Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
Mindnyájan tudjuk, igen tisztelt Közgyűlés, azt, hogy már a háborúban kétségtelenül a főváros sokkal többet szenvedett, mint a vidék, a nélkülözésektől, de különösen a forradalmak alatt, a proleárdiktatúra alatt. Mert hiszen sok minden dologról a vidék csak később szerzett tudomást, azokról a borzalmakról, melyek a Batthyány-palota pincéjében, a parlament pincéjében lezajlottak. Félelmek között éltünk és az volt az a korszak, mikor még odahaza is suttogva beszéltünk. Ezért kerül ide ez az indítvány a Közgyűlés elé, mert nekünk, mint a főváros törvényhatóságának folyton figyelnük kell, nem fenyeget-e bennünket újra ilyen veszedelem és én nem a magam véleményére, hanem kiváló férfiakra, Andrássy Gyulának véleményére mutatok, mikor azt mondom, hogy ezek a veszedelmek nem múltak el, mert tulajdonképen ma is forradalomban élünk. Dr. Hegedűs József: Azért mondta Bethlen, hogy legyen ennek vége. Dr. Liszka Árpád: Ennek az indítványnak az indokolásánál egy körülmény fontos: vájjon azok az esetek, melyek lejátszódtak 1918. novemberétől fogva egész 1919. március 21-ig, vájjon beilleszthetők-e abba a fogalomba, melyet forradalomnak nevezünk? Mert hiszen egész máskép fordul eszerint a miniszteri állásokban levő egyéneknek a felelőssége, ha itt szinte a történelem nézőpontjából legális forradalomról van szó, vagy pedig lázadásról van szó. A forradalmak természetében a következő szempontok fontosak, tisztelt Közgyűlés! Forradalmi okoknak kell fennforogniuk és fenn kell forognia annak, hogy azokat a forradalmi okokat felismerve, arra alkalmas, nemeslelkű, önzetlen egyének igyekezzenek a társadalom, az állam érdekében egy új rendszert teremteni. Tisztelt Közgyűlés ! Voltak-e olyan jelenségek a magyar közéletben, melyek a forradalomra okot szolgáltathattak volna? Ha arra gondolunk, hogy igenis, feudális okai lehettek egy forradalomnak, hogy Magyarországon 10.000 holdas táblák terjeszkedtek és a lakosság igen jelentékeny része kényszerűségből kivándorolt Amerikába, akkor azt mondhatjuk, hogy voltak jelenségek, melyek arra mutattak, hogy ha nem történik törvényhozási intézkedés kellő időben, akkor kirobbanások támadhatnak. De, tisztelt Közgyűlés, ha azt nézzük, hogy kik vették ezen kérdéseket a kezükbe, ha azt nézzük, hogy kik csinálták a forradalmat, akkor az a másik kérdés tárul fel: vájjon azok az emberek hivatva voltak-e arra, hogy sorompóba lépjenek és forradalmat csináljanak Magyarországon. Vájjon Károlyi Mihály volt-e arra hivatva, vagy Jászi Oszkár? Petrovácz Gyula: Kunfi volt hivatva ! Dr. Liszka Árpád: Nem voltak és mégis megcsinálták, tisztelt Közgyűlés, mert tulajdonképen — és ez már a közvéleménybe lassanként fel fog szívódni — itt két forradalomról van szó, mégpedig párhuzamosan futó forradalomról és ellenforradalomról van szó. Mi ennek az ellenforradalomnak az értelme és hol volt itt az ellenforradalom ? Mert azon az elégületlenségen kívül, hogy nagyok voltak a vagyoni különbségek az őstermeléssel foglalkozók között, volt még egy, melyről talán kevesen tudtak itt benn, de volt a frontnak az elégedetlensége azokkal szemben, akik itthon dőzsöltek, láncoltak, átdrágítottak. (Úgy van!) Akik itthon láncoltak, nagyon jól tudták, hogy egy felelősségrevonás elkerülhetetlen és ha az a hadsereg egyszer haza fog jönni, akkor meg kell történnie annak a felelősségrevonásnak. Ebben az irányban indult meg egy ellenforradalom anélkül, hogy Károlyi Mihályék észrevették volna. Tisztelt Közgyűlés! Hogy ment ez a folyamat, hogy volt lehetséges, hogy a nemzet jobbjai ezt nem vették észre? Tisztelt Közgyűlés! Ismerkedjünk meg egy különös jelenséggel, mégpedig egy korszakot alkotó filozófiának alapjait igazoló jelenséggel és ez a bénító hymenopterának a különös természete. Ez a rovarfajta megszúrja az ellenfelének az ideggócpontjait, úgy hogy az megbénul, belerakja petéit és új tenyészetet indít ellenfelének testén. A nemzettestnek is voltak ideggócpontjai, melyek a világháborúban óriási erőmegfeszítéssel állották négy évnek minden borzalmát, mégpedig a külső front és a belső front. Tehát csak ezt a két ideggócpontot kellett megtámadni, hogy a nemzettest megbénuljon és egy új tenyészet indulhasson meg a nemzettesten. Csodálatos ügyességgel mennek ezek a mesterkedések, hogy hogyan lehet ezt a nemzettestet megbénítani. És ebben a lapok voltak a nagyszerű mesterek, az első mesterek, csodálatos ügyességgel, ravaszsággal, a sorok között való írásmodorukkal, azzal, hogy a tekintélyeket lerántották, defetizmust, pacifizmust hirdettek, a külső és belső frontot a legnagyobb könnyűséggel tudták megbénítani. Engedje meg a tisztelt Közgyűlés, hogy ebből a különös ügyességű munkából szemelvényeket olvassak fel. (Halljuk! Halljuk!) A következőt írja Az Est 1918. szeptember 4-én. (Olvassa): „Nem engednek a katonák. Melyik katonák, a francia katonák, az angol, az amerikai katonák? Nem, a magyar és az osztrák katonák nem engednek. Most ebben nem engednek a katonák, másszor abban, hogy nem adnak anyagot és munkaerőt, ezért nem lehet segíteni a förtelmes budapesti lakásínségen." Íme az első jelensége annak, hogy egy lap a magyar katonaságot, mely védte az országot, ilyen módon meri kikezdeni, hogy a katonai vezetőségnek a tekintélyét lerontva, hozzányúljon ehhez a szervezethez, melyet féltékenyen őrzött minden jó hazafi. Egy hang balról: Cenzúra volt! Egy hang a jobboldalon: Ki volt a cenzor? Dr. Liszka Árpád: Az Est szeptember 8-án. (Olvassa): „Új vért a petyhüdt erekbe! Jöjjenek új emberek, akiket nem köt a politikai múltjuk, akik nem őriznek konokul családi titkokat, tradíciókat, akik nem egyes kiváltságos osztályok érdekeinek bakterei, hanem annak a népnek az igazi megbízottjai, amely már több mint négy esztendeje vérzik, szenved és pusztul." Ők voltak a megbízottjai ennek a népnek! És akkor megjelenik az első forradalmi második személy a lapokon, mégpedig: (Olvassa.) „Hagyjatok fel a káros, erőszakos, kuruzsló kísérletezéssel és engedve az egyre jobban feszítő népakaratnak, a nép sorsát tegyétek le a nép kezébe!" Íme itt van a forradalmi hang. (Felkiáltások balról: Az Új Nemzedék is írta! Minden újság, az Alkotmány! Nagy zaj.) Mindjárt hozzáteszem azt, hogy miért ír szeptemberben először Az Est ilyen hangon, mikor előbb sohasem használta ezt a hangot, azért, mert a franciák átkeltek a Somme-on és megkezdődött a német visszavonulás. (Zaj.) Bieber Jenő: Miért fáj ez a túlsó oldalnak, ezt szeretném tudni ? Dr. Brezovsky Emil: Mert azonosítják magukat vele.