Fővárosi Lapok, 1864. október (1. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-20 / 240. szám
240-ik sz. Csütörtök, október 20. Kiadó-Mvatai^pest, barátok tere 7.sz. Első évfolyam 1864 ^FŐVÁROSI LAPOK.ZT Megjelen az ünnep utáni na- Hasábos petit sor . . 4 kr. pokat kivéve mindennap. ko .. Bélyegdíj minden igronkint kápekkel. IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. tatáskor • • • 30 kr Teljes számú példányokkal folyvást szolgál a kiadó hivatal. A BÁRÓ TÖRTÉNETE. — Elbeszélés — Kazár Emiltől. (Folytatás.) — Én kérem kegyedet, asszonyom. Fejedelmi gazdagságot ajánlottam. A grófné visszautasította. Megfosztom tehát azon kényelemtől, melybe férje helyezte, ha a fényt, gazdagságot megveti. Ön férje, távolétem alatt gyámom volt. Asszonyom, én a gyámi számadásban oly hibákat találtam, melyeket ha kívánom, hogy Barkay gróf jóvá tegye, egész vagyonát föl kell áldoznia. Nagyon jól tudom, hogy kegyed azért ment e tisztes korú férfihoz nőül, hogy elszegényedett családján segítsen. Szülei előkelő születésűek, s a fényről nem lettek volna képesek lemondani. Feláldozták leányukat. Az öreg Barkay korántsem oly gazdag, milyennek látszik. Míg vagyonom keze közt volt, költekezhetett pazarul, s költekezett is, mint a számadásokból látszik. Hogy birtokaim vezetését magam vettem át, a gróf megszorult, s tetemes összegre volt szüksége. Én segítettem rajta, mert dúsgazdag vagyok. A gyámi számadást, a váltót szét akartam tépni, de meglátva kegyedet, valami magyarázhatlan gondolat megakadályozott. Az első pillanatban szépnek találtam önt, s elhatároztam hogy enyém lesz. Asszonyom, nőül ment Barkayhoz gazdagságáért, én szegénynyé teszem Barkayt, hogy elváljon tőle. — Uram, ha önnek férjemmel végezni valója van, ne velem tudassa. Férjem bizonyára ki fogja elégiteni önt, ha mindenét oda is kell adni. Kérem egyszersmind a bárót, látogatásaitól mindenkor megkímélni. — S ha kérelmére nem hallgatnék grófné? — Oly eszközökhöz folyamodom, melyeket tolakodás ellenében szükség használni. Távozzék ! — Gyöngyösy báró úr, ezt kivánom én is, — szólalt meg e pillanatban Barkay gróf, a mellékteremből belépve. — Látogatását szüntesse meg házamnál. — A gróf hallgatózott, — mond metsző hangon Gyöngyösy. — Ez nem illő oly lovagias férfihoz, mint Barkay gróf. — De nem illetlen oly férfi ellenében, mint Gyöngyösy báró. Nem komornája tudósított, hogy ön erővel törte be magát a grófné szobájába. Illő ez a lovagias Gyöngyösy báróhoz ? — E hangon beszélni megtiltom önnek. Én megsemmisíthetem a grófot. — Teheti, — válaszolt sötéten az öreg gróf. Vagyonom kezében van, de nem fölött nincs semmi hatalma. Grófné — szólt nejéhez fordulva, — kérem hagyjon egyedül bennünket. A grófné gyorsan távozott, egyedül hagyva a két férfit. — Gróf úr, nejével megmentheti vagyonát. Én szeretem nejét. Barkay ingerült mozdulattal közeledett a báróhoz. Arcul akarta ütni. — Szemtelen! — kiáltott. Gyöngyösy báró hidegvérrel kalapja után nyúlt. — Ha ajánlatomat a gróf szemtelennek és sértőnek találta, tegyen úgy, mint ily esetekben szokás. — Akartam már. Arcul akartam önt csapni. — Esd gróf úr, önnek arra nincs phisikai ereje és bátorsága. Lelkemre a másik pillanatban már megfojtanám önt, mert habár elég cinikus vagyok sok mindent eltűrni, a testi bántalmakat nem, miután kissé ideges vagyok. — Eszembe jutott báró, s gondoltam, hogy képes lenne úgy tenni, a mint mondá. Azonban vegye úgy, mintha szemtelenségéért arcul csaptam volna. — Barkay gróf, ön esztelen, meggondolatlan — válaszolt nyugodtan Gyöngyösy, — ily szavak után bevett szokás szerint ki kellene önt hívnom, s ön jól tudja, hogy karddal, vagy pisztolylyal kezében nem mérkőzhetik velem. Megölhetném a grófot kímélet nélkül jós sokkal fölvilágosodottabbnak gondolom,hogy sem a párbajban istenítéletét látná. Aki erősebb,győz. Körülbelöl életét ajándékozom vissza e pillanatban. — Nem úgy báró. A sértést ön követte el első ízben, mikor nőmnek aljas ajánlatot tett. Én nem félek öntől, és számon kérem e vakmerőséget. Engem illet, hogy kihívjam. — Ön tehát vivni akar velem gróf úr? — Életre, halálra. — Egyenlőtlenek vagyunk. — Önnek el kell fogadnia. — A kihívásokat elfogadom mindig, mert nem szeretem, ha az úgynevezett társadalom után útfélen gyávának pletykál. Segédeit elvárom gróf úr. De ha önnek eszébe jutna lemondani e párbajról, én nem nevezném senki előtt gyávának,csak eszélyesnek, mert mint kihivotté enyém a fegyverválasztás, én pisztolyt választok, melylyel rendesen találni szoktam oly távolból, mennyire a golyó elhal. Mint kihivotté az első lövés is az enyém, s én úgy célozok, hogy jól találjak, mert a gróf ingerült, s bizonyára fejem tölibe nem célozna. Ha életét kímélni akarnám, kockáztatnám a magamét. — Nyomorult! azért nem tette ön a kihivást,hogy én tegyem meg. De találkozni fogunk. — Megölöm önt, s neje özvegyen marad. Segédeire estig várni fogok. A báró harsányan kaccagott és távozott. fiv-Egy óra múlva Gyöngyösynél már megjelent Barkay gróf két segédje, s a kihívás megtörtént. Az öreg gróf engesztelhetlen makacssága előre is komoly szint adott az engesztelődés, becsületorvoslás e különös módjának. Gyöngyösy legkisebb ellenvetést sem ten. Segédeire hagyta, hogy végezzenek a gróf segédeivel. Meghagyta nekik, ha a gróf csakugyan élethalálra akarja a vívást, pisztolyt válaszszanak. A vívásig három nap volt kitűzve, hogy ügyeit mindenki rendbe hozhassa. A grófot e három nap igen elfoglalta. Zavart ügyeit rendezni nem lehetett. Minden törekvése az volt, hogy neje számára menthessen meg valamit, ha halála csakugyan bekövetelkeznék. Neje előtt igyekezett titkolni, mily komoly körülmények közepette áll. A báró ezalatt épen nemfoglalkozott ügyeivel. A három nap mit sem különbözött a többitől. Épen nem gondolt a halálra. A vívás előtti nap vásárolt egy pompás paripát, melyre már igen régen alkudott. Erősen meg volt győződve, hogy ha övé az első lövés, a grófnak nem lesz ideje másikat tenni. Bízott ügyességében. A kitűzött nap reggelén derülten kelt föl, mintha csak vadászatra indult volna. Ha látta volna valaki midőn kalapja után nyúlva, pillanatra légbe meresztő szemeit, s talán arra gondolt, mik már egy óra múlva történnek, észrevehette volna, hogy derültségébe titkos káröröm is vegyül. Mintha tudta volna jó előre, mi fog történni, s ennek már eleve örvend is. Segédeivel sebesen hajtottak ki a budai hegyek közé, hol a gróf már várakozott reá két tanújával és az orvossal. A báró hidegen üdvözölte ellenfeleit, és sürgette a segédeket, hogy a távolságot mérjék ki. Amint ki volt mérve, Gyöngyösy a grófhoz fordult. — Nem találja a gróf szerfölött csekély távolnak ? Én igen. — Annál könnyebb a fegyverekkel találni báró. Mi nem lövöldözni jöttünk, hanem komolyan vivni élethalálra. Kérem foglalja el helyét. (Folytatása követk.) BONAPARTE EGYIPTOMBAN ÉS SYRIÁBAN. Thiers A. után franciából. (Folytatás.) Az olaszországi hosszú és makacs harcok után ők már nyugalomra vágyódtak. Ők egy messze vidékbe követék tábornokukat, mert benne vakon hittek, mert egy ígéret földjével biztatták őket, honnan elég dúsgazdagon jövendenek vissza, hogy mindegyik hat hold földet vehessen magának. De e vadont látva, az elégületlenség lábra kapott, és egész a kétségbeesésig fokozódott. A kutakat, melyek helylyel közzel a pusztaság utján buzognak, az arabok által elrontva találták. Alig találtak néhány csepp rosz italu édes vizre, mely szomjukat épen nem oltható el. Mondák nekik, hogy Damaskusban enyhülésre találnak, ott ők csupán nyomorú kunyhókat leltek, és se bort, se kenyeret nem kaphattak, csupán lencsét nagy mennyiségben, és egy kis vizet. És újólag a pusztaságba kelle mélyedni. Bonaparte látta, amint maguk a bátor Lannes és Murat földre dobták kalapjaikat és lábaikkal tiporták. Mindazáltal ő valamennyit tiszteletre bírta; jelenléte csöndet parancsolt, és némelykor vidámságot idéze elő. A katonák nem akarák bajaikat neki tulajdonítni; azokra hárítanak mindent, akik nagy örömüket lelék az ország szemlélgetésében. Látván, mint állapodnak meg a tudósok a legkisebb romnál, azt mondák, hogy ezek végett jöttek, és élcekkel boszulták meg rajtuk magukat. Kivált pedig Caffarelli, ki bátor volt, mint egy gránátos, kiváncsi, mint egy tudós, látszott szemükben annak, a ki rászedte tábornokukat, és aki őt e távoli világrészbe vezette. Mivel egyik lábát a Rajnánál elvesztette, mondák felőle :ő nem törődik mindezzel; neki egyik lába Franciaországban van! Végre kegyetlen szenvedések után, melyeket majd boszosan, majd vidáman és bátran állottak ki, a Nílus partjára értek Mellidor 22-én (július 10.) négy napi menet után. A Nílus, ez az annyira óhajtott víz látása után a katonák neki rohantak, és habjaiban törödvén, minden bajaikat elfeledék. Desaix osztálya, mely előhadból utóhaddá lett , maga előtt két háromszáz mamelukkot lát a nyargalászni, kiket néhány kartácslövéssel szétkergete. Ezek voltak az elsők , kiket láttak. Ez az ellenséges hadsereggel közeli találkozást jelentett. A derék Murad-bey, valóban értesülve lévén, minden erejét egyesíté Kairó körül. Várván ezek egyesülésére, mintegy ezer lóval hadseregünk körül száguldozott, hogy annak menetét megfigyelje. A hadsereg Ramassidhben várta a hajóraj megérkeztét ; Mellidor 25-ig (julius 13) pihent, és ugyanaz napon Chébreinbe indult. Murad-bey várt bennünket mamelukkjaival. A hajóraj, mely előbb indult el, és amely a hadsereget megelőzte, már el lett foglalva, még mielőtt segítsége lett volna. Murad beynek szintén volt hajóraja, és az a partról egyesíté tüzet d j e r m e j e i v e l, (könnyű egyiptomi hajók). A francia hajóhadnak a legkeményebb csatát kelle kiállania. Perrée tengerész tiszt, ki azt vezénylő, ritka bátorságot fejte ki; őt segíték ama lovasok, kik Egyiptomba ló nélkül érkeztek, és a kik várván, hogy a mamelukkoktól lovakat kapnak, a vizen szállíttattak. Két ágyunaszádot vettek el az ellenségtől, és azt visszaverték. A hadsereg e pillanatban megérkezett, s öt osztályból állott. Még idáig nem senki e különös ellenséggel. A lovak sebe^^^^^^^^