Fővárosi Lapok 1868. július (149-175. szám)
1868-07-18 / 164. szám
mintázata szerinti domborművekben a görögök nyolc fő szele van jelképes alakokban ábrázolva. E lebegő alakok a szélrózsa irányában követik egymást, északról kezdve következő rendben: Boreas v. i. északi szél, Kaikias, v. i. északkeleti, Apeliotás, v. i. keleti szél, és így tovább. A két szárny között kissé belebb lépő főhomlokzat fülkéiben szintén a klasszikus ókor négy híres szobrának: az úgy nevezett versaillesi Diánának, a Giustani Minervának, a capitoliumi Amazonnak és Praxiteles Faunjának szintén Rauch közvetítése folytán készült másolatai vannak fölállítva. Szóval az egész épület külseje már valami különöset mutat, s nemcsak a művészet zománcával átalában, hanem az örök ifjú görög klassicismus szellemével van körülvéve. De lépjünk az épület belsejébe. A főbejárás az épület hátulsó felén van, mely először egy oszlop csarnokzat-féle vestibulumba vezet, s ennek ellenkező részén van a kijárás a kertbe. Már ez előcsarnokban némileg előkészíttetünk a gazdag műélvre, mely az épület bensőjében ránk várakozik. Ugyanis a falakat részint a Tegelben levő márvány művek, részint egyéb idegen eredeti darabok gyász lenyomatai díszítik. E mellett az előcsarnokban vannak a nagyobb, és így a szobákban könnyen el nem helyezhető szoborművek fölállítva, ezek között legkitűnőbb az úgy nevezett „Pozzo di S. Calisto.“ Ez érdekes régiséget, mely kétségkívül valami római kút diszitéséül szolgált, — a monda szerint e kútba lett volna sz. Calistus keresztelése alkalmával mártva, — maga Humboldt vette Rómában, s eleintén sok baja volt kihozhatása miatt, de az akkori pápa, mint látni fogjuk, Humboldtnak nagy barátja lévén, sikerült végre minden nehézséget legyőzni. Ez előcsarnokból balra az ajtó Humboldt dolgozószobájába vezet, mely ismét egyikével a toronykabineteknek lévén összeköttetésben, mely hálószobáját szolgált, mindkét szoba egy egészet képez. E lakosztály még egészen abban az állapotban van, melyben a nagy lélek azt elhagyta, s még az ablakon is ugyanazon árnyas fák lombozata tekint be, s terjeszti a szobába a szellemi magába vonultság és lelki béke hangulatát, mely itt annyira otthon volt. A szoba közepén még ugyanazon író asztal áll, mely tanúja volt e szorgalmas tudós ernyedetlen munkásságának, — a falakon ugyanazon képek és domborművek, a szobában székiben ugyanazon szobrok, melyeket ő annyi ízléssel tudott fölállítani. A művészet e remekeinek társaságában szőtte a nagy tudós mély gondolatainak és eszméinek láncolatát, az örök ifjú költészet mosolya vidította föl a szigorú tudomány komolyságát, gondolatainak ezek kölcsönöztek magasabb röptöt, s a szakadatlan munka közbeni kimerültség után ezek öntöttek bele új lelkesültséget. Mindenekelőtt egy kép ötlik szemünkbe, a művészetek hazájának, Róma városának egy rajza, mert e helyen hosszabb időzése alatt tanulta meg Humboldt a tudományt a művészettel párosítani; e mellett több rajz, köztük egy nagy ritkaság, Thorwaldsennek fekete krétával rajzolt Bachusa, amint Ámort itatja. Az e szobában levő szoborművek közül maga Humboldt a két Vénus társot tartotta a legértékesebbeknek, melyeket ő valami Antonini nevű műkereskedőtül vett. E töredékek Athénben találtattak, s az említett műárushoz Napóleon egyptomi seregeinek egyik tisztje által került. Kétségtelen,hogy a még fennlevő igazi antik szobrok között a legjelesbek közé sorozandó, mert alig lehet találni, mely a szigorú női szépségről ily tökéletes fogalmat nyújtana. Engem mégis legjobban meghatott a Victoria dombormű lenyomata Rauch híres Bülow emlékéről, mert e mű ismét más oldalról emlékeztet Humboldtra, azon még mindig kevéssé méltányolt tevékenységére, melylyel hazájának ismétt helyreállításában és az idegen nyomás alóli fölszabadításában neki is nem kevés része volt. A kisebb szobrokat és domborműveket, mint két Vénus szobrot, a melosit és a kapitoliumit, Carstens Atroposát, néhány töredéket a Parthenonról sat, nem is említve, térjünk a többi termekbe. E dolgozó szobával szemben a vestibulumból, tehát jobbra, nyílik a följárás az emeletbe. A lépcsőházból először is a vestibulum fölött fekvő s a kerti oldalra néző úgy nevezett kék szobába jutunk. Az ajtók széles párkányzatain ismerős alakok fogadnak, Tick Odysseusa, Achillese, Omphalia és Iphigeniája, melyeknek eredetijét a berlini királyi várban láttuk. E terem legnagyobb kincse azonban szintén egy ókori szobrocska, az úgy nevezett Anchyore Nympha, melynek egy életnagyságú utánzása a Louvreban van Párisban. E teremben van most a két nagy testvér , Sándor és Vilmos márvány szobra is, ezeket azonban később 1857 ben a rokonok kegyelete állította ide. Ez előteremtéséből nyílik a legérdekesebb szoba, mely a tulajdonképeni műtárlati hely volt. Ugyanis e teremben a kerevetek, székek és asztalokon kivül épen semmi magasabb bútor, mint szekrény vagy efféle nincsen, mely a fal mellé állítva a szabad tért elfogná, s igy mind a négy fal föl van használva szobrok és domborművek fölállítására. E terembe hozta Humboldt a legértékesebb és legszebb műtárgyakat, részint eredetieket, részint másolatokat, melyeket lassanként szerezgetett. Majdnem mind a remek a korból valók, mert ennek művészetét kedvelte mindenek fölött. Nekem mindenekelőtt is három oszlopocska tűnt föl, egy a középen magasabb, s mellette két , egyforma kisebb. A középsőn a híres Rondanini Medusa fő másolata van fölállítva, ennek eredetijét Münchenben a Glyptothékában láttam, s nem is ez volt meglepetésem tárgya, hanem mellette a két kisebb oszlopon két gyönyörű és igen értékes váza, az úgynevezett giallo antiko-ból ; az oszlopokon pedig, melyeken ezek állnak, a Chiarmonti grófi család címere függ. Kérdésemre, hogy mit jelentsen ez, tudtam meg, hogy e vázák VII. Piusnak (a Chiarmonti grófnak) ajándéka, ki ez emlékkel Humboldtnak azon nagy szívességét akarta meghálálni, melyet ez mint porosz követ az által tett a római széknek, hogy a franciák által elrablott művészeti kincsek visszaadatását hatalmasan támogatta. Fővárosi hírek. * Képviselőház. A tegnapi ülésnek ismét volt oly hőse, a ki nagy vereséget szenvedett. Macellariu Illés ez, ki nevezetességre jutott az által, hogy másfél év előtt egyik ülésben románul kezdett beszélni. Fölállt most, hogy a minisztériumot interpellálja. Legelőször is azon kezdé, hogy most magyarul fog beszélni, mert már egy ízben nem engedték nemzeti nyelvét használni. De nem érti a magyar nyelvet, tehát a kezében levő írást fogja használni. Mindezt elmondta az írás segítsége nélkül jó magyarsággal, s azután sem vette gyakran igénybe a figyelembe ajánlt papirost. Lelkesen mondá, hogy: habár nemzete nyelvéről le is mondott most, nem mond le hazája függetlenségéről. Beszélt még nemzete jogairól, elnyomatásról, stb., úgy hogy az elnök rendre utasítja : maradjon az interpellációtárgyánál. Macellariu ekkor hozzá is kezd nagy kerülővel , sokat beszél, sallangós frázisokat pattogtat, s a képviselőház zúg. Elmondja, hogy a brassói „Gazetta Transilvaniei“ szerkesztője ellen sajtópert indítottak, mert az ismeretes balázsfalvi majálisról irt, lakásán kobozás történt. Szomorú dolog — mondásosan — ha alkotmányos államban nem szabad kifejezni a kívánalmakat, melyeket a felség igazságosaknak s törvényeseknek ismert el. S makacsul állítja, hogy a balázsfalvi dinomdánom határozatai közt vannak pontok, melyeket ő Felsége igazágosnak ismer. A kormány föllépését az erdélyi .. .pá- nokra nézve erőszakoskodásnak nevezi. Képzelhető a zaj, melyet e kihívó beszéd keltett. Az elnök ismét rendre utasítja Macellariut, s figyelmezteti, hogy ha a kifejezéseit nem válogatja, kénytelen lesz fölkérni a házat, hogy a szót megvonja tőle. Ekkor aztán Macellariu kisüá az interpellációt: tudja ő a kormány, hogy üldözik azokat, kik a Balázsfalván tartott majális határozatait aláírták, vagy magukévá tették, és szándékozik-e ez üldöztetések ellen intézkedni ? Horváth Boldizsár igazságügyér felelt. A kérdésre határozott választ nem adhatott, mert épen tegnap kapta meg az ide vonatkozó iratokat. A kormány nem tett semmi lépést előleges megvizsgálás nélkül, de ha a vizsgálatból ki fog tűnni, hogy a balázsfalvi határozatok csakugyan olyanok, milyeneknek eddig tudva van, a kormány mulasztást követne el a haza biztonsága ellen, ha a dolgot elnézi. Mindenkit, ki a magyar korona egységét megtámadni merné, a kormány úgy fognak tekinteni, mint fegyveres ellenséget. Az igazságügyér csengő hangon, lelkesen és erélylyel szólott. Minden oldalról éljenezték. Midőn mondá, hogy az interpelláló Ő Felsége iránti tisztelet és hódolat köpenye alá bújt, nem ondatva meg, hogy Ő Felsége ellen nagyobb sértést nem lehet elkövetni, mint föltenni azt, hogy azon törvényeket, melyeknek megtartására isten szabad ege alatt megesküdött, megtartani nem akarná, — akkor a tetszés zaja több percig tartott. Válasza végén is volt még egy erélyes visszautasítás. Macellariu vádolta a kormányt, hogy erőszakoskodást követ el a román nemzetiség ellen. Erre azt felelte : a kormány békülékenységének nem adhatta világosabb jelét,mint midőn az erdélyi kormányszék a királyi tábla tagjai között oly egyéneket tűr, vagy tűrt legalább eddig, kik ilyen hangon mernek nyilatkozni. — Szavait hosszan tartó éljenek követek, s a tetszés nagy zaja után Mocsonyi Sándor kelt föl, hogy védje Macellariut, s kijelentse, hogy a békülési hajlam nemcsak abból áll, mikép bizonyos egyének hivatalban maradjanak. — Ezek után tért a ház a napirendre, Tisza Kálmán és Zichy Nándor módosítványaira, miket az adók behajtására nézve tettek. * Deák Ferenc szívélyesen fogadta a nála tegnapelőtt tisztelgett távirdai vendégeket. Fest Imre államtitkár és Brunner úr mutatta be őket egyenként. Deák kifejezte azon való örömét, hogy hazánk fővárosát is meglátogatták, mindegyik vendéggel kezet szorított, s többekkel pedig szívélyesen beszélgetett. Kállay Benő belgrádi konzul tegnapelőtt megküldte a városkapitányságnak a belgrádi törvényszék idézését, melyben herceg Karagyorgyevics Sándor a megjelenésre hivatik föl, mint kit a merénylet bünrészességében nagy gyanú terhel. Tegnapelőtt d. u. tehát egy városkapitánysági tisztviselő elment a herceg lakására, hogy az idézetet átadja. A herceg kinyilvánitá, hogy őt erőszakosan foszták meg trónjától, kiűzték Szerbiából, s később is hiába igyekezett oda útlevelet kapni, mindig elutasíták; ekkér a szerb alattvalói kötelékből kitaszítva érzi magát, s a belgrádi tövényszék idézetét nem fogadhatja el. Midamellett gondolkozási időt kért tegnap d. e. 10 óráig, fölhiván a tisztviselőt, hogy akkor még hozzá menni szíveskedjék. Tegnap délelőtt aztán a herceg átvette az idézést, az átvételt aláírta, de egyszersmind kinyilvánitá, hogy a belgrádi törvényszék illetékességét nem ismeri el. * A részvényvállalatok száma folyvást szaporodik. Az újabbak közül első helyen kell megemlítenünk a házépítőtársulatot, mely fővárosunk ismeretes!) iparosaiból alakult a végre, hogy nagy házakat építtessen iparosok számára. Egy 3300 négyszögölnyi telken 16 három emeletes házat akarnak építeni, többnyire egy, két és három szobás lakásokkal. (Mint mondják: a Rókus-kórházi Schusterféle telket veszik meg.) A lakásokat pedig mind iparosoknak adnák ki jutányos áron. E háztömegben nagyban volna képviselve minden iparág, s így a megrendelő közönség együtt találhatna ott mindent, mire koronként szüksége van. Kettős haszon lenne tehát belőle : az iparosoknak célszerű és jutányos lakások, a közönségnek pedig az a kényelem, hogy bármilyen iparosra lenne szüksége, ott találhatna eleget. Mészárszékeket, gőzmosószobát és sütőhelyiségeket is terveznek ez épületben. Egyelőre kétezer db 200 ftos részvényt bocsátanak ki, melynek felét azonban az alapítók tartják meg. Egy másik vállalkozás a „temet k ezési egylet“, melyre Korcsák József, Schön József és Veszi József polgárok kértek engedélyt, azon célból, hogy a temetkezést olcsóbban tegyék. Arra is alakulóban van egy társulat, hogy a főváros és svábhegy között társaskocsikkal rendes közlekedést létesítsen. Mind a három vállalkozás igen életrevaló, s ezért mielőbbi létesülésüket óhajtanunk kell. Az utóbbi azonban az idénre már kissé megkésett, s így létrejövetele valószínűleg csak a jövő tavaszszal várható. * A népszínház színpadján folyton tart az élénkség, ellenben nézőtere legtöbbször üres. Minden héten adnak újdonságot, s minden este tarkaság van az előadásban : vígjáték, operette, táncegyveleg. A közreműködőknél is folyvást megvan az igyekezet és jókedv, amit pedig sokszor elveszthetnének a közönséggel szemközt. A kiállítások rendesen díszesek. A közönségnek alig lehet más kivánni valója, mint egy jó operett-énekesnő, s jobb zenekar, hogy a zenerészeket is élvezhesse. Valóban óhajtandó volna, hogy e kivánni valója legközelebb teljesüljön, s az előkészületekre kitűzött operettek első nőszerepeit már ügyes és jó hangú soubrette-énekesnek adják elő, mert e nélkül nem lehet háborútlan élvezet. Most Offenbach több operettejére készülnek; ezek nem lesznek egészen újdonságok, mert ismeretesek már, de igen kedves ismerősök, mint az „Eljegyzés lámpafénynél“ és „Fortunio dala.“ Nagyban készülnek egy harcias nézőjátékra is, mely az 1848-diki hadjáratból való, s „Béni apó“ is szerepel benne. A díszleteket, öltözékeket már készítik hozzá, s néhány hét múlva fog színre kerülni. Ha e látványossággal teli darabot Molnár a nyári színkörben adhatná, meglepőn tudná kiállítani. Akkor abban a monstre látványban is gyönyörködhetnék a közönség, hogy a Gellérthegyen gyújtott tűzjátékot a színpad fölnyitott hátterén át láthatná. Szóval Molnár és társulata nem csüggednek,s a komité is buzgólkodik. Az újdonságok közt e héten ódonság is volt : a „Notre-damei harangozó“, melyre azonban elég közönség jelent meg. Eszmeraldát Jászai Mari játszotta, ki az utóbbi időben több nagyobb szerepben mutatta be tehetségét. Jó alak, jó orgánummal, de a kifejezések titkát még nem birja, s mozdulataiban is nehézkes. Az utóbbi előadásokból megemlítjük még az „Az erdő lányát,“ melyben Boér Emma k. a. egy világtól elzárva nevelt lányka szerepét szokta játszani, sok h°lyt sikerrel, de néhol oly természetien hanghordozással, hogy erről le kell szoknia, mert könnyen modorúsággá válhat, s akkor akadályozni fogja haladását, s a közönség rokonszenvét is csökkenti, amire pedig a naiv szerepeknek okvetlen szükségök van.— Tegnapelőtt pedig Zaitz két operettesét adták elő: „A mekkai barát“, és „A matrózokat.“ Mindkettőnek oly kellemes zenéje van, hogy sokkal jobb szöveget érdemeltek volna. Tímár, Szentgyörgyi, Kassai játszák a főbb szerepeket dicséretesen. * Az újpesti sziget érdekes ünnepélyére holnap két után juthat a közönség. Reggel nyolc óra — 655