Fővárosi Lapok 1881. szeptember (198-222. szám)
1881-09-30 / 222. szám
elnöklete alatt, s mihelyt a jegyzőkönyvet felolvasták, Rohonczy szót kért. Oly dolgot kíván — úgymond — megemlíteni, mely szabály szerint nem tartoznék ugyan a ház elé, de érdekli a házat, kivált pedig őt magát, mert a képviselői becsület van megtámadva. »Nem Várady Gáborról beszélek, — folytató — ő meghalt ember volt két év előtt, a rendjel-per óta, s meghalt ember előttem ma is.« Zaj támadt. »Nem ide tartozik!« — kiálták sokan, míg a szélsőbalról az hangzott: »Halljuk!« Zajos félbeszakítások közt mondá el aztán a párbajt, hogy ő nem lőtt, mert a kiállást nem tartó párbajnak, hanem közönséges verekedésnek. Ivánka úr — úgymond — a párbaj alatt zsebében tartott egy iratot, melyet elébb kellett volna átadnia, nem a párbaj után. Ez az irat négy »megfizetett gaz tűzoltó« által van aláírva. Tartalma hazugság. Midőn ő, — folytató, — a szegedi árvíz idején Kállay Ödön mellett mint helyettes kormánybiztos működött, vette észre, hogy a budapesti tűzoltók közt találkoznak olyanok, kik pénzért zsidóknak, gazdagabb kereskedőknek holmiját szállítják, mikor még emberélet volt megmentendő. Látott ily ladikot egy bolt előtt s rákiáltva a benne ülő tűzoltókra: »Mit csinálnak itt?,« beugrott a ladikba. Egy tűzoltó csáklyát ragadt rá, Ő megfogta, de másik is rátámadt. Ekkor a ladik fenekére nyomta őket s revolverét vette elő. E közben egyik rá ütött, de az állítás ellen, hogy pofon verték volna, hivatkozik a jelen volt gróf Bethlen András képviselőre, a kit ő katonákért küldött s mig ezek megjöttek, ő revolverrel őrizte s aztán bekisértette a tűzoltókat. Ezek aztán térden állva kérték, hogy ne csapassa el őket. S elnézte tettöket, hogy azoltóság szégyent ne valljon. S most ugyanezek az emberek lépnek föl a becsület bajnokaiul ellene, midőn ő Váradyt megtámadta. Kéri a korelnököt, hogy rendelje el e tűzoltók elfogatását. (Közbekiáltás: »Hát még mit akar?«) Kéri a kormányelnököt is, mert az gyalázat, hogy fizetett bérencek támadjanak meg egy képviselőt ily aljas módon; ezek ellen a legnagyobb szigorral kell eljárni! »Igaz !« — kiálták a szélső padokról. A korelnök kijelente, hogy a ház még nem határozatképes s tárgyalásba nem bocsátkozhatik. Ivánka Imre felszólalt, hogy a Rohonczy ellen használt fegyvert ő is gyalázatosnak tartja; de ez az ügy nem a ház elé való lévén, csupán saját eljárásának igazolására annyit kíván mondani, hogy ez ismeretlen emberek iratát nem tarta olyannak, mely a becsületi dolog kivívását megakadályozhatta volna; ezért a párbaj után kívánta Rohonczyt figyelmeztetni, hogy ellene ily dolog kering. Amit tettem — mondá Ivánka — szabatosan tettem. Helyeslés követte szavait. Ugron Gábor azt a véleményét fejezte ki, hogy e kényes tárgyat, ha már tárgyalják, zárt ülésben tegyék. Tisza Kálmán felszólalt, hogy húsz képviselőnek, ha a ház megalakul, joga van ez ügyben is zárt ülést kérni; jegyzőkönyvi határozatot hozni azonban nem lehet e tárgyban, mely nem a ház, nem is a kormány elé, hanem a rendes törvényes útra tartozik. Jobbról, balról kiálták: napirendre. A korelnök is úgy kívánta, tehát a napirendre tértek. Hallottuk aztán, hogy eddig nyolc képviselő megválasztatása ellen adtak be kérvényt, u. m. b. Kemény G. Mányi Gyula, ifj. gr. Ráday Gedeon, h. Szentkereszti Béla, Sporzon Ernő, Péchy Tamás, Hollósy Károly és Mihalovics Miksa ellen. Aztán a képviselők beadták megbízó leveleiket. (Várady Gábor tegnap mégnem adta be a magáét s a szabadelvű pártkörbe sem írta be nevét.) Tegnap összesen 386 mandátum volt benyújtva. Kisorolták aztán a kilenc osztályt; a nyolc első mindegyikébe 43, a kilencedikbe 42 képviselő jutott. Míg ez a házban történt, künn, a folyosó, a buffet úgy szólván, zúgott a botránytól. Elismerték, hogy Rohonczyt elragadhatta a fölhevülés de a legtöbben hozzátették, hogy már hétfőn nem helyesen kezdte a dolgot, mert ha csakugyan erkölcsbíróként kívánt szerepelni, nem a házban, hanem máshol kellett volna föllépnie Várady ellen. Az affaire-nek aligha lesz egyhamar vége. Lehet, hogy új párbajok is kerekednek belőle Rohonczy és a Várady segédjei közt. A tűzoltókról is hallhatunk még, kik a nyilatkozatot már tegnapelőtt elvitték két szerkesztőségbe, de azok megtagadták közlését. Azt is beszélik, hogy ha elégtételt nem kap a klubban, Rohonczy kilép a pártból. Beszélnek sokat olyat is, ami nem igaz. Egy azonban minden esetre igaz, hogy az új parlament megnyitása bízvást el lehetett volna e botrány nélkül. — A főrendiházban egész idill volt e zajos jelenésekhez képest: Majláth György elnöklése alatt megválasztották az összes bizottságokat, valamint a fegyelmi bíróságot is. — A képviselőház osztályai ma alakulnak meg s ezért országos ülés nem lesz. * A műcsarnok őszi káptárlatának megnyitását holnapra tervezte az igazgatóság. El vőlt határozva, hogy a királyt is meghívják s igy az uj kiállítás fényes ünnepélylyel nyílt volna meg. Trefort Ágost miniszter és Ipolyi Arnold püspök, a társulat elnöke, már kihallgatást is kértek, de ő felségének el kellett utaznia s igy az ünnepély elmarad. Remény van azonban, hogy két hét múlva, amikor az udvar ismét a fővárosban lesz, a király megnézi a tárlatot. A kiállítás már két nap óta jóformán rendezve van s meg is lehetne nyitni, de az igazgatóság még meg akarja várni Verhas »Az iskolák szemléje« című terjedelmes képét, mely valószínűleg a legbecsesebb mű lesz. Kitűnő helyet is hagytak fönn számára: a sugárútra néző díszterem egyik falát. A képen, melyet a belga kormány engedett át kiállításunk számára, többi közt a Mária Henriette királyné alakja is látható. Mint a titkári hivatal értesült, a kiválóan érdekes művet e hó 23-dikán indították útnak Brüsszelben. Szintén útban vannak a Lieczenmayer Sándor »Die Glocke« című kartonjai is, melyek maguk egy kisebb termet vesznek igénybe. * A Deák-szobor kisebb bizottsága ma d. u. három órakor ülést tart Tisza Lajos elnöklete alatt. A felállított minta fölött ítélnek s ha szükség lesz rá, vasárnapra a nagy bizottságot is összehívják. Nem hisszük azonban, hogy erre szükség volna. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy az ülő szobor teljességgel nem rontja e téren az arányosságot. Impozáns mű ez s azért, hogy ugyane téren a Széchenyi alakja áll, nincs szükség rá, hogy Deákot is felállítsuk. Egy keringő éle ugyan azt hirdeti, hogy sérti a nagyúri érzületet, midőn ugyanott, ahol egy »excellenciás úr« (mert Széchenyi az volt) áll, egy »tekintetes ur«, (mert Deák nem volt több), kényelmesen üljön. De ez csak tréfa. A való az, hogy az ülő szobor nagyon jól fog illeni a Ferenc József-térre. Módosítások persze szükségesek lesznek az alakon, például haján, hátán igazítani, a cifra ülőszéket egyszerűsíteni, a köpenylepelt a lábakon könnyíteni kell, de különben a részleteket bajos biztosan megítélni oly mintán, melyet csupán az arányok megtekintése végett állítottak fel. A fődologban, nézetünk szerint, el van érve a cél, az t. i. hogy az ülőszobor igen jó lesz s ezen a helyen lesz jó. Igaz, hogy ennek ily módon való bebizonyítása ezerekbe került, hanem ez azoknak a hibája, kiknek későn jutott eszükbe az ülő szobor ellen felszólalni akkor, midőn a bizottság már voltakép eldönté a dolgot. Ez ünnep utáni fölösleges kántálást kell most megfizetni ezerekkel. * Személyi hírek. József főherceg Csáktornyáról kedden este utazott el Fiumébe. — Gr. Zichy Nándorné e napokban meglátogatta ama kórházakat,hol a »vörös-kereszt« ápolónői gyakorlati kiképzést nyernek s örömmel győződött meg buzgóságukról. — Gerster Etelka asszony, a kitűnő énekesnő. Bolognából hazatért rövid látogatásra; az »Európá«-ba szállt s tegnap édesanyjához, Bácsmegyébe utazott; de csak rövid ideig maradhat itt, mert nem sokára amerikai körútjára indul. — Báró Orczy Béla miniszter néhány napra Bécsbe utazott. — Ghyczy Béla honvédtábornokot mély bánat érte: édesanyja, özv. Ghyczy Ignácné szül. Laszlovszky Borbála aszszony meghalt 78 éves korában s tegnap d. u. négy órakor mély részvéttel temették el a sas-utca 11 sz. házától. — Tischler Ottó, a königsbergi múzeum tudós igazgatója, ki heteket töltött hazánkban, haza utazott; az utolsó este ismerősei bucsueszélyt rendeztek tiszteletére. Gróf Szapáry Antal levélben értesítő a főrendiházat, hogy aggkora és betegeskedése miatt a háznagyi tisztet többé el nem vállalhatja; ezúttal gr. Cziráky János és Majláth György indítványára a ház hálás elismerést nyilvánított az öreg gróf húsz évi buzgó működéséért. — Frankenburg Adolf veterán Írónk Sopronból öt forintot küldött elhúnyt barátja, Tóth Kálmán siremlékére. — Jónás Ödön fővárosi főreáliskolai tanár képviselővé választatván, tanári állásáról lemondott. * A nőipari tárlaton a király ő felsége Kauser József jeles fiatal építésznek, ki a csoportosítások nehéz munkáját oly sikeresen végezte a termekben, azt mondá: »Igen szépen, ízlésesen van rendezve.« A népipari szőnyegeknél meglepetve jegyzé meg: »Fogalmam sem volt, hogy ily szép szőnyegeket készít a nép«. A pénztárnokhoz így szólt: »Örömmel hallottam, hogy plusban vannak, holott nálunk rendesen deficit szokott lenni.« Séta közben a herceg Coburgné által kiállított tárgyakhoz érve, tréfásan kérdő a király, várjon a hercegnő mind maga készíté-e e munkákat. »El nem fogadtam volna különben a nekem megítélt ezüst érmet«, felelé a hercegasszony mosolyogva. A király tovább sétált és látva, hogy igen sok tárgyon van följegyezve: »megvette herceg Coburgné« oda fordult a fiatal hercegasszonyhoz: »Úgy látom, a hercegnő megvette a félkiállítást?« »Védnöknője lévén a kiállításnak, hasznára is kell lennem« volt a felelet. Gróf Zichy Jenőnek két ízben is mondá, hogy mily érdemeket szerzett a női iparügy előmozdításában is. Igen jó következései lehetnek a legmagasb vendég ama megjegyzéseinek, melyeket több helyen részint ipari iskolák felállításának szükségéről tett, (például, hogy a nagy gőzhajótársulat Ó-Budán is hozhatna létre olyat, aminővel már Pécsett bír,) részint pedig a népipari cikkek terjesztésének, kivitelének előmozdítása felől mondott. E szavakat bizonyára meg fogják hallani ott is, ahol a királyi óhajtás valósítását eszközölhetik. A királyné látogatásának napja nem lesz előre jelezve, mert ő felsége kerülni óhajtja az ünnepélyes fogadtatást, de valószínű, hogy újabb látogatása alkalmával vele lesz Mária Valéria főhercegnő is. A király testvérének, Lajos Vikto főhercegnek látogatását is várják. Herceg Coburgné tegnap nagyobb megrendelést tett az Eberling-cégnél, úgyszintén a művirág készítésben annyira kitűnt Kálozdy-nővéreknél. Tegnap a tárlatnak ismét sok látogatója volt, köztök Somssich Pál, Tisza Lajos szegedi királyi biztos, gróf Degenfeldné, kik mindnyájan jelentékeny bevásárlásokat is tettek. Az angol kisaszszonyok nevelő intézetének növendékei is tegnap nézték meg a tárlatot. A látogatás élénkségével szemben a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésében elhatározta, hogy az eredetileg kitűzött nap, október 2-ka helyett egy héttel később, október 9-én rekeszti be a kiállítást. Továbbra meghosszabbítani nem lehet, mert azután már a gyümölcskiállítás foglalja el a termeket. * A királyasszonyról írják, hogy e napokban Szadára lovagolva, benézett a Legéndi Lidi (egykor Valéria főhercegnő dajkája) udvarára, kérdezősködött állapotukról s megajándékozta őket. Azt is beszélik, hogy e napokban Godard francia léghajós alkalmasint Gödöllőn is tesz légi utat, mert a királynét érdekli a léghajózás. Az a hír azonban, hogy ő maga is hajlandó lenne ily légi útban részt venni, úgy hiszszük, csak reklám Godard érdekében aki egy hét múlva le akar lőni fővárosunkba, hogy a lövőkertből két-három légi utat tegyen. * A francia irők kedves emlékekkel hagyták el a fővárost, melyet igen szépnek, lakóit szíveseknek találták. Vettek speciális apróságokat (selmeci pipát, szegedi bicskát) és fényképeket. S hátra hagytak jó emléket és néhány nagy frázist. Ilyen a sima képű, magas termetű, szemüveges Ulbach ama toaszt állítása, hogy »a franciák irigylik a magyar irodalmat.« Vajha csak ismernék egy kicsit jobban, de eddigelé csak Petőfiből és Jókaiból ismernek valamicskét. A lakomán, melyről tegnap leírást adtunk, az írói tulajdonjog kérdése nagyban szerepelt. Annyira, hogy Belot Adolf, a piros arcú, eszes regényíró, meg is sokalta már, s midőn Pázmándy Dénes azt emlegette, hogy a nemzeti színház fizet ám a francia darabokért, illőnek találta tiltakozni, mondván: »Nem azt jöttek ide számon kérni, ki vesz át tőlük munkákat, hanem inni a magyarokért.« Belot már tegnapelőtt este el akart utazni, de beleegyezésével nejének ezt a táviratot küldték Párisba: »A magyar írók és művészek társasága megtiltá férjének, hogy péntek estig elutazzék s erről értesíti a társulat elnöke.« Az este elmentek megnézni a »Lear király« néhány jelenetét, aztán a népszínházát, hol »Bocaccio« volt esti renden, látogatták meg s megnézték a színpadot is. Jó véleményt nyertek színészeink képességéről, kivált a »Váljunk el« előadása után. Belot azt mondá Halminak: »A nemzeti színház művészei úgy játszanak, mint a párisiak«. De mit ér mindez, ha Keszler József, a kinek Páris a kis körmében van, más hitet vall. »Ez is csak frázis«, — fogja mondani a Belot bókjára. A francia irók megnézték a múzeumot is s abban a Deák-szobát, a vendégkönyvbe beírva nevöket. Tetszett nekik a magyar népzene is s felvillamozta őket a Rácz Pálék »Rákóczi«-ja és »Marseillaise«-e. * A „Kis pipa£ derék magyar vendéglőse hosszú évek óta meg szokta ünnepelni vendégeivel Mihály napja előestéjét, tegnapelőtt azonban még a rendesnél is nagyobb volt a jó kedv és vigalom a »Kis pipá«-ban. Nem csak névnap, hanem kézfogó is volt, »Miska bácsi« egyik fia, ifj. Karikás Mihály tarotta eljegyzését kedves unokahugával, Leidei Fanni kisasszonynyal. A kettős ünnepnek megfelelő volt a hangulat is; a törzsvendégek ezúttal igazán vendégek voltak s doyenjök, Komócsy József költőnk vezette be zeneszó mellett az ifjú párt. Kedélyes felköszöntésekben természetesen nem volt hiány, végre pedig asztalt, széket kihordtak az étteremből s vidám tánccal fejezték be a kellemes estét. * Az országos könyvkiállítás megnyitását január 15-re halasztották, s ennek következtében a bejelentési határidő is hosszabb, egészen november elsejéig tart. A kiállítás céljaira a műcsarnok igazgatósága ingyen engedi át a termeket, Ráth György pedig, a kiállítás buzgó elnöke, emlékiratot terjesztett fel a közoktatásügyi miniszterhez az eddig történtekről valamint arról, mi volna a kiállítás sikere érdekében még teendő. Kéri egyebek közt, eszközölné ki a miniszter a királynál, hogy a bécsi udvari könyvtárból harminc Korvin-kódex engedtessék át a kiállításra. A külföldön is több könyvtárban vannak oly Korvin-kódexek és Mátyás király korabeli missalék, melyeknek a kiállításra való megszerzése igen kívánatos volna. * A honfiú áldozata lett Dulinszky Tivadar lengyel menekült, ki nejével és két gyermekével élt fővárosunkban. Dulinszky részt vett az utolsó lengyel fölkelésben s ennek leveretése után külföldre menekült, járt Amerikában is és hosszas bolyongás után Budapesten telepedett meg. A család szerényen, de tisztességesen élt, szükséget nem szenvedett s a szülők két gyermekükben találták minden örömüket. Dulinszkyn azonban mind inkább erőt vett a búskomorság, egész nap csak szerencsétlen hazájáról, régi emlékeiről beszélt s neje hasztalan kisérte meg, hogy felvidítsa, szórakoztassa. Kedden Dulinszky vígan lépett be nejéhez s egy darab papirt lobogtam kiábá.