelőször, hogy a lakosság rovására nem kell ez a villamos, hanem használtassák fel egy tisz­tességes tarifa revízióra. Hangsúlyozni kívánja, hogy a szóban forgó vonalak nem szerződéses vonalak, a­hol az en bloc folytán megkötöttek minket egy félszázadra, hanem itt a főváros szuverén módon megállapíthatja a fel­tételeket. De itt az előterjesztésben még az ellenérték sincsen biztosítva. Ez azonban csak másodrendű kérdés, mert a polgártársak életbiztonsága sokkal

Next