Fővárosi Lapok, 1895. augusztus (32. évfolyam, 208-238. szám)
1895-08-01 / 208. szám
XXXII. évfolyam._______ 208. szám. Csütörtök, 1895. augusztus 1. Fővárosi Lapok Egész évre 14 frt, félévre 7 frt,14 évre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. . . . szerkesztőség: Ferencziek tere 4. szám. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Fotitikai ÉS SZépirodalfilma lap. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr.________________________________________________________Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban. Emberbaráti jótékonyság. Budapest, jul. 31. Sokat szidják és méltán korunkat, különösen a századvégi időszakot nem egy olyan tulajdonsága és jellemvonásáért, melyért bizony nem bővülünk, melyet bizony nem igen nagyra becsülünk. Látunk ugyanis erős retrográd irányzatokat egyenesen a középkor felé; a közerkölcsök, a soliditás, a jellembeli nemes tulajdonok erős megfogyatkozását; látunk sok szédelgést, chajlatánságot, stréberséget, sivár önzést, az anyagisághoz való lelketlen tapadást s ezzel karöltve teljes érzéketlenséget a nemesebb, magasabb, eszményibb magán és nemzeti életczélok iránt; és látunk sok-sok más selejtes és visszataszító tulajdonságot és jelenséget, melyek miatt az undor és idegenkedés egy nemével fordulunk el korunktól, — a múltban keresve üdülést és megnyugvást, a múltban, melyet rendesen jobbnak szoktak tartani a jelennél. Ámde ez csak egyik oldala az éremnek. Nézzük a másikat is. Ami a másikon van, az alkalmas arra, hogy kibékítsen minket mindazzal, amit napjainkban silánynak, selejtesnek és visszataszítónak látunk és tapasztalunk. Látjuk itt társadalmunk jobb, nemesebb felének lélekemelő munkálkodását, önzetlen áldozatkészségét. Csak ami az emberbaráti közjótékonyság terén történik, alkalmas arra, hogy megnemesítse korunk blazirt zord arczulatát. Mindazon kívül, amit e téren az állam, az egyházak és polgári községek részint törvényes kötelesség fejében, részint jóval azon felül tesznek és áldoznak, nagyon tiszteletreméltó rész jut ki magán egyéneknek és egyesületeknek, szóval a társadalomnak. Nagy summákra megy az fel, amit a társadalom évenként ily czímen áldoz pénzbeli és természetben való adományokban, nem is számítva a munkába és időbe kerülő cselekvőleges közreműködést. Éppen ezért nagy érdekű és igen tanulságos volna, ha az ezredéves kiállításon statisztikai adatokkal kimutatnák, hogy mit áldoz évenként a hazai társadalom közjótékonysági, humanisztikus czélokra. Szükséges volna ez részint erkölcsi elismerésül mindazoknak, kik e nemes irányban áldoztak és fáradtak, részint pedig buzdításul másoknak. A közművelődésünk emez ágazatában mutatkozó áldozatkészség és köztevékenység azért is bírja különös rokonszenvünket és tiszteletünket, mert itt nem nézik az anyanyelviséget, vagy valamely felekezethez, avagy társadalmi réteghez való tartozást, hanem nyújtják a segélyt és támaszt azért, mert segélyre és támaszra szoruló emberről van szó, minden más melléktekintetek nélkül. Leomlik itt minden más válaszfal ember és ember között, csupán egy különbség támad: a segélyezettek és segélyzők közötti, de ezt a két tábort is egyesítik az emberszeretet, a humanizmus erős kötelékei. Olyan sajátságos különbség tehát ez, mely inkább egyesít, mint elválaszt. Hogy a humanisztikus czélú társadalmi áldozatkészség és köztevékenység is — bár ez egyenesen czélbavéve nincs, a végeredményei legnagyobb részében a magyar államiság s a magyar nemzet javára válik, ez csak szerencsés véletlen és mellékkörülmény, ami semmit sem von le azok érdeméből, kik e téren áldozatkészség és közreműködés czímén érdekelve vannak, sőt ellenkezőleg csak fokozza érdemességüket. Nem lehet pénzben kifejezni ama jótékonyság hatását, melyet példa a Jósziv-egyesület, a szegény iskolás gyermekeket felruházó és tápláló egyesületek, vagy a budapesti szünidős gyermektelep-egyesület gyakoroltak és gyakorolnak. Ami ez utóbbit illeti, igen szerény, de lelkes kezdeményezés után ma 36.000 frt vagyont mutat ki s 13 év alatt kevés híján 3000 szegény fővárosi gyermeket részesített a vidék különböző pontjain a nyári üdülés jótéteményeiben. Ezen egyesület nemes, emberséges törekvése a fővárosi társadalom körében élénk viszhangra találván, míg 1884-ben 21 gyermeket volt képes üdülésre küldeni, 1894-ben már 595-öt részesített ilyen jótékonyságban. Áldás és elismerés kisérje azokat, kik ily nemes czélokért hevülnek, buzgólkodnak és azokat anyagilag támogatják! Veridicus. fl „FŐVÁROSI LAPOK“ TÜRCZÜJfl. Nagy gondok. — A »Fővárosi Lapok« eredeti tárczája. — Irta: Gaal Mózes. Még minden a régi, szépen fehérre meszelt a fal, lomhán nyújtóznak végig a nagy ivószoba falai mellett a gyakori surlást szenvedő padok, a söntés deszkái szenvedtek az oláh vitézségnek miatta, hanem a helyesírási hibákkal teljes cég és tilalomtábla már alig fakulhatott azóta, hogy utójára itt jártam. A mi szobánk képei is mind a régiek, csak a »Rudolf trónörökös a ravatalon« látszik új szerzeménynek. Egyébiránt békességgel megfér a :»Házig áldás« és egy svájczi tájkép szomszédságában. Minden a régi, csak a legrégibb, a ház öreg gazdája nincs sehol. A keretbe foglalt gyászjelentés ott függ az almárium mellett a falon; a fekete betűk rideg közönyösséggel hirdetik, hogy meghalt 85 éves korában végelgyengülésben. Úgy van, úgy. Többé már nem ül a kocsma előtt a kalóczán, nem szipákol mértékletes lassúsággal és gyufa-fogyasztó pazarlással esti szürkületben, fehér inge-ujja nem lobog, ha megindul az esti szellő, hogy legyezgesse naptól barnult arczát, s pajzán tréfával kisurintsa a meggyújtott kénköves fejű gyufát. Az élet itt körülöttünk csaknem olyan csöndes, mint a néma öreg lakása a borczai temető akáczfája alatt. A kocsma vasárnapi lármája s mintha elköltözött volna innen, az a zavaros lárma, melynek felgerjesztésére annyira alkalmas a spiritus-keverék, melynek közönséges neve: pálinka. Szelíd itt minden elkezdve a kegyelemkenyerét rágicsáló sárga macskától a flegmatikus bivalyig, mely ez idő szerint elsőrangú kedveltje az én tizenegy hónapos fiacskámnak. Mit törődnék ez a hatalmas négylábú barom avval, hogy felültetjük hátára a fiacskát ringatván abban az illúzióban, hogy a legszilajabb arab mént nyergeli meg. A házi kakas szigorúan megtartja a tilalmat, hajnalban is mérsékelten kukorékol, a három házi kutyát pedig minden érzetlen böffentésért agyonütéssel fenyegetik miattad, alvó fiacskám. Ha pedig éjjeli órán a te torkodból szalad ki egy-egy harsány kiáltás, nosza talpon vannak mind, s tudakolják, hogy várjon mi lelhetett téged ? Összeül a tudós konzílium, s jogérvényesen megállapítja, hogy az oláhok megigéztek, s nyomban készül a kuruzslás ellen való szenes víz.Édes fiam, ennél áldottabb italod sem lesz soha az életben, mert vájjon aggódóbb szeretet nyújt-e italt neked valaha? Hja, ez a te nagyanyád túlságosan lágyszívű teremtés. Ha egy kissé félre görbül a szájad, nem leli a helyét, oda rak eléd egy egész kenyeret, hogy vájkáld szorgalmas ujjacskáddal a belét, mint holmi professionatus egér ; minap neked külön sütött egy jókora kalácsot, s teljes apai tekintélyem latba vetésére volt szükségem, hogy egy rúd szalámit meg ne etessen veled. Egyébiránt bőséges aratásod van. Minden oláh atyafinak fejéről leveszed a kalapot s a földhöz csapod. Úgy magyarázzák a családi konferencziákon, hogy majdan nagy úr lesz belőled, ki előtt minden teremtett kétlábú állatnak kalapot kell emelnie, pedig az is meglehet, hogy a kalapipar fejlesztése lészen jövendő hivatásod. Minden reggel eléd járul a legélelmesebb házi kutya: »Vitéz«, s alattvalói alázattal megnyalja a lábadat. Élelmes egy kutya, mondhatom, mert ebéd idején a legpompásabb liba-czombot, mint nagymamás szeretet valaha unokának a kacsájába nyomott, ő szedi el ritka ügyességgel, s ha ráadásul a kis zsíros kacsát is megnyalogatja, az bizonyára nem a kacsának, hanem a zsírnak szól. Érdekel minket a csodás nagy világ is, az ő változatos eseményeivel, így lázas izgatottsággal vesszük a hírt, hogy az Ouuczék tyúkját Beksza Ilia egy kővel szinte agyon hajigálta. Szegény tyúk, nagyon kötelességtudó volt teljes világéletében, s ritkán múlt el nap, mikor ő egy-egy tojással ne járult volna a kicsiny háztartáshoz. Két napig nyugtalanít, hogy »Buzsi« a derék bivaly túlságosan sok luczernát evett, s felváltva hajtjuk őt emésztési séta-futtatásra, s bizony őszintébb várakozással nézünk az eredménynek elébe, mint a turf verseny fogadói. Miért is említeném, hogy a szomszéd, kukoricza-pattogtató özvegyasszony leánykája megijedt a kutyától, s szegénykének már szentelt gyertyát adtak a kezébe, merthogy szinte halálra vált. Persze, hogy a nagymama mindjárt erős húslevest küldött neki, szegény ártatlannak. A jövő évi költségvetés. Budapest, júl. 31. A pénzügyminisztériumban most állítják egybe az 1896. évi költségvetést. Még csak a pénzügyminiszteri tárcza költségvetésének megállapítása van hátra, a többi minisztériumé már mind teljesen elkészült és a pénzügyminisztériumnak meg