Fővárosi Lapok, 1897. február (34. évfolyam, 32-59. szám)
1897-02-28 / 59. szám
14 pedig még mindig hiába meredt éhes tekintettel az irgalmatlan, csökönyös vasfüggönyre, így virradt fel a múlt hét pénteki napja. — Péntek! Szerencsétlen nap! — sóhajtották a művészek, Szabados Etel. A munkások már csak úgy megszokásból próbálták a hajthatatlan függönyt megmozgatni, a színészek is csak úgy megszokásból gyűltek össze a színház elé, de mintha az úristen a pénteki nap babonás hiedelmét akarta volna megcáfolni, a vasfüggöny az első félénk kísérletezésekre megindult. Kolumbus Kristóf és hajónépsége, amikor a rég óhajtott szárazföldet megpillantotta, nem örülhetett jobban, nem ujjonghatott hangosabban, mint a mi derék színésztruppunk a vasfüggöny megindulására. A társulat egyik fiatalabbik tagja lóhalálban rögtön elrohant az igazgatóhoz és lelkendezve, fuldokolva csak annyit tudott kinyögni, hogy: — Mozog ! mozog !! Serley igazgató nem hitt a maga fülének, sietve, szinte futva ment a színházhoz, hogy saját szemével győződjék meg a valóról. A függöny pedig tényleg fenséges nyugalommal engedett a munkások intézkedésének és lassú méltósággal emelkedett a magasba. A színészek nem tudtak hová lenni örömükben és a néma lehangoltság egyszeriben hangos jókedvvé változott, így történt aztán, hogy másnap, szombaton végre megtarthatták a megnyitó díszelőadást. Ez a megnyitó előadás pedig egyszeriben bebizonyította a közönségnek, mely akkor kivételkép szép számban jelent meg, hogy ez a színház, amennyiben az intéző és működő személyeken áll, teljesen életképes. A színház igazgatóját Sérti Lajost máris jobban ismeri a közönség, semhogy még sokat kellene róla mondanunk. Tehetséges zeneszerző, jeles karnagy, aki szép Judá-Sz.-Parti Aranka, savai, készültségével és routinjával, mindenek fölött pedig erős, önzetlen hazafias érzésével tudni fogja színházát abban a szellemben vezetni, hogy az kiváló kulturális hivatásának megfeleljen. Karnagyi működésében támogatja az igazgatót idősb Bokor József, aki mint olyan, hosszú és sikerekben nem szegény pályára tekinthet vissza. A darabok megválogatásában pedig Prém József dr. jár Serly kezére. E kitűnő író, kinek színpadi tudásáról két pályakoszorúzott mű tanúskodik, finom ízlésének e téren is tanúbizonyságát nyújtotta eddig is és bizonyára fogja nyújtani továbbra is. A színház művezetője és rendezője Ilosnay Hugó fiatal tehetséges író, akinek egy darabja «A mai társadalom» czímen legközelebb kerül bemutatóra. A titkári teendőket Bende Ödön végzi, ki hasonló minőségben a debreczeni társulatnál szerzett gazdag tapasztalatokat. Végül az ügyelő: Makróczy János, aki Kolozsvárott volt színházigazgató, Szikora Anna. A társulat tagjai egytől-egyig sok jóakarattal és igyekezettel iparkodnak az óbudaikkal színházukat megkedvelteim. Elsősorban említjük: Salamon Katinkát, a kolozsvári nemzeti színház volt drámai szendéjét. Sokoldalú tehetség, játékában szív és érzés, előadásában egyszerűség, közvetlen báj. Cservári Irma, a társulat szubretténekesnője, kedves megjelenésű, csinos hangú színésznő, nagyobb vidéki városokban működött eddig, az óbudai közönség Somogyi Róza, s bizonyára hamar meg fogja kedvelni H. Lévay Bertát már többször volt alkalmunk látni a városligeti színkörben. Szemrevaló arcz és rokonszenves egyéniség. Sz. Barts Aranka asszony, az aradi színházi volt énekesnője, szintén talentumos színésznő, játéka ügyes és disztingvált. Kellemesen tűntek föl eddig is Kissné P. Irma, drámai anya, Erdélyi Margit, komikáné és Bendéné Rózsa. Gracziózus színpadi megjelenés Tallián Ida és Faltai Erzsi Eddig még nem mutatkoztak be Szikora Anna drámai hősnő. Szabados Etel drámai Erdélyi Margit, szende és Somogyi Róza, naiva, akik ezelőtt több vidéki városban működtek sikerrel. A férfiszereplők közül a megnyitó előadáson Rédey István tűnt ki szépen csengő tenorjával. Szentes János ügyes tenor-buffo. Hatvani Edének szép bariton hangja van. Derekasan játszanak : Iványi István, Fehérvári Ottó, Kiss János, Szilassy Imre, Kardos Andor és Szécsy Sándor. A zenekar 21 tagból áll, az énekkarban néhány csinos hölgy és jóhangú énekes keltett figyelmet. A személyzet összjátéka megfelel a nagyobb igényű követeléseknek is és remélhetőleg előadásaik csakhamar szép közönséget vonzanak színházukba. Ó Budának 36.000 lakója van és a kerület önmagát fogja megtisztelni, ha a kultúrának ott letelepedett bajnokai ügyét fölkarolja. Kissné P. Irma: Beiuléné Rózsa. FŐVÁROSI LAPOK 1897 február 28. Vasárnap KÖZOKTATÁS I Tanügyi Lapszemle. Katholikus Paedagogia czimen a lelkes neveléstani iró, Gyürky Ödön havi folyóiratot indított, melynek első számában Lubrich Ágost fejtegeti a lap feladatát. Czikkeket írtak még Pokornyi Elemér, Mócsy Engelbert, Kövesdy Jenő és Acsay Antal. A folyóirat első száma gazdag tartalmával méltán érdemli meg a támogatást. A Polgári Iskolai Közlöny e havi száma hozza dr. Bokor Józsefnek a közoktatási tanácsban előterjesztett véleményét a polgári iskolák reformjáról. — Enkesz Ede a fővárosi r. k. hitoktatók fizetésének javítását sürgeti. Lúd Károly a fővárosi tanító személyzet vasúti kedvezményének megtagadásáról ír, kimutatván, hogy a visszautasítás mily alaptalan. A tanítók Eötvös-alapjáról most bocsátotta ki az egyesület tudósítását, melyből örömmel látjuk, hogy a jótékonyság mily szépen emelkedik a tanulóság irányában is. „Az Eötvös-alap országos tanítói egyesülete, 21 évi fennállása óta 48.040 forintot nyújtott, részint ösztöndíjak, részint segélyösszegek alapjában a hozzáfolyamodóknak s összesen 697 tanítói család gondjait enyhítette. Az „Eötvös-alap“ m. é. bevétele 17,851 frt, kiadása pedig 15,099 frt volt. Maradék 2752 frt, ebből ösztöndíjakra és segélyekre fordít a jelen évben 2340 frtot. Összes tőkésített vagyona 75,591 frt. A néptanítók e jótékony intézetét a legmelegebben ajánljuk a jószívű emberbarátok figyelmébe és pártolásába. A Néptanítók Lapja utolsó számában Végh István, a gazdasági ismétlő iskolákról írván, kiemeli, hogy először pénzre van szükség, azután a végrehajtás szigorúságára, hogy a hivatott miniszteri rendeletnek hatása legyen. A lap hozza