Fővárosi Lapok 1876. július (148-173. szám)
1876-07-16 / 161. szám
ban. — Klapka tábornok Bécsből Triesztbe utazott. — A kladrubi istálló feloszlik s anyagát nagyobbára a Captain Blue-féle tatai sport-szövetség kapta meg, mely továbbra is fenáll. — Románia bécsi ügynöke alaptalannak nyilvánítá a hirt, mely szerint Románia az adó elengedését s pénzverés jogát követelné semlegessége dijául a portától. — Walsee bécsi hirlapíró a belgrádi rendőségnél bevallotta a szép cselekedetet, hogy a maga agyonlő veréséről és két társa megsebeztetéséről szóló birt ő maga gyártotta s küldte a világba, megérdemelte értté, hogy Ristics kiutasította az országból. Külföld. A háborít. Bánat és gyász uralkodik Szerbiában, mert sok a halott, még több a sebesült s rész a kilátás. Szerbia megadja az árát annak, hogy keleti Piemont törekedett lenni s Ristics és az omladina után indult. A miniszterek maguk is levertek, visszahúzódók s bár még tegnapelőtt is oly képtelen híreket bocsátottak világgá, hogy »Viddin cernirozva van«, a győzelemben maguk sem igen mernek hinni már. Milan szintén levert. Risticsék, Mihály metropolíta által elhitették a fejdelemnével, hogy a konzervativok Karagyorgyevics Péterrel konspirálnak, pedig hát Risticsék konspiráltak Milan ellen, s ez a felfuvalkodott, fondorkodó ember (Ristics) még azt is forgatta az eszében, hogy ő lehet a fejdelem, vagy a szerb köztársaság elnöke. E hóbortért idézte elő a már nem sokára várható katasztrófát, mely után a minden erejéből kimerült szerb nép átkait várhatja. A nép, hallva, hogy vezérei meg vannak verve, hogy az ezredek némelyike (főleg a szerbiai oláhok) kelletlenül harcolnak s elhányják fegyverüket, hogy sem pénz, sem élelem nincs elég, megsokalta már is a háborút. Elpárolgott a lelkesedés s több faluban ellenálló forrongás tört ki, midőn a tartalékot behívták. Nem várhatnak segélyt az orosz kormánytól, nem kapnak elég támaszt a szomszédtartományokból, nem számíthatnak a montenegróiak testvéri gyámolítására. (Belgrádon a nép sértegette is már a montenegrói képviselőt, s magukban a szerbek képtelenek ellenállni a töröknek. Még a zimonyi »Granitsár« is kénytelen volt megadni, hogy a török katonaság mily hősileg harcol. Példa rá Török-Bacsa. E szávaszögi rongyos kis erőd házat 250 török védte Nisan őrnagy alatt, s mikor két zászlóalj szerb megrohanta, felgyújtotta, bevette, védelmében hősileg esett el valamennyi török, tizennégynek kivételével ; magát nem adta meg egy sem. S hátra van még a nagy sereg, melyet Sophiánál Abdum- Kerim gyűjtött össze. A segélyforrás a török mögött nagy, a szerb tábor mögött nincs több. Bulgáriából mindössze kétezer, Bosniából kétszáz önkénytes állt a szerbekhez a várt százötvenezer helyett. Aztán Bosnia, ha el akar a portától szakadni, inkább Ausztriához kívánkozik, honnan e kívánságot egy titkos párt élesztgeti. A montenegróiak is csak hazafelé s nem a szerb határhoz közelítnek. Selim pasa úgy elrakta őket (egy tudósító harmadfélezerre teszi veszteségüket,) hogy kérdés: lesz-e sok kedvük és képességük a hadjáratban tovább is nagyokat próbálni. Ez a siker elvette a kedvét a Dalmácia alsó részéből jelentkező önkényteseknek is, kik — amint írják, — már haza is vonultak Cattaroba, vezetőjükkel, Vojnovitscsal egyetemben. — A szerb hadiszállást, tegnapi hír szerint, megint hátrább kell tenni, a widdini törökök előnyomulása miatt. A visegrádi hadosztály pedig e hó 11-én elfoglalt egy határszéli szerb várost, szétverve a csapatokat s tizennyolc élelmi és lőszertárt ejtve zsákmányul. Jeni-városnál is szétverték a török területre tört szerb hadosztályt.— Tsernajeff a 61-ik zászlóaljból egész századot (hatnak kivételével, kiknek Milan megkegyelmezett,) főbelövetett gyávaság miatt, s e csoportos véritélet részvért szült a katonák közt. Mig a törökök keleten és nyugaton (Kis- Zvornikban és a Timok vizénél) szerb területre léptek s a támadó Lesjanint tizenkét órai heves harc után, melyben a törökök is sokat vesztettek, Ozmán pasa átszorítáa Timokon, zsákmányul ejtve egész tüzérségét: addig egy hivatalos szerb sürgöny ezt kürtöli, hogy a szerb csapatok »majd mindenütt« török földön állnak s egy török sem nyomult be Szerbiába. Belgrádon azt is beszélik, hogy Ruszsukon a bolgárok fellázadtak s Russim pasát több tisztviselővel együtt megölték volna. Csupkájában vadabb hírek is keringenek: Andrássy megbukott, Oroszország beavatkozik s London a szerbeknek kölcsönt ad. úgy látszik, hogy a desperáció leleményes az önámításban. *** A szerb török táborhelyekről és várakból valahára már nemcsak ideges, túlzott, zavaros sürgönyöket, hanem az állapotokat, hangulatot visszatükröző rajzokat is olvasunk. Ezek több világosságot vetnek a várható eseményekre, mint a sok sürgöny, melyeknek felét másnap megcáfolják vagy legalább csökkentik tartalmukat. A widdini nagy erősségből az e hetdikára viradó zajos éjszakáról a »Pester Lloyd «-ban olvastunk leírást. Éjfél felé nagy lárma támadt az utcán. Kiáltoztak, szaladoztak, lődöztek. Egy vén török kiáltására: »Fegyverre muzulmánok, a bolgárok meg akarnak bennünket gyilkolni!« Ijedten szaladt össze a nép. Pedig nem volt ok rá. A katonai hatóság ugyanis számtalan bolgár fuvarost hajtott be aznap is a várba, hogy a gőzösön érkező hadi szereket tovább szállítsák. E fuvarosok a piacra gyűltek, kifogták lovaikat s maguk a kocsmákba mentek. Tizenegy óra után érkezett meg a szállító gőzös s akkor a bolgár fuvarosok nyakra-főre szaladtak lovaik befogására. Ettől ijedt meg a vén török. S megijedt egy csapat katonaság is, mely kirukkolt és eszeveszetten lőtt, úgyhogy a piacon hat bolgár fuvaros maradt holtan, húsz pedig megsebesült. Alig csöndesült el a borzasztó lárma s a sebesültek jajgatása: viradat felé a nép újra ijedten, zajongva sietett a Dunapartra. Tatár és cserkesz menekülőket húzott felülről egy török hajó. Ezeknek a faluját egy szerb portyázó csapat gyújti fel a vártól négy órányira, s a menekülők a Dunához szaladva, az ott álló török hajóval vitették el magukat, túlozva terjesztvén a hírt, hogy a szerbek mennyi falut hamvasztottak el. Ez nagy ijedelmet idézett elő még az erős Widdinben is, hol pedig harmadfél zászlóalj katona és sok ágyú van. Fanatikus törökök az utcán izgattak: »Mielőtt elvesznénk, boszuljuk meg magunkat a bolgár kutyákon, kiknek köszönhetünk minden bajt.« Az őrjáró katonaság azonban — okaiva az előbbi vak félreértésen — gátat vetett a boszúállásnak. Atalában a widdini lakosság igen ijedős s féltében hamar kész lenne az öldöklésre is. Sok keresztyén és zsidó e miatt zárva tartja boltját s vagyonos bolgárok át is költöztek családostól a Duna másik partjára, Kalafát román városba, hol a krimi háborúban Omer pasa oly sikeresen küzdött az oroszokkal. Widdinben — úgy látszik — hiányzik a fej és kéz, mely erélyesen tartaná fen a rendet az ijedős, tudatlan néptömegben. Ugyanez a levelező átment Veliki-Izvorba, megnézni Ozmán Ferik pasa táborát. Onnan már sok szépet ír. Valódi rendes katonatábor, kitűnő csapatok, jól táplált, erőteljes katonák, kik égnek a vágytól, átlépni a Timok vizét. Meg is tehetnék könnyen s Ozmán maga húszezer emberével (köztük tizenhárom zászlóalj nizam, két ezred lovas,) s kilenc ágyúütegével szét is morzsolhatná a Lesjanin tízezer szerbjét, de nem lehet, parancsot kapott Nisből, nem mozdulni a fővezér újabb rendeletéig. Napok óta vágyva várják e rendeletet. A török katonák, (írja a levelező, ki osztrák tiszt,) oly kitűnőek, hogy ha jó tisztjeik volnának, bármely európai sereggel megmérkőzhetnének. Fegyverük, ruházatuk jó, csak lábbelijük hiányos. A lovak többnyire magyarországiak. Maga Ozmán pasa izmos, ötvenes, vidámkedélyű vezér s harcvágyó vitéz ember lehet. Nincs kedvére, hogy zaicsari győzelme után tétlen pihenésre kárhoztatta a fővezérlőt. Belgrádból másféle képet festenek. Onnan múlt vasárnap este vittek el hajón nyolc zászlóalj népkatonát, többnyire koros, családos embereket. Ezek egy darabig a toptsideri mezőn tanyáztak, sátor nélkül, s a gúlába rakott fegyverekre aggatott köpenyek alatt pihentek. Ruházatuk tarkabarka és rongyos; mindeniknek van szerb kése, pálinkás butykosa és kenyeres tarisznyája. Tábori tűz nem volt, mert nem főztek számukra; beérték kenyérrel, pálinkával, dohánynyal. Feleségeik, gyermekeik körültek hemzsegtek, búcsút venni. A tisztek nem nagyon különböznek legényeiktől, csak a kard és gallérjok csillagai által. Mikor a gőzhajóhoz mentek e csapatok, lábaik alatt nem igen dobogott a föld, mert inkább cammogtak, mint masíroztak. Fegyvereiken volt ugyan lomb és virág, de kevés harcvágy a szemekben. Csak egy fiatal tisztnek, kezében bokrétát tartva, sugárzott az arca. A legénység nehézkes tartás s melancholikus éneke nem tett buzdító hatást. Látszott, hogy nehéz már ezeknek a fegyver. Csak itt-ott lehetett hallani a kiáltást: »Zsivija Srbija!« (Éljen Szerbia!) A sok feleség, gyermek, nővér velők, mellettök ment. A Száva partja már tele volt s várták a fejdelemet is, a ki azonban nem jelent meg. A várból ökrös szekereken hoztak sok hadi szert durván faragott ládákban, s utánok a várfegyencek, csörgő láncban, hogy a holmit berakják a hajóra. Két óráig tartott a berakodás. Mikor a hajó elindult, a fedélzeten és parton fölzajlott a zsió. A nap csak oldalsugarakban mosolygott a felhőborított égről. De az emberek arca még kevésbbé sugárzott. *** Eltévesztett élet. Wichmann Pál Viktor német íróról azt a hírt közlik a berlini lapok, hogy Potsdam mellett az erdőben éhen akart meghalni. Wichmann fiatalabb korában gazdag volt, de csak a szindarabirással törődött, mire pedig nem nagy talentuma volt. »Cora vagy az ültetvényes család,« melyet egy amerikai regény után írt, tetszett s annak idején még Walter Charlotte is szerepelt benne; de a többi darabját mind visszautasították a színházi igazgatók. Később elfogadottaknak híresztelt műveire pár száz tallért fölvett s elment Olasz- és Franciaországba, honnan végre mint földönfutó tért vissza Németországba. Minden segélyforrást kimerítvén, éhség által akarta magát kivégezni. A negyven s egynéhány éves férfi testi szervezete teljesen meg van bomolva és csak hetei lehetnek még hátra az életben. *** Khinai hírlap. Egy Shanghaiban lakó angol khinai hírlapot ad ki, mely keletre és befolyásra nézve folyvást növekedőben van, olcsóságra pedig nem vekedhetik vele egy európai újság sem. A hírlapot jelenleg naponkint hatezer példányban nyomják, s egyes száma tíz cash, körülbelől három fillér. Ezzel azonban még nem érte be a kiadó, hanem kisebb kiadását is rendezi a lapnak, mely csak fele árába kerül s az alsóbb néposztályoknak szolgál olvasmányul. Ez a kisebb kiadású lap nemcsak könynyebb, világosabb s érthetőbb nyelven van írva, de mindenféle felvilágosítások s megjegyzések is vannak hozzá toldva, úgyhogy minden kuli, ki annyira menynyire megtanult olvasni, két fillérért nemcsak olvashat hírlapot, hanem meg is értheti, tanulhat is belőle. *** Ritka önzetlenség. Páris egyik színházához közelebb egy fiatal reményteljes francia zeneszerző háromfelvonásos operettet küldött be, melyet az igazgató olvasván, igen rosznak talált és zeneszerzőnek meglehetős goromba levél kíséretében küldött vissza. Másnap a következő levelet kapta a zeneszerzőtől : »Uram! Az ön igazságszeretete, bátorsága, elfogulatlansága meghatott. Tanácsát, hogy addig ne fogjak tollat a kezembe, míg efféle fércművekkel léphetek föl, megfogadom és ezentúl a legnagyobb erőmegfeszítéssel törekszem hogy valami jobbat mutassak fel. Ha majd olyat képes vagyok teremteni, mely önnek tetszését megnyeri, legalább tudom, nem hízelgésből mondja jónak. Mostani fáradtságáért fogadja e legfinomabb ezer darab havanna szivart legmélyebb tisztjétől, Bernard Ch . . tól.« *** „Hírneves szerelmesek“ cím alatt Lipcsében új kiadása jelent meg a Hohenhausen kisaszszony érdekes művének, melyben kitűnő férfiak és hölgyek szerelmei vannak érdekesen leírva. Történeti források, kutatások után egyes részletek, epizódok, melyek mint adatok is becscsel bírnak. Ez a kötet, a Nagy Frigyes és Barberini táncosnő szerelmi viszonyát, gróf Walewsky és Felix Rachel, Immermann Károly és Ahlefeldt grófnő, Ferdinánd Lajos porosz herceg és Wiesel Paulina, Göthe és Herzlieb Minna, Enghien herceg és Rohan hercegnő, Musset Alfred és George Sand, lord Byron és lady Carolina Lamb, a reichstadti herceg és Eisler Fanny, XIV. Lajos király és Scarron özvegyének szerelmi viszonyairól tartalmaz egyes vonzó és pikáns történeteket. *** Külföldi hírek. A szultán pénteken (török vasárnap) imamenetet tartott a mecsetbe. — Nathalie fejedelemné pénteken meglátogatta a kórházat, pénzt és hűsítőt osztogatva a sebesülteknek. — A „Ruszky Mir,“ melyet Tsernajeff szerkesztett, dühbe jött ama hamis hir miatt, hogy töröknek öltözött magyarok is harcoltak a szerbek ellen, s azzal fenyegetőzik, hogy »orosz seregek voltak már Magyarországon, s azok most is találhatnak oda újat;« persze ha Tsernajeff volna a cár. — A hamburgi nagy ebkiállításon 560 különféle kutya látható. — A berlini magyar egylet, melynek pénztárában most 1600 frt van, elnöknek újra dr. Deutschberget választotta meg, alelnöknek pedig Timkót. — Blaskovich Ernő »Mici«-je egy második díjat is nyert Hamburgban : ezermárkást. — A „Stefano“ osztrák-magyar hajó, mely Fiuméban két év előtt épült, múlt évi okt. 27-én Ausztráliában hajótörést szenvedt, Mirozlavich Balázs kapitány s hat matróz a tengerbe fúlt, a többi tiz ember partra került s majdnem fél évig egy vadonban nyomorgott gyökérrel és nyers hallal, kettőn kívül el is halt mind, s e kettő (a 17 éves Baccich Mihály és a 21 éves Jurich János) szabadult meg csak, s hajóra jutva elhozták Európába e szomorú eset hírét. Braunschweigban közelebb hunyt el Brömbsen ezredes 85 éves korában; az agg katona 61 évig viselt testében egy golyót, melyet az I. Napóleon ellen viselt francia háborúban kapott quatrebrasi ütközetben, Blücher hadtestében. — Gizela főhercegnőnek szerdán, 20-dik születésnapján pompás virágbokrétákat küldtek a bajor ház tagjai, köztük a király is. 757 Egyveleg. *** Franciaország elnökminisztere. Ritkaság az olyan államférfi, ki hosszú időn át változó körülmények közt is folytonosan megőrzi népszerűségét. E ritkaságok közé tartozik Franciaország elnök- és igazságügyminisztere, Dufaure, Thiers legbensőbbbarátja. Nagy tudós, igazságszerető ember, kitűnő szónok s oly tehetség, ki mindig képes volt magát érvényesítni, anélkül hogy ellenmondásba jött volna elveivel. Thiersnél egy évvel fiatalabb, tehát hetvennyolc éves, hanem azért ma is erőteljes, ép, a betegséget csak nevéről ismeri. Ha az államgondoktól megszabadul, elvonul falusi jószágára, a parasztok közé, maga vizsgálgatja ültetvényeit és oly egyszerűen él, mint valami földmives gazda. Pedig Dufaure gazdag. Ügyvédkedésével oly vagyont szerzett, hogy gondtalanul élhet. Az államcsíny után azok közé tartozott, kiket a hatalom nem üldözött s ő ez időben mint ügyvéd védelmezte az igazságot. A pörlekedő felek, kik ügyöknek a nagyhírű jogtudóst és szónokot megnyerhették, már félig biztosítva látták perukét.