Fővárosi Lapok 1873. április (75-99. szám)
1873-04-01 / 75. szám
kereskedés csak igen szűk körben gyakorolható, s hogy az mindig terhesebb és terhesebb lesz, minél inkább szaporodnak az emberi nem előhaladásával az egyes embernek szükségletei is; mert akkor nem mindig találkozott eladó, akinek éppen arra a tárgyra lett volna szüksége, melyet a vevő neki csere fejében felajánlhatott. Ha az egyik, akinek fölösleges gabonája volt, bundát akart vásárolni, ő ezért — teszem — 10 mérő gabonával kínálta meg azt, akitől a bundát meg akarta venni; az utóbbi pedig azt mondotta rá, gabonám nekem is van, arra a 10 mérőre, amit te nekem felajánlsz, nincs szükségem, nekem fa kellene, gunyhómnak tatarozására. Elment aztán ahhoz, akinek fölösleges fája volt, de ennek — szerencsétlenségére — ismét bundára nem volt szüksége. Így ment ez tovább, s végre az emberek meggyőződtek arról, hogy ekkér nem folytatható a dolog, mert így megtörténhetett s meg is történt, hogy az, aki egy bizonyos jószágnak roppant mennyiségével rendelkezhetett, egy aránylag csekély értékű más jószágot nem volt képes magának megszerezni, mert annak, akitől ezt megkaphatta volna, történetesen nem volt szüksége ama cikkre, melyet a vevő felajánlott, s ha volt is, nem volt éppen abban a mennyiségben, hogy a két jószág értéke közt semmi különbség ne lett volna. Ez indította az embereket arra, hogy keressenek bizonyos közvetítő eszközt, amely által ezen segíteni lehetne, azaz, hogy állapítsanak meg valami átalános értéket, amelylyel minden jószágnak értékét meg lehetne mérni, s amelyért bármilyen jószágot meg lehet szerezni. Eme közvetítő eszköz, emez átalános érték, vagy amint a tudomány nevezi: eme „harmadik áru11 (marchandise tiers) az, amit pénznek nevezünk. Mihelyt pénz van, — akármilyen legyen az, — az imént említett cserekereskedésnek nehézségei azonnal megszűnnek, mert akkor ama két áru közt, t. i. a között, amelyet eladhatunk, és a közt, amelyet venni szeretnénk, van egy harmadik áru, mely az üzletet közvetíti. Akkor én, — hogy a fenebbi példa mellett maradjunk, — gabonámat nemcsak annak adhatom el, a kitől bundát kapok értté, hanem eladhatom akárkinek, kapok helyette pénzt, ezt a pénzt oda viszem ahhoz, a ki nekem értté bundát ad, s ez ugyanazzal a pénzzel megveszi azt a fát, a melyre szüksége van. Fáik Miksa: A gróf Karácsonyi-féle pályázat eredménye. (K.) Az akadémia tegnapi összes ülésében terjeszték elő az 1872-ki vígjátéki pályázat sikerét, vagy jobban mondva sikertelenségét. Birálók Gyulai Pál, Greguss Ágost, Pompéry János, Tóth Kálmán és Arany László voltak, s ez utóbbi irá meg a jelentést, melynek lényege a következő : E pályázatnál az igények nagyobbak voltak, mint más években. A pályázati föltétel különben is átalában drámai, nyelvi és színi tekintetben önálló becsű művet kíván, most meg kettős díj (négyszáz arany) volt kitűzve, mint két év előtt is, midőn jutalomraméltó pályaművet nem találtak. A bírálók máskor is azt látták, hogy a pályázók keresik a csodálatost, meglepőt, különöst, az egyik tündéries cselekvénynyel keresi a hatást, másik vaskos clowntréfákban utánozza Shakspeare-t, a harmadik váratlan bonyodalmak csattanós hatásaira törekszik, de a jellemrajz következetes kivitelére s lélektani bonyodalmak kifejtésére nem törekesznek. Felszínen mozogva nem igyekeznek mélyebbre hatni. Ezért az akadémia ezúttal szorosabban mérte ki a verseny korlátait, felsőbb vígjátékot kívánt. A jellemek belső fejlődése s lélektani küzdelmeken alapuló szerkezet lett volna tehát a főfeladat. Vagyis az a műalak, melynek mintaképei Moliére jellemvígjátékai, spanyol színműírók kiválóbb művei, vagy Shakspeare széles m ecsettel festett „Makrancos hölgye.“ De a pályázók nem értették meg a feladatot s más téren mozogtak. Három pályamű: „Ida és férje,“ „A női fegyver“ és „A szerelem iskolája“ egészengyarló kísérletek, bár az elsőben a verselés gondos munkát, az utózóban pedig a szövevény némi színpadi ismeretet mutat. A „Vénus éve“ több figyelmet érdemel. Meséje jó ötletre van építve, melyből szerencsés kidolgozással sikerült vígjáték is kerekedhetett volna. Párisban a múlt század végén két fiatal lány igyekszik megnyerni egy gazdag ifjú tiszt szerelmét, ki irtózik a kacér s fényűző lányoktól s egyszerű, szende nőt kiván. Az egyik lány, ki inkább vagyonáért óhajtja, alakoskodni kezd s szürke ruhát öltve, mindig otthon ül; mig a másik, ki szivéből szereti, nem akar hódolni a tiszt különcségének, bálokba jár s divatosan öltözik. Ez időben megy Párisba Cagliostro, a Vénus-övvel, melyről állítják, hogy a nőbe, ki derekára köti, minden férfi beleszeret. Mind a két leány szeretné ez övét megszerezni, s tréfára hajló nagyatyjuk szerez nekik két álövet. Ebből erednek a bonyodalmak, melyek közt a tiszt megismeri s nőül veszi azt, ki őt szivéből szereti, az alakoskodótól pedig elfordul. Ez alkalmas alapgondolat igen kevés leleménynyel van kidolgozva. Az alakok nem ébresztenek érdekeltséget; az első felvonás végén már ki lehet találni a végeredményt; a helyzetekben, jellemek alakulásában nincs oly fokozatos előhaladás, mely az érdeklődést ébren tartaná; a nyelv is prózai, a verselés darabos és hibás, a párbeszédek gyakran hosszadalmasak és üresek, a szófűzésben is sok a nyelvtani hiba és magyartalanság. „A szerelem iskolája“ legjobban kiemelkedik pályatárai közül s komoly méltatást kiván. Gyakorlott íróra mutat, ki számot vetett műve hatásával, de a mű szerkezetében, jellemzésében és kidolgozásában egyiránt nagy hibák vannak. Szintere, időkora, alakjai egészen költöttek, mesések. Hősnője, Stella, a sylvániai fejdelem lánya, ki szigorú nőtanárok felügyelete alatt mély bölcseségben növekedvén, lenézi a szerelmet. Kilencven kérőt utasíta már el — nem akar férjhez menni. A szerelmet annyira gyűlöli, hogy társalgónőjét végképp elűzi magától, mivel egy testőrrel együtt találja, s e jelenet után fáradtan dől le, s a második és negyedik felvonást álmában látja. Ez álom képezi e felvonások cselekvényét. Három kérőt lát álmában, köztük egy elűzött királyfit (az ő atyja országának tulajdonképeni törvényes örökösét,a ki annyira szerelmes belé, hogy midőn megtagadja tőle kezét, tőrét döf szivébe, Stella atyja pedig e miatt annyira megharagszik, hogy lányát elűzi, egy szénégetőnek adja át, ki aztán erdőben dolgoztat s kecskét őriztet vele. Itt Stella újra látja a magát megszúrt, de meg nem halt királyfit, s alig beszél vele; látja az egyik szénégető lány kétségbeejtő szerelmi történetét s látja az elűzött társalgónő testőr-kedvesét is, ki boszút akar rajta állani s rémletesen üldözi, mig végre Stella ájultan dől a földre s az álomnak vége. De hogy mindez álom volt, csak az ötödik felvonásban derül ki, midőn valóban jő a három kérő, köztük az elűzött királyfi, kit Stella az életben csak most lát először ; de az álom oly rémitőn hatott rá, hogy megtörik makacssága, s midőn a két kérő, megijedve talányos jellemétől, lemond róla, ez sérti hiúságát, tükröt kér, hogy megnézze arcát: vájjon az maradt-e, a mi volt, s midőn meggyőződik, hogy az maradt, most maga ragaszkodik az utóló kérőhöz, s maga kéri meg a habozót, így végződik a darab, boldogan. De az olvasó előtt rejtély marad, hogy mi okozá e büszke, fenhéjázó nő megváltozását? Mi győzi meg tévedéséről? Egy rósz-álom, oly emberekről, kiket sohasem látott, s oly körülmények közt, melyeket, fölébredve, merő képtelenségeknek tarthat. S ez álmot kedélyében alig készítette elő valami, s fölébredése után még kevésbbé van ok, a mi ez álom hatását fokozná. Ily álom egyedüli indoknak nem járja meg. Aztán ez az álom épp oly kínos a közönségnek, mint az álmodónak, mert azt, hogy e szokatlan dolgok folyama csak álom, akkor tudja meg, midőn azt sem tudja már, hol kezdődik hát az álom. Lehetett volna ez álom csodásb, hihetlenebb, de kevésbbé rémületes. Ez tele van vérrel, halállal, öngyilkossággal, szerelmi kétségbeeséssel, átkozódással. Ekkép e vígjáték — bár alapgondolata vígjátéki — részleteiben többször ébreszt bennünk félelmet, ijedséget, borzadást, riasztó meglepetést, mint derültséget. Vígabb részletei inkább a vaskosabb komikum felé hajlanak, de a második felvonásban a három kérő föllépése teljesen sikerült magasabb vígjátéki jelenet, fokozatos haladással, emelkedő dialógokkal, s kár, hogy a jelenet álomban történik s a felébredés után ugyane kérők sokkal kevésbbé találják meg a helyzethez illő szavakat. A mű tömör, drámai nyelven van írva, de metaphorákkal, hasonlatokkal túltömve. Majd minden alakja képekben vagy példázatos mondatokban beszél, melyek olykor a beszélőhöz is, a helyzethez is csak erőtetve illenek. Néha úgy látszik, mintha egy-egy dialógnak más célja alig is volna, mint néhány szép mondást teremteni. Társai közt kiválik e mű, de a pályázat föltételeit ez sem érte el. A bíráló bizottság egyhangú véleménye, hogy a kitűzött díj ki nem adható. Fővárosi hírek. * Tizenhat tagú küldöttséget nevezett ki tegnap a képviselőház a végből, hogy az országgyűlést Gizela főhercegnő menyegzői ünnepélyén képviselje; Kerkápoly miniszter pedig indítványt tett, hogy ama jótékony alap, melyre a legközelebbi magyar sorshúzás rendeztetni fog, a főhercegnő nevét viselje, mibe a ház szívesen beleegyezett. — A képviselőháznak április 20-dikáig nem lesznek érdemleges ülései , az elnök azonban a házat — törvénykihirdetések s hasonlók végett — bármikor összehívhatja. * A nőképző-egylet utósó felolvasási estélye vasárnap este volt az „Európádban. Közönség nagyobb számmal jelent meg,mint a két elsőn, s a férfiak e közönségnek legfölebb egy ötödét képezhették. Felolvasás kettő volt. Fálk Miksa, e szeretetreméltó ember, ki sok dolga közt arra is ráér, hogyha hölgyek kéréseibe egy hosszú értekezést írjon. Ő ezúttal a pénz természetéről, fejlődéséről, történetéről, az arany és ezüstnek pénzre termett jó tulajdonairól, a bankjegyről stb. igen érdekesen, szellemes modorban értekezett, a miről olvasóinknak alkalmunk lesz meggyőződni, miután az egész munkát a „Főv. Lapoknak“ engedte át tisztelt szerzője. Az élénk éljenzéssel fogadott előadás után Molnár Aladár folytatta nőképzési értekezését, mely egésséges eszmékkel van tele. A nőt — szerinte — egyénileg kell s külön nevelni, nem a fiúkkal vegyest, mint Amerikában, s miután legfőbb hivatása mindig a családi élet marad , csak oly pályákra kell képezni, mely a nőiséggel megegyez; a keresetképesítést pedig főleg nők számára állítandó kereskedelmi és ipariskolákkal kellene elérni, stb. Ez értekezést szintén elismeréssel fogadták, s az estélynek tíz óra után lett vége, a mi a későn gyülekezés természetes nemezise volt. * A vasárnapi 101 futtatásnak kedvezett az idő. Verőfényes, enyhe tavaszi nap volt s tavaszelői futtatáson aligha láttunk valaha ily nagyszámú közönséget. Nem számítva ama jelentékeny tömeget, „mely az apostolok lorán szerzé meg magának a sportünnepély látványát, csak jármű 573 robogott ki a Rákosim, ezek közt 190 bérkocsi, 62 egyfogatú, 163 úri fogat (nem egy igen szép teherrel,) 105 különféle jármű s 53 társaskocsi. A futtatások eredménye következő volt: a sík-versenyben három futtató közt gr. Eszterházy Miklós győzött gr. Sztáray „Rubicon“-ján, igen meglepőleg, mert gr. Szapáry Iván csaknem a célpontig jóval elöljárt; a királyné nagy vadászversenyében (4 mértföld, 24 akadálylyal,) hét versenyző közt gr. Batthyány Elemér lett a győztes gr. Sztáray „Álmos“-án, (e futtatásban gr. Eszterházy Miklós és gr. Szapáry Iván az erdőben elbuktak, de minden nagyobb baleset nélkül; a gátverseny győztese három versenyző közt Blaskovich Ernő „Olgá“-ja lett; a nagy akadályversenyé pedig (három mértföld húsz akadálylyal) hat küzdő közül gróf Lamberg „Star of the East“ paripája. E futtatásban herceg Lichtenstein „Brigantine“-je lovászostul felbukott, de veszedelem nem történt. A miniszterek közül Szlávy, b. Wenckheim, gr. Zichy József és Tisza Lajos nézték a futtatásokat. Jelen volt gróf Lónyay Menyhért is. Este gr. Csekonicsné termeibe fényes estélyre gyűlt össze az előkelő társaság. * A színházi enquéte-bizottság vasárnap a múzeumban megkezdő üléseit. Tizennégy tag volt jelen. Elhatárzák, hogy a régibb enquéte munkálatát veszik a tárgyalás alapjául, s az üléseket d. u. négy órakor tartják. Mindjárt ez első összejövetel alkalmával kitűnt, hogy az enquéte-bizottság első és legsürgősb szükségnek a dráma és dalmű kétfelé választását s a dalszínház mielőbbi építését tartja. Az enquéte fölkéri továbbá a kormányt, hogy a színház segélyforrásairól s pénzügyi viszonyairól szóló adatokat és kimutatásokat adja a bizottság rendelkezésére. A tárgyalások azonnal megkezdődnek, mihelyt a régi enquête-munkálatok kinyomtatva s a tagok közt szétosztva lesznek. * Báró Orczy Bódog tegnapelőtt búcsúzott el a szinház személyzetétől. Meghatva mondá, hogy bár igazgatói állásában, melyre minden erejét fordítá, sok bajjal kellett küzdenie, mégis mindig örömmel fog emlékezni az időre, melyben e szinház személyzetéhez tartozott, s kérte a tagokat, hogy tartsák meg szives emlékükben. Aztán Szigligetit és Erkelt, mint a vezetéssel megbízottakat, mutatá be. Szigligeti válaszolt, a személyzetet melegen ajánlva a távozó báró emlékezébe. Sokan vettek tőle őszinte meleg búcsút. * Ki lesz a színház igazgatója? Ez az, mit most sokan kérdeznek, de amire felelni senki sem tud. Maga a belügyminiszter sem. Eddigelé csak az élőnek, a gúnyornak van egy jelöltje. Kicsoda? „Gr. Ráday Gedeon“. „Az öreg ?“ „Dehogy! a szegedi királyi biztos.“ — Valószínű különben, hogy nem is neveznek ki ezúttal igazgatót, hanem művezetőket, s azok fölé aztán egy intendánst, ki felügyelő lenne és nem igazgató. Sokan ez állásra gr. Széchenyi Imrét óhajtanák megnyerni. Az igazgatósági szervezet megállapítása különben az enquéte-re van bízva. Azt is halljuk, hogy pénzügyi tekintetben közelebb külön értekezlet is lesz, azzal a céllal, hogy a netán túlságosan felrugtatott fizetéseket alább szállítsák mindazoknál, kiknek szerződése az igazgató által még nincs aláírva. * Színházi játékrend. Sajátlag most csak a drámait tudjuk, mely a következő : holnap, 2-án „Salome“ másodszor; 4-én „Lear király“, a címszerepben Molnár Györgygyel; 6-án „Kisértet“ Vízvárival és Klárné asszonynyal; a jövő héten, 7-én, „Szigetvári vértanúk“ Bercsényivel és Eőryvel, 9 én „Salome“ harmadszor. Az operai napokon többnyire Caruzzi Bedogni asszony fog vendégszerepelni. E hó 10-dikétől 14-dikéig szünet lesz. * Az állatkertet jövő vasárnap nyitják meg ünnepélyesen. Nyáron át e kertben élénk élet lesz, mert a bécsi „Orpheum“ bérlőjével igen kedvező 325