Fővárosi Lapok 1868. február (26-50. szám)
1868-02-01 / 26. szám
Egy nyitott körű táncvigalom Budán az új telepen. (Farsangi életkép.) Vidéki farsangi élményeim kedves emlékeit felelevenítendő, pontban esteli 8 órakor a „kék szőlőtőke“ termébe nyitottam. Mindenekelőtt arrom figyelmeztetett, hogy e teremben a vidéki elvek és örömök szerény határain vágyaimmal túl ne terjeszkedjem, s nyugodjam bele az új-telepi haladásnak már igy is erőltetette ne továbbijába. A petroleum és szappanszag elválhatlan kiséröld az óbudai és uj-telepi estélyeken és láncvigalmakban. Az elsővel világítanak, a másodikkal pedig a mulatóterem padozatját szokták beereszteni. A tánc rohamos folyamában, midőn a fölvert por a padozatról felsúrolt szappanrészecskékkel összevegyül, s midőn e fátyolozott és ködszerü keverékben a táncos párok tarka alakjai föl- és eltünnek, orrodat és lelkedet oly csiklandásszerű érzés lepi meg, mely rögtön vagy az utcára a szabadba, vagy a táncos párok közé knyszerít, hogy vagy egészen elvesszél, vagy egészen beleolvadj a mulatságba. Én táncolni kezdtem. Miért ne táncoltam volna, midőn az egész világ táncolt! Párom, egy ravaszkorú, erősen szőke mosólány, a benső megelégedés derűjével arcán, nehézkedett vállaimra, s a tökéletesen kielégített hiúság büszke tekintetével mérte végig lánytársait, kiknek egyelőre egy társadalmi rangban talán alantabb álló, és ruházatban kopottabb táncos jutott. Táncosnőmnek épen olyan illatja volt, mint a mosásból kikerült fehérruhának. Tiszta, de nedves. A szappantól tánc közben egypárszor prüszköltem. Mindig kedves egésségemre kívánta. Ebből is látható, hogy nevelése is volt. Háromszori körülkóválygás után helyére visszatelepítettem. Melegen szokta meg kezemet, s én arcon simogattam. Ez igy szokás az új telepi táncvigalmakban. Landler következett. Menyi kedves emléket vett föl telkemben Würtemberg és Strassburg család hagyományos zenéje ! Mellé még harmonikán és citerán. Egy kurta nyakú cseh és egy hosszú nyakú német játszottak. Az egyik császárkék, a másik drapszin kapuiban. Körülnéztem a teremben. Azonnal észrevettem a helybeli virslisné epedő pillantásait. Előttem állott a régmúlt, minden csábjaival. Szabályszerűen táplált és jól megőrzött gömbölyűségével csak nehezen emelkedek karjaim közé, de miután azok közt kellően elhelyezkedett, angi gráciával táncolt, hogy mindkettőnket megtapsolták. Az új telepen ez is szokásban van. Gonddal kisértem s vigyázva eresztem helyére. Féltettem őt is, a divánt is. A műemlékeket tisztelni, zsebemet pedig kímélni tanultam. Tehát táncoltam. Ezzel eleget tettem a báli társaság erkölcsi reputátiójának. Hátra volt még elismerésemet bizonyítanom be a zene és konyha iránt. A hosszú nyakú citerásnak egy forintot nyomtam a markába. Még hosszabbra nyújta ki nyakát, midőn megköszönte. Nyaka, mint a látcső, rövidebbre és hosszabbra volt csavarható. A táncteremből az étterembe nyitottam. Az asztalok körül vidám , sőt lármás társalgásban ültek az új telep kitűnőbbjei. Polgárok és iparosok, meglehetősen szűk világ, de annál bővebb borismerettel. A nők versenytettek és ittak férjeikkel. Aki öt itce bort és tizenkét fánkot fizetett, meg se bámultatok. És e fánkok hasonlítottak a legtermékenyebb évek császárzsemlyéihez. Míg túrós haluskámat elkészítették, kimentem a szabadba szellőzni. Szerencsémre épen akkor tértem meg, midőn a pincér befelé hozta, s egy fél marokkal a tányérról szájába hangírozott. Az új telepen ez is szokásban van. A pincér által megkérdeztetem : táncosnőim puncsot vagy limonádot parancsolnak-e ? Elég őszinték voltak mind a kettőt kérni. Hiába az új telepen még nem halt ki a régi őszinteség és természetesség. Az időszaki haladás nemzője csak az árjegyzékben mutatkozott. Egy adag haluskáért, melynek felét a pincér ette meg, két pohár puncs és limonádért 1 ft 70 krt fizettem. A vendéglős azzal vigasztalt, hogy a vigazdában még drágább! Táncosnőimtől melegen búcsúztam el. A szőke mosólány ajkaihoz akarta emelni kezemet, s anyira megzavart, hogy majd én nyúltam az övé után. A virslisnét a portól alig tudtam fölismerni: emberé vagy hordó ? 103 — Attilámon egy zsír-, egy olaj- és egy faggyúfolt még sokáig megőrzik emlékemben e mulatságot. Lanka Gusztáv: Fővárosi hírek * Egy’ pompás album fog megjelenni, minő csak kevés van irodalmunkban. Címe „Honvédalbum“ lesz, szerkeszti Szokoly Viktor, kiadja Emich Gusztáv. Célja leend : egy részt irodalmi és művészeti emléket állítani egy nevezetes korszak fényes küzdelmeinek , más részről pénzalapot kezdeményezni egy Pesten állítandó honvédemlékre. Színezett képeket készítnek bele kitűnő művészeink, többi közt a Münchenben lakó jeles tehetségek. E képeken óvatosan kerülve lesz minden olyan tárgy, mely keserültséget idézhetne elő. Minden cikket és költeményt vignette fog ékesíteni, t. i. a kezdőbetű tárgyszerű illustrátiója, s végül egy szintén a tárgyhoz alkalmazott záradékrajz. A munkákra kitűnő irodalmi erők vállalkoznak. A kiadó minden tizedik előfizető összegét a város letéti pénztárába adja be az említett célra. Ellenőrzésre Perczel Mór és Vetter tábornokok kéretnek föl. * A Kisfaludy-Társaság újabb tagválasztásaira eddigelé két lap tett megrovó észrevételt. A „Független Lapok“ méltánytalanságnak nevezi, hogy Éjszaki Károlyt, e szép tehetségű vígjátékból, nem választották meg. Ebben mi is egyetértünk vele. A „M. Újság“ Szász Béla megválasztását irodalmi szempontból időelőttinek nyilvánítja. Ebben igaza lehet , de abban már nincs, hogy e tehetséges és sok műveltséggel bíró fiatal író az atyafiság és sógorság révén jutott be, mert midőn egy tag Szász Bélát is ajánlotta, testvére Szász Károly maga jegyzé meg, hogy még várhat. * A szélsők közlönyében valaki átalánoságban is vádolja a Kisfaludy-Társaságot, hogy újabb tagokat mind jobboldaliakat választ. Biztosíthatjuk az illetőt, hogy a társaság választásainál pártnézet sohsem jö szóba és tekintetbe. Sőt azt sem igen tudják a tagok, hogy váljon az újabban választott két fiatal tag voltaképen melyik párthoz tartozik. Minden lapnak jogában áll komoly bírálat alá venni a választottak irodalmi érdemeit, s helyeselni vagy kárhoztatni valamely választást — irodalmi szempontból ; de nem volna szabad oly irányzatot tulajdonítani valamely társulat működésének, aminőt az kebelében sohasem űz. Nem hogy politikai, de — ami pedig jó volna — aesthetikai pártok sincsennek e társulatban. Amint valaki e körbe lép , egyedül belletrista, és sem alkalma nincs, sem kedve nem lehet politikai nyilatkozatokat tenni. Kemény Zs. és Jókai, Szász Károly és Szilády Áron, K. Eötvös és Szemere Miklós itt nem képeznek — mint a politikában — külön pártot. Itt — ha találkoznak — egy lobogó alatt állnak, melyre a szépművészet érdeke van jelszóul fölirva. * Farsangi kirek. Az orvostanhallgatók küldöttséggel járóinak ő Felségéhez, hogy őt báljukra meghívják, mely a farsang egyik legszebb vigalma lesz. E küldöttség következő tagokból áll: Horváth József elnöklete alatt Székely Lajos, Antal Géza, Verzár Gyula és Reiter Ödön. — A jogász bál, mint halljuk, 1500 frtot jövedelmezett a segélyegylet javára. — A budai dalárda közelebbi bálja a „Fácán“-ban oly jól sikerült, hogy ugyanott egy második táncestélyt is fog rendezni febr. 20-dikán. A budapesti hajósegylet bárrendező bizottmánya sajnosan tapasztalta, hogy az általa posta útján szétküldött meghívások tetemes része rendeltetésük helyére nem érkezett meg, minélfogva felszólítja mindazokat, kik polgári állásuknál fogva meghívásra igényt tarthatnak, ne terheltessenek e tárgyban a bálbizottmányhoz fordulni. Ennek irodája nyitva van február hó 1-jőtől fogva reggel 10—12, délután 3—5 óráig az „Angol királynő“ fogadóban, első emeleten 9. szám alatt. * Fűtik a budai palota termeit, s a bécsi udvari szállítónak is meghagyák, hogy a budai királyi lakot rövid időn lássa el mindazon cikkekkel, melyek a királyi pár kényelmére szükségesek. Ennélfogva ő Felségek közelebbi lejövetele várható. * Szigligeti levelet intézett a szinház intendánsához, örömét fejezvén ki dramaturgi kinevezetése fölött, miután ez állásban alkalma lehet a dráma irodalomnak használni, s a tehetségek fejlődését elősegíteni. Levelet intézett a drámai színészekhez is, elbúcsúzva, mint volt rendező. * Szerencsénk lesz egy nevezetes porosz férfihez , Schulze Delitsch-hez, a népsegélyintézetek alapítójához. Ő Berlinből Bécsbe megy, hogy a munkásegyleteket személyesen támogassa, onnan pedig Pestre lő, s nálunk mindenesetre szívélyes fogadtatásban részesülend. * Kiderül, hogy a lipótvárosi kupola leomlása nem oly nagy baj, mint gondoltuk. Sokkal jobb így, mintha le kellett volna hordatni nagy költséggel. Mert csak e kettő maradt fenn számára, és semmi erősítési munkálat nem használt volna. E templom befejezésére Ő Felsége háromszázezer forintot utalványozott, de ennek kifizetéséről — mint kijelenték — most már szó sem lehet. A 40,000 frtnyi évi járulékot azonban továbbra is kifizetik, sőt a kormány az omladvány elhordása költségeihez is járulni fog. * A La grand brüsszeli bankház is úgy jár, mint a mi szerencsétlen kupolánk. Összeomlik, mert nem állt szilárd anyagból. Csakhogy ez még nagyobb szerencsétlenség lesz, mert számtalan tőzsért tesz tönkre. A ház részvényei már se kellenek senkinek. S a belga banküzletek idejében mily nagy zajt csinált e név nálunk is ! Az Optimismus egyszer már Pestet is újra építteté vele. S íme, most a saját háza is összedől. * Rövid Ikrek. — A „Vadász és Versenylap“ szerkesztését gr. Lázár Kálmán vette át. —■ Azirói segélyegylet elnöke, b. Eötvös levélben köszönte meg a bécsi Concordia-egylet nemes részvétét Vas Gereben elhúnyt irótársunk iránt. — A műegyetemeknél a rendes tantárgyak közé veszik föl a fényképészetet, mint hasznos segédtudományt. — Az izraelita magyar egyletben ma este Deutsch Henrik tart felolvasást, a hellenség befolyásáról a régi kor zsidóira. — A kultuszminiszter e hó 17-dikén izraelita értekezletet tart, melyre az izr. értelmiség kitünőbbjeit igyekszik összegyűjteni. — Tisza Kálmán üdülőtérben van, s nem sokára Bécsbe utazik. — Az „Árpád“ gőzmalom udvarán ásott kút leomlása hat munkás embert temetett oda, s csak hármat lehetett megmenteni. — A „Komlóban“ ma este Bakonyi jutalomjátéka lesz, változatos műsorral, közben mulatságos pezsgő-tombolával és Kecskemétiek zenéjével. * N é |) s /. villa 7. Szombat, febr. 1-jén, először: „A boissyi boszorkány“, új nagy víg operette 3 felvonásban Zaysz tói. y i (1 é k. ** K 0 I 0 Z S V á !’ ít íl a szinházalap javára közelebb „Az utósó lengyel követ Budán“ című eredeti vígjátékot fogják előadni, Éjszaky Károlytól, ki a Kisfaludy Társaság tagválasztó gyűlésén valószínűleg azért nem nyert szavazattöbbséget, mivel vígjátékírói tehetségét a szavazó tagok közül is sokan nem ismerék. A nemzeti színház ez ideig zárt paradicsom volt az ő műveire nézve. ** K it J ti V f. I' 0 ll (Sopron megyében) gróf Batthyányi Géza népsegélyegyletet akar létesíteni. Kár — mondja egy klerikális lap — „e veszedelmes problémát“ a csöndes földművelő nép közé becsempészni. Nemde, egyátalán kár a népet a fölvilágosulás és jobblét malasztjaiban részesíteni ? Jobb lett volna — nemde — a középkori vakságban hagyni, midőn úgy lehetett bánni vele, mint egy juhnyájjal ? ** Pozsonyból gyászlapot kaptunk, mely Szekcső Tamás lyceumi tanár kora elhúnytát jelenti. Csak 37 éves volt, s tüdővész áldozata lett. Özvegyet, szül. Eisenmayer Natália asszonyt s három kiskorú fiú-gyermeket hagyott hátra maga után. ** Vidéki rövid hírek. — Aradon közelebb egy finánc vigyázatlanságból egy 14 éves napszámos gyermeket agyonlőtt, aztán önmaga jelentette föl magát. — Atzél Péter, mint az aradi vértanúk szobrának emelésével fáradozó bizottmány elnöke, fölkéri mindazokat, kiknél e célra összegek és gyűjtőívek vannak, hogy azokat február végéig beküldeni szíveskedjenek. — Maros-Vásárhelyt az új szavazás Berzenczey és Knöpfler közt január 31-dikére volt kitűzve. — Kolozsvárit a „polgári társalkodókoz“ egy közelebbi táncestélyében mindössze három nő jelent meg, három asszony férjével. — Uzoni Béldi Albert m. hó 20-dikán meghalt. — A bicskei dalárda e hó 9 dikén hangversenynyel összekötött táncestélyt rendez, fele részben a honvéd-alap javára. Bécsi hírek. *** Dr. Berger tárca nélküli miniszter igen elmés férfiú. E mellett nem barátja a szertartásoknak , s midőn a „Concordia“ elöljárósága nála volt, kijelenté, hogy miatta bizony sohse gyötörjék magukat gála-frakkokban. Nem szereti a gálát. „Fogalmuk sincs róla, — mondá ez alkalommal, — menyi kínnal jár ez a miniszterkedés. Reggelizni nem érünk rá, az ebédhez este jutunk, a vacsorához pedig másnap. Egész kijöttünk sodrunkból.“ A bécsi miniszterek átalában nem fenyelegnek. Brestel pénzügyér 400 ftot költött miniszteri bútorzatára. Bezzeg nem így tettek az elébbeni bécsi miniszterek. Minden új miniszter négyezer főnyi bútorzási költséget kapott. *** Was Derebeit (Radákovics József) a „Währinger“ temetőben nyugszik, s a közkórházból kísérték ki oda. Koporsóját követték : az elhúnyt legidősb fia, (kiképzett és szorgalmas ifjú,) a „Concordia“ íróegylet elöljárói és számos tagja, több magyar delegátus — köztük Pulszky, és számos ma-