Friss Ujság, 1912. május (17. évfolyam, 104-129. szám)
1912-05-01 / 104. szám
XVII. évfolyam, In4, SM, Budapest Mi májfel IT Szerda ára 2 AH, vasér és sznnepnap 13 fmn. NAPI LAP 13F Megjelenik hétfő kivételével mindenndi BÚZASZENTELÉS A RÁKOSPALOTAI HATÁRBAN. Május Körülbelül ugyanabban az órában, amikor e sorok kijutnak az utcára, fekete tömegek hullámzanak majd ott. Fekete tömegek, amelyeknek lelkében, vágyaiban, törekvéseiben szinte, ragyogó világ él, amely most álomképnek tetszik, de amelyet ezek a fekete tömegeik, a munkásság sokasága valósággá tesz majd. Mert ez a tömeg már csinált ily csodákat. A kétszáz, száz, de még ötven évvel ezelőtt is élt ember, ha feltámadna, egész más világot találna itt, mint amilyent ő itthagyott. A történelmi okmányokkal és szóbeli hagyományokkal megtámogatott képzelet alig tudja maga elé varázsolni azt az óriási különbséget, ami a múlt és a jelen között van. És ezt a különbséget is ennek a most utcára kivonult munkásságnak osztálya teremtette meg. Azt, hogy ma palotasorok terpeszkednek ott, ahol ötven évvel ezelőtt vadkacsára vadásztak, hogy ma gyári kürtök emelkednek égnek, hogy ma milliónyi öszszegekre rugó értékeket termelnek ott, ahol ötven évvel ezelőtt legfeljebb a szántó-vető ekéje túrta a földet, vagy az arató kaszája döntötte a kalászt, hogy ma népjogról, szabadságról beszélnek ott, ahol ötven évvel ezelőtt a zsarnokság és szolgaság forrasztotta az emberek ajkára a szót, azt mind, mind ezek a fekete munkástömegek csinálták meg — öntudatlanul. És ha ily külömbséget tudtak teremteni öntudatlanul a múlt és a jelen között, mily óriási, mily mérhetetlen, szédületes külömbségeket fognak majd tudni megcsinálni öntudatosan a jelen és a jövő között! Május elseje a munkástömegek seregszemléje. A tömeg nagysága mutatja a munkáshadsereg létszámát és az a tény, hogy ott van, hogy a mindennapi robot helyett kivonul az utcára, megmutatja a felszerelést, az ön tudatát. Május elsején csendesek a gyárak, a műhelyek. De azért a csend mégis nagy munkát, nagy alkotást jelent. A jövőt csinálja ez a csend. A jövőt, amely hasonlíthatatlanul nagyobb haladás lesz a jelenhez képest, mint amilyen a jelen a múlthoz képest, mert a A Szabadság-tér és Hold utca sarkán levő postahivatalból tegnap a főkapitányságra szállítottak egy postaaltisztet, annak a megdöbbentő gyanúnak a terhe alatt, hogy a postás tizenkét-tizenhárvanéves leányokat csalt be a hivatalába és ott nemi merényletet követett el ellenék. A nemi visszásságnak ez a tébolyodottja hosszú idő óta folytatja már üzelmeit. Rendesen újságkihordó leányokat csalt be magához, de legutóbb már azt a vakmerőséget is elkövette hogy egy elcsábított leányt, mint vidékről feljött árva rokonát a házába vette és hetekig ott tartotta. A házbeliek végre is gyanút fogtak, bizalmas útón jelentették a rendőrségnek, mely tegnap elfogta a liliomtiprét. Bubla József (így hívják a merénylőt) töredelmesen bevallotta, hogy hét esetben követett el nemi merényletet fiatal leányok ellen. Mi történt a postán? Bubla János, aki negyvenéves postaaltiszt, a Szabadság téri poslegnagyobb munkát, az ember felszabadítását fogja elvégezni. A május a reménység hónapja a szántóvetőnek. A májustól várja a vetése megtermékenyülését, szárba szökkenését. Az emberiség májusa a munkásság tömege. Ettőől várja a maga emberi reményeinek megérlelődését, a kultúrát, haladást, szabadságot. És ahogy látni fogjuk a nagy, hatalmas tömeget felvonulni, a lelkesedéséből, harcrakészségéből, dacos elszántságából meglátjuk majd azt is, hogy az emberiség reménye nem csalóka... tahivatalban volt alkalmazva. A beteges hajlandóságú, perverz ember rendszerint a déli órák alatt, amig egyedül volt a postahivatalban, fiatal, fejletlen kisleányokat csalt be a hivatalba és a kis áldozatokat megbecstelenítette. Bubla János már régi alkalmazottja a postának s évek óta a Szabadság-téri postahivatalban teljesit szolgálatot. Dolgait mindig rendesen végezte; az utóbbi hónapokban azonban feltűnt a posta személyzetének, hogy délben sem távozott a postahivatalból, holott ilyenkor mindenki el szokott honnan távozni. Azt hitték eleinte, hogy Bubla János túlságos szorgalomból marad odabent a hivatalban a déli órák alatt, most azután kitűnt, hogy a postaaltiszt rettenetes vágyai kielégítésére használta fel a hivatalos helyiségeket, Gizella eltűnt. A minap történt, hogy a rendőrségen bejelentették egy V. Gizella nevű tizennégyéves újságárus leány eltűnését. A szülők részletes személyleírást adtak a leányról, aki reggelenkint a Szabadság tér környékén szokta kihordani a lapokat. A rendőrség a Schwarcz Gizella véres esetéből kifolyólag erélyes nyomozást indított az eltűnt után és a nyomozás sikerrel járt. Kiderült a vizsgálat során, hogy az eltűntnek vélt V. Gizellát többen, látták, főleg a reggeli órákban, egy idősebb postaaltiszt társasásgában. A detektívek ebben az irányban is folytatták a nyomozást és hosszas utánjárással megállapították, hogy a Szabadság-tér és Hold utca sarkán levő postahivatalban reggelenkint egy fejletlen, tizenhárom-tizennégyéves leány takarít, aki feltűnően hasonlít az eltűnt V. Gizellához. Váratlan fordulat. A Hold utcai postahivatalban tartott vizsgálat váratlan sikerre vezette a detektíveket. Megtudták, hogy a hivatal takarítását Bubla József postaaltiszt vállalta, ez a Bubla pedig öt nap óta minden reggel az eltűnt V. Gizellával együtt megjelenik a hivatalban, ahol takarítás örve alatt a legsötétebb merényleteket követi el a szerencsétlen gyermek ellen. A postás családjánál. A vallatás során megdöbbentő részletek derültek ki. Bubla vagy két héttel ezelőtt essmerkedett meg Gizellával, akivel egy reggel, a hivatalban találkozott. A lány újságot vitt be és Bubla az első alkalmat felhasználta arra, hogy a szerencsétlen gyereket megrontsa. Egy merénylettel nem elégedett meg Bubla, hanem állandósította az állatias viszonyt. Rávette a leányt, hogy menjen hozzá s hogy gyanút ne keltsen, kitalált egy, történetet. Az ostoba gyermek hajlott a mézes-mázos szavakra, ígéretekre és beleegyezett. Bubla egy délben a leánynyal együtt hazament és a feleségének, mint vidékről feljött árva rokonát mutatta be: — Nincs senkije szegénynek, — mondta szinészkedve, — vegyük magunkhoz. Sokat nem eszik egy jóik, a gyeneMe JpfSSSSi'EpSfcSSS.» 'JSjöaF ^(jjjtanya egy postahivatalban