Fővárosi Lapok 1884. január (1-26. szám)

1884-01-01 / 1. szám

7 kérdés a nagyvárosokban. Bécsben nyolcvanezer nő végez házi szolgálatot családok körében (Budapesten is mintegy harmincezer a számuk) és nagy részük képzetlenül, készületlenül kezd hozzá, sokan egyálta­lán el sem jutnak soha odáig, hogy jóravaló háztar­tásban igazán hasznukat lehessen venni. Bondyné asszony ismertette aztán egyes k­ílállamok intézmé­nyeit, melyek a cselédképzés céljaira szolgálnak. A bécsi gazdasszonyegylet kéri a város és kormány tá­mogatását s bizonynyal meg is fogja nyerni. A nagy­számú hallgatóság élénk tetszéssel kisérte az előadást. *** Bosznia kormányzójának, báró Appel tá­borszernagynak a király ő felsége egy legfelsőbb kéz­iratban fejezte ki elismerését a legutóbbi újoncozás sikeres keresztülviteléért. Egy félhivatalos közlemény az utóbbi időkben fölmerült hírekkel szemben azt je­lenti, hogy a múlt őszön besorozott ezerkétszáz bos­­nyák újonc közül csak busz szökött meg.Rablógarázdál­­kodás is fordul még elő, főkép a Montenegróval hatá­ros kerületben; a rablók mindig Montenegróból tör­nek elő és odamenekülnek vissza a katonaság elől. Az ősz folyamán három gyilkosságot követtek el s azóta a csendőrség és katonaság még gondosabban cirkál e tájakon. Az okkupáti tartományok anyagi fejlesz­tése érdekében Kállay közös pénzügyminiszter új Vasút építését tervezi, Mostartól Metkovicsig. A negy­ven kilométer hosszú pálya Hercegovina fővárosát összekötné a Narenta folyóval s igy a tengerrel, a költség vagy tiz millió írtra van számítva s ezt a közös aktívákból fedeznék, olyformán, hogy kölcsönt adná­nak az okkupált országoknak. A tervek és javaslatok már készen vannak s alkalmasint már legközelebb előterjesztik a magyar és osztrák parlamenteknek. Ha ezek elfogadják, akkor a vasút épitése már tavasz­kor megindul és őszre készen lesz. *** A bukovinai magyarok helyzetéről, a józseffalvai róm. kath. plébános, öreg Drubáczky György sötét szinű levelet intézett a »M. A.«-hoz. A betelepítés a Bukovinában maradtaknak utolsó csa­pást adott, mert végkép pusztulniok kell. A beköltö­zötteket nagyszerűen fogadták, de a nagy öröm rövid időn szomorúságra fordult, midőn a szegény embere­ket Pancsova vad vidékére utasították, arra a mocsá­­ros, egésségtelen helyre, hol rossz a víz, mert tele van békával, mérges bogarakkal s hol se erdő, se ház, de még csak hajlék sem volt soha. Nagy lelkiismeretlen­ségnek vagy könnyelműségnek mondja a levél, hogy a csángókat pap és biró nélkül a pusztában letelepítet­ték. Mikor Ferenc császár idejében németeket, meg cseheket vittek Délmagyarországba, bezzeg ellátták azokat minden gazdasági eszközzel s nem hiányzott közülök sem a biró, sem a pap. A legnagyobb hiba, szerinte az volt, hogy az öt községből kérdés nélkül mindenféle testet, részegest elvittek. Először a fogadj­­istenieket s a józseffalviakat kellett volna betele­píteni, de nem összeszedni az embereket mind az öt községből. Igazságosan, keményen és szigorúan kel­lett volna velük bánni s nem ereszteni vissza őket. Bukovinában most már egy község sem tiszta magyar. Mindenféle jött­ment telepedett közéjük. Hadikfalván kétszáznál több, Istensegitsen ezer az idegen, András­­falva harmadrésze idegen, Józseffalván csak 80, Fogadjistenen húsz magyar család van. A hazatértek sötét színekkel festik társaik helyzetét Magyarországon s még azt a hirt is terjesztik, hogy az andrásfalvi ref. és a józseffalvi kath. papok eladták a bukovinai ma­gyarokat, azért hát ezeket meg kell gyilkolni. Az el­keseredés nagy, de a nép is romlik, úgy hogy már nem biztos ott lakni. Strohner kerületi kapitány és Rothenburg biztos, kik a Bach-korszakban Magyar­­országon voltak rendőr-hivatalnokok, még ingerükt a népet, hogy a baj nagyobb legyen. *** Új közös ügyet találtak a bécsi orvosok. E napokban az osztrák orvosi szövetség egy küldöttsége tisztelgett gróf Taaffe kormányelnöknél és kérte, hogy birodalmi egésségügyi hivatalt szervezzen, melynek feladata volna a ragadós járványok tanulmányozása, az elfojtásukra szükséges intézkedések indítványozása, az óvó rendszabályok fürkészése, sat. Gróf Taaffe ma­ga is szükségesnek nyilvánítá egy ilyen intézet létezé­­sét, de kiemelte a nehézségeket is, mert a birodalmi intézet tevékenységének Magyarországra is ki kellene terjedni. ígérte, hogy a legközelebbi alkalommal ér­tekezni fog ez ügyről Tisza Kálmán magyar kormány­elnökkel. Mint közös intézmény aligha fog létrejönni. *** Zavargás a templomban. A bécsi Favo­­riten-városrészben, a szent János-templomban­, vasár­nap este botrányos zavargás történt, mely majdnem katasztrófára vezetett. Hammerle jezsuita misszioná­rius prédikált, ugyanaz, ki minap hevesen megróvta a munkások ama hibáját, hogy heti keresményeket a korcsmákban dorbézolják el ; már vagy félóráig szónokolt, mikor kiáltások hangzottak : »Le a pappal! Nem kell jezsuita !« Csakhamar egész kőzápor repült a szószék felé s a pap a sekrestyébe menekült. Nagy zaj támadt, a távolabb levők nem tudták, mi történt s kiáltozni kezdték, hogy »tűz van!« Iszonyú zűrzavar, tolongás támadt, számos nőt, gyer­meket tapostak földre s a tömeg eszeveszetten szoron­gott az ajtók mellett. Szerencsére, a közeli rendőrállo­másról hamar ott termett egy csapat rendőr és eré­lyes föllépéseknek sikerült a megriadt tömeget annyi­ra lecsillapítani, hogy a templom végre kiürült, de számos embert súlyosan megsérülve vittek haza. A zavargók vagy húszan voltak s négyet közülök kinyo­moztak és elfogtak. *** Ausztriai hirek. A királyné ő felsége a múlt héten gyöngélkedett s ezért a karácsony má­sodnapjára kitűzött udvari ebédet vasárnap tartották, meg. — Rudolf trónörökös vasárnap Mannswörthbe rándult vidra-vadászatra. — Bedekovics Kálmán horvát miniszter tegnapelőtt Bécsbe érkezett. — Az osztrák képviselőházban, mindjárt megnyitása után, szenvedélyes nemzetiségi vita fog kezdődni Helerst és társai ama indítványa fölött,hogy Ausztriában a német nyelv mondassék ki kötelező állami nyelvnek; a javaslat előreláthatólag megbukik, mert a lengyelek is ellene fognak szavazni.—Nádayné asszony bécsi felléptekor b. Hoffmann főintendáns a harmadik felvonás után a mű­vésznőhöz ment s kijelenté, hogy a sikerről előre is meg volt ugyan győződve, de ilyen teljes sikert nem remélt; előadás után­­). Hoffmann lakomát adott, me­lyen a művésznőt bemutatta az opera tagjainak, kik nagyon szívélyesen fogadták a vendéget. — Báró Joh­n táborszernagynak, a vezérkar néhai főnökének, Bécs városa emléket állíttat, melynek tervét Wiele­­mans építész már elkészítette. — Popper, a Buda­pesten is ismert gordonkavirtuóz, visszatért Svédor­szágból és e hó közepén Bécsben fog hangversenyezni. — A legszebb női fej rajzára száz arany jutalmat tűzött ki a bécsi »Neue Illustrirte Ztg.« szerkesztő­sége ; van még ötven aranyos második és huszonöt aranyos harmadik díj is, pályázhat minden osztrák, magyar és német művész s a határidő ez évi március 31-dike; a pályabirák közt vannak Angeli, Makart, Canon, Tilguer, sat. — A bécsi augusztinusok temp­loma tegnap a szilveszteri ájtatosság alatt már vil­­lámfénynyel volt kivilágítva. — A magyar igazság­szolgáltatás ellen súlyos vádat emel egy bécsi keres­kedő: még 1881. december havában bízott meg egy budapesti ügyvédet egy váltó behajtásával s azóta hiába vár akár pénzt, akár értesítést, panaszt tett az ügyvédi kamránál, az igazságügyminisztériumnál, de még csak választ sem kapott.­­• Grácban a múlt héten egy tizenöt éves ipariskolai növendék, mert re­ménytelenül szeretett egy tizenöt éves leányt,agyonlőtte magát. —■ Prágában e napokban elfogtak egy nihi­listát, ki Oroszországból tért vissza a cseh fővárosba. — Brünnben szombaton szélhüdés következtében meghalt Bott Ferenc hóhér, hetven éves korában; régi hóhércsalád ivadéka volt s vagy száz embert vég­zett ki. K ii 1 f* e 1 d. *** A „morál.“ A szentpétervári Sándor-színház­­ba most minden este nagy közönség tódul, hogy erkölcs­­birókép szerepeljen. Potyehin orosz drámaíró nem rég »Pénzért« cím alatt darabot nyújtott be a színházhoz, de a sajtóhatóság a darabot erkölcstelennek találta s gróf Tolstoj belügyminiszter megtiltotta az előadását, Potyehin azonban gróf Woronzoff-Daskoff udvari miniszterhez fordult és azt magyarázgatta, hogy a belügyminiszternek nincs beleszólása ebbe a dologba, mert a császári színházak az udvari miniszter alatt állanak; gróf Woronzoff-Daskoff szintén­ nézetben volt, de nem akart konfliktusba keveredni a hatalmas belügyminiszterrel s a darab sorsa már eldöntöttnek látszott, de Potyehin még nem nyugodott meg. Sike­rült Alexej és Nikolaj nagyhercegek érdeklődését fölkelteni a darab iránt, meggyőzvén őket, hogy a da­rab éppen erkölcstelensége által lesz morális hatású. A darab tehát kivételesen, a nagyhercegek kívánsá­gára, színre került s a két nagyherceg figyelemmel nézte végig; ott volt páholyukban a miniszter is, ki­vel a nagyhercegek élénken vitatkoztak, állitván, hogy a darabban helyes a morál, míg a miniszter az ellen­kezőt vitatta. Persze a nagyhercegek szava döntött, a darab megmaradt a repertorion s a vita hire mihamar elterjedt az egész városban. A sajtó és a közönség hévvel kapta fel a themát s mindenki látni akarja a darabot, melyet most nem győznek eléggé ismételni. Mire az egész közönség megállapodik ítéletében, Potyehin nevetve fogja számlálni nagy összegre növe­kedett tantiémeseit. *** Lucca Paulina asszony szombaton lépett föl utolszor Berlinben. Felvonás közben Vilmos csá­szár meghívta páholyába a művésznőt és kérte, álljon el attól a szándékától, hogy többé nem énekel Berlin­ben. »Ha magam talán már meg sem érem,« mondá az agg uralkodó,»szeretném enyéimnek biztosítani az élve­zetet, hogy mentül többször hallhassák művészi éne­két.« A közönség e búcsúestén tüntetőleg tapsolt a művésznőnek, ki vagy húsz koszorút is kapott. *** Viktor Emánuel király hamvait e hó 8-án helyezik el a római Pantheonban. A jobboldali kápolnában bronz hamvvederben teszik örök nyuga­lomra s e hamvveder egyik alkatrésze lesz az emelendő síremléknek is. Az átszállításnál jelen lesz a kormány, törvényhozás, diplomáciai testület s nagy nemzeti za­­rándoklást rendeznek, melyre egész Olaszországból tömegesen készülnek a küldöttségek. *** Külföldi hírek. Lesueur, a párisi szép­művészeti akadémia építészeti osztályának nesztora, meghalt, nyolcvankilenc éves korában; több monu­mentális épületet épített s koszorúzott műveket irt az építészet elméletéről és történetéről. — Csernisevsz­­kij, a Szibériából hazatért orosz írót, Asztrahanban a »Daily News« levelezője meglátogatta, s úgy találta, hogy Csernisevszki éppen nem ment úgy tönkre, mint hirdették, hanem izmos, egésséges em­ber, ki egyebek közt megjegyzé, hogy száműzetése alatt nem végzett kényszermunkát, lapokat, könyveket kapott s főkép az angol irodalommal foglalkozott. — Nizzában szombaton nyitják meg ünnepélyesen a nemzetközi kiállítást — Verescsagin képei most Szentpétervártt vannak kiállítva, de csak kevesen lá­togatják. — Passart, a müncheni udvari színház igazgatója, kénytelen volt leköszönni, mert az udvari körök megbotránkoztak botrányos magándolgain: el­vált a nejétől, jegyet váltott egy színésznővel, majd meg ezt a viszonyt bontotta fel s visszatért első nejé­hez, a miről hetek óta foly a szóbeszéd Münchenben. — Nikolaj orosz nagyherceg, ki Turkesztánban van száműzetésben, onnan Indiába akart szökni, de útköz­ben elfogták s most szigorúan őrzik. — De Sanctis Ferenc, olasz kiváló tudós és politikus, Cavour alatt közoktatásügyi miniszter, Nápolyban meghalt, élete hatvanhatodik évében. —• A szerb kormány elhatá­rozta a skupstina feloszlatását és annak egybehívását február hóra. — Párisból jelentik, hogy Bacnink el­foglalásának híre nem valósult s a tonkingi csatatéren nagyobb mivelet nem is igen várható, míg a fran­cia segélyhadak oda nem érnek. — Holloway, az elhunyt angol pillulagyáros és emberbarát, öt millió forintnyi vagyonát jótékony célokra hagyta. —­ A német birodalomnak, a legújabb statisztikai ada­tok szerint, 45.234.061 lakosa van.­­ A párisi Mars-mezőn legközelebb kivágják azt a fát, me­lyet 1789-ben a nagy szabadságünnepen ültettek oda; a fát, mely gleditsia triacanthor, Catesby an­gol természettudós ajándékozta akkor a francia kor­mánynak, most pedig azért vágják ki, mert útjában áll a nemzeti könyvtár megnagyobbításának. — Az egyptomi bonyodalmak megoldása végett Mancini olasz külügyminiszter hír szerint azt ajánlotta a ha­talmaknak, hogy Izmail pasát ültessék vissza az alkirályi székbe. —­ Russel Károly, a nem rég kivégzett O'Donnell védője, huszonkét ezer forint ügy­védi tiszteletdíjt kapott, az ír földliga gyűrötte számára. — Szentpétervártt Sudeikin csendőr-al­ezredest, a városi rendőrség irodafőnökét, a Nevski Prospekt egyik házában meggyilkolták; a kísére­tében volt hivatalnokot is halálosan megsebesítették. — A berlini zsidó hitközség képviselő testületének legutóbbi ülésén az előjáróság indítványt terjesztett elő, hogy zsidónővel polgári házasságban élt keresz­tyén férfit ne lehessen a zsidó sírkertben eltemetni. — Grabovban, Poroszországban a múlt héten halt meg Meisner Lajos földbirtokos, ki már az első Napóleon elleni hadjáratokban mint hadnagy vett részt; kilencvennégy évet élt. — Londonban a múlt héten meghalt Duna Anna, a »bishopsgatei óriásnő«, ki kilenc angol láb magas volt, hét mázsát nyomott és harminckilenc évet élt . A párisi gimnazisták szombaton több százan »libamars«-ban vonultak végig a főutcákon, ekkor tüntetve az ellen, hogy ez idén a rendesnél sokkal rövidebb karácsonyi vakációt kap­tak.. — Sudanban a fölkelők pénteken megtámadták Csezk­e helységet, de két század basibozuk hat órai heves harc után visszaverte őket; a basibozukok pa­rancsnoka elesett. Nemzeti színház. Január 1-én : Új betanulással: A nn­rnbergi baba. Víg opera 1 felvonásban. Szö­vegét írta Leuven és Beaupian. Fordította Havi Mihály. Zené­jét szerzette Ádám Adolf. Személyek: Cornelius, gépész és gyermek­játék-gyáros Szekeres Donathan, fia Daln­oki Miller Henrik, uno­­kaöcscse és se­gédje . . . Saxlehner Berta, virágcsináló leány . . . Kordin M. Az opera után : Sylvia, Diana nymphája. Mythologiai ballet 3 felvonás­ban, 4 képben, Barbier és Me­­rantetól. Színre alkalmazta Campilli Frigyes balletmester, zenéjét szerzette Delibes L. Kezdete 7 órakor. Holnap, szerdán : A mama. Ezt követi: A szikra. M­apszinh­áz. Január 1-én: Rip van Winkle. Regényes operette­t felv. ír­ták Meilhac, Gille és Farnie. Ford. Evva és Fái. Zenéjét szerző Robert Planquette. Derrick, polgm. Solymosi Adrien, fia Rip van Winkle, vadász . . . Lisbeth, feleségei A kék hegyek ( szelleme­­ Alice ; Van der Bilt, orvos Kassai N ck ( foga­ Jean ) des Katrina, huga Charlotte, csapos­leány . . . Richardson, badn. Hudson kapitány szelleme . . Tiszt . . . . Levélhordó . . A harmadik felvonás húsz év­vel később történik. Kezdete 7 órakor. Hannan unyanez. (Eöri Berta (Szabó Vidtor Pálmai 1. Újvári Szelényi Sik­l. Mezei Komáromi Kápolnai Tóvári A. Felelős szerkesztő: Vadnál Károly. A központi tejcsarnok hirdetésére figyelmeztetjük ol­vasóinkat. ***#

Next