Fővárosi Lapok 1889. december (330-359. szám)
1889-12-03 / 332. szám
hatalmas bariton hangját harsogtatta a saint-loupi kastély tágas szalonjának falai közt, míg Pressené asszony a zongorán kísérte a fiatalok énekeit. Eme rögtönzött hangversenyben mindenki kettős szerepet töltött be, az előadók és hallgatók szerepét, így múlt el a délután, gyorsan és kellemesen, mindenkire nézve. A művészet testvérisége a leggyorsabb kötelék; az értelmiség szabadkőművessége ez. Marcel a Presle-családtól, mint régi jó barát vált meg s mindenkinél ez az óhajtás keletkezett: »A viszontlátásig!« fogott szamár hússzor is megfordul ilyenkor, hogy a természet áldását haza szállítsa. Az, ami a kastélybeliek kíváncsiságát leginkább magára vonta, a szőlőbogyók kisajtolása volt; egyébiránt átalában gyönyörködtek a vidám szüreti képben, mely szemek előtt terült. Rózának és Jánosnak a lakodalmát szüret után szándékoztak Lavéneék megtartani. Noélie megígérte, hogy a menyasszonyi koszorúval ő fog kedveskedni. (Folyt. köv.) XI. Másnap Marcel, boldogságtól és reménytől ittasan ébredt föl s tovább szőtte a jövőre és szerelmére vonatkozó ábrándjait. Ama gyönyörű reggelek egyike volt, mely inditólag hat a kedélyre s a lelket földeríti. Eközben egy gyalogfutár sietve jött, kérve a fiatal orvost, látogassa meg rögtön a kastély asszonyát, ki az éjjel rosszul lett. A fiatal ember pillanatig sem késett; gyógyítás alá vette rögtön a saint-loupi kastély asszonyát, kinek csúzos fájdalmait sikerült azonnal enyhítenie. Bezzeg megalapította hírnevét tüstént Fabriac lakosai előtt, kik őt a legtudósabb orvosnak tartották azok közt, akik a múltban, jelenben a környéken laktak, nem véve ki még az öreg Biret orvost sem. E pillanattól fogva Preslené asszony nem lehetett el az ő kedves orvosa nélkül. Lavéne gazda, ki a szürettel volt nagyon elfoglalva, nagyon természetesnek találta, hogy fia gyakran meglátogatja előkelő klienseit. »Az neki a mestersége« — gondolta magában az öreg, ki föltette magában, hogy rászán egy félnapot arra, hogy megmutogassa a kastélybelieknek a borkészítés különböző módjait. Egy ünnepnap tehát meghívta Pressené asszonyt és leányát eme célból. Lavénené pompás ozsonnát készített, Róza pedig a legszebb szőlőfürtöket válogatva ki, egy kis kosárban fölajánlta azokat Preslenének. A kastélybeliek nem győztek eléggé gyönyörködni a szőlőhegyekben, melyek a délvidéken szüret idején igéző látványt nyújtanak. A párisi hölgyek egészen el voltak ragadtatva. A szüretek hónapjában valóban vidám képet nyújt a vidék. Fiatal leányok és ifjak dalolva szedik le a tőkékről az érett fürtöket kosaraikba s ürítik ki azokból egy-egy nagy kádba, mely a danaidák hordáját juttatja eszünkbe. Taligákon szállítják aztán haza a szüretelő kamrába a leszedett szőlőt. A szüret a délvidéken jelentékeny időszak. Hány fiatalnak a szivében ébred ilyenkor föl a szerelem s hányan választják ki ily alkalommal jegyeseiket ! Vidám elevenség uralkodik ilyenkor. A taligába Hazai irodalom, művészet. * A király művásárlása. A király ő felsége a téli kiállítás meglátogatása alkalmával, mint ismeretes, igen elismerőleg nyilatkozott a magyar művészetről s a hazai festmények közül nehányat meg is vásárolt. Még pedig Feszty Árpádnak »Kesergő asszonyok Krisztus sírjánál«, Margitay Tihamérnak »Mézeshetek«, Peske Gézának »Vásárfia«, Zilzer Antalnak »Erdő szélén«, Tölgyessy Artúrnak »Erdei részlet«, Ebner Lajosnak »Kukorica-szüret«, Bruck Miksának »Mire megvénülünk», Jendrassik Jenőnek »Idill« és Telepy Károlynak »Erzsébethegyi részlet« című olajfestményeit. Ő felsége megengedte, hogy az általa megvásárolt képekre is kitehessék a szokásos jelzést. * Vörösmarty est. A nemzeti színházban tegnap, Vörösmarty Mihály születése napjának nyolcvankilencedik évfordulója alkalmából színre hozták a nagy költőnek egyik legköltőibb s a legegésségesebb humortól duzzadó művét: »Csongor és Tündé«-t. Jól is esik időközönként a modern dráma izgalomteli levegőjétől felcsigázott idegeket pihentetni és átszállni abba a tündérvilágba, melynek varázsalakjait a csillogó képzelem teremti, ahol nincsenek nőhódító szalonhősök, hanem ahol az imádott hölgyért mértföldeket szelnek át a légben. A két főszerepet ábrázolóik, Pálfi és Tolnainé asszony még egyszer sem játszták itt. Mindkettő sok igyekezetet mutatott, de egyformán küzdött gyenge fizikumával is. Pálfi gondosan szavalt, Tolnainé asszony a bensőséget, meleget helyenként a vontatottságban, siránkozásban látszott keresni. Vízvári (Balga) komikuma folytonos derültséget keltett; az ördögfiak (Sántha, Kőrösmezei és Faludi) bohóságai megtették hatásukat. Jászai Mari asszony (boszorkány) démoni erőt öntött szavaiba s teljesen sikerült Cs. Alszegi Irma asszony (Ledér) kacér alakítása is. Nagy Ibolyka k. a. (Ilma) kedvesen csevegett; Ujházy (kalmár), Szacsvay (tudós), Egresy (fejedelem) a három vándor mondókéit szavalták hatással. A szépszámmal megjelent közönség a főbb szereplőket minden felvonás után kitapsolta s az est folyamán általán sűrűn adott kifejezést tetszésének. * A nemzeti zenede jubileuma. A nemzeti zenede igazgató választmánya Gerlóczy Károly elnöklete alatt legutóbb tartott ülésén Bartay Ede igazgató előterjesztésére elhatározta, hogy a jubileumi ünnepélyek három napra fognak terjedni. Az első napon diszgyűlést tartanak a redoute nagytermében. Ez alkalommal előadásra kerül a pályanyertes jubileumi nyitány, mely az ünnepélyességeknek mintegy bevezetése lesz. A diszgyűlés befejeztével ismét zeneelőadás következik és pedig előadják Bartay Edének »A hős halála« című zenekölteményét és Liszt Ferenc egyik rapszódiáját zenekarra. A kettő közt alkalmi szavalat lesz. A második napon díszhangversenyt rendeznek a redoute nagytermében, amelynek műsora ez: »Ünnepi kantate« gr. Zichy Gézától, a 9-dik szimfónia Beethoventől. A harmadik napon díszbankett zárja be a jubileumi ünnepélyeket. * Vendégszereplések. A nemzeti színház két művésznője kezd ma vendégszereplést a vidéken. Jászai Mari asszony Besztercebányán lép föl Jeszenszky Dezső társulatánál. A tragika »Medeá«ban, »Stuart Máriá«-ban és »Szécsi Máriá«-ban játszik. — Márkus Emilia asszony tegnap utazott el Kolozsvárra, hol nagy érdekkel várják vendégszereplését. Négyszer fog föllépni; először »Francillon«-ban, aztán »Clemenceau«-ban, »Thurán Anná«ban és »Nórá«-ban, tehát legújabb jeles szerepeiben. Ezenkívül egy jótékony célú hangversenyben is közre fog működni. * Goldmark-estély lesz december 16-án a Krancsevics-féle vonósnégyes társulat hangversenye. Ez estén csak Goldmarktól adnak elő darabokat s a műsort maga Goldmark fogja összeállítani. A zeneszerző e hó 10-én Budapestre érkezik s maga fogja a próbákat vezetni. * A „Szökött katona“ mintaelőadása lesz az, mely e hó 11-én kerül szinre a népszínházban a hírlapírók nyugdíjintézete javára. Kamillaszerepét a nemzeti színház tragikája, Jászai Mari asszony fogja adni, kit a bizottság erre fölkért. Lajos szerepének ábrázolására a bizottság Nádait nyerte meg. A többi drámai szerep elvállalására a nemzeti színház jeles drámai erőit: Szathmáryné asszonyt, Egressyt, Gyenest, Szacsvait és Vízvárit kérték föl. Julcsa szerepe elvállalására a bizottság Blaha Lujza asszonyt szólita fel. Gergely szerepét Vidor vállalta el, Miska szerepénak átvételére Takács opera-énekest nyerték meg s igy az a duett, melyet Gergely és Miska énekelnek a siralomházban, bizonyára nagy hatást fog tenni. A népszínház művésznői közül F. Hegyi Aranka asszony is közre fog működni az előadásban. A darab keretében Mahler Gusztáv opera-igazgató rendez hangversenyt , ebben az opera jobb tagjai és vendégművészei fognak énekelni. Az opera zenekarát Mahler fogja vezényelni. E minta-előadásra előjegyzéseket már most elfogadnak a népszínház irodájában. * Dalestélyek. Asztalos Berta énekesnő ma, kedden este 1/28-kor rendezi hangversenyét a redoute kistermében. Énekelni fog: áriát Mozarttól; 16-ik és 17-ik századbeli olasz dalokat; továbbá dalokat Beethoventől, Schuberttól, Schumanntól, Brahmstól, Brucktól és Bizettől; végül magyar mű- és népdalokat. Közreműködik Thomán István orsz. zeneakadémiai tanár, ki Chopintől, Liszttől, Schumanntól és Moszkovszkitól zongorázik több darabot. Jegyek kaphatók Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedésében. Papier Róza asszony a bécsi opera primadonnájának december 12-iki hangversenye zenetörténelmi előadás lesz, Papier Róza asszony ugyanis ez alkalommal oly dalciklust ad elő, melyben a legrégibb dalszerzőktől kezdve a legújabbakig időrendben a kiválóbbak egy-egy mű. Hát ma reggelit sem eszünk már ? — gondolta magában nehéz szívvel. Eddig legalább mindegyiknek jutott egy krumpli, ha csak félig főtt is meg néha a tüzelő hiányában, de ma semmi, épen semmi sem volt kilátásban. — Olyan éhes vagyok! — nyögte a kisebbik fiú és egyszerre mind az öt kis száj utána mondta chorusban: — Jaj de éhes vagyok! — Mamám, még nem rabol tüzet ? — susogta a kis leány, oda simulva a szomorú asszony mellé, ki némán nézett maga elé. — Nincs fa, leányom ! — felelt ez tompán. — Majd hozok három kajcárért a »Hunyaditól,« aztán összeaprogatjuk vékonyra, hogy erős tüze legyen. Talán megfő az a kis krumpli. — Nincs pénz fiam ! — Semmi sincs! — kiáltott az egyik kis fiú pityergő szájjal. — Csitt! hallgas! ne lármázz! — csitította a kis leány, rátéve kis hideg kezét az öcscse didergő szájára. Az a sok apró, fázó jószág mind enni kért, enni!, enni! A legöregebb fiú ki akarta verni fejükből a reggelit , beszélni kezdett hozzájuk, szórakoztatni akarta őket, mutogatta a betörött kis ablak jégvirágait, és mesélt nekik puha kenyérről, foszlós kalácsról, mit a regebeli tündérkisasszonyok esznek. Egy ideig szájtátva hallgattak a kicsinyek, aztán még nagyobb erővel, mohóbb kívánsággal tört ki belőlük a panasz: éhesek vagyunk! Enni!! A leányka félrebújt a szoba egy homályosabb sarkába és csöndesen törülgette könyeit. Rosszul esett neki hallgatni azt a mesét a puha kenyérről. A festőművész kimenekült a szobából. Nem, nem bírta végig nézni, végig hallgatni azt a sok panaszos kérést. Megállt a pitvarküszöbén s kibámult a havas, sáros udvarra. Lelke olyan sötét, olyan kétségbeesett lett, hogy nem is gondolt már semmi mentő eszközre. Hisz eddig mindent megtett, de minden hiába volt! El van végezve már ott fönn, mormogta — meg kell halni. Éhen kell veszni. Éhen veszni! És az a sok apróság, akik még nem vétkeztek életükben és ilyen keservesen kell lakolniok! Éhen veszni!! És elgondolta a rettentő kínokat, az iszonyú vonaglásokat, melyek el fogják torzítani a mosolygó kedves arcokat; azt a görcsöt, mely összehúzza a gyöngéd tagokat; azokat a nagy könyeket, melyek elhomályosítják a tiszta gyermekszemeket; azt a kétségbeesést, mely befeketíti azt a derűs világot, melyben a gyermek úgy hisz, úgy hszik. Nem, nem! Nem éhen fogunk elveszni! Az iszonyú lenne! Más halált, édes istenem, más halált! A széngőz! Az a legcsöndesebb, a legboldogabb halál. Észrevétlenül megy át ez a sok apró lélek a megsemmisülésbe, az örök nyugalomba. Nem lesznek többé éhesek, nem sírnak, nem kérnek enni! De ahhoz pénz kell. Legalább is tíz krajcár. Honnan vegye ? Mintha felesége felelni akarna, erre a töprengésre, csöndesen megszólal mellette: — Antal! Van még egy vánkosunk, mit gondolsz ? talán adnak érte valamit és eltengődünk még egy-két napig! A férfi szeme felcsillámlik zord, vad csillogással : — Add el! Az asszony nagy sóhajjal veszi a kezébe, és elindul. Alig megy a kapuig, ott megáll, beszél valakivel. Aztán visszafordul, rohan be, mint az őrült. Arca kigyullad, szeme lángol. Nevet is, sir is egyszerre, dadogó nyelve alig bírja kihebegni: — Pénz! pénz! Neked! pénz! A férj néma megdöbbenéssel néz rá; azt hiszi, hogy neje megőrült a nyomortól. Oda megy hozzá, megsimítja kigyulladt arcát: — Térj magadhoz, lelkem. — Pénz, pénz! rebegi az sírva. — Édesem, térj magadhoz! A levélhordó bámulva áll meg a nyomorult kis lakás küszöbén: — Maga az a Fölsch Antal ? A halvány, sovány ember feléje fordul beesett arcával. — Én. — Nohát pénzt hoztam ! — Pénzt!! Nem, az nem lehet! Az nem nekem szól. — Ne bolondozzék az úr, hiszen csak tudok olvasni. Ki van írva tisztán: — Fölsch Antal, Győr, zöldfa utca 7. szám. — Lehetetlenség! — No már pedig lehetséges, úgy látszik. Itt van ni. Húsz forint, az első hazai takarékpénztár igazgatójától, Budapestről, itt meg egy pénzeslevél ötven forinttal, meg több kisebb összeg, meg egy csomag ruha! .... írja alá hamar, mert mennem kell! — Lehetetlen, lehetetlen! — rebegi iszonyú felindulással. Ez nekem szólna? Ez mind az enyim volna? Ez talán álom. Vagy vízió! — Ne írja alá az úr, ne mókázzon! Reszkető kezével toll után nyúl, de nem képes * 2461