Fővárosi Lapok 1872. október (224-250. szám)
1872-10-01 / 224. szám
lünk is számos fajban előjövő biponokról. Fenyveseinken, régi falakon nagy telepeire találunk. Egyik legközönségesebb faja a ciprus hipon (hypnum cypressiforme, cypressenartige astmoos) Ez gazdag ágazatú, szárnyas lombozata által a cyprusra emlékeztet. Szelencés hengerdedek s kissé félrehajlott állásúak. E moha közönséges, és fajrokonaival is könnyen megismerkedhetünk, mivel azok sem ritkák, s azonnal felismerhetők dús lombozatukról és szabálytalan alkotású szelencéikről. E mohát szokták pakolásra is használni, s télen át kettős ablakok közé tenni, a külső levegő beszivárgásának meggátlására. Mocsáros, ingoványos helyeket néha nagy területen ellepi a méh, s vannak falai, melyek elmosódott színezetük által az ily helyeknek sajátos látszatot kölcsönöznek. Székelyföldön a Bálványos várától a sz. Anna tava felé jőve, jobbra az úttól több száz holdra terjedő ingoványos mocsárra találunk, mely éles ellentétet képez az átellenben álló vegyes erdővel; ez élénk zöld színezete, dús lombozata erőteljes fáival az ifjú élet képeként tűnik fel, mig ott szemben a „mohostó“ vagy „kokorzás“.*) terül el meszsze, nem mutatva semmi mást fel, mint gyéren egyegy beteges fürt, vagy áfonya-bokrot és élettelen, sárga színezetű mohtakaróját, mi végtelenül szomorú képet ad s élénken emlékeztet Georg Sandnak „Ördög mocsarára.“ E nagy kiterjedésű mohtelepet főleg fotaly (sphagnum) képezi, de szélein taláható a gyönyörű közönséges Páprád (polytrichum commune; gemeiner Widerthon.) Ez előttünk érdekes, mivel legnagyobb hazai moháink egyike lévén, legkönnyebben vizsgálható szerkezete. Szelencéje mák-tokhoz hasonlít, mely hasonlatot növeli még az, hogy szelenceszájának 64 fogból álló pártázata a mák kupakjához hasonló koszorút képez. Sajátos e mohában — mely rendszerint nagyobb telepeket képez — hogy minő átalakuláson megy át az időjárás szerint. Száraz nyári időben rútnak nevezhető : az egész növény beteges, szinehagyott, vagy feketés. Kupakjának szőrei kuszáltan állanak, mint baglyas, fésületlen emberfeje, levelei felborzoltak s szelencéje lehajlott. De minő más kinézést nyer eső után. Perc alatt tele szívja magát nyirokkal s levelei azonnal üde zöld szint nyernek s szétterülve a szár körül csillagos koszorút képeznek. A termésszárak szép vörös színben pompáznak, a termés maga pedig világos sárga lesz. Ez érdekes méhfaj hím viratai csaknem virág alakúak. A szár végén apróbb-nagyobb levelei kis rózsát képeznek, a szár azonban magasbra nő, s így megtörténik, hogy egy hosszabb termésszárt fokozatosan négy, öt elnyílt vizat rózsa vesz körül. Télen át is sok lombmoh- fajra találhatunk, különösen a hiponok közül. „Aki szép, tiszta téli napokat künn a szabadban akar élvezni, az nagy eredménynyel érvényesítheti — mint természetvizsgáló — azt a keveset, mit a téli virány a közönséges szemlélőnek nyújt. Nem félek attól, hogy a mondattól vissza fog riadni olvasóm. Az ember természetvizsgálóvá lesz, ha megtanul látni. Ehhez nem kívántatik sok, de mégis egy pár éleslátású szemnél több , a természet hő szeretete“. Igaza van ebben Roszmoszternek, igaza mikor tágabb körben a természetnek minden irányban való ismerete iránt érdekeltséget kíván gerjeszteni, a tudományt népszerűvé tenni, ezáltal élesítvén a nép érzékeit, aki pedig ezt teszi, az igazi emberbarát, mert az öt érzék képezi amaz öt kaput, melyeken át behatolnia kell mindannak, mi szellemünket megvilágosítja. De ime a világosságról szólva — sok más méhfaj mellőzésével — hosszúra nyúlt cikkem befejezéséül még csak egyről akarok megemlékezni. Ki nem ismeri az ó-testamentomi égő csipkebokor történetét ? Nem bocsátkozom bibliai vitatkozásokba, nem csodákról beszélek, hanem, olvasóim engedelmével, égő virágok, s világító mohról fogok szólani. Ma már bebizonyított tény, hogy ha a teljes virágzásban levő diptham nevű növényhez, nyári estén, égő gyertyával közeledünk, viratain (Blüthe) percegő láng szalad végig, gyönyörű parány tűzjátékot képezve, anélkül, hogy a viratok azáltal sérülést szenvednének. E tünemény előidézői kétségtelenül amaz aethericus olajok, melyeket e növény tartalmaz s a melegben kiizzad. Egyébiránt a növények világítási képessége már régebben észleltetett. Göthe említést tesz arról színtanában. Sok füvész észlelte e tulajdonságot a pálmalevelű mohnál is, (schistolega osmundacea). Csakhogy e mohnál a jelzett tüneményt nem illó olajok kiizzadása idézi elő, mint a dipthamoknál. A pálmalevelű méh többnyire szirtrepedékekben jön elő; fejletlenebb korában, mielőtt száraz, és leveleket hajtana, földön kúszó szálakból áll, mely szálak tömlőszerüek, s néha kerekdedre duzzadnak s ily állapotban a kristályéhoz hasonlítható áttetszőséggel bírnak; ekkor a legkisebb rájuk eső világosságot oly nagy mérvben viszsugarazzák, hogy ezáltal sajátságos, meglepő világítást idéznek elő. Nekem csak is egyszer volt alkalmam eme mindenütt ritka modot a szász Svájcban láthatni, de világítását csak kis mérvben észlelhettem, sőt arról sem vagyok bizonyos, hogy e világítás nem származott-e a közelében levő gyíktojásoktól. *) Egy nálamnál szerencsésebb észlelője így írja le e méh világítási tüneményét: „Különösen holdas este megragadó látványt nyújt, mikor havasos vidéken vándorolva, meglepetünk mesés fényár által, mely a fenyegető, sötét szirtfal repedékei közül árad ki, s minket a helyhez kötve, bámulatra ragad, főleg akkor, hogyha látjuk, hogy annak előidézője egy parányi kis növény, egy igénytelen moh.“ Vájjon a néprege nem e pálmalevelű moh sajátságos világossági reflexiójától kölcsönözte-e a gnómok és tündérek rejtélyes palotái csodás világításának eszméjét? Gr. Lázár Kálmán. * A székely az áfonyát kokoszának nevezi. 979 - Fővárosi hirek. * A képviselőház tegnapi ülésén az , elnök jelenté, hogy okt. 4-kén tiz órakor Budán Ő Felsége névnapja alkalmából istentisztelet fog tartatni. — A bíráló bizottságok jelentéséből kiemeljük, hogy Tassy Miklós és Csaba Gyula választása megsemmisittetett; Batta Andor, Majthényi Dezső, Hets Károly választása ellen pedig vizsgálat rendeltetett el. — Tóth Vilmos miniszter válaszolt Degré interpellációjára, s azt bizonyította, hogy a miskolci kiházasító-egylet katasztrófája nem a kormányi ellenőrzés hiányában, vagy az illető egylet alapszabályaiban, hanem az intézet vezetőinek tisztátlan eljárásában keresendő. — Végül a válaszfölirati vita folytattatott; beszéltek: Schwartz Gyula, Trifunácz, Lukács Béla és Irányi Dániel. — Ma nem lesz fölirati vita, hanem az apróbb törvényjavaslatokat tárgyalják. * A honvédmenház ünnepélyes átadása vasárnap délelőtt történt meg. A menet nemzeti lobogókkal és több céhzászlóval fél tíz órakor indult meg a honvédmenház helyére, Kossuth Lajost, Vidacs Jánost és Táncsics Mihályt éltetve.Vidacs János a menház erkélyéről intézett beszédet a közönséghez, kijelentve, hogy e tisztet a honvédegylet megbízásából végzi. Köszönetet mondott ama honleányok és hazafiaknak, kik áldozatkészen nyujták filléreiket a cél létesítésére , kiknek jóakaratából itt e házban élvezendik a rokkant honvédek a megérdemelt nyugalmat. Végre átadá Gáspár honvédtábornoknak az intézet kulcsát, ki rövid beszédében reményét fejezte ki, hogy a rokkant honvédek e helyen nyugalmat lelnek. Mindkét beszédet zajos éljenzés követte. Ezután Feleki Miklós, a nemzeti színház tagja, elszavalta Bajza „Apotheosisá“-t és „A hadfi búcsúja“ című költeményét. A szakaszok közben többször éltették Feleki Miklóst, a 48 és 49-ki honvédeket, valamint a 48-as párt több tagját. A szavalat végeztével Boldog Lajos pesti polgár üdvözlé a jelen volt építészmestert, Götzer Ferencet, ki e házat fölépítette. A „Szózat“ eléneklése elmaradt a közönség lármája és tolongása miatt, mely a beszédek elmondása után a házat valóságos ostrom alá fogta, s mindenki első akart lenni az emeleten. Ez ünnepélyt megelőzőleg a központi országos honvédegylet szombaton d. e. tiz órakor közgyűlést tartott a megyeház nagy termében. A honvédek ez alkalommal igen csekély számban jelentek meg, mindenesetre az ügy iránti buzgalom csökkenését jelenti. Még az egyletek fele száma sem volt képviselve. A gyűlést Gáspár András elnök nyitotta meg, Kühner Ignác jegyző pedig a múlt évről szóló jelentést olvasta föl. Ennek három főpontja van; először, hogy az 1848—49-diki honvédek erkölcsi elismerésben még mindeddig nem részesültek; másodszor a honvédek özvegyei és árvái nyugdíjaztatása iránt nem történt semmi intézkedés; harmadszor, hogy az egyletnek pénze nincs, sőt még az eddigi költségek is kölcsönbül fedeztettek. Kühnel után a honvédmenház építésének eredményéről Vidacs János tett jelentést; e célra begyűlt adakozás utján 93,336 forint, a kiadások 74,527 frtra rúgnak, maradt tehát összesen 18,709 frt, mely összeg a ferencjózsefvárosi takarékpénztárban van elhelyezve. A menházban 80 rokkantat lehet elhelyezni, kiknek évi ellátása 300 írtban van megállapítva, és így összesen 24.000 frt szükséges e célra. A haza lakosaihoz tehát ismét felhívást intéznek, mert szégyen lenne, ha a menház üresen állana. Végül határozatba ment, hogy a menház egyik szembeszökő helyén márványtábla helyeztessék el, melyre Vidacs János, valamint a bizottsági tagok nevei s a menház rövid története lesz bevésendő. * Az új városház, melyet a Lipót utcában építenek, nemsokára teljesen elkészül. A háromemeletes épület renaissance stylben van tartva s Steindl Imre terve után készült. Az impozáns csarnok főlépcsőzete, mint a redout feljárata, két részre oszlik; van ezenkívül még két külön- és két melléklépcsőzet is. A főudvar 11 öl hosszú s 71/2 öl széles, a második udvar épp oly hosszú, de egy öllel keskenyebb, a harmadik 5 öl hosszú és 4 öl széles. A folyosók minden emeletben övezetesek. A földszinten van három nagy terem s 23 kisebb terem, előszobákkal. Az első emeleten van a tanácsterem, ezenkívül 4 más terem s 19 kényelmes nagy szoba. A második emeleten van a törvénykezési terem, mely éppen az épület közepén áll kettős ablaksorral az utcára. Karzata márványból készült s nagyon ízlésesen van kiállítva. A törvénykezési teremből egy más nagyobb terem nyílik. A második emeleten van még két nagyobb terem és 18 szoba. A harmadik, emeleten két terem s szintén 18 szoba. Az építéshez 1870-ben kezdtek s legközelebb befejezik. Egy része már májusban lakható lesz. Az új városház terv szerint 734,300 írtba került volna, de mire elkészül, belekerül 800,000 írtba is. Befejezése után rögtön hozzálátnak a szemközti házak kisajátításához, hogy e monumentális épület előtt parkot készíthessenek. * A hippodromot is megnéztük. Az István-tér egyik szegletében van felállítva s rendesen nagy tömeg veszi körül, kiabálva, tolongva s a bejárásnál sűrű oldaldöféseket osztogatva. Benn, különösen ünnepi napokon, még zajosabb élet uralkodik. A porondot ülőhelyek környezik, melyeket a nővilág izmosabb része foglal el, s jaj annak, ki őket kényelmekben háborítja. A férfi-közönség hátuk mögött áll. A társadalom minden osztálya képviselve van, a testvériség elve legszebben érvényesül. Minden szék, minden pad el van lepve nézőkkel, sőt még a zenekarhoz felvezető lépcsőre is bőven jut közönség. A porondon 6—8 betanított ló áll, s mindenki lovagolhat, akinek kedve tartja — 30 krajcárért. Gyakran valóságos küzdelem fejlődik ki egy-egy paripért. Mindenki részesülni akar a nemes élvezetben s egyegy lovas csapat a legtarkább képet nyújtja. Láthatni egymás mellett közvitézeket, elhízott szakácsnőket, mesterinasokat, cignonos külvárosi amazonokat, scylinderes dandyket, kikkel szombati napokon a váci utcán vagy az „Aktien-Theater“ zártszék sorain találkozhatunk. Az indulásra jelt egy katonai zenekar ad, mely — ha jól kivehettük — három cseh trombitásból áll. A körfutás mintegy tíz percig tart, s az élvezetben ekkor új lovagok részesülnek. A küzdelem újra kezdődik. Egy-egy ló még meg sem szabadult gyakran éppen nem kedves terhétől s máris háromnégy vállalkozó kapaszkodik kantárjába. Veltée úrnak alig van annyi hatalma, hogy eldöntse a gyakran zajossá váló küzdelmet. Pártfogásban, mint lovagias emberhez illik, többnyire a gyöngéd nemet részesíti. A ló nélkül maradt vállalkozók csüggedten vonulnak félre, s várják az új alkalmat. Kárpótlást a sörös pohár nyújt, melyet körülhordoznak. És ez így megy délutáni négy órától esti tizenegyig. A közönség szüntelen váltakozik, s egy-egy bátortalan lovas vagy a lovaglás hevében lebomlott chignon élénk tetszés-nyilvánitásokra nyújt alkalmat. Vettée elégülten dörzsöli kezét, mint oly ember, kinek a szénája jó rendben van. * A pesti kath. legényegylet, fenállásának tizenhetedik évfordulóját vasárnap ülte meg. Az érdekes munkakiállitással egybekötött emlékünnepélyt dr. Szabóky Adolf, az egylet buzgó és fáradhatatlan elnöke nyitotta meg egy emlékbeszéddel. Beszédjében előadta az egylet célját, működésének eddigi eredményeit, köszönetet mondott mindazoknak, kik anyagi segélylyel támogatják azt, s végül lelkesült szavakban buzdította az iparosokat kitartásra, szorgalomra, hazafiúi erényekre. Szavait hosszas éljenzés követte. E közhasznú egyletnek 1856-tól mostanig 7249 tagja volt, kik körülményeikhez képest hoszszabb vagy rövidebb ideig látogatták az egylet által rendezett előadásokat. Nemcsak katholikusok, de más keresztyén felekezetű iparossegédeket is tagjául fogad az egylet. Tizenhat év alatt 358 ágostai 550 helvét hitvallású, 1 unitárius, 36 nem egyesült görög s 39 héber íratta be magát. A jelen emlékünnepély munkakiállításán több érdekes tárgyat szemlélhetett a közönség, melyek már magukban kellőleg bizonyíthatják, mily hasznára s buzdítására szolgál az iparosoknak e kitűnő egyének által vezetett egylet, melynek mindenki tiszta szívvel kivánhat hosszú életet. * A nemzeti színháznak szombaton szép estéje volt. Meyerbeer „Ördög Róbert“-jében Benza Ida k. a. mutatta be magát, ki most már szerződött tagja intézetünknek. Diadala teljes volt, és a nagyszámú közönség oly élvezettel hallgatta játékát, minőt csak a valódi művészet képes nyújtani. Benza k. a. nem hangjának erejével, vagy rendkívüli terjedelmével imponál, hatásvadászat nélkül énekel, de énekében annyi bensőség, játékában oly igazi hév van, hogy külföldi nagy diadalait teljesen igazoltaknak találjuk. Színgazdag énekéből és kifejezésteljes játékából énekesnőink egyaránt sokat tanulhatnak. Játéka a keresztjelenet alatt, midőn Bertramot fölismeri, elsőrangú drámai művésznőknek is becsületére * *) Németországban e szép moh még található, habár gyéren, a thüringiai erdőben, Heidelberg mellett, a Sudettekben stb.