Fővárosi Lapok 1872. december (276-299. szám)

1872-12-01 / 276. szám

házat hivatalosan megvizsgálták, s azt jól fölszerelve, teljes rendben találták. — Kőbányán Widder Izsák kuruzsoló koleracsöppjeit, melyekkel ugyancsak zsa­rolt, lefoglalták, magát pedig feleletre vonják. — A Gellérthegy fásítását serényen folytatják. — A lánc­­h­ídról csütörtökön délben egy fiatal ember a Du­nába ugrott s egy arra úszó kis propellerrel meg akarták menteni, de csak sapkáját foghatták ki. * Helyreigazítás. Tegnapi számunk Hymen-hi­­rében a menyasszony sajtóhibából kapta a „bajor“ melléknevet, a „bájos-1 helyett. * Miklósy színháza az István-téren. Vasár­nap, dec. 1-jén, két előadás, délután 4 órakor: „A zsidóban véd,“ népszínmű 4 felvonásban ; esti 7 óra­kor: „Ludas Matyi,“ bohózat 3 szakaszban. * Budai várszínház. Vasárnap, dec. 1-jén: „A kisértet,“ népszínmű 3 felvonásban. Vidék. ** Arad, novemb. 27-én (r. 1.) A tavalyi szín­­idény nálunk meglehetősen szomorúan végződött, s Follinus igazgató és a közönség egyaránt elége­detlenül vehettek egymástól búcsút, s amikor Fehér­vári átvette a színházat, úgy álltak a viszonyok, hogy ha magyar vállalkozó nem akad, a téli idényen alig­ha­nem a német múzsa ütötte volna föl sátorát. Sze­rencsénkre, nem úgy lett, mert Fehérvári — bár nem valami biztató körülmények közt — egész buz­galommal követett el mindent, hogy az aradi ma­gyar Thália becsületét megmentse. Hibázott azon­ban, — az igaz, hogy csak saját érdeke ellen, — hogy előleges szini jelentésében társulatáról túl sze­­rényen nyilatkozott, mert így mindjárt az első bér­let soványan ütött ki, — noha jobb társulatot hozott, mint a­mit ígért. Fehérvári — úgy látszik — nem ért a reklámhoz, tán mivel a kolozsvári közönségnél ilyesmire sohasem volt szüksége. Nálunk azonban a reklám hiánya okozhatja, hogy bár repertoirja vál­tozatos és élvezetes, társulata pedig a legnagyobbak és jobbak egyike, a pártolás még­is lanyha — és semmiképpen sem olyan, min­t ahhoz képest, a­mit ad, várhatna. Csak Shakspeare „Hamletját,“ (mely részben a Szerdahelyi síremléke javára adatott) a Sardou „Fernande“-ját és a Feuillet Oktáv „Juliá“­­ját kell említenem, melynél élvezetesebb előadást a vidéken mai napság, a valódi erők e „saison morte“­­jában alig produkálnak valahol. A társulat női tag­jai közül Lenárdné és Láng Irma a drámánál . Ve­zériné az operetténél a vidéki színészet kiválóbb tag­jai közé tartoznak, míg Follinusz Hermin­e szép­­tehetségű naiv színésznő, Fehérváriné (az anya-szak­mában) Kecskésné (a régi gárdából, tanteok és kar­dos napamasszonyok személyesítője) Zádorné, a ki operettekben és népszínművekben is jól használható), szintén kedvencei a közönségnek. A férfiak közül itt van Timár, a széptehetségű ,víg színész nagy szorgalommal és játékkedvvel. Őt mindig látjuk s mindenben, de mindenkor örömmel látjuk. Élénksé­ge, mozgása routinja élteti a jelenetet, melyben mo­zog. Akármily kis szerep jut kezébe, abból ő teremt annyit, amennyi csak kiteremthető. Valószínűleg ő csak tavaszig marad a vidéké, mert mai napság a valódi tehetségekre — még ha nem is elsőrendűek, a nemzeti színháznál is nagy a szükség. Igen jó te­hetség Vezéri Ödön, Gerőfi (a szini képezde növen­déke) és Gárdonyi, ki hogy többet ne említsek, a Czakó ,Kalmár és Tengerészedben Arthur szere­pében, különösen az őrülési jeleneteknél igazi tanul­­mányt, műértelmet s a művészet valódi nyomait mu­­tatá. Vezéri pedig oly helyes fölfogással játszó „Hamlet“ nehéz szerepét, minő ábrázolást vidéken nem igen gyakran találunk. Darvas és Örsy is te­hetséges fiatal színészek. Az operett tenoristája Bérczy, kinek kellemes hangja van, s népszínművek­ben a dalokat is sikerülten énekli. Ide számítva most a nagy segédszemélyzetet, e társulat bátran megáll­hat a vidék legjobbjai között. Mint halljuk, Arad ifjai legközelebb vállvetve mindent el is fognak kö­vetni, hogy a pártolást arányba hozzák a társulat képességével, s ha valaki, úgy e tekintetben ifjúsá­gunk mindent tehet. Csak egy kis buzdítás, egy cse­kély utánlátás, és az a régi művészetpártolás, mely­ről Arad mindig híres volt — ismét föl fogja karolni a magyar színészet ügyét, a­mire itt — a magyar nyelv kizáró uralmának határvárosában — bizony égető szükség van. — Levelem végén megemlítem, hogy az aradi első esküdtszéki tárgyalás december 12-dikére van kitűzve. Tárgya az egyik temesvári német lap szerkesztőjének panasza a másik német lap szerkesztője ellen. Mondanom sem kell, hogy újonc esküdteink közt nagy a mozgalom — az első verdikt kimondhatása iránt. Azután következik a többi is, mert van már vizsgálat alatt vagy hat rendbeli kereset. ** A nagykőrösi egyenlőségi kör most szer­vezett műkedvelő társasága m. hó 23-án és 24-én elő­adásokat tartott a pesti népszínház javára. A siker fölülmúlta a várakozást. Első este az „Egy csésze b­ea“ és „Kukli-prédikációk“ című rövid víg­játékokat adták elő. Amabban közreműködtek Mol­nár T. k. a., Tóth J., Kenézy Cs. és Bartha J. urak; emebben: Sántha Iza, Faragó T. és Ida kisasszo­nyok, Kenézy Cs., Sebestyén B. és Joó K. urak. A hölgyek, különösen Molnár T. k. a. élénk játéka igen tetszett, a férfiak közt pedig Kenézy Cs. előa­dása nyert legtöbb tapsot. Második este a „Három kalap“-ot játszák, s ebben részt vettek : Kasszay L., Molnár M. és Faragó Ilona kisasszonyok, Dobos J., Sillinger R , Kiss B., Tóth J. és Bartha J. urak, jó sikerrel. Kivált Dobos és Sillinger urak igen ügyes műkedvelők. Taps, kihívás sok volt, a terem szoron­gásig megtelt, és a jó célra mindenesetre jutott pár száz forintnyi jövedelem. Nagy-Kőrös tehát a pesti népszínház ügye iránt elismerésre méltó részvétet ta­­núsított. Bárha minden városról ugyanezt írhatnák. ** Temesvárról, Raabe Hedvig ottani szerep­lése alkalmával írják, hogy midőn e művésznő utó­­szőr szerepelt ottan, a városi parkban elvesztő gyé­­mántos óráját, melyet fölirattal egy orosz nagyher­­cegnőtül kapott emlékül. Száz forint jutalmat tűzött ki annak, ki visszaadja, de minden eredmény nélkül. Később egy temesvári pincér dicsekedett társának, hogy neki mily pompás kis órája van, s jó alku mel­lett óracserét csináltak. Az orosz betűket nem ismer­vén khinai órának tárták e csecsebecsét, melynek új gazdája kártyajáték közben kényszerült azt el­zálogosítani egy kávésnak. De jelen volt egy Vo­­lánszky nevű városi őrmester, ki visszaemlékezett a művésznő elveszett órájára, a leirás után megismerte és lefoglalta azt, s ekképen visszakerült a művésznő­höz, midőn ez már rég lemondott róla. ** Vidéki rövid hírek. A győri színpadon egymás után tetszés mellett adták elő Csepreghi Fe­renc „Magyar fiúk Bécsben című népszínművét. — A temesvári park­bál igen jól sikerült, s a bál főren­dezője mindent elkövetett, hogy a díszes társaság minél jobban mulasson. — Győrben ma alakul meg a bizottság, mely az orvosok és természetvizsgálók jövő évi nagygyűléséről fog gondoskodni. — Eger­ben a Mosóczyné-féle nőegylet m. hó 24-dikén, saját árvaháza javára táncestélyt rendezett, mely igen jól sikerült, s tudósítónk a táncosnők közül Mártonffy Ila, Mészáros Ilka, Balzó Etelka és Tarnay Orzsike kisasszonyokat emliti; 28-dikán pedig a lyceum dísztermében sétahangverseny volt a helybeli szegé­nyek javára, a Wasa-ezred zenéje mellett. — Nagy­várad­on Tury Mihály,ki azt állítja magáról,hogy egy­kori honvédezredes és menekült volt, Nagyváradon ki akarja adni honvéd-élményeit, melyekhez nagyon hozzájuk fér a hitesség óhajtása. — A kassai színhá­zat újra három évi bérletre adják ki­­az első próba­év, s az igazgató a várostól fűtést és évi kétezer ft segélyt kap. — Sátorújhelyen m. hó 27-én 14 ko­lerahalott volt. — A bácsi kerületben Gromon De­zső is föllép, mint ellenzéki jelölt. — Egyik győri lapban Eőri Gusztáv színész azzal fenyeget egy kri­tikust, hogy meghusángolja, ha nejét tovább is becs­­mérli. — Szuper Károly színtársulata Szombathely­ről Kaposvárra költözött. — Pólában gr. Zrínyi Pé­ternek egy 1665-dik olajfestésü arcképét találták meg, abból az időbül midőn zenggi kapitány volt. — Szegeden m. hó 27-én este két tanár tiz perc alatt 450 csillaghullást észlelt; e szerint ugyancsak kellett sietniök a számolással. — A kolozsvári szín­házban az erők buzdítása végett szini versenyeket rendeznek, s az első ily verseny a „Velencei kal­már“ címszerepe volt Egressy Ákos és Mátrai Béla közt. 1204 - Bécsi hírek. *** A világkiállításról bécsi tudósítónk követ­kezőket írja: az eddigi bevételekről és kiadásokról nem lesz tán érdektelen megemlékeznünk. Az állam­­pénztárból befolyt az első háromnegyed évben öt millió forint a kiállítási épület bevételéből pedig, vagyis a belépti díjakból 87,274 frt 59 kr. Tehát az egész bevétel 5,087,274 frt 59 kr. Kiadás pedig ez: A központi igazgatóság költsége 248,912 ft 83 kr., építkezési vezénylet 171,103 frt 85 kr., építési költ­ség 1,077,025 frt 86 kr., függő számlában van a kü­lönféle vállalkozókkal 2,955,099 frt 17 kr. A kész­pénz-készlet tehát 635,132 frt 88 kr.­­ A körönd (rotunda) fölötti első laterna már egy hét óta fel van állítva. A kisebb köröndöt harminc oszlop képezi a tölcsértető felső gyűrűje fölött oly módon, hogy­ min­den oszlop egy sugárgerendához csatlakozik. Van tíz erősebb és húsz gyöngébb oszlop, melyekből me­gint rövidebb sugárgerendák nyúlnak ki a kisebb csillár alapjául. A nagy körönd fedelét most vonják be bádoggal. Az alsó nagy gyűrű, a tölcsérfedéllel és laternával együtt, nem kevesebb mint tizenkétezer mázsányi súlyt hord. — Az iparpalota és gépcsarnok közti téren most készült el Uhl Román udvari pék­mester bécsi sütödéje, hol —­ ez iparág legújabb ha­ladása szerint — a látogatók számára félbeszakítás nélkül fog készülni a mindenféle kenyér és zsemlye. A termény­csarnokok már majdnem egészen befe­­jezvék s halad a német birodalom számára készülő építkezés is, melyet Bartels építész vezet. A duna­­gőzhajózási társulat pavilonjához hasonló épületeket készíttettnek: az államvaspálya-társulat, az innerberg bányatársulat és a karinthiai bányászegylet.­­ A roppant nagyságú gépcsarnokban, melynek födele és kúpjai már elkészültek, most emelik ki hat láb mélységre a földet, hogy a fölállítandó gépek fala­zott alapjait készítsék; ezek részben alagútszerű üre­gek a kazánok és gőzcsövek vezetésére, részben pe­dig erős oszlopok a gépek számára. A belső díszítés szintén szépen halad, s több bejáraton a császári sas helyett az angyalok által tartott magyar címer lát­ható. A félgömbölyű bejárati fülkék a keleti és nyu­gati kapun már elkészültek s igen szépen vannak ki­festve. A kagyló, mely a fülke felső zárpontját ké­pezi, gyümölcs- és virág­koszorúk által van feloszt­va ; ezek közt csillagok láthatók, alsó részét pedig renaissance-diszítmények képezik. A hossz- és oldal­csarnokok fedelét és gerendázatát, világosra festették, és­pedig azért, hogy a hivatalos comuniquében el­ta­gadott sötétségen valamit segítsenek. A kiállítók megnyugtatására írhatom végül, hogy a nyugati utó­só oldalcsarnokban már láthatók a kiállítási szekré­nyek mintái és pedig úgy a fal ma elé illeszthetők, mint azok, melyek a csarnokok közepén lesznek felállítva. Csak a kiállítás és a kiállított tárgyak előnyére fog szolgálni, hogy a szekrények mind egyenlőek. *** A király bécsi kihallgatásairól érdekesen ír egy külföldi német lap levelezője. A várótermek ily alkalmakkor, különösen, midőn az uralkodó egy ideig távol volt a fővárostól, igen élénk képet nyújtanak. Miután Osztrák-Magyarországban min­den alattvaló személyesen adhatja elő kérvényét, a váróteremben mindenféle öltözéket láthatni, és a hosszú külső termek falai mellett köröskörül nyugvó padok helyezték el, melyekre a kihallgatást kérők leülhetnek. Az uralkodó kabinetjébe vezető ajtó mel­lett mindkét oldalon egy-egy skarlát-vörös egyenru­­hájú, fehér bőrnadrágos, magas csizmájú és alabár­­dos­ testőr áll. A császár és király szolgálatot tevő szárnysegéde, az ajtó tőszomszédságában van, kezé­ben a kihallgatásra előjegyzettek névsorával. Han­gosan felhívja azt, kire a sor került, hogy az illető idejekorán helyezkedjék az ajtó mellé úgy, hogy a­mint az utósó kérvényező,kijön, ő már bemehessen az uralkodó kabinetjébe. Ő Felsége rendesen állva fogad, s miután végig hallgatta a kérvényezőt, kezé­be veszi az írott kérvényt ama megjegyzéssel, hogy az ügyet megfontolni s annak mibenléte szerint el­dönteni fogja. Jó jel, ha az uralkodó azonnal szig­nálja a kérvényt, azaz rájegyzi saját neve kezdőbe­tűit. A szignálás legtöbb esetben egyenlő a kérvény teljesítésével. A kihallgatások rendesen 3—4 óra hosszat tartanak, mivel igen sok ember van, ki talán zavarból ügyét nem képes röviden előadni. Az ural­kodón azonban a nyugtalanságnak soha legkisebb jelét sem lehet észrevenni. Ő Felségének ily alkal­makkor sokféle nyelven kell beszélnie, majd magya­­rul, majd németül, olaszul, lengyelül, horvátul és csehül. A határozatot a kérelmezők rendesen néhány héttel később kapják meg, vagy közvetlenül a kabi­neti irodából vagy az illető politikai hatóságok útján. *** Saclin-Masoch sokat emlegetett vígjátéka : „Der Mann ohne Vorurtheil,a­melyet a cenzúra miatt Bécsben mindeddig nem lehetett előadni, közelebb nagy sikert aratott a rudolfsheimi színházban. Má­ria Terézia korában játszik, s Sonnenfelsnek, az elő­ítélet nélküli embernek befolyását rajzolja; ama be­folyást, melynek következtében a jezsuiták is sokat veszítettek régi hatalmukból és erejükből. A darab­nak főleg szellemdús, érdekfeszítő párbeszédeit dicsérik. *** Bécsi rövid hírek. Zumbusch tanár, a híres szobrász, jelenleg Király Ő Felségének mell­szobrán dolgozik, mely a kiállítási palotát fogja dí­szíteni. — A bécsi világkiállításon a lengyel szín­­házak képviselve lesznek. — Strausz karmester teg­nap a zeneegylet termében Rossini-estélyt rendezett. — Artot Desirée asszony Brünnben m. hó 26-án énekelt először, „Don Pasquale“-ban. — A csehor­szági cukorgyárosok prágai gyűlésén Rieger arra izgatott, hogy a világtárlatra ne küldjenek semmit; a nagyobb rész azonban nem hallgatott rá. — Gold­­mark Károly német zeneköltő, akit magyarországi származásáért a magyar kormány is évi segélyben részesít, mintha sok szórnivaló pénze volna,) befe­jezte „A sabai királyné“ 3 felv­ dalművét, s azt a bécsi dalszínházhoz nyújta be.­­ A „Wiener Zeitung“ szerint az a hír, mely szerint a királyné számára Görzben nyaralót vettek volna, egészen alaptalan. Külföld. *** Egy török hercegnő kiházasítása. Kha­­lil-Sherif pasha leendő nej­ének,Musztafa pasha idősebb leányának kiházasítását legnagyobb részben Páris­­ban eszközölték. Harminc díszszoknyát készítettek számára. A menyegző napján Brüsszelben készített csipkefátyolt fog viselni, mely 20,000 frankba került, s ezenkívül a többi közt egy gyémánt-diadémot, melyet félmillió frankra becsülnek. A hercegnő ma-

Next