Fővárosi Lapok 1868. március (51-75. szám)

1868-03-06 / 55. szám

zös hozta, Pesten és Pozsonyban nagy örömre fa­kasztotta a kebleket, s székiben dalolták, mint a le­vágott Cilley Ulrikra „Hunyadi László“ daljáték­ból : „Meghalt a cselszövő, legyőzve a viszály, éljem soká a hon, éljen a király!“ — Pesten március 15-dikén a sajtó­ s a népszabadságot kikiálták. Pe­tőfi dalát: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő most vagy soha!“ a szakadó esőben egybegyűlt nép előtt fölolvasták, a tettleg fölszabadított sajtón ki­nyomták és szétoszták. Pozsonyban pedig este a pol­gári katonaság formaruhában, fegyveresen, zeneszó mellett a „Zöldfa“ fogadó elé rukkolt, hol az erkély­ről Kossuth — szokott ékesszólásával — kijelenté, hogy a magyar nemzet önkormányzati ideje itt van, hogy a magyar ezután nem Bécsben, hanem Budán keresse s találja a maga kormányát, s hogy a leendő magyar kormány elnöke itt áll! S ezzel a mellette álló gróf Batthyányi Lajos vállára tette kezét. Nem kell mondanom, hogy e szavakat mily roppant élje­nekkel és örömriadással fogadták. A német polgá­roknak a fontos nap jelentőségét Szarvadi Frigyes németezte meg. Március 16-dikán az országgyűlési két tábla jeleslegei, köztük a miniszterjelöltek (Deák Ferenc kivételével, ki csak utóbb jött fel Pozsonyba), mint egy új kor argonautái Bécs-Kolchisba indultak gő­zösön, meghozni a nemzet számára az önkormány­zat arany gyapj­át. Míg ők Bécsbe érnének, menjünk vissza 229 év­vel a történelemben, s nézzük, mik estenek Bécsben 1619 ápril 5-kén. II. F­erdinánd, Magyarországnak is királya s Németország császára, alig foglalá el ősei­nek fejdelmi székét, harcban állt a csehekkel, kik az ő helyébe pfalzi Frigyest választék királyul, harc­ban a morvákkal, slézekkel, osztrákokkal. Thurn gróf, lázongó csapatjai élén, már Bécs alatt állt. Thornagel Tamás osztrák nemes fölzendült társai­val, az új királyra rárontott, s azt kabátja gombjánál fogva rángatta az asztalhoz, hogy az eléje irt ponto­kat irja alá : Ferdinande necdum subscribis ? A ki­rály a monda szerint mennyei sugalmat hallott : Ferdinánd! nem hagylak el tégedet!, midőn egyszerre Dampierre vértes ezredének trombitái megharsan­nak, a hű polgárok s egyetemi tanulók fegyvert ra­gadva, a lázadókat szétverik, majd a csehek Prága alatt a Fehérhegynél legyőzetve , Rudolf királytól nyert felséglevelek széttépeték, s a bakó 27 cseh fő­úr vérével oltja a király boszúját. —■ Fölhoztam ez esetet, mert a mi előbb a cseheken történt a Fehér­hegy után, rajtunk is az történt Világos után. A magyar küldöttséget Bécs népe örömujjongva s lelkesedéssel fogadta. Kossuthhoz üdvözlő beszéde­ket tartottak, s ő mindegyikre úgy válaszolt, hogy a német magánkívül ragadtatott. Jöttek az olaszok. Szónokuk testvéri csókkal üdvözlé a szabadságnak előbb mártirját, most hősét, s olaszok és németek kéjelegtek a német és olasz beszéd édességén, mely miként a méz folyt vala Kossuth ajkairól. Midőn most húsz év múlva e nagy napok emlé­két megújítjuk, állapodjunk meg kissé e rendkívüli ember jelenségénél, ki Demosthenes és Cicero után harmadik a legnagyobb szónokok rendében,ki küzdve hona szabadsága érdekében, tragikai véget ért­ ki a körülmények, a francia első forradalom rettentő lec­kéiből merített, s a netán ellenkezni akarók által meg­tett tanulmányok ügyes fölhasználásával, rég táplált eszméinek rögtön testet adott, s nagyszerű eszméje lángjával, melyet Pozsonyban , Bécsben meggyúj­tott, másfél éven át a magyar égen egy fényes pá­lyán, mint világszerte bámult meteor, alá futott. E dicspálya már a történelemé. De e nagyszerű meteor tetszhalottjaiból keleten újra föltűnt, s nyugati irányt véve, három világrészt bájolt el szíve­s hangja pom­pájával. Midőn Kossuth társaival Kiutahiából a törö­­köktül elbúcsúzott, s a szíves vendéglátást megkö­szönte, és mielőtt Smirnából, hol az amerikai unió gőzöse „Mississippi“ már fél év óta várakozott, el­­indult, törökül oly beszédet tartott Osman népének, hogy a csöndes vérű muzulmán lelkesedve kiáltott utána: „bin jasa Kossuth“ (ezer évig Kossuth!) Mi­dőn Marseille alá érkezett a „Mississippi“ 1851 ok­tóberében, a francia republikánok kérték Kossuthot: szálljon ki, s ígérték, hogy az országon és Angliába át diadalútjában százezer republikán fogja ki­sérni; de Napóleon elnök, már akkor az állam­csínyt s a császárságot forgatva eszében, nem javallá a kiszállást. Kossuth egy gyönyörű beszéd­ben köszöné meg a rokonszenvet, melyet a mar­­seilliek neki nyilvánitanak, mely sokáig kedvesen viszhangzik a francia republikánok keblében. Lis­­sabonban négyezer fáklyával üdvözölték a nagy vendéget, s ugyanaz­nap Európa másik végén , Stock­holmban a szabadság barátai egy népes bankettben nyilváníták Kossuth megszabadulásán való örömüket. Angliában a nagy városok vetélkedtek egymás­sal a meghívásban, hogy a híres vendéget falaik közt tisztelhessék. London világváros lordmayorja és tanácsa a Guildhallban oly ünnepélyességgel fo­­gadák, mint előbb Lajos Fülöp francia királyt, utána Bonaparte Napoleon Lajos császárt. Manchesterben az ottani rabbi — Spitzer volt­ honvédkapitány — magyarul üdvözölte. A „Times“, az angolok világra­­ható hírlapja, nem volt barátja Kossuthnak, de azért kölön vasúti vonatokat, reportereket küldözgetett utána, óriási lapjainak hasábjait minden beszédével szívesen töltögeté, s végül e szókra fakadt: „az apostolok óta egyedül Kossuthnak adatott a háta­lom s képesség anyi nép nyelvén úgy szólani, hogy úgy a Tisza, mint a Themse partjain egyenlőn láng­ban lobogtatta a kebleket!“ Szilágyi Ferenc akkori újságában közöltettek Kossuth diadalútjai Angliában. Albert főherceg, Ma­gyarország kormányzójának magyarhoni egykorú utazásával ugyanazon lapon, de másik hasábon, míg nem a censura e csínyt, s átalában Kossuth érintését megszüntette. Amerikában Kossuth az egész nemzet vendége volt. E tiszteletben a státus fennállása óta egyedül Lafayette (Washington fegyveres társa) részesült, midőn a népképviselet 1824-ben meghívta, hogy lá­togatná meg a szabadság földét, melynek független­ségét kivívni segítette. A városok itt is vetélkedtek a nagy vendég ünnepélyes fogadásában, de a legna­gyobb tisztelet akkor érte Kossuthot, midőn a sena­­tus elnöke őt a capitoliumban jobbja felől ültette, épen azon tiszteletet adván meg neki, melyben a honszabadító Lafayette részesült. Megvallom: nem vagyok s nem voltam Kossuth föltétlen bálványzója; sajnálom, hogy tavalyi leve­leinek lángja nem csak gyújtott, de sokakat keserí­tett is, és pártszakadást okozott; de anyi diadalát olvastán büszkén dagadni éreztem keblemet, midőn a magyar nemzetet, melyhez tartozni szerencsémnek és dicsőségemnek ismerem, ily dicső képviselőjében, anyi idegen néptől megtiszteltetni tapasztaltam. Hőke Lajos. Fővárosi hírek. * A párisi nagy­opera egykori hősét, Roger Gusztávot tegnapelőtt este a redout kis termében hallottuk. A­ki hallotta őt valaha fényko­rában, s látta játszani a dalmát hősök: a „Próféta,“ „Raoul,“ „Edgár“ és „Eleazár“ jelmezében — bizo­nyára búskomoly gondolatokkal lépett e hangver­seny­terembe. Roger ma már szomorún juttatja eszünkbe, hogy minden elmúlik a világon, s kivált a színpadi dicsőség egy múló arany füst, melyből évek, vagy legfölebb évtizedek után nem marad meg egyéb, mint egy fényes név a művészet törté­netében, s egy kedves emlékezet a kortársak köré­ben. Roger elvesztette lábai alól a színpadot, mely neki oly sokáig anyi koszorút szerzett, s nem maradt meg számára egyéb, mint a­­ hangversenyterem. Föllép még néha a színpadon is, de ott már csak ár­nyéka régi fényének, míg a hangverseny­termekben ma is győz, elbájol, hódít. Pária és Meyerbeer ked­ves énekese tehát mindenütt kedves vendég ma is. A hangból sokat vesztett, (mert az idő nem kí­méli a legszebbet sem,) de megmaradt nála a művé­szet, az értelem és érzés, hogy tanúságát adja, volőkép ha valaki igazán tud énekelni — az még akkor is nyerhet diadalokat, midőn már hanganyagjának csak egy része van meg. Mostani hangversenyét Grün és Deutsch urak — e képzett zenészek — nyiták meg Mozart szonátájával. Utánuk Roger jött, tap­sok közt. Sokkal fiatalabbnak látszik, mint a minő. Megszélesedett ugyan, de arcának finom vonásai meg­maradtak. A Raoul-fó most is érdekes, habár a fe­kete frakk és fehér kendő egyszerű dísze fölött lát­juk. Azt se vehetjük észre rajta, hogy jobb karja (melyet egy vadászaton keresztül lőtt, minélfogva le kellett vágni,) egy gépkar, hisz ez oly mesteri ké­szítmény, hogy játszott és gesztikulált is vele a szín­padon. Először Mehul egy nagy áriáját énekelte „Józsefiből. Kellemes hangja ma is lágyan foly, és egy csöppet sem látszik, hogy erejébe kerülne az ének. Szív van hangjában, s költői tűz. Néha föl-fölemelte balkezét, s eszünkbe jutott az opera hajdani hatal­mas művésze, ki nemcsak elragadólag énekelt, ha­nem kitűnő színész is volt. Beethoven „Adelaide“­­jét, a „dalok dalát“ — a­mint nevezik — szintén sok érzéssel éneklő, s az édes név ismétléseinél né­hol a szerelem egész elfoglaló árja feküdt hangjai­ban , habár e hangok halkan folytak is. Ő tud kifejezni most is, csakúgy, mint régen, bár nincs hozzá anyi eszköze. Schubert híres „Rémkirálya“ ragadta el legjobban a közönséget, úgy hogy ezt a zajos tapsokra ismételni is szíveskedett. Hangjaival mint­egy lefesté a rejtelmes, bűvös balladát. A megrémült fiú, a nyugtató atya, a csábító „Erlkönig“ mintegy saját külön egyéni szerepet nyertek e dalelőadásban. E két német szerzeményt az eredeti szöveggel éne­kelte. Végül két könnyedebb dalt adott elő: Durant „Mint szeretünk húsz évvel", s Gumpert „Röpke madárkák“ című­ dalait, mely utóbbiban, kivált a refrain sóvárgó vágya, művészi, benső kifejezést nyer Roger énekében. E dalokat a művész fiatal, kelle­mes, sugár alakú leánya, Roger Marie k. a. kisérte zongorán, ki igen disz­es jelenség, s megjelenésekor tapsokkal üdvözlék. A közben eső számokat Deutsch V. és Grün tölték ki. Amaz sok bensőséggel játszó Jensen „Néma szerelmét“ s jól színezte Wagner R. fonó dalát a „Röpülő hollandiból“, emez Durant-nak egy dicséretesen rövid hegedű-solo-ját adta elő sza­batosan. Közönség nagyszámú és díszes volt. Csak hátul maradt egy pár zártszék-sor üresen, minélfogva a többi sor székeit kár is volt oly kellemetlenül ösz­­szorítani, hogy senki sem ülhetett elég kényelmesen. Pedig, hogy műélvezetünk háborútlan legyen — ahoz nem csak a hibátlan művészet kell, hanem a nézőtér kényelme is. A körszékeket az előkelő világ hölgyei foglalták el, kik most mind mély gyászt vi­selnek I. Lajosért, kinek halála ugyanazon­ uralkodó családot érte, melyből szeretett Királynénk Ő Felsége való. A Hangverseny végén az úrhölgyek egy része élénken üdvözlő Rogert, kihagy ad-e még más hang­versenyt is, nem hallottuk. Ha adna, bizonyára ismét lenne nagy közönsége, s e közönségnek nagy élvezete. A hanyatló Roger is többet ér, mint a mai tenoristák a tetőponton. * U­d­v­a­r­i hírek. — Király ő Felségének elutazási napját tegnap még nem tudták bizonyosan. A királyi gyermekek — Rudolf főherceg és Gizela főhercegnői— az előkészületekből ítélve, holnap térnének vissza Bécsbe. — A margitszigeti kirándu­­lás az artézi kút megszemlélésére csak tervezve volt, de a kedvezőtlen szeles idő miatt elmaradt. — Tegnapelőtt d. e. nagy hadi gyakorlat volt a bu­dai hegyek közt, melyen ő Felsége is megjelent, s d. u. fél kettőig nézte, noha kellemetlen északi szél volt. A manővíírozás Hidegkút felé történt. — Albrecht főherceg a szerdai esti vonattal Budára érkezett. * Böszörményit — mint hallottuk — saj­­tópere újabb tárgyalásakor Kállay Ödön fogná védeni, ki e napokban Pestre érkezett. * H 01 n­a­p d. e. 10 órakor a sz. ferenciek temp­lomában gyászmise lesz Békássy Imre lelki nyugalmáért. Tudatjuk ezt a közelebb elhúnyt derék ősz hazafi minden tisztelőjével. * K­e­d­d­e­n este Józsa Ferenc budai ügyvéd meg­­írta gyászjelentését, s aztán 7 és 8 óra közt szívén lőt­te magát. Az öngyilkosság okáról mit sem hallottunk. * A tavaszi divatról gondoskodnak most a piperetárak tulajdonosai. Kuzmik úr közelebb a pompás selyemgyártás városában, Lyonban­ járt, s jelenleg is Párisban időz, hogy a divat mai újdon­ságait a legelső forrásokból szerezhesse meg. Most már a Monaszterly és Kuzmik urak divatcsarnoká­ban naponkint érkeznek új kelmék és felöltők, me­lyeknek egy pár kiválóbb példányát közelebb adandó tavaszi divatképünk mellett ismertetni fog­juk. Megemlítjük divattudósítónk azon értesítését is, hogy e divatteremben az új divatcikkek — a jobbra fordult pénzviszonyok folytán — jutányosan kaphatók. * A T­á­r 0­a i gyűlésen Matolay Elek képvi­selő egy bizottmány választását indítványozta azon módozat elkészítésére, mely szerint izraelita polgá­rokat mint lehetne fölvenni a város képviselő tes­tületébe. Örvendj korszellem! — ez az indítvány nem talált pártolásra. Azt mondták rá : óhajtják ugyan, hogy az új polgárok mielőbb teljesen élvezhessék jogaikat, de nem lehet átlépni a korlátokat, melye­ket a törvény szabott. Vagyis, miután a képviselő­­testület teljes száma meg van, többet nem választhat­nak. Volna lesz ebben mód, csak akarnák. Létezik egy csomó képviselő, ki sohasem jár a gyűlésbe, azokat kellene leköszöntetni szép szerivel, s helye­­ket az új polgárok kitünőbbjeivel tölteni be. Hanem hát van egy triviális, de igaz közmondásunk, mely szerint — nem akarásnak nyögés a vége. * A központi honvéd-bizottm­ány — mint tudva van — Mikár Zsigmondot a Vidács-ügy folytán fölmenté a jegyzői tiszttől. Mikár azonban ezt nem fogadá el érvényes határzat gyanánt, miután őt nem a központi bizottmány, hanem az országos honvédgyűlés választá három évre. E napokban azonban egy küldöttség — városkapitánysági se­gédlettel — át akarta tőle venni az egyleti pecsétet és jegyzőkönyvet. Mikor nem adta át, s kijelenté, hogy ez ügyben csak egy újabban összehívandó közgyűlés határozhat. * A szállások drágasága napi panasz Pes­ten. Kivált a Lipót- és belvárosban minden kis zug­ért oly magas bért kívánnak, mely néhol már csak­nem az embertelenségig megy. A külvárosok régibb házaiban még tisztességes árért laknak az emberek, de az új házak lakásbéreit ott is mindenütt magasra csigázzák. E bajnak csak az új építkezések tömeges száma vethet véget. Ennélfogva nagyon örvendetes teend, ha valósul a hír, hogy jelenleg is nem keve­sebb, mint ötszáz háznak újjáépítése van a városnál bejelentve. * Rövid hírek. — A „Hon“ szerkesztősé­génél eddigelé 2766 ft 86 kr, 20 db ezüst húszas és egy arany gyűlt össze a honvédek közti kiosztásra. — B. Podmaniczky Frigyes a szállongó alaptalan hírek ellenében kijelenti, hogy a balkö­zép „Hazánk“-ja nem fog megszűnni és várakozást felülmúló pártoltatásban részesül.­A­z „egyenlő­­s­é­g­i körben“ vasárnap Toldy István fog felolva­sást tartani a polgári házasságról, különös tekintettel

Next