Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
Dr. Pető Sándor: (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt Közgyűlés! A fővárosi törvény 111., 112. és 113. §-ai szabályozzák a tisztviselő választást és megállapítják, hogy a közgyűlés csupán azok közül választhat, akiket a kijelölő választmány kijelölt. Megmondja a törvény azt is, hogy a kijelölő választmány kötelessége, hogy legalább hármat jelöljön ki, ha pályázók vannak, olyanok, minden állásra, akik a törvény által megszabott minősítésnek megfelelnek. Az önkormányzati életben sok szó és vita esett már arról, vájjon a mai kor igényeinek, — ez a tudománynak régi vitája, amelyik rendszer felel meg jobban, az-e, amely a tisztviselőket időközönként választja, vagy az-e, amely a kinevezett tisztviselők rendszerét vezeti be. Van már olyan önkormányzat is, amely nemcsak hirdeti, hanem a gyakorlati életbe is bevitte a kinevezett tisztviselők rendszerét azzal, hogy az autonómia és a kinevezett tisztviselők rendszere nem összeegyeztethetetlen. A magyar jog fejlődésében az autonómia és a választott tisztviselők rendszere függ össze és áll együtt. Akik a választás rendszerét nem kívánják, azok azt mondják, hogy a tisztviselőt függetleníteni kell azoktól, akikkel érintkezésben van, akik a választást eszközlik, tehát nem helyes rendszer az, hogy időközönként mindig új választás következik, a tisztviselőket vagy egyszers mindenkorra megválasztani vagy pedig kinevezni kell, mert ha a választóközönségtől is függetlenítve van a tisztviselő, akkor lehet tőle elvárni, hogy minden tekintetet félre téve, teljesen függetlenül, tisztán az ügy és a nagyközönség szolgálatában teljesítse hivatását, és nem lesi, nem figyeli, (Közbeszólások: Igaza van!) azt, hogy a választók kegyét hogyan kell megnyernie és megtartania, hogy egy új választáson, a választók kegye őt ismét a régi állásába, vagy egy magasabb állásba tegye. (Nagy zaj. Közbeszólás jobbról: Már régen kellett volna ezen segíteni!) Nálunk Magyarországon és különösen itt a fővárosban, amelynek közigazgatási életét két évtized óta figyelem, az autonómiának ezen meghamisított módszerére semmi szüksége nem volt. Az a fővárosi tisztviselő, aki az ő munkáját becsületesen és pártatlanul végezte, aki kötelességét hűségesen teljesítette, mindenkor nyugodtan vihette hivatalát, mert biztos volt abban, hogy ha kötelességét pontosan teljesíti, akkor tartozzék bármely párthoz, bármely pártárnyalathoz, egy legközelebbi alkalommal, ha becsületesen végzi hivatalát és kiszolgálja a közönséget kötelessége szerint, kétségtelenül joga és bizalma lehet ahhoz, hogy a főváros közgyűlése őt régi helyére visszahelyezi vagy pedig előlépteti. (Zaj: Úgy van! Közbeszólás a baloldalon : Olyan tisztviselőt mint Déri volt!) Személyi különbség nélkül, tisztán és objektív elvi alapon kívánom ezt a kérdést tárgyalni és nagyon kérem azokat is, akik más nézeten vannak, hogy szavaimat meghallgatni, objektíve felfogni és amennyiben helyesnek nem találják, ugyanilyen objektivitással a maguk álláspontját kifejteni méltóztassanak. Az én szerény nézetem az, tisztelt közgyűlés, hogy ha mi annak a köztisztviselőnek ezt a garanciát meg nem adjuk, akkor, amikor pályáját kezdi, vagy amikor pályáján fejlődik, pályájának derekára ér, evvel megrendítjük elsősorban a közigazgatás rendjét, kísértésbe hozzuk a tisztviselőnek a karakterét (Úgy van! — balfelől), mert nem arra lesz gondja, hogy a polgárság százezreinek ügyét rendesen elintézze, hanem ha pártokban helyezkedik el a közgyűlés és ha pártok szerint jelöli és választja meg a tisztviselőket (Nagy zaj a jobboldalon), akkor az lesz a tisztviselőnek a gondja, hogy egyes pártok kegyeit a maga részére megszerezze. (Nagy taps balfelől. Közbeszólások a jobboldalon: Azelőtt volt úgy!) Ezután én nem akarom (Közbeszólás jobbról: Válasszunk életfogytiglan most!) túlzásig vinni ezt a témát. A törvény nem hiába rendelte azt el, hogy legalább hármat jelöljön ki a kijelölő bizottság minden állásra, mert megőrizni akarja a kijelölő választmány ellen is, meg a bürokrácia ellen is a közgyűlésnek azt a szuverénítását, hogy legjobb belátása szerint válassza meg a tisztviselőit. És például én végtelenül sajnálom és abba sohasem mentem volna bele a magam szerény szavazatával, hogy egy közgyűlésen titkos szavazással megbuktassak egy férfit, akit objektíve . . . (Nagy zaj.) De megértem és egy pillanatig sem tudnék duzzogni, ha a közgyűlés a maga szuverénításával és a titkos szavazás jogával legjobb belátása szerint választja meg három vagy hat ember közül azt, akit alkalmasnak tart. De az a hat úr igenis, akik a kijelölő választmány tagjait képezik, azok ellen igenis van zokszavam, mert megfosztanak bennünket a választás jussától (Taps a baloldalon), hogy oda alkalmas egyéneket válasszunk és amikor a kijelölő választmány egy súlyos és a főváros autonómiájában páratlan igazságtalanságot követett el (Úgy van! — a baloldalon), hogy egy érdemes férfiút, dr. Déri Ferencet (Nagy éljenzés a baloldalon, nagy zaj a jobboldalon) mellőzte, akkor azt mondom, hogy a kijelölő választmány olyan luxust engedett meg magának, amelyet sem a törvény, sem a szokás, sem a jó erkölcsök meg nem engednek. (Taps balfelől. Közbeszólások a jobboldalon: Erkölcsökről beszél ? Ez már sok!) Én nem akarom kritika tárgyává tenni, hogy ugyanakkor, amikor a fővárosnak egy 25 év óta érdemes, szorgalmas és lelkiismeretesen dolgozó tisztviselőjét minden indok nélkül a jelöltek sorából kihagyták, akkor olyan jelölést is ejtettek meg, amelyhez a szabályok szerint szó fér. Nevezetesen az 1911. évi 1870. és 2060 számú szabályrendelet 3. §-a szerint: „Ha valaki egy más helyen végzett szolgálatból kíván a főváros szolgálatába belépni, csak akkor jelölhető és választható meg, ha a negyven éves kort még túl nem haladta." S tudomásom szerint, anélkül, hogy az illető tiszteletreméltó urat bántani akarnám, tudomásom szerint egy olyan jelölt is van a mai jelöltek között, aki más önkormányzat szolgálatából jön ide, negyvenéves korát túlhaladta és nincs meg neki az ilyenkor szokásos korengedélye. Tehát a kijelölő választmány a maga bőkezűségében, a maga lojalitásában és méltányosságában odáig ment, hogy egy különben általam tisztelt férfiút ily hibával is jelölt, akkor én megérteni nem tudom, ha csak a felekezeti gyűlölködés indoka fenn nem forog, hogy mi az oka annak, hogy Déri Ferenc alpolgármestert nem jelölte. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balról: Tegyék tönkre az országot! Méltó magukhoz! Elnök csenget.) Én (Halljuk) [tizenöt éve vagyok már tagja a főváros közgyűlésének. (Meglátszik rajta! — jobbról.) Figyelemmel kisértem ennek a férfiúnak a működését (Mi is! — jobbról). Bohn József: A VIII. kerületi iskola igazgatóinál tessék megnézni. (Zaj: Felkiáltások balról: Mondja meg, mi a kifogása ellene! Jobbról: Majd megmondjuk !)