Fővárosi Lapok 1881. szeptember (198-222. szám)

1881-09-30 / 222. szám

elnöklete alatt, s mihelyt a jegyzőkönyvet felolvasták, Rohonczy szót kért. Oly dolgot kíván — úgymond — megemlíteni, mely szabály szerint nem tartoznék ugyan a ház elé, de érdekli a házat, kivált pedig őt magát, mert a képviselői becsület van megtámadva. »Nem Várady Gáborról beszélek, — folytató — ő meghalt ember volt két év előtt, a rendjel-per óta, s meghalt ember előttem ma is.« Zaj támadt. »Nem ide tartozik!« — kiálták sokan, míg a szélsőbalról az hangzott: »Halljuk!« Zajos félbeszakítások közt mondá el aztán a párbajt, hogy ő nem lőtt, mert a kiállást nem tartó párbajnak, hanem közönséges vere­kedésnek. Ivánka úr — úgymond — a párbaj alatt zsebében tartott egy iratot, melyet elébb kellett volna átadnia, nem a párbaj után. Ez az irat négy »megfize­tett gaz tűzoltó« által van aláírva. Tartalma hazug­ság. Midőn ő, — folytató, — a szegedi árvíz idején Kállay Ödön mellett mint helyettes kormánybiztos működött, vette észre, hogy a budapesti tűzoltók közt találkoznak olyanok, kik pénzért zsidóknak, gazda­gabb kereskedőknek holmiját szállítják, mikor még emberélet volt megmentendő. Látott ily ladikot egy bolt előtt s rá­kiáltva a benne ülő tűzoltókra: »Mit csinálnak itt?,« beugrott a ladikba. Egy tűzoltó csák­­lyát ragadt rá, Ő megfogta, de másik is rátámadt. Ekkor a ladik fenekére nyomta őket s revolverét vette elő. E közben egyik rá ütött, de az állítás ellen, hogy pofon verték volna, hivatkozik a jelen volt gróf Bethlen András képviselőre, a kit ő ka­tonákért küldött s mig ezek megjöttek, ő revol­verrel őrizte s aztán bekisértette a tűzoltókat. Ezek aztán térden állva kérték, hogy ne csapassa el őket. S elnézte tettöket, hogy a­­­zoltóság szégyent ne valljon. S most ugyanezek az emberek lépnek föl a becsület bajnokaiul ellene, midőn ő Váradyt meg­támadta. Kéri a korelnököt, hogy rendelje el e tűz­oltók elfogatását. (Közbekiáltás: »Hát még mit akar?«) Kéri a kormányelnököt is, mert az gyalázat, hogy fizetett bérencek támadjanak meg egy képviselőt ily aljas módon; ezek ellen a legnagyobb szigorral kell eljárni! »Igaz !« — kiálták a szélső padokról. A korelnök kijelente, hogy a ház még nem határozat­­képes s tárgyalásba nem bocsátkozhatik. Ivánka Imre felszólalt, hogy a Rohonczy ellen használt fegyvert ő is gyalázatosnak tartja; de ez az ügy nem a ház elé való lévén, csupán saját eljárásának igazolására annyit kíván mondani, hogy ez ismeretlen emberek iratát nem tarta olyannak, mely a becsületi dolog kivívását meg­akadályozhatta volna; ezért a párbaj után kívánta Rohonczyt figyelmeztetni, hogy ellene ily dolog kering. A­mit tettem — mondá Ivánka — szabatosan tettem. Helyeslés követte szavait. Ugron Gábor azt a vélemé­nyét fejezte ki, hogy e kényes tárgyat, ha már tárgyal­ják, zárt ülésben tegyék. Tisza Kálmán felszólalt, hogy húsz képviselőnek, ha a ház megalakul, joga van ez ügyben is zárt ülést kérni; jegyzőkönyvi határoza­tot hozni azonban nem lehet e tárgyban, mely nem a ház, nem is a kormány elé, hanem a rendes törvényes útra tartozik. Jobbról, balról kiálták: napi­rendre. A korelnök is úgy kívánta, tehát a napirendre tértek. Hallottuk aztán, hogy eddig nyolc képviselő megvá­lasztatása ellen adtak be kérvényt, u. m. b. Kemény G. Mányi Gyula, ifj. gr. Ráday Gedeon, h. Szentkereszti Béla, Sporzon Ernő, Péchy Tamás, Hollósy Károly és Mihalovics Miksa ellen. Aztán a képviselők bead­ták megbízó leveleiket. (Várady Gábor tegnap még­nem adta be a magáét s a szabadelvű pártkörbe sem írta be nevét.) Tegnap összesen 386 mandátum volt benyújtva. Kisorolták aztán a kilenc osztályt; a nyolc első mindegyikébe 43, a kilencedikbe 42 képviselő ju­tott. Míg ez a házban történt, künn, a folyosó, a buf­fet úgy szó­lván, zúgott a botránytól. Elismerték, hogy Rohonczyt elragadhatta a fölhevülés de a legtöbben hozzá­tették, hogy már hétfőn nem helyesen kezdte a dolgot, mert ha csakugyan erkölcsbíróként kívánt szerepelni, nem a házban, hanem máshol kellett volna föllépnie Várady ellen. Az affaire-nek aligha lesz egy­hamar vége. Lehet, hogy új párbajok is kerekednek belőle Rohonczy és a Várady segédjei közt. A tűzol­tókról is hallhatunk még, kik a nyilatkozatot már teg­napelőtt elvitték két szerkesztőségbe, de azok megta­gadták közlését. Azt is beszélik, hogy ha elégtételt nem kap a klubban, Rohonczy kilép a pártból. Beszél­nek sokat olyat is, a­mi nem igaz. Egy azonban min­den esetre igaz, hogy az új parlament megnyitása bíz­vást el lehetett volna e botrány nélkül. — A főren­diházban egész idill volt e zajos jelenésekhez ké­pest: Majláth György elnöklése alatt megválasztot­ták az összes bizottságokat, valamint a fegyelmi bíró­ságot is. — A képviselőház osztályai ma alakulnak meg s ezért országos ülés nem lesz. * A műcsarnok őszi káptárlatának megnyitá­sát holnapra tervezte az igazgatóság. El vőlt hatá­rozva, hogy a királyt is meghívják s igy az uj kiállítás fényes ünnepélylyel nyílt volna meg. Trefort Ágost miniszter és Ipolyi Arnold püspök, a társulat elnök­e, már kihallgatást is kértek, de ő felségének el kellett utaznia s igy az ünnepély elmarad. Remény van azonban, hogy két hét múlva, a­mikor az udvar ismét a fővárosban lesz, a király megnézi a tárlatot. A kiállí­tás már két nap óta jóformán rendezve van s meg is le­hetne nyitni, de az igazgatóság még meg akarja várni Verhas »Az iskolák szemléje« című terjedelmes képét, mely valószínűleg a legbecsesebb mű lesz. Kitűnő helyet is hagytak fönn számára: a sugár­útra néző díszterem egyik falát. A képen, melyet a belga kor­mány engedett át kiállításunk számára, többi közt a Mária Henriette királyné alakja is látható. Mint a titkári hivatal értesült, a kiválóan érdekes művet e hó 23-dikán indították útnak Brüsszelben. Szintén útban vannak a Lieczenmayer Sándor »Die Glocke« című kartonjai is, melyek maguk egy kisebb termet vesznek igénybe. * A Deák-szobor kisebb bizottsága ma d. u. három órakor ülést tart Tisza Lajos elnöklete alatt. A felállított minta fölött ítélnek s ha szükség lesz rá, vasárnapra a nagy bizottságot is összehívják. Nem hisszük azonban, hogy erre szükség volna. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy az ülő szobor teljesség­gel nem rontja e téren az arányosságot. Impozáns mű ez s azért, hogy ugyane téren a Széchenyi alakja áll, nincs szükség rá, hogy Deákot is felállítsuk. Egy keringő éle ugyan azt hirdeti, hogy sérti a nagyúri érzületet, midőn ugyanott, a­hol egy »excellenciás úr« (mert Széchenyi az volt) áll, egy »tekintetes ur«, (mert Deák nem volt több), kényelmesen üljön. De ez csak tréfa. A való az, hogy az ülő szobor nagyon jól fog illeni a Ferenc­ József-térre. Módosítások persze szük­ségesek lesznek az alakon, például haján, hátán iga­zítani, a cifra ülőszéket egyszerűsíteni, a köpenylepelt a lábakon könnyíteni kell, de különben a részleteket bajos biztosan megítélni oly mintán, melyet csupán az arányok megtekintése végett állítottak fel. A fődolog­ban, nézetünk szerint, el van érve a cél, az t. i. hogy az ülőszobor igen jó lesz s ezen a helyen lesz jó. Igaz, hogy ennek ily módon való bebizonyítása ezerekbe került, hanem ez azoknak a hibája, kiknek későn ju­tott eszükbe az ülő szobor ellen felszólalni akkor, midőn a bizottság már voltakép eldönté a dolgot. Ez ünnep utáni fölösleges kántálást kell most meg­fizetni ezerekkel. * Személyi hírek. József főherceg Csáktor­nyáról kedden este utazott el Fiumébe. — Gr. Zichy Nándorné e napokban meglátogatta ama kórházakat,hol a »vörös-kereszt« ápolónői gyakorlati kiképzést nyernek s örömmel győződött meg buzgóságukról. — Ger­­ster Etelka asszony, a kitűnő énekesnő. Bolog­nából hazatért rövid látogatásra; az »Európá«-ba szállt s­ tegnap édes­anyjához, Bácsmegyébe utazott; de csak rövid ideig maradhat itt, mert nem sokára amerikai körútjára indul. — Báró Orczy Béla miniszte­r néhány napra Bécsbe utazott. — G­h­y­c­z­y Béla honvédtábornokot mély bánat érte: édesanyja, özv. Ghyczy Ignácné szül. Laszlovszky Borbála asz­­szony meghalt 78 éves korában s tegnap d. u. négy órakor mély részvéttel temették el a sas-utca 11 sz. házától. — Tischler Ottó, a königsbergi mú­zeum tudós igazgatója, ki heteket töltött hazánkban, haza utazott; az utolsó este ismerősei bucsueszélyt rendeztek tiszteletére.­­ Gróf Szapáry Antal levélben értesítő a főrendiházat, hogy aggkora és be­tegeskedése miatt a háznagyi tisztet többé el nem vállalhatja; ezúttal gr. Cziráky János és Majláth György indítványára a ház hálás elismerést nyilvání­tott az öreg gróf húsz évi buzgó működéséért. — Frankenburg Adolf veterán Írónk Sopronból öt forintot küldött elhúnyt barátja, Tóth Kálmán siremlékére. — Jónás Ödön fővárosi főreáliskolai tanár képviselővé választatván, tanári állásáról le­mondott. * A nőipari tárlaton a király ő felsége Kauser József jeles fiatal építésznek, ki a csoportosítások nehéz munkáját oly sikeresen végezte a termekben, azt mondá: »Igen szépen, ízlésesen van rendezve.« A népipari szőnyegeknél meglepetve jegyzé meg: »Fo­galmam sem volt, hogy ily szép szőnyegeket készít a nép«. A pénztárnokhoz így szólt: »Örömmel hallot­tam, hogy plusban vannak, holott nálunk rendesen deficit szokott lenni.« Séta közben a herceg Coburg­­né által kiállított tárgyakhoz érve, tréfásan kérdő a király, várjon a hercegnő mind maga készíté-e e mun­kákat. »El nem fogadtam volna különben a nekem megítélt ezüst érmet«, felelé a hercegasszony mo­solyogva. A király tovább sétált és látva, hogy igen sok tárgyon van följegyezve: »megvette herceg Co­­burgné« oda fordult a fiatal hercegasszonyhoz: »Úgy látom, a hercegnő megvette a félkiállítást?« »Védnök­nője lévén a kiállításnak, hasznára is kell lennem« volt a felelet. Gróf Zichy Jenőnek két ízben is mondá, hogy mily érdemeket szerzett a női iparügy előmoz­dításában is. Igen jó következései lehetnek a legma­­gasb vendég ama megjegyzéseinek, melyeket több helyen részint ipari iskolák felállításának szükségéről tett, (például, hogy a nagy gőzhajótársulat Ó-Budán is hozhatna létre olyat, a­minővel már Pécsett bír,) részint pedig a népipari cikkek terjesztésének, kivite­lének előmozdítása felől mondott. E szavakat bizo­nyára meg fogják hallani ott is, a­hol a királyi óhaj­tás valósítását eszközölhetik.­­ A királyné látogatá­sának napja nem lesz előre jelezve, mert ő felsége ke­rülni óhajtja az ünnepélyes fogadtatást, de valószínű, hogy újabb látogatása alkalmával vele lesz Mária Va­léria főhercegnő is. A király testvérének, Lajos Vikto főhercegnek látogatását is várják. Herceg Coburgné tegnap nagyobb megrendelést tett az Eberling-cégnél, úgyszintén a művirág készítésben annyira kitűnt Ká­­lozdy-nővéreknél.­­ Tegnap a tárlatnak ismét sok lá­togatója volt, köztök Somssich Pál, Tisza Lajos sze­gedi királyi biztos, gróf Degenfeldné, kik mindnyájan jelentékeny bevásárlásokat is tettek. Az angol kisasz­­szonyok nevelő intézetének növendékei is tegnap néz­ték meg a tárlatot. A látogatás élénkségével szemben a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésében elhatározta, hogy az eredetileg kitűzött nap, október 2-ka helyett egy héttel később, október 9-én rekeszti be a kiállí­tást. Továbbra meghosszabbítani nem lehet, mert az­után már a gyümölcs­kiállítás foglalja el a termeket. * A királyasszonyról írják, hogy e napokban Szadára lovagolva, benézett a Legéndi Lidi (egykor Valéria főhercegnő dajkája) udvarára, kérdezősködött állapotukról s megajándékozta őket. Azt is beszélik, hogy e napokban Godard francia­ léghajós alkalma­sint Gödöllőn is tesz légi utat, mert a királynét ér­dekli a léghajózás. Az a hír azonban, hogy ő maga is hajlandó lenne ily légi útban részt venni, úgy hiszszük, csak reklám Godard érdekében a­ki egy hét múlva le akar lőni fővárosunkba, hogy a lövőkertből két-három légi utat tegyen. * A francia irők kedves emlékekkel hagyták el a fővárost, melyet igen szépnek, lakóit szíveseknek találták. Vettek speciális apróságokat (selmeci pipát, szegedi bicskát) és fényképeket. S hátra hagytak jó emléket és néhány nagy frázist. Ilyen a sima képű, magas termetű, szemüveges Ulbach ama toaszt­ állítá­sa, hogy »a franciák irigylik a magyar irodalmat.« Vajha csak ismernék egy kicsit jobban, de eddigelé csak Petőfiből és Jókaiból ismernek valamicskét. A lakomán, melyről tegnap leírást adtunk, az írói tulaj­donjog kérdése nagyban szerepelt. Annyira, hogy Be­­lot Adolf, a piros arcú, eszes regényíró, meg is sokal­­ta már, s midőn Pázmándy Dénes azt emlegette, hogy a nemzeti színház fizet ám a francia darabokért, illő­nek találta tiltakozni, mondván: »Nem azt jöttek ide számon kérni, ki vesz át tőlük munkákat, hanem inni a magyarokért.« Belot már tegnapelőtt este el akart utazni, de beleegyezésével nejének ezt a táviratot küldték Párisba: »A magyar írók és művészek társa­sága megtiltá férjének, hogy péntek estig elutazzék s erről értesíti a társulat elnöke.« Az este elmentek megnézni a »Lear király« néhány jelenetét, aztán a népszínházát, hol »Bocaccio« volt esti renden, láto­gatták meg s megnézték a színpadot is. Jó véleményt nyertek színészeink képességéről, kivált a »Váljunk el« előadása után. Belot azt mondá Halminak: »A nemzeti színház művészei úgy játszanak, mint a pári­­siak«. De mit ér mindez, ha Keszler József, a kinek Páris a kis körmében van,­ más hitet vall. »Ez is csak frázis«, — fogja mondani a Belot bókjára. A francia irók megnézték a múzeumot is s abban a Deák-szobát, a vendégkönyvbe beírva nevöket. Tetszett nekik a ma­gyar népzene is s felvillamozta őket a Rácz Pálék »Rákóczi«-ja és »Marseillaise«-e. * A „Kis pipa£­ derék magyar vendéglőse hosszú évek óta meg szokta ünnepelni vendégeivel Mihály napja előestéjét, tegnapelőtt azonban még a rendesnél is nagyobb volt a jó kedv és vigalom a »Kis pipá«-ban. Nem csak névnap, hanem kézfogó is volt, »Miska bácsi« egyik fia, ifj. Karikás Mihály tarotta eljegyzését kedves unokahugával, Leidei Fanni kis­asszonynyal. A kettős ünnepnek megfelelő volt a han­gulat is; a törzsvendégek ezúttal igazán vendégek voltak s doyen­jök, Komócsy József költőnk vezette be zeneszó mellett az ifjú párt. Kedélyes felköszön­tésekben természetesen nem volt hiány, végre pedig asztalt, széket kihordtak az étteremből s vidám tánc­cal fejezték be a kellemes estét. * Az országos könyvkiállítás megnyitását ja­nuár 15-re halasztották, s ennek következtében a be­jelentési határidő is hosszabb, egészen november else­jéig tart. A kiállítás céljaira a műcsarnok igazgatósága ingyen engedi át a termeket, Ráth György pedig, a ki­állítás buzgó elnöke, emlékiratot terjesztett fel a köz­­oktatásügyi miniszterhez az eddig történtekről vala­mint arról, mi volna a kiállítás sikere érdekében még teendő. Kéri egyebek közt, eszközölné ki a miniszter a királynál, hogy a bécsi udvari könyvtárból harminc Korvin-kódex engedtessék át a kiállításra. A külföldön is több könyvtárban vannak oly Korvin-kódexek és Mátyás király korabeli missalék, melyeknek a kiállí­tásra való megszerzése igen kívánatos volna. * A honfi­ú áldozata lett Dulinszky Tivadar lengyel menekült, ki nejével és két gyermekével élt fővárosunkban. Dulinszky részt vett az utolsó lengyel fölkelésben s ennek leveretése után külföldre mene­kült, járt Amerikában is és hosszas bolyongás után Budapesten telepedett meg. A család szerényen, de tisztességesen élt, szükséget nem szenvedett s a szü­lők két gyermekükben találták minden örömüket. Dulinszkyn azonban mind inkább erőt vett a búsko­morság, egész nap csak szerencsétlen hazájáról, régi emlékeiről beszélt s neje hasztalan kisérte meg, hogy felvidítsa, szórakoztassa. Kedden Dulinszky vígan lé­pett be nejéhez s egy darab papirt lobogtam kiáb­á.

Next