Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-08 / 14. szám
őrlési forgalmának mennél előbb való életbeléptetését kívánjuk azért, mert ez a főváros kenyérellátásának előmozdítására és az ország intenzív állatgazdaságának fejlesztése érdekében szükséges. Igen tisztelt Közgyűlés ! Vagyok bátor rámutatni elsősorban is arra, hogy az állattenyésztéshez nem korpa kell, az állattenyésztéshez a zöld gazdaság, legelő, kaszáló stb. kell. Ez a javaslat tulajdonképen, mely végeredményben oda tendál, hogy a szemtermelés helyett mi a hústermelés növelésére fordítsuk a fősúlyt, nálunk keresztülvihetetlen, arra nem alkalmas Magyarország száraz éghajlata. Itt lehet angol példákra hivatkozni, de a gyakorlati gazdával ezt megértetni és elhitetni nem lehet. Mert Angliában, ahol ez tényleg megtörtént és nagy viták folytak ezzel kapcsolatban, egy nedves éghajlat van, nálunk egy száraz éghajlat, ahol május-júniusban a gazdáknak mindenkor gondot okoz az állatok takarmánya. De másodszor, igen tisztelt Közgyűlés, különösen kifogásolom ezt a pontot abból a szempontból, hogy érdekében áll-e ez a fogyasztó közönségnek. Ugyebár, igen tisztelt Közgyűlés, Önök ismerik a malmokat? A malmoknak tulajdonképeni hivatásuk az volna, hogy gabonát vásároljanak és lisztet adjanak el. Ezzel szemben mit láttunk a múltban ? Azt, hogy a malmok akárhányszor, mint nagy gabonaeladók is szerepeltek. Én félek, hogy ez a helyzet a jövőben is be fog következni és hogy a kikészítésre behozott búzából nem liszt lesz, hanem fedezetül fog szolgálni a malmok spekulatív eladására. Ez kizárólag a malmoknak az érdeke lenne, hogy kedvező árpolitikát folytathassanak, hogy olcsó gabonaárakat érjenek el, mikor a bevásárlásról van szó, és magasat, mikor lisztjük értékesítéséről lesz szó. De másodszor, igen tisztelt Közgyűlés, még egy pontra kívánok itten rámutatni és ez az, hogy a malmok az importált gabonát lisztté kötelesek feldolgozni és ezt kötelesek exportálni. Én nem tudom elképzelni, hogyan volna ellenőrizhető, vájjon ugyan az a liszt lesz-e exportálva, mely a behozott gabonából készül. Nemcsak, hogy nem tudom elképzelni, hanem határozottan tudom állítani, hogy nem az a liszt kerülne kivitelre. Egész véletlenül egy-két nappal ezelőtt könyveket rakosgattam és a kezembe került a molnárok egyesületének talán egy évtizeddel ezelőtt a képviselőházhoz intézett beadványa, melyben azt mondja, hogy a román gabona megfelelő világforgalmi liszt előállítására egyáltalán nem, de legfeljebb csak 10% előállítására alkalmas. Ugyanis a behozott gabona mennyiségének 70%-a exportálható liszt alakjában. Miből fedeznék ők tehát a további 60%-ot? Kétségtelenül a belföldi gabonából. Mi volna ebből következőleg a helyzet? Az, hogy a malmok behozhatnak gabonát, azt itt lisztté felőrölhetik, azt a rossz lisztet nálunk közfogyasztásra bocsájthatják és a jó acélos búzából készült magyar lisztet exportálhatják. Ez az elláttatlan lakosságnak egyáltalában nem lehet érdeke, mert annak a veszélynek van kitéve, hogy ő a jó magyar gabonából készült liszt helyett, a rossz szerb vagy román gabonából készült lisztet fogja megkapni. Én vagyok bátor tehát két módosítást ajánlani a javaslathoz. Az első az, hogy a 4. pont egészíttessék ki azzal a hozzáadással. (Olvassa): „Az ekként kivetendő gabona legkésőbb 1921. évi december 31-éig mindenki által beszolgáltatandó." Erre a kiegészítésre súlyt helyeznék azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy az ellátási évben mindig március—április azok a kritikus hónapok, mikor a közellátás legnagyobb veszélyben forog. Ha tehát ez az úgynevezett adógabona, mely kizárólag az elláttatlan lakosság ellátására szolgálna, legkésőbb újévig a malmokhoz beszállítva nincs, akkor ugyanazoknak a veszélyeknek lehetnénk kitéve, amelyeknek súlyát most is érezzük, hogy nincs a fővárosban liszt. Dr. Elek Mór: Miért volt azelőtt liszt, mikor szabadforgalom volt? Horváth Károly (IV. ker.): Tessék megkérdezni. (Derültség.) A 7. pont kiegészítéseképen pedig a következő módosítást ajánlom : (Olvassa): „A hatóságilag elosztandó gabona és liszt ára megállapítandó. Az ezen ár és a forgalmi ár közötti differenciát fedezze az állam." Ezt mint 8. pontot, végül, tisztelt Közgyűlés, a 7. pontnak pedig teljes mellőzését és teljes kihagyását javasolom. Fayer Sándor: Tisztelt Közgyűlés! Az előttem felszólaló bizottsági tagtársaim eléggé méltatták ezen előterjesztés fontosságát és megállapították azt, hogy időszerűen került a közgyűlés színe elé, úgy, hogy nem szükséges, hogy nem én erről a kérdésről tovább is szóljak, egyszerűen hozzájárulok mindahhoz, amit itten az előttem szóló bizottsági tagtársaim elmondottak. Mégis néhány szót kívánok szólni arra nézve, hogy ezt az előterjesztést olyankor hozták a közgyűlés színe elé, hogy bizonyos eredménye is várható a hozzászólásnak. Nem elegendő az, ha mi ezt az előterjesztést eljuttatjuk a nemzetgyűléshez és a kormányhoz, hanem — mint ahogy Csupor tanácsnok úr a múltkori előterjesztés kapcsán mondotta, — nem kérésekkel kell nekünk a kormányhoz fordulni, hanem követelhetünk, vannak olyan terek, ahol követelésekkel léphetünk fel. És azt hiszem, hogy ez kétségtelenül az a tér, ahol követelésekkel léphetünk fel, amikor a székesfőváros lakosságának ellátásáról van szó. E tekintetben állást foglalhatunk és ezen állásfoglalás nem tisztán a kérdésre szorítkozik, hanem azt az állásfoglalást, amelyet is le fogunk szögezni, kell, hogy követelés formájában a kormány elé jutassuk. (Helyeslés.) Ezen követelésünknek arra is ki kell terjednie, hogy amiként azt a lakásrendeletnél is láttuk, lehetséges legyen, hogy a rendeletek vagy törvények megjelenése előtt hozzászólhassunk. Reméljük, hogy ebben az esetben eredményesebben és idejekorán szólhatunk majd hozzá, nem úgy, mint a lakásrendeletnél. Ki akarom egészíteni tehát a tanács előterjesztését abban az irányban, hogy az erre vonatkozó intézkedési tervezetek, mielőtt az intézkedések napvilágot látnak, nekünk adassanak át állásfoglalás céljából. Erre vonatkozólag precízebb javaslatot fogok felszólalásom végén előterjeszteni. Én általánosságban a szabadforgalom és a szabadkereskedelem híve vagyok. Azonban akkor, amikor erre vonatkozó nézeteimet a tisztelt közgyűlés előtt kifejtettem, amidőn itt a kereskedelemről folytattunk vitát, akkor is megmondottam, hogy kizáróan három irányban korlátozhatjuk a szabadforgalmat. Ezen három irány között az egyik volt az ellátatlanok ellátása. Tehát már akkor, amikor nagy általánosságban szabadkereskedelemről beszéltem, precizíroztam erre vonatkozó álláspontomat, úgy, hogy semmiféle álláspont feladásával nem jár az, amikor ma azt mondom, hogy igenis e tekintetben szükséges a szabadforgalmat korlátoznom, mert hiszen nem bízhatjuk szabadjára és a véletlenül jó termésre, vagy rossz termésre .