Fővárosi Lapok 1872. október (224-250. szám)

1872-10-01 / 224. szám

lünk is számos fajban előjövő biponokról. Fenyve­seinken, régi falakon nagy telepeire találunk. Egyik legközönségesebb faja a ciprus hipon (hypnum cypressiforme, cypressenartige astmoos) Ez gaz­dag ágazatú, szárnyas lombozata által a cyprus­­ra emlékeztet. Szelencés hengerdedek s kissé félre­­hajlott állásúak. E moha közönséges, és fajrokonai­val is könnyen megismerkedhetünk, mivel azok sem ritkák, s azonnal felismerhetők dús lombozatukról és szabálytalan alkotású szelencéikről. E mohát szok­ták pakolásra is használni, s télen át kettős ablakok közé tenni, a külső levegő beszivárgásának meggát­­lására. Mocsáros, ingoványos helyeket néha nagy terüle­ten ellepi a méh, s vannak falai, melyek elmosódott színezetük által az ily helyeknek sajátos látszatot kölcsönöznek. Székelyföldön a Bálványos várától a sz. Anna tava felé jőve, jobbra az úttól több száz holdra terjedő ingoványos mocsárra találunk, mely éles ellentétet képez az átellenben álló vegyes erdővel; ez élénk zöld színezete, dús lombozata erőteljes fáival az ifjú élet képeként tűnik fel, mig ott szem­ben a „mohostó“ vagy „kokorzás“.*) terül el mesz­­sze, nem mutatva semmi mást fel, mint gyéren egy­­egy beteges fürt, vagy áfonya-bokrot és élettelen, sárga színezetű mohtakaróját, mi végtelenül szomorú képet ad s élénken emlékeztet Georg Sandnak „Ör­dög mocsarára.“ E nagy kiterjedésű mohtelepet fő­leg fotaly (sphagnum) képezi, de szélein taláható a gyönyörű közönséges Páprád (polytrichum commu­ne; gemeiner Widerthon.) Ez előttünk érdekes, mivel legnagyobb hazai moháink egyike lévén, legkönnyeb­ben vizsgálható szerkezete. Szelencéje mák-tokhoz hasonlít, mely hasonlatot növeli még az, hogy sze­lence­szájának 64 fogból álló pártázata a mák ku­pakjához hasonló koszorút képez. Sajátos e mohában — mely rendszerint nagyobb telepeket képez — hogy minő átalakuláson megy át az időjárás szerint. Száraz nyári időben rútnak nevezhető : az egész nö­vény beteges, szinehagyott, vagy feketés. Kupakjá­nak szőrei kuszáltan állanak, mint baglyas, fésületlen emberfeje, levelei felborzoltak s szelencéje lehajlott. De minő más kinézést nyer eső után. Perc alatt tele szívja magát nyirokkal s levelei azonnal üde zöld szint nyernek s szétterülve a szár körül csillagos koszorút képeznek. A termés­szárak szép vörös szín­ben pompáznak, a termés maga pedig világos sárga lesz. Ez érdekes méhfaj hím viratai csaknem vi­­rág alakúak. A szár végén apróbb-nagyobb levelei kis rózsát képeznek, a szár azonban magasbra nő, s így megtörténik, hogy egy hosszabb termés­szárt fo­kozatosan négy, öt elnyílt vizat rózsa vesz körül. Télen át is sok lombmoh- fajra találhatunk, kü­lönösen a hiponok közül. „A­ki szép, tiszta téli napokat künn a szabadban akar élvezni, az nagy eredménynyel érvényesítheti — mint természetvizsgáló — azt a keveset, mit a téli virány a közönséges szemlélőnek nyújt. Nem félek attól, hogy a mondattól vissza fog riadni olvasóm. Az ember természet­vizsgálóvá lesz, ha megtanul látni. Ehhez nem kívántatik sok, de mégis egy pár éleslátású szemnél több , a természet hő sze­­retete“. Igaza van ebben Roszmoszternek, igaza mi­kor tágabb körben a természetnek minden irányban való ismerete iránt érdekeltséget kíván gerjeszteni, a tudományt népszerűvé tenni, ezáltal élesítvén a nép érzékeit, a­ki pedig ezt teszi, az igazi emberba­rát, mert az öt érzék képezi amaz öt kaput, melye­ken át behatolnia kell mindannak, mi szellemünket megvilágosítja. De ime a világosságról szólva — sok más méh­faj mellőzésével — hosszúra nyúlt cikkem befejezéséül m­ég csak egyről akarok megemlékezni. Ki nem ismeri az ó-testamentomi égő csipkebo­kor történetét ? Nem bocsátkozom bibliai vitatkozásokba, nem csodákról beszélek, hanem, olvasóim engedelmével, égő virágok, s világító mohról fogok szólani. Ma már bebizonyított tény, hogy ha a teljes vi­rágzásban levő diptham nevű növényhez, nyári es­tén, égő gyertyával közeledünk, viratain (Blüthe) percegő láng szalad végig, gyönyörű parány tűzjá­­tékot képezve, a­nélkül, hogy a viratok azáltal sé­rülést szenvednének. E tünemény előidézői kétségtelenül amaz aethe­­ricus olajok, melyeket e növény tartalmaz s a meleg­ben kiizzad. Egyébiránt a növények világítási képessége már régebben észleltetett. Göthe említést tesz arról színta­nában. Sok füvész észlelte e tulajdonságot a pálma­le­velű mohnál is, (schistolega osmundacea). Csakhogy e mohnál a jelzett tüneményt nem illó olajok ki­­izzadása idézi elő, mint a dipthamoknál. A pálmalevelű méh többnyire szirtrepedékek­­ben jön elő; fejletlenebb korában, mielőtt száraz, és leveleket hajtana, földön kúszó szálakból áll, mely szálak tömlőszerüek, s néha kerekdedre duzzadnak s ily állapotban a kristályéhoz hasonlítható áttetsző­séggel bírnak; ekkor a legkisebb rájuk­ eső világos­ságot oly nagy mérvben viszsugarazzák, hogy ezál­tal sajátságos, meglepő világítást idéznek elő. Nekem csak is egyszer volt alkalmam eme mindenütt ritka modot a szász Svájcban láthatni, de világítását csak kis mérvben észlelhettem, sőt arról sem vagyok bizonyos, hogy e világítás nem szárma­zott-e a közelében levő gyíktojásoktól. *) Egy nálam­­nál szerencsésebb észlelője így írja le e méh világí­tási tüneményét: „Különösen holdas este megragadó látványt nyújt, mikor havasos vidéken vándorolva, meglepetünk mesés fényár által, mely a fenyegető, sötét szirtfal repedékei közül árad ki, s minket a helyhez kötve, bámulatra ragad, főleg akkor, hogy­ha látjuk, hogy annak előidézője egy parányi kis növény, egy igénytelen moh.“ Vájjon a néprege nem e pálmalevelű moh sa­játságos világossági reflexiójától kölcsönözte-e a gnómok és tündérek rejtélyes palotái csodás világí­tásának eszméjét? Gr. Lázár Kálmán. *­ A székely az áfonyát kokoszának nevezi. 979 - Fővárosi hirek. * A képviselőház tegnapi ülésén az , elnök je­lenté, hogy okt. 4-kén tiz órakor Budán Ő Felsége névnapja alkalmából istentisztelet fog tartatni. — A bíráló bizottságok jelentéséből kiemeljük, hogy Tassy Miklós és Csaba Gyula választása megsemmisittetett; Batta Andor, Majthényi Dezső, Hets Károly válasz­tása ellen pedig vizsgálat rendeltetett el. — Tóth Vilmos miniszter válaszolt Degré interpellációjára, s azt bizonyította, hogy a miskolci kiházasító-egylet katasztrófája nem a kormányi ellenőrzés hiányában, vagy az illető egylet alapszabályaiban, hanem az in­tézet vezetőinek tisztátlan eljárásában keresendő. — Végül a válaszfölirati vita foly­tattatott; beszéltek: Schwartz Gyula, Trifunácz, Lukács Béla és Irányi Dániel. — Ma nem lesz fölirati vita, hanem az apróbb törvényjavaslatokat tárgyalják. * A honvédmenház ünnepélyes átadása vasár­nap délelőtt történt meg. A menet nemzeti lobogók­kal és több céhzászlóval fél tíz órakor indult meg a honvédmenház helyére, Kossuth Lajost, Vidacs Já­nost és Táncsics Mihályt éltetve.Vidacs János a menház erkélyéről intézett beszédet a közönséghez, kijelentve, hogy e tisztet a honvédegylet megbízásából végzi. Köszönetet mondott ama honleányok és hazafiak­nak, kik áldozatkészen nyujták filléreiket a cél léte­sítésére , kiknek jóakaratából itt e házban élvezen­­dik a rokkant honvédek a megérdemelt nyugalmat. Végre átadá Gáspár honvédtábornoknak az intézet kulcsát, ki rövid beszédében reményét fejezte ki, hogy a rokkant honvédek e helyen nyugalmat lel­nek. Mindkét beszédet zajos éljenzés követte. Ezután Feleki Miklós, a nemzeti színház tagja, elszavalta Bajza „Apotheosisá“-t és „A hadfi búcsúja“ című költeményét. A szakaszok közben többször éltették Feleki Miklóst, a 48 és 49-ki honvédeket, valamint a 48-as párt több tagját. A szavalat végeztével Boldog Lajos pesti polgár üdvözlé a jelen volt építészmestert, Götzer Ferencet, ki e házat fölépítette. A „Szózat“ eléneklése elmaradt a közönség lármája és tolongása miatt, mely a beszédek elmondása után a házat való­ságos ostrom alá fogta, s mindenki első akart lenni az emeleten.­­ Ez ünnepélyt megelőzőleg a központi or­szágos honvédegylet szombaton d. e. tiz órakor köz­gyűlést tartott a megyeház nagy termében. A honvé­dek ez alkalommal igen csekély számban jelentek meg, mindenesetre az ügy iránti buzgalom csökkené­sét jelenti. Még az egyletek fele száma sem volt kép­viselve. A gyűlést Gáspár András elnök nyitotta meg, Kühner Ignác jegyző pedig a múlt évről szóló jelentést olvasta föl. Ennek három főpontja van; elő­ször, hogy az 1848—49-diki honvédek erkölcsi elis­merésben még mindeddig nem részesültek; másod­szor a honvédek özvegyei és árvái nyugdíjaztatása iránt nem történt semmi intézkedés; harmadszor, hogy az egyletnek pénze nincs, sőt még az eddigi költségek is kölcsönbül fedeztettek. Kühnel után a honvédmenház építésének eredményéről Vidacs Já­nos tett jelentést; e célra begyűlt adakozás utján 93,336 forint, a kiadások 74,527 frtra rúgnak, ma­radt tehát összesen 18,709 frt, mely összeg a ferenc­­józsefvárosi takarékpénztárban van elhelyezve. A menházban 80 rokkantat lehet elhelyezni, kiknek évi ellátása 300 írtban van megállapítva, és így összesen 24.000 frt szükséges e célra. A haza lakosaihoz tehát ismét felhívást intéznek, mert szégyen lenne, ha a menház üresen állana. Végül határozatba ment, hogy a menház egyik szembeszökő helyén márványtábla helyeztessék el, melyre Vidacs János, valamint a bi­zottsági tagok nevei s a menház rövid története lesz bevésendő. * Az új városház, melyet a Lipót­ utcában épí­tenek, nemsokára teljesen elkészül. A háromemeletes épület renaissance stylben van tartva s Steindl Imre terve után készült. Az impozáns csarnok főlépcső­­zete, mint a redout feljárata, két részre oszlik; van ezenkívül még két külön- és két melléklépcsőzet is. A főudvar 11 öl hosszú s 71/2 öl széles, a második udvar épp oly hosszú, de egy öllel keskenyebb, a har­madik 5 öl hosszú és 4 öl széles. A folyosók minden emeletben övezetesek. A földszinten van három nagy terem s 23 kisebb terem, előszobákkal. Az első eme­leten van a tanácsterem, ezenkívül 4 más terem s 19 kényelmes nagy szoba. A második emeleten van a törvénykezési terem, mely éppen az épület köze­pén áll kettős ablaksorral az utcára. Karzata már­ványból készült s nagyon ízlésesen van kiállítva. A törvénykezési teremből egy más nagyobb terem nyí­lik. A második emeleten van még két nagyobb te­rem és 18 szoba. A harmadik, emeleten két terem s szintén 18 szoba. Az építéshez 1870-ben kezdtek s legközelebb befejezik. Egy része már májusban lak­ható lesz. Az új városház terv szerint 734,300 írtba került volna, de mire elkészül, belekerül 800,000 írtba is. Befejezése után rögtön hozzálátnak a szem­közti házak kisajátításához, hogy e monumentális épület előtt parkot készíthessenek. * A hippodromot is megnéztük. Az István-tér egyik szegletében van felállítva s rendesen nagy tö­meg veszi körül, kiabálva, tolongva s a bejárásnál sűrű oldaldöféseket osztogatva. Benn, különösen ün­nepi napokon, még zajosabb élet uralkodik. A poron­dot ülő­helyek környezik, melyeket a nővilág izmo­­­sabb része foglal el, s jaj annak, ki őket kényelmek­­ben háborítja. A férfi-közönség hátuk mögött áll. A társadalom minden osztálya képviselve van, a test­vériség elve legszebben érvényesül. Minden szék, minden pad el van lepve nézőkkel, sőt még a zene­karhoz felvezető lépcsőre is bőven jut közönség. A porondon 6—8 betanított ló áll, s mindenki lovagol­hat, a­kinek kedve tartja — 30 krajcárért. Gyak­ran valóságos küzdelem fejlődik ki egy-egy paripért. Mindenki részesülni akar a nemes élvezetben s egy­­egy lovas csapat a legtarkább képet nyújtja. Láthat­ni egymás mellett közvitézeket, elhízott szakácsnő­ket, mesterinasokat, c­ignonos külvárosi amazonokat, s­cylinderes dandyket, kikkel szombati napokon a váci­ utcán vagy az „Aktien-Theater“ zártszék­ sorain találkozhatunk. Az indulásra jelt egy katonai zene­kar ad, mely — ha jól ki­vehettük — három cseh trom­bitásból áll. A körfutás mintegy tíz percig tart, s az élvezetben ekkor új lovagok részesülnek. A küzdelem újra kezdődik. Egy-egy ló még meg sem szabadult gyakran éppen nem kedves terhétől s máris három­­négy vállalkozó kapaszkodik kantárjába. Veltée úr­nak alig van annyi hatalma, hogy eldöntse a gyak­ran zajossá váló küzdelmet. Pártfogásban, mint lo­­vagias emberhez illik, többnyire a gyöngéd­ nemet részesíti. A ló nélkül maradt vállalkozók csügged­ten vonulnak félre, s várják az új alkalmat. Kárpót­lást a sörös pohár nyújt, melyet körülhordoznak. És ez így megy délutáni négy órától esti tizenegyig. A közönség szüntelen váltakozik, s egy-egy bátortalan lovas vagy a lovaglás hevében lebomlott chignon élénk tetszés-nyilvánitásokra nyújt alkalmat. Vettée elégülten dörzsöli kezét, mint oly ember, kinek a szénája jó rendben van. * A pesti kath. legényegylet, fenállásának ti­zenhetedik évfordulóját vasárnap ülte meg. Az ér­dekes munkakiállitással egybekötött emlékünnepélyt dr. Szabóky Adolf, az egylet buzgó és fáradhatatlan elnöke nyitotta meg egy emlékbeszéddel. Beszédjé­ben előadta az egylet célját, működésének eddigi eredményeit, köszönetet mondott mindazoknak, kik anyagi segélylyel támogatják azt, s végül lelkesült szavakban buzdította az iparosokat kitartásra, szor­galomra, hazafiúi erényekre. Szavait hosszas éljenzés követte. E közhasznú egyletnek 1856-tól mostanig 7249 tagja volt, kik körülményeikhez képest hosz­­szabb vagy rövidebb ideig látogatták az egylet ál­tal rendezett előadásokat. Nemcsak katholikusok, de más keresztyén felekezetű iparossegédeket is tagjául fogad az egylet. Tizenhat év alatt 358 ágostai 550 helvét hitvallású, 1 unitárius, 36 nem egyesült görög s 39 héber íratta be magát. A jelen emlékünnepély munkakiállításán több érdekes tárgyat szemlélhetett a közönség, melyek már magukban kellőleg bizo­nyíthatják, mily hasznára s buzdítására szolgál az iparosoknak e kitűnő egyének által vezetett egylet, melynek mindenki tiszta szívvel kivánhat hosszú életet. * A nemzeti színháznak szombaton szép es­téje volt. Meyerbeer „Ördög Róbert“-jében Benza Ida k. a. mutatta be magát, ki most már szerződött tagja intézetünknek. Diadala teljes volt, és a nagy­számú közönség oly élvezettel hallgatta játékát, minőt csak a valódi művészet képes nyújtani. Benza k. a. nem hangjának erejével, vagy rendkívüli ter­jedelmével imponál, hatásvadászat nélkül énekel, de énekében annyi bensőség, játékában oly igazi hév van, hogy külföldi nagy diadalait teljesen igazoltak­nak találjuk. Színgazdag énekéből és kifejezésteljes játékából énekesnőink egyaránt sokat tanulhatnak. Játéka a keresztjelenet alatt, midőn Bertramot fölis­meri, elsőrangú drámai művésznőknek is becsületére * *) Németországban e szép moh még található, habár gyéren, a thüringiai erdőben, Heidelberg mellett, a Sudet­­tekben stb.

Next