Fővárosi Közlöny, 1950 (59. évfolyam, 1-15. szám)
1950-02-11 / 4. szám
kiöntött szennyvíz és az elavult, tisztátalan illemhely ; akik még mindig petróleumlámpa mellett vakoskodnak ; akiknek gáz hiányában egy csésze tea főzéséhez tüzet kell rakniok ; akik szülőotthon hiányában még mindig szűk, rossz lakásokban szülik gyermekeiket; akik bölcsődék és napközi otthonok hiányában másokra, avatatlan kezekre bízzák gyermekeiket, vagy nem tudnak munkát vállalni kicsiny gyermekük miatt és nélkülözik a keresetet ; akik nem jutnak azonnal orvosi, illetve kórházi segélyhez, kórházak hiányában ; akik órákat kénytelenek villamosozni, hogy a belső kerületek közép- és főiskoláiba eljussanak ; akik könyvtár hiányában nem jutnak egy jó könyvhöz ; akik színházba soha sem mennek, mert a fővárosi színházak távol esnek és késő éjszaka nem kívánnak órákat villamosozni, akik azonban szívesen elmennének a területükön lévő kultúrházba , akik rozoga, elavult, barokszerű lakásokban laknak, mert a múlt rendszer, a dolgozók számára nem épített rendes lakást. És még sorolhatnám tovább azokat a hiányokat, amelyek a peremvárosokban és községekben megvannak. Mindezekkel a hiányokkal, bajokkal a régi és elkényeztetett Budapest nem küzködött. Ez azonban a kérdésnek csak egyik része. A másik legalább olyan fontos, hogy a munkáslakta városok helyet kapnak a főváros irányításában. Nem az urak ízlése szerint alakul ezután a főváros képe, hanem a dolgozók érdekei szempontjából és ízlése szerint, amely egyszerűbb ugyan, de jobb. Létrejött Budapest főváros, amelybe már beletartoznak az eddigi peremvárosok harcos, forradalmi lakói, az ipari munkásság harcos tömege. Kovács István elvtárs, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára a törvényjavaslat vitájában mondott beszédében kifejtette : »Nagybudapest területér, él az ország ipari munkásságának mintegy 60 százaléka. Budapest volt mindig a magyar munkásmozgalom középpontja. A munkásosztály, a dolgozó nép. Pártunk legszervezettebb bázisa. Ezt a bázist erősítjük mi most meg, a peremvárosok és Budapest egységesítésével. A főváros mindig vezető szerepet töltött be az országban. Ez az egységesítés most megsokszorozza fővárosunk politikai, gazdasági és kulturális erejét és még jobban kihangsúlyozza példaadó vezető szerepét. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a magyar kommunisták pártja ezért kezdeményezte és vezette a felszabadulás óta is a Nagybudapest megalakításáért folyó küzdelmet.« Létrejött a peremvárosokkal és községekkel az egységes Budapest. Ennek természetes következménye az egységes költségvetés is. A feladat most az lenne, hogy összehasonlítást tegyek a peremvárosok és peremközségek 1949-es önálló költségvetése és az 1950-es egységes fővárosi költségvetés között. Ez azonban lehetetlen. Mint ahogyan a polgármesteri előterjesztés is megállapítja : »Tartalmilag a költségvetés olyan változást szenvedett, hogy az előző év költségvetésével alig lehet párhuzamba állítani.« És valóban ezt látjuk kerületi viszonylatban is. A peremvárosok és peremközségek önálló gazdálkodást folytattak 1950 január 1-ig. Legtöbbnek a háztartás keretében külső üzemei voltak, amelyek most kikerültek a kezükből s a főváros keretében önálló községi vállalatokká alakultak át. Például köztisztaság, csatorna, útépítés,, temető, kertészet, fürdő stb. Ugyancsak kikerültek a költségvetésünkből a különböző miniszteri tárcáknak eddig fizetett személyi és dologi hozzájárulások. Például az államrendőrségi, a tiszti orvosi és orvosi, a számvevőségi tisztviselők illetményeihez, az állami és törvényhatósági utak fenntartásához, az iskolai és óvodai fenntartásokhoz szóló hozzájárulások, valamint részben a tűzrendészeti terhek, melyek jelenleg költségvetésünkben már nem szerepelnek. Ezzel szemben új feladatok megoldását kell vállalni és biztosítani a kerületi igazgatásoknak, amelyek eddig az egyes miniszteri tárcák költségvetéseiben szerepeltek és amely kérdésekkel eddig az egyes kerületeknek foglalkozniok nem kellett. Ilyen tételek: az állattenyésztési feladatok megoldása, az apaállatok tartása, szegény gyógyszerellátás, amelyek törvényhatósági feladatot jelentettek. Az egészséggondozó intézetek, mint az állami tüdő- és nemibeteggondozó intézetek működésének biztosítása. Zöldkeresztes egészségvédelmi körök, tanácsadó intézetek adminisztratív feladatainak ellátása. Végül, de nem utolsó sorban a peremvárosok és községek egyik legnagyobb kérdése : az iskola- és óvodaügy. Új feladatokkéntjelentkeznek még a kulturális és sportfeladatok, amelyeket eddig tevőlegesen — különösen helyi viszonylatban — senki sem látott el. A költségvetés maga — mint tudjuk — két részből áll : kerületi és központi. A kerületi részét ismerjük. De a központi költségvetés kerületi része még minden részében nem lett szétbontva. Azok csak későbbi időben kerülnek szétbontásra. Nem ismerjük még a költségvetésberuházási részét, a kerületek, peremvárosok és peremközségek viszonylatában. A beruházási költségvetés 1949-ben — a peremvárosokat illetően — 32.921.000 forint volt, a peremközségeké pedig 4.173.500 forint. Az 1950-es évben a főváros ötéves tervének első évi beruházási összege, a 238.809.000 forint, hogyan oszlik meg a régi és új kerületek között? — mert statisztikailag, pontos számok szerint ez előttünk még ismeretlen. Minthogy egyedül a kerületek költségvetései ismertek előttünk, helyesnek és célszerűnek tartom, ha csak egyes alcímeket ragadok ki a kerületi költségvetésből és azt kísérlem meg összehasonlítani az 1949. évi városi, vagy községi hasonló célokat szolgáló költségvetési adatokkal. Vegyük például a XVI. kerületet, mely Sashalom, Cinkota, Rákosszentmihály és Mátyásföld egyesítéséből keletkezett. A 4131-es alcímen, útépítés és karbantartásnál 1949-ben a négy községnél együttesen 88.000 forintot irányoztak elő. A kerületi költségvetés 291.000 forintot tartalmaz. A 7171 -es alcímen, az anya- és csecsemővédelem 17.000 forinttal szerepelt. A községek közül egyedül Sashalom rendelkezett bölcsődével. A zöldkeresztes szolgálatot a népjóléti minisztérium biztosította. 1950-ben a 17.000 forinttal szemben 117.000 forint van biztosítva. Az óvodák és napközi otthonok — bár a községi költségvetésből kitűnően az óvodák javarésze az állam által fenntartott óvoda volt — e címen hozzájárulásképen 96.600 forinttal szerepelnek az 1949. évi előirányzatban. 1950-ben 640.000 forint van erre a célra biztosítva. Hasonló helyzetet látunk a XVII. kerületnél is, amely a rákosi községekből, mégpedig: Rákosliget, Rákoscsaba, Rákoshegy és Rákoskeresztúrból alakult. 1949-ben útépítés és karbantartás címén 39.800 forint szerepelt, 1950-ben — tehát a kerületi költségvetésben — 321.100 forint szerepel. 1949-ben az anya- és csecsemővédelem címén 10.000 forint szerepelt, 1950-ben a költségvetésben erre a célra 25.000 forint van felvéve. 1949-ben az óvodák és óvodai napközi otthonok céljára 76.400 forint volt felvéve, 1950-ben ugyanezen a címen 415.000 forint szerepel. Itt is főleg államilag fenntartott óvodák voltak. Rákospalota volt megyei városnál, amelyhez hozzácsatolták Pestújhely községet, — jelenleg a XV. kerület — a helyzet a következő képet mutatja : 1949-ben útépítés és karbantartás címén 143.100 forint szerepelt, 1950-ben ugyanezen a címen 358.200 forint van előirányozva. 1949-ben az anya- és csecsemővédelem címén 70.200 forint szerepelt, 1950-ben ugyanezen a címen 131.600 forint szerepel. 1949-ben az óvodák és napközi otthonok címén 57.500 forint szerepelt, míg 1950-ben ugyanezen a címen 304.100 forint van előirányozva, beleértve az óvodai étkeztetést is. Végezetül nézzük meg Újpestet. Újpestnél meg kell említeni, hogy ez a város egészen speciális helyzetben volt. Tele kis- és nagyipari üzemekkel, amelyek a költségvetés kiadási részét bevételi szempontból biztosították, s így az 1945. évi felszabadulásunk óta, de különösen a hároméves terv keretében, módunk volt az elmúlt Horthy-fasiszta rendszer igen sok bűnös mulasztását pótolni : út-, vízvezeték, csatorna-, házépítés és szociális intézmények létesítésével. Éppen ezért itt az emelkedés a kerületi és a volt megyei város összehasonlításában nem olyan nagyarányú, mint az előbb felsorolt kerületek viszonylatában. Itt is ugyanazokat a tételeket említem meg, mint az előbbiekben. 1949-ben útépítés és karbantartás címén 675.000 forint szerepelt, 1950-ben ugyanezen a címen 655.500 forint van előirányozva, tehát valamivel kevesebb. Anya- és csecsemővédelemre 1949-ben 201.800 forint volt felvéve, 1950-ben ugyanezen a címen 221.000 forint szerepel. Itt megemlítendő, hogy — hasonlóan a többi helyekhez — ehhez a tételhez is hozzájönnek a zöldkeresztes védőintézet költségei, valamint egy új létesítmény, a leányanyaotthon kiadásai. Óvodákra és a napközi otthonokra 1949-ben 100.100 forint volt felvéve, míg 1950-ben ugyanezen a címen 180.800 forint van előirányozva. Ennél a rovatnál azonban rá kell mutatnom, hogy a kerületi igazgatás alá került két állami óvoda, egy vöröskeresztes óvoda és három újonnan létesített városi óvoda. Láthatjuk tehát, tisztelt Képviseleti Bizottság, hogy a peremvárosok és községek fejlődése a főváros keretében biztosítva van. Tudnunk kell, — és tudjuk is — hogy a főváros keretében sem lehet máról-holnapra pótolni az elmúlt kapitalista, fasiszta rendszer bűnös mulasztásait, hanem csak hosszú, kitartó, szívós munka árán. Az üzemekben, a munkaversenyek kiszélesítésével és fokozásával fogjuk megteremteni gazdasági alapjait a peremvárosok és községek elmaradottsága megszüntetésének. Legyen szabad egy-két hibára rámutatnom, igen tisztelt Képviseleti Bizottság, a fővároshoz való csatolásunkkal kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!)