Fővárosi Lapok 1873. május (100-125. szám)
1873-05-04 / 103. szám
103-dik ez. Vasárnap, május 4. Kiadó-hivatal: Pest, barátok tere,Athenaeum-építlet. Tizedig évfolyam 1873 Előfizetési díj: Félévre . 7 ft — ki. Negyedévre . 3 ft é. ki Megetetik az ünnep utáni napokat kivéve mindennap. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPI KÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa utca 39. sz. 1. ev. Hirdetési díj: Hatodhasábos petitsor.....................10kr. Bélyegdíj minden iktatáskor .... 30 kr Előfizetési fölhívásunkat a „Fővárosi Lapok“ ápril-júniusi évnegyedére ajánlják az olvasók figyelmébe- Napilapunk ára: évnegyedre 3 frt 50 kr, félévre 7 Irt, Tavaszi dalok. VI. Hogy a hajnal mit hoz nekünk : Ne tudja senki azt! Szivünk titkával bizzuk meg A viruló tavaszt. Nézd, az ébredő ifjú lomb Felénk csillogva int. , S a csókolódzó ibolyák Már sejtik álmaink. Lelkünk édes ábrándjait Madarak zengik el, S a sziklák mohos ajkiról A viszhang ráfelel. Szivünknek lángját hirdeti A büszke nap-király . Múltúnkról a pacsirta zeng, — Jövőnkrül a sirály. VII. Miben ma fényt lelsz, szint és illatot: Mi lesz az holnap ? Mind, mind, mind halott. A rózsa hervad lassan, csöndesen, — Halottak leszünk mi is kedvesem. S mikor már szivünk többé nem dobog Akkor leszünk csak egyszer boldogok ! Sírunk fölött lesz virág, dal, sugár. De arról semmit sem tudunk mi már. Komócsy József: A nyomorék. (Beszély.) Írta: Nagy László (Folytatás.) Olga szivét egyenlő arányban nyomta atyja halála s a vagyonfelosztás tudata. Szerette volna elmondani Laurának, de félt, hogy az alig helyreállott békét megingatja, mit nem akart egy pillanatig sem veszélyeztetni; pedig bűnnek tartó legbensőbb s valódi barátnője előtt titkot tartani, mert atyja szavai nem ingaták meg hitét Laurában. Bármint erőködött is Olga, barátnőit elhanyagolta s a levelek lassan kint kimaradtak, annyira megszerette Laurát, hogy másra nem volt szüksége s boldognak érezte volna magát, ha atyja állapota nem nyugtalanítja. Nagy jótétemény volt ránézve Laura, s mint azelőtt Arthur őt, most ő nélkülözhette teljesen Arthurt, kinek egész lényét kielégítette egy uj ló vagy kocsi, és sohasem voltak ábrándjai vagy magasabb törekvései, mit csak legjobb barátunknak vagy testvérünknek mondhatunk el. Szerelme is csak az érdekeltek ügyessége miatt nyert eredményt s most már csak felesége volt, ki rá gondot viselt, de a nagy szerelem rég elpárolgott. Laura teljesen értette Olgát, egy túlfeszített ábrándokkal teli lelkűjét, melyet ügyesen jobbrabalra lehetett hajlítani s ki tettetni nem tudott. Titkos vágya, vagyont szerezni, még nem léphetett előtérbe ; most minden igyekezete az volt: Olgát teljesen megnyerni, mi teljesen sikerült is már. Egy szép napon Vitély Miklós meghalt. Egyedül Olga volt az, ki előtt borús sejtelmeit feltárta s e miatt gyakran könyekre fakasztá, de Laura iránti ellenszenvét nem tudta legyőzni s csak akkor beszélt szive szerint, ha Olgával egyedül volt. A megvetett s elhagyott árva leány kedves, féltett, minden utósó gondolatát elfoglaló nyomorék lett; — a fiú ?! vadászott és lovagolt. Vitély nem nagy megnyugvással szállott a sírba. Sok keserű csalódás érte. Az anya halálával eltűnt a leány utósó támasza s a büszke atya szivét egyedül a fiú foglalta el, kinek meg volt engedve minden, mig a leány elfeledve ült az intézetekben. A leány buzgón imádkozott atyjáért, testvéréért s az elhunyt anyáért s küldözgeté levelét, mikor szerét tehette, sokszor hosszas küzdés után merve megpendíteni az eszmét, az óhajt, hogy megláthassa a szünidő alatt a kedves otthont; de az atyai válaszra hosszú időn át hiába várt, a fiú mindig kapta atyja leveleit, mely haza hívja és inti, hogy meg ne erőtesse magát a tanulással, van elég ideje s a fiú kegyeskedett egyetlen egy sorral se válaszolni. — S most ? itt az ifjú, eltemetve magát és jövőjét egy asszony oldala mellett, kinek szégyenitő titka nem engedi meg az atyának, hogy szeresse, hogy bízzék benne, s itt a leány nyomorékon, ki eddig csak tüzetett s kit most szeret s kétségbe esve hagy itt, látva, tudva, hogy e két gyermeke fölött korlátlan befolyással fog bírni egy kalandornő. Mit tegyen, kire bizza gyermekeit? Hisz, egy pár év alatt szabadok lesznek. Ki fog befolyást gyakorolni rájuk, hisz ez asszony meg fogja semmisíthetni első csirájában ?! Gondolt egy módot, de várjon ez asszony felbőszülve a mellőztetésen, nem fogja-e magát gyermekein megbeszélni, nem fogja-e mindenből kiforgatva, az álcát elvetve, az ősi udvarról gúnykacaj közt kiűzni? Mit tegyen? nincs semmi vigasz, s ő meghalt, nem tudva uralkodni a maga okozta helyzeten ! Halála előtt pár nappal »... öreg Csarodayt hívatta, kivel hosszasan s titkon beszélt. A temetés is végbement. A fiatalok lettek urakká Csaroday Bálint gyámfelügyelete alatt; a végrendelet az elhúnyt kívánsága szerint Olga férjhezmentese vagy Arthur nagykorúsága esetén volt felbontandó, addig közösen élvezik a jövedelmet. — Arthur sokkal könnyelműbb volt, semhogy valami nagyon megindította volna atyja halála. Megérte azt a kort, hol halála mindig szeme előtt lebegett s a fájdalom egész súlyát átengedte Olgának, kit bár atyja gyakran figyelmezteté ez eshetőségre, a csapás egészen levert. A temetésen megjelent az egész Csaroday család s kik eddig hidegséget mutattak, nemcsak Olga, de Arthur és neje iránt is, csaknem elolvadtak a könyözönben és részvétteljes, vigasztaló szavakban óhajtók Olga fájdalmat csilapitani. Különösen Géza volt az, ki még az öreg Vitély végső napjaiban, atyja különféle üzeneteivel átjött s be-betévedt Olga szobájába, hol jó ideig ott felejte magát s e látogatások az öreg ur halálával sem szűntek meg s ha nem is kétszereződtek, de hosszabodtak. Ennek oka következő volt. Midőn Vitézy Miklós halálhíre eljutott Csarodayékhoz, ez behívatta fiát. — Mint már mondom, — szólt az apa — az átalános örökös Olga lesz, a 3000 hold földbül Arthurt csak a szükséges 800 hold illeti, ez is inkább a végrendelet megtámadhatlanságáért. Az elhúnyt kifejezte nyíltan óhaját előttem, hogy leányát néked szeretné adni, de egy kikötéssel, hogy ha leánya kívánni fogja s mi is látandjuk Laura igaz megtérését, kiegészítjük osztályrészét Arthurnak felére, 1500 holdra. De ez csak óhaj, ez nem kötelez. El akarod venni Olgát ? — El a kiegészítést addig hátzuk, mig Olgának gyermeke lesz s akkor ő sem fogja sürgetni. — Helyes, én, mint végrendeleti gondnok használjam-e hatalmamat, s kivegyem-e Olgát Laura kezei közül. — Ne bántsd. Laura egészen magához ragadta, s erőszakosan elválasztani attól, csak elkeserítené; sőt, miután Laurát teljesen kezeim közt tartom, befolyását lehetőleg nevelni kell s a költésben is meglehetős szabadságot adni és ha félre tesz, szemet húnyni. E beszélgetésnek az lett eredménye, hogy alig egy pár nap múlva, midőn a nyomorék bent ült, a férj pedig lovagolni volt, a megérkező Géza igy szólott Laurához: — Egy pár szám van önnel! Laura az elfogadóterembe vezette, a nyomorék szobája helyett— Én el akarom venni Olgát s számitok teljes és igaz támogatására. — Bizhatik bennem. — Tudósítani fog mindenről, mi Olga körül történik. — Legyen nyugodt, — felelé alázatosan Laura. Ezután bementek a nyomorékhoz. Laura gondolkozott s nem tudott más magyarázatot adni Géza felhívásának, mint azt, hogy a végrendelet meg nem változtattatott; e véleményét megerősíté az, hogy a végrendelet felbontása is elodáztatok, talán a jó viszony fenmaradásáért. Ismerve Gézát teljesen, tudta, hogy ha Olga neje leend, nem enged feleségének semmit tenni, zsarnokoskodik s ő kénytelen leend megelégedni férje kis részével. Ez nem a várt eredmény volt s ő most mindenelőtt elhatározta, Olgát még erősebben magához láncolni s Gézát mentül jobban megutáltatni és semmi áron sem engedni meg nejévé lenni, habár szinleg kénytelen is Géza részére dolgozni. Pedig hiába volt Laura minden öröködése. Csalódott, midőn azt hitte, hogy Olgát kénye-kedve szerint hajlíthatja. Legnagyobb befolyással volt jellemére akkor, midőn — céljához mérten — fokozta ábrándos hajlamait s a leány még ez időben alkotott magának egy ábrándképet, melyhez nem lett volna hitelen senkiért, még Laura könyeiért sem, de a mely, valljuk meg, Laura szerencséjére, nem hasonlított semmiben sem Gézához. Laura kénytelen volt Gézának engedni szinleg, ki Olgát meg is rohanta udvarlásával, melyből ez — fájdalom — nem vett észre semmit; szívesen beszélgetett Gézával, jóformán az egyetlen idegen férfival, kit ismert, s kinek testvéreivel jó viszonyban volt; ártatlan s tapasztalatlan szive nem vette észre a barátság hévmérőjének gyors változásait, melyre mindig talált egy mentséget s Laura megjötte óta eszébe sem jutott. Géza, minden igyekezete mellett kevésre haladt ; Olga nem benne hitte feltalálni az ideált, ő pedig elmulasztotta a kedvező pillanatot. Ha a nyomorékot, betegsége kezdetén teljes elhagyatottságában veszi ostrom alá ügyesen, a magára hagyott nyomorék örömmel ragadta volna meg a részvevő kezet és szivet, de most már volt Laurája s öntudatlan adta a büszkét és kérlelhetetlent. S egy fő akadály volt, t. i. hogy Géza nem ismerte Olga lelkületét. (Folyt. köv.) Lapunk mai számához fé!!''- ti? Trolink»!— Carleon Dudley titka. (Angol beszély.) Irta: Brand. (Folytatás) Még mielőtt az aranyhajú tengeri kihányta koronáját, Mr. Orlow az orneyi templomban Carleon Dudleyt s Trevor Jennyt örökre összeköté. Menyegzőjük, mint Jenny vőlegényének megígérték, ama napra esett, melyen nagykorúságát elérte. Az élőké