Fővárosi Lapok 1868. március (51-75. szám)
1868-03-06 / 55. szám
zös hozta, Pesten és Pozsonyban nagy örömre fakasztotta a kebleket, s székiben dalolták, mint a levágott Cilley Ulrikra „Hunyadi László“ daljátékból : „Meghalt a cselszövő, legyőzve a viszály, éljem soká a hon, éljen a király!“ — Pesten március 15-dikén a sajtó s a népszabadságot kikiálták. Petőfi dalát: „Talpra magyar, hí a haza, itt az idő most vagy soha!“ a szakadó esőben egybegyűlt nép előtt fölolvasták, a tettleg fölszabadított sajtón kinyomták és szétoszták. Pozsonyban pedig este a polgári katonaság formaruhában, fegyveresen, zeneszó mellett a „Zöldfa“ fogadó elé rukkolt, hol az erkélyről Kossuth — szokott ékesszólásával — kijelenté, hogy a magyar nemzet önkormányzati ideje itt van, hogy a magyar ezután nem Bécsben, hanem Budán keresse s találja a maga kormányát, s hogy a leendő magyar kormány elnöke itt áll! S ezzel a mellette álló gróf Batthyányi Lajos vállára tette kezét. Nem kell mondanom, hogy e szavakat mily roppant éljenekkel és örömriadással fogadták. A német polgároknak a fontos nap jelentőségét Szarvadi Frigyes németezte meg. Március 16-dikán az országgyűlési két tábla jeleslegei, köztük a miniszterjelöltek (Deák Ferenc kivételével, ki csak utóbb jött fel Pozsonyba), mint egy új kor argonautái Bécs-Kolchisba indultak gőzösön, meghozni a nemzet számára az önkormányzat arany gyapját. Míg ők Bécsbe érnének, menjünk vissza 229 évvel a történelemben, s nézzük, mik estenek Bécsben 1619 ápril 5-kén. II. Ferdinánd, Magyarországnak is királya s Németország császára, alig foglalá el őseinek fejdelmi székét, harcban állt a csehekkel, kik az ő helyébe pfalzi Frigyest választék királyul, harcban a morvákkal, slézekkel, osztrákokkal. Thurn gróf, lázongó csapatjai élén, már Bécs alatt állt. Thornagel Tamás osztrák nemes fölzendült társaival, az új királyra rárontott, s azt kabátja gombjánál fogva rángatta az asztalhoz, hogy az eléje irt pontokat irja alá : Ferdinande necdum subscribis ? A király a monda szerint mennyei sugalmat hallott : Ferdinánd! nem hagylak el tégedet!, midőn egyszerre Dampierre vértes ezredének trombitái megharsannak, a hű polgárok s egyetemi tanulók fegyvert ragadva, a lázadókat szétverik, majd a csehek Prága alatt a Fehérhegynél legyőzetve , Rudolf királytól nyert felséglevelek széttépeték, s a bakó 27 cseh főúr vérével oltja a király boszúját. —■ Fölhoztam ez esetet, mert a mi előbb a cseheken történt a Fehérhegy után, rajtunk is az történt Világos után. A magyar küldöttséget Bécs népe örömujjongva s lelkesedéssel fogadta. Kossuthhoz üdvözlő beszédeket tartottak, s ő mindegyikre úgy válaszolt, hogy a német magánkívül ragadtatott. Jöttek az olaszok. Szónokuk testvéri csókkal üdvözlé a szabadságnak előbb mártirját, most hősét, s olaszok és németek kéjelegtek a német és olasz beszéd édességén, mely miként a méz folyt vala Kossuth ajkairól. Midőn most húsz év múlva e nagy napok emlékét megújítjuk, állapodjunk meg kissé e rendkívüli ember jelenségénél, ki Demosthenes és Cicero után harmadik a legnagyobb szónokok rendében,ki küzdve hona szabadsága érdekében, tragikai véget ért ki a körülmények, a francia első forradalom rettentő leckéiből merített, s a netán ellenkezni akarók által megtett tanulmányok ügyes fölhasználásával, rég táplált eszméinek rögtön testet adott, s nagyszerű eszméje lángjával, melyet Pozsonyban , Bécsben meggyújtott, másfél éven át a magyar égen egy fényes pályán, mint világszerte bámult meteor, alá futott. E dicspálya már a történelemé. De e nagyszerű meteor tetszhalottjaiból keleten újra föltűnt, s nyugati irányt véve, három világrészt bájolt el szíves hangja pompájával. Midőn Kossuth társaival Kiutahiából a törököktül elbúcsúzott, s a szíves vendéglátást megköszönte, és mielőtt Smirnából, hol az amerikai unió gőzöse „Mississippi“ már fél év óta várakozott, elindult, törökül oly beszédet tartott Osman népének, hogy a csöndes vérű muzulmán lelkesedve kiáltott utána: „bin jasa Kossuth“ (ezer évig Kossuth!) Midőn Marseille alá érkezett a „Mississippi“ 1851 októberében, a francia republikánok kérték Kossuthot: szálljon ki, s ígérték, hogy az országon és Angliába át diadalútjában százezer republikán fogja kisérni; de Napóleon elnök, már akkor az államcsínyt s a császárságot forgatva eszében, nem javallá a kiszállást. Kossuth egy gyönyörű beszédben köszöné meg a rokonszenvet, melyet a marseilliek neki nyilvánitanak, mely sokáig kedvesen viszhangzik a francia republikánok keblében. Lissabonban négyezer fáklyával üdvözölték a nagy vendéget, s ugyanaznap Európa másik végén , Stockholmban a szabadság barátai egy népes bankettben nyilváníták Kossuth megszabadulásán való örömüket. Angliában a nagy városok vetélkedtek egymással a meghívásban, hogy a híres vendéget falaik közt tisztelhessék. London világváros lordmayorja és tanácsa a Guildhallban oly ünnepélyességgel fogadák, mint előbb Lajos Fülöp francia királyt, utána Bonaparte Napoleon Lajos császárt. Manchesterben az ottani rabbi — Spitzer volt honvédkapitány — magyarul üdvözölte. A „Times“, az angolok világraható hírlapja, nem volt barátja Kossuthnak, de azért kölön vasúti vonatokat, reportereket küldözgetett utána, óriási lapjainak hasábjait minden beszédével szívesen töltögeté, s végül e szókra fakadt: „az apostolok óta egyedül Kossuthnak adatott a hátalom s képesség anyi nép nyelvén úgy szólani, hogy úgy a Tisza, mint a Themse partjain egyenlőn lángban lobogtatta a kebleket!“ Szilágyi Ferenc akkori újságában közöltettek Kossuth diadalútjai Angliában. Albert főherceg, Magyarország kormányzójának magyarhoni egykorú utazásával ugyanazon lapon, de másik hasábon, míg nem a censura e csínyt, s átalában Kossuth érintését megszüntette. Amerikában Kossuth az egész nemzet vendége volt. E tiszteletben a státus fennállása óta egyedül Lafayette (Washington fegyveres társa) részesült, midőn a népképviselet 1824-ben meghívta, hogy látogatná meg a szabadság földét, melynek függetlenségét kivívni segítette. A városok itt is vetélkedtek a nagy vendég ünnepélyes fogadásában, de a legnagyobb tisztelet akkor érte Kossuthot, midőn a senatus elnöke őt a capitoliumban jobbja felől ültette, épen azon tiszteletet adván meg neki, melyben a honszabadító Lafayette részesült. Megvallom: nem vagyok s nem voltam Kossuth föltétlen bálványzója; sajnálom, hogy tavalyi leveleinek lángja nem csak gyújtott, de sokakat keserített is, és pártszakadást okozott; de anyi diadalát olvastán büszkén dagadni éreztem keblemet, midőn a magyar nemzetet, melyhez tartozni szerencsémnek és dicsőségemnek ismerem, ily dicső képviselőjében, anyi idegen néptől megtiszteltetni tapasztaltam. Hőke Lajos. Fővárosi hírek. * A párisi nagyopera egykori hősét, Roger Gusztávot tegnapelőtt este a redout kis termében hallottuk. Aki hallotta őt valaha fénykorában, s látta játszani a dalmát hősök: a „Próféta,“ „Raoul,“ „Edgár“ és „Eleazár“ jelmezében — bizonyára búskomoly gondolatokkal lépett e hangversenyterembe. Roger ma már szomorún juttatja eszünkbe, hogy minden elmúlik a világon, s kivált a színpadi dicsőség egy múló arany füst, melyből évek, vagy legfölebb évtizedek után nem marad meg egyéb, mint egy fényes név a művészet történetében, s egy kedves emlékezet a kortársak körében. Roger elvesztette lábai alól a színpadot, mely neki oly sokáig anyi koszorút szerzett, s nem maradt meg számára egyéb, mint a hangversenyterem. Föllép még néha a színpadon is, de ott már csak árnyéka régi fényének, míg a hangversenytermekben ma is győz, elbájol, hódít. Pária és Meyerbeer kedves énekese tehát mindenütt kedves vendég ma is. A hangból sokat vesztett, (mert az idő nem kíméli a legszebbet sem,) de megmaradt nála a művészet, az értelem és érzés, hogy tanúságát adja, volőkép ha valaki igazán tud énekelni — az még akkor is nyerhet diadalokat, midőn már hanganyagjának csak egy része van meg. Mostani hangversenyét Grün és Deutsch urak — e képzett zenészek — nyiták meg Mozart szonátájával. Utánuk Roger jött, tapsok közt. Sokkal fiatalabbnak látszik, mint a minő. Megszélesedett ugyan, de arcának finom vonásai megmaradtak. A Raoul-fó most is érdekes, habár a fekete frakk és fehér kendő egyszerű dísze fölött látjuk. Azt se vehetjük észre rajta, hogy jobb karja (melyet egy vadászaton keresztül lőtt, minélfogva le kellett vágni,) egy gépkar, hisz ez oly mesteri készítmény, hogy játszott és gesztikulált is vele a színpadon. Először Mehul egy nagy áriáját énekelte „Józsefiből. Kellemes hangja ma is lágyan foly, és egy csöppet sem látszik, hogy erejébe kerülne az ének. Szív van hangjában, s költői tűz. Néha föl-fölemelte balkezét, s eszünkbe jutott az opera hajdani hatalmas művésze, ki nemcsak elragadólag énekelt, hanem kitűnő színész is volt. Beethoven „Adelaide“jét, a „dalok dalát“ — amint nevezik — szintén sok érzéssel éneklő, s az édes név ismétléseinél néhol a szerelem egész elfoglaló árja feküdt hangjaiban , habár e hangok halkan folytak is. Ő tud kifejezni most is, csakúgy, mint régen, bár nincs hozzá anyi eszköze. Schubert híres „Rémkirálya“ ragadta el legjobban a közönséget, úgy hogy ezt a zajos tapsokra ismételni is szíveskedett. Hangjaival mintegy lefesté a rejtelmes, bűvös balladát. A megrémült fiú, a nyugtató atya, a csábító „Erlkönig“ mintegy saját külön egyéni szerepet nyertek e dalelőadásban. E két német szerzeményt az eredeti szöveggel énekelte. Végül két könnyedebb dalt adott elő: Durant „Mint szeretünk húsz évvel", s Gumpert „Röpke madárkák“ című dalait, mely utóbbiban, kivált a refrain sóvárgó vágya, művészi, benső kifejezést nyer Roger énekében. E dalokat a művész fiatal, kellemes, sugár alakú leánya, Roger Marie k. a. kisérte zongorán, ki igen diszes jelenség, s megjelenésekor tapsokkal üdvözlék. A közben eső számokat Deutsch V. és Grün tölték ki. Amaz sok bensőséggel játszó Jensen „Néma szerelmét“ s jól színezte Wagner R. fonó dalát a „Röpülő hollandiból“, emez Durant-nak egy dicséretesen rövid hegedű-solo-ját adta elő szabatosan. Közönség nagyszámú és díszes volt. Csak hátul maradt egy pár zártszék-sor üresen, minélfogva a többi sor székeit kár is volt oly kellemetlenül öszszorítani, hogy senki sem ülhetett elég kényelmesen. Pedig, hogy műélvezetünk háborútlan legyen — ahoz nem csak a hibátlan művészet kell, hanem a nézőtér kényelme is. A körszékeket az előkelő világ hölgyei foglalták el, kik most mind mély gyászt viselnek I. Lajosért, kinek halála ugyanazon uralkodó családot érte, melyből szeretett Királynénk Ő Felsége való. A Hangverseny végén az úrhölgyek egy része élénken üdvözlő Rogert, kihagy ad-e még más hangversenyt is, nem hallottuk. Ha adna, bizonyára ismét lenne nagy közönsége, s e közönségnek nagy élvezete. A hanyatló Roger is többet ér, mint a mai tenoristák a tetőponton. * Udvari hírek. — Király ő Felségének elutazási napját tegnap még nem tudták bizonyosan. A királyi gyermekek — Rudolf főherceg és Gizela főhercegnői— az előkészületekből ítélve, holnap térnének vissza Bécsbe. — A margitszigeti kirándulás az artézi kút megszemlélésére csak tervezve volt, de a kedvezőtlen szeles idő miatt elmaradt. — Tegnapelőtt d. e. nagy hadi gyakorlat volt a budai hegyek közt, melyen ő Felsége is megjelent, s d. u. fél kettőig nézte, noha kellemetlen északi szél volt. A manővíírozás Hidegkút felé történt. — Albrecht főherceg a szerdai esti vonattal Budára érkezett. * Böszörményit — mint hallottuk — sajtópere újabb tárgyalásakor Kállay Ödön fogná védeni, ki e napokban Pestre érkezett. * H 01 nap d. e. 10 órakor a sz. ferenciek templomában gyászmise lesz Békássy Imre lelki nyugalmáért. Tudatjuk ezt a közelebb elhúnyt derék ősz hazafi minden tisztelőjével. * Kedden este Józsa Ferenc budai ügyvéd megírta gyászjelentését, s aztán 7 és 8 óra közt szívén lőtte magát. Az öngyilkosság okáról mit sem hallottunk. * A tavaszi divatról gondoskodnak most a piperetárak tulajdonosai. Kuzmik úr közelebb a pompás selyemgyártás városában, Lyonban járt, s jelenleg is Párisban időz, hogy a divat mai újdonságait a legelső forrásokból szerezhesse meg. Most már a Monaszterly és Kuzmik urak divatcsarnokában naponkint érkeznek új kelmék és felöltők, melyeknek egy pár kiválóbb példányát közelebb adandó tavaszi divatképünk mellett ismertetni fogjuk. Megemlítjük divattudósítónk azon értesítését is, hogy e divatteremben az új divatcikkek — a jobbra fordult pénzviszonyok folytán — jutányosan kaphatók. * A Tár 0a i gyűlésen Matolay Elek képviselő egy bizottmány választását indítványozta azon módozat elkészítésére, mely szerint izraelita polgárokat mint lehetne fölvenni a város képviselő testületébe. Örvendj korszellem! — ez az indítvány nem talált pártolásra. Azt mondták rá : óhajtják ugyan, hogy az új polgárok mielőbb teljesen élvezhessék jogaikat, de nem lehet átlépni a korlátokat, melyeket a törvény szabott. Vagyis, miután a képviselőtestület teljes száma meg van, többet nem választhatnak. Volna lesz ebben mód, csak akarnák. Létezik egy csomó képviselő, ki sohasem jár a gyűlésbe, azokat kellene leköszöntetni szép szerivel, s helyeket az új polgárok kitünőbbjeivel tölteni be. Hanem hát van egy triviális, de igaz közmondásunk, mely szerint — nem akarásnak nyögés a vége. * A központi honvéd-bizottmány — mint tudva van — Mikár Zsigmondot a Vidács-ügy folytán fölmenté a jegyzői tiszttől. Mikár azonban ezt nem fogadá el érvényes határzat gyanánt, miután őt nem a központi bizottmány, hanem az országos honvédgyűlés választá három évre. E napokban azonban egy küldöttség — városkapitánysági segédlettel — át akarta tőle venni az egyleti pecsétet és jegyzőkönyvet. Mikor nem adta át, s kijelenté, hogy ez ügyben csak egy újabban összehívandó közgyűlés határozhat. * A szállások drágasága napi panasz Pesten. Kivált a Lipót- és belvárosban minden kis zugért oly magas bért kívánnak, mely néhol már csaknem az embertelenségig megy. A külvárosok régibb házaiban még tisztességes árért laknak az emberek, de az új házak lakásbéreit ott is mindenütt magasra csigázzák. E bajnak csak az új építkezések tömeges száma vethet véget. Ennélfogva nagyon örvendetes teend, ha valósul a hír, hogy jelenleg is nem kevesebb, mint ötszáz háznak újjáépítése van a városnál bejelentve. * Rövid hírek. — A „Hon“ szerkesztőségénél eddigelé 2766 ft 86 kr, 20 db ezüst húszas és egy arany gyűlt össze a honvédek közti kiosztásra. — B. Podmaniczky Frigyes a szállongó alaptalan hírek ellenében kijelenti, hogy a balközép „Hazánk“-ja nem fog megszűnni és várakozást felülmúló pártoltatásban részesül.Az „egyenlőségi körben“ vasárnap Toldy István fog felolvasást tartani a polgári házasságról, különös tekintettel