Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
Az intézkedésnek ugyanis csakis egyik előfeltétele a szakismeret, amire meg van az üzemekben, az ügyosztályokban a szakerő, ugyanilyen fontos, a jogi, gazdasági, pénzügyi ismeret, amelyek nélkül pusztán speciális szakismerettel helyes intézkedés nem történhetik. Bizonyos, hogy semmiféle elméleti képesítés egymagában nem adhatja meg a közigazgatás helyes viteléhez a minősítést, azt kellő előtanulmány után a gyakorlatban kell elsajátítani. A gyakorlati tudásban viszont fel kell nőni, azt máskép megszerezni nem lehet, és mert eleddig a műszaki alkalmazottak nem vehettek részt az alsóbbfokú gyakorlati közigazgatásban, a tanácsnoki állás betöltéséhez szükséges gyakorlatot megszerezniök módjukban sem állott. A tanács azonban mindezekkel szemben nem zárkózik el annak tárgyilagos megállapítása elől, hogy az indítványozó bizottsági tag urak által fölvetett eszme gyakorlatilag is megvalósítható, de kizárólag csakis egy módon. Ez a mód pedig az, ha a műegyetemi főiskolát végzett pályakereső ifjak, akik mérnöki oklevelükkel a közhivatali pályára akarnak lépni, azonnal a gyakorlati közigazgatás keretében találnak elhelyezkedést. Ebben az esetben — a mellőzhetetlenül szükséges alapvető jogi ismeretek birtokában — hosszabb-rövidebb közszolgálat után fokozatos előléptetés útján elérhetik azokat a magasabb rangfokozatokat, amelyekre nézve a minősítési törvény most a jogi képesítést írja elő. A közigazgatási pályán ilyen módon előrehaladó műszaki egyén azonban mint szakerő az idő múlásával egyre jobban veszít jelentőségében és értékében, mert idejét a mindennapi közigazgatás ezerféle, szövevényes teendőivel való intenzív közreműködés és munkálkodás teljesen lekötvén, műszaki tudását és ismereteit nem áll módjában tovább fejleszteni és gyarapítani, sőt ellenkezőleg szaktudását az idő elkoptatja, elhalványítja. Amidőn azonban ebben az esetben a tanács elismeri azt, hogy az illető műszaki egyén elsajátítván a kellő gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat, idő múlásával teljesen alkalmas és megfelelő közigazgatási közeggé válhatik, kénytelen ezzel szemben egyidejűleg megállapítani azt is, hogy az illető egyén a műszaki vonatkozásokban iránta támasztott követelményeknek immár aligha fog megfelelhetni, mindenesetre azonban kezdeményező és alkotó tevékenységének, amelyet pedig tőle mint vezető műszaki állásban lévőtől, a köz joggal elvárhat, a hosszú közigazgatási pálya legalább is szárnyát fogja szegni. Ez a kérdés egyik oldala. Ha pedig — mint azt az előterjesztett indítvány célozza, — a műszaki erő anélkül, hogy közigazgatási ismereteit és tudását megelőzőleg közigazgatási gyakorlat alátámasztotta volna, nyomban vezető állásban helyezkednék el, ebben az esetben természetszerűleg hiányozni fog nála az az előfeltétel és követelmény, amelynek érdekében az indítvány az illető műszaki erő alkalmazását kívánja, tudniillik a közigazgatásban való irányítás, vezetés, az ügyosztályhoz tartozó ügyeknek és munkálatoknak közigazgatási szempontból megkívánt helyes felülvizsgálása, szóval, éppen azok az ismeretek, amelyek csak évtizedes gyakorlati tapasztalatok alapján szerezhetők meg. Itt tehát egy ú. n. „circulus vitiosus" esetével állunk szemben, amelyből az indítvány szószerinti megvalósítása esetén a tanács meggyőződése szerint a közérdek súlyos sérelme nélkül nincsen kibontakozás. Egyébiránt a tanács tagjai nem szakképviselők, a tanács nem szakemberek testülete, hanem közigazgatási szerv. Ha a tanácsnak nem kizárólag a szorosan vett közigazgatás lenne a feladata, hanem szakkérdéseket szakszerűen felülbírálni volna hivatva, úgy abban joggal képviseletet követelhetnének a műszakiak mellett az orvosok, tanárok, gazdászok, vegyészek, ami végeredményében a tanácsot szakértők testületévé alakítaná át, ami azután a tanácsnak, mint szükséges közigazgatási és végrehajtó szervnek helyes működését is megbénítaná s képtelenné tenné az egyes szakmákon felülemelkedő általános közigazgatás vezetésére. Kétségtelen az, hogy a szakember a maga szakán tud a köz javára a leghasznosabban munkálkodni, alkotni, teremteni, a mérnök a műszaki téren, a vegyész a vegyészeti téren, az orvos az orvosi téren és hogy a dolog természetes rendje szerint a köznek szempontjából annál becsesebb és értékesebb az ő szaktudása, ha az mentül hosszabb gyakorlattal párosul, ha a szaktudását és egész munkabírását kizárólag szakmája művelésének szenteli és már csak ezért is nagyon elhibázott dolog volna a szakemberek szaktudását a mindennapi közigazgatás ezerféle apróbb jelentőségű ügyeinek intézésével lekötni s a szakerőket eredeti hivatásuk gyakorlásától ez úton eltéríteni. Mindezekből általánosságban következik, hogy a mérnöknek más feladatai vannak, mint az általános közigazgatás és a köz kárára történnék az, ha a tanácsnok mint ügyosztályvezető az általános közigazgatáson felül még műszaki kérdésekkel is kénytelen lenne szakszerűen foglalkozni, ha pedig a műszaki kérdésekkel az ügyosztályvezető tanácsnoknak foglalkoznia nem kell, mert ezeket a kérdéseket a szakközegek, illetve szakhivatalok kellőképen előkészítették, úgy semmivel sem indokolható az, hogy egyes ügyosztályok élére mérnökök, vagyis műszaki képesítésű tanácsnokok állíttassanak. Általánosságban tehát megállapítja a tanács, hogy a főváros érdekeit távolról sem szolgálná az olyan intézkedés, mely az indítvány szerint átminősítendő ügyosztályok élére műszaki képzettségű tanácsnokot állítana. A tanács ennél továbbmenve, a műszakivá átszervezni kívánt tanácsi III. és XIV. ügyosztály hatáskörébe utalt ügyek különleges teendőit részleteiben is megvizsgálva, arra a következtetésre jutott, hogy ezeknek az ügyosztályoknak teendői éppenséggel nem olyan természetűek, melyek műszaki vezetést igényelnének. A tanácsi III. ügyosztály feladata általán a székesfőváros jövő fejlődésének irányt szabni azáltal, hogy a szabályozási, telekrendezési, telekpolitikai, építési, tűzrendészeti és ezekkel összefüggő kérdésekben jogi, közgazdasági, műszaki és szociális szempontokból helyes irányelveket állít fel s azokat a magánérdekeltséggel szemben érvényesíti. Ennek az ügyosztálynak az ügykörébe van utalva a város területének felmérése és nyilvántartása, amelyből a felmérés és a térképi nyilvántartás ugyan műszaki munka, a könyvnyilvántartás azonban már nem az. Az ügyosztály ügykörébe tartozik a szabályozások tervezése, melynek helyesen a forgalmi, lakásépítési, gazdasági, szociális, kulturális és szépészeti szempontok által adott helyes irányelvekhez kell alkalmazkodnia, aminek a megállapítása távolról sem kizárólag műszaki feladat. A szabályozások tervezése kétségtelelenül elsőrendű műszaki feladat, eminenter mérnöki munka s olyan nagy fontosságú, hogy azoknak megoldása legtöbbször a hivatalos szakközegek