Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)
1919-11-26 / 164. szám
XXIV. évfolyam 184. szám. ___________Aw 40 fillég. Budapest, 1919. november 26 Szerda Apponyi Albert gróf a jövő irányeszméiről Miyorsabb ütemet kíván a szociális Irány* Uj vallomások a terroristák bűntetteiről. z£$a&rf? / AppraxiFi levele. Amentylvan szokásos, hogy a köz- harsang elnöke a szenátushoz évr 3 évre levelet intéz, melyben vázolja a politika főbb programmpontjait Egész Amerika, sőt gyakran az egész világ érdeklődése kiséri e megnyilatkozásokat Az „elnök üzeneteinek nevezik őket odaát, s ez elnöki üzenetek között nem egy van, mely már a történelem lapjaira került, amelyet az iskoláskönyvekben tanítanak. Az amerikai elnöki üzenetek — azok között is a leghíresebbek — jutottak eszünkbe, mikor ma Apponyi Albert levelét olvastuk. Amerika elnöke a világ egyik leghatalmasabb törvényhozó testületéhez intézi üzeneteit, miknek visszhangjuk van mindenütt, ahol civilizált emberek laknak. Apponyi egy alföldi választókerület szerény polgáraihoz beszél. S a méretek óriási különbsége mellett is, kitarthatunk a hasonlat mellett. A szűk választókerület pol gáraihoz intézett szavakat meghallja ma egy egész vérző ország, és a férfi, ki nemzetéhez szólott, nemcsak e nemzeté. Apponyi Albert már a régi időkben, s a nagy Magyarország határain is túlnőtt. A nemzetek hágai közös konferenciájának volt az elnöke esztendőkön át, a világ első vezető férfiainak sorában foglalt mindig helyet. Múltunk egyik élő, nagyszerű emléke Apponyi Albert, s ahogy most a lerongyolt ország véres, csonka maradványaihoz beszél, csak megsokszorosodva érezzük az erkölcsi erőt, mely nemes szavaiból kiárad. Mély szomorúságunkban is vigasztalást nyújtanak ezek a szavak, melyek szomorúak maguk is, de törhetetlenül él bennük a hit, az akarat a szebb, jobb jövendő után. Nem ébresztenek rózsás, teljesülhetlen reményeket e szavak. „Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy az életképesség feltételeit megtartsuk, hogy fajunk létérdekeit biztosítsuk...“ — ez minden, amiben komoly és reális politikus ma programmját összefoghatja. Nem ábrándokat szó, nem deliba- , bokát rajzol, hanem gyakorlati politikára tanít ma Apponyi, — aki maga a legnagyobb idealista. Azokról az irányeszmékről beszél, melyekről percre sem feledkezhet meg ez a nép, ha élni akar. Keresztény és nemzeti politikát hirdet, hisz azt hirdette egész életében, félszázados hosszú pályáján. A keresztény és nemzeti gondolat azonban nem ellentétes a szabadság, a jogegyenlőség nagy eszméinek, s mellőle sohsem szabad elhagyni a szociális fejlődés gondolatát. Erre figyelmeztet Apponyi. S itt nemcsak bátor és kemény, de egy egész nemzetnek szóló útmutatás az, amit a múlt hibáiról mond. Ma, mikor az ország romlásáért mindenki a másikra szeretné tolni a felelősséget. Apponyi — aki pedig férfiasan vállalta a magáét — érces hangon megálljt kiált a gyűlölködőknek. Mert „a dolgok soha idáig nem fejlődhettek volna, ha a tömegek idejében megtalálhatják a törvényhozásban és a kormányzatban a saját jogos politikai és gazdasági igényeik kielégítését.11 „A szociális irány most gyorsabb ütemet kíván“, — folytatja Apponyi — „határozott cselekvésre van szükség úgy a birtokpolitika, mint a munkásosztály érdekeinek érvényesítése terén.“ Mert: „a vak konzervativitA Huszár-kormány kedden délelőtt letette az esküt és nyomban átvette a hatalmat. A miniszterelnök még a délelőtt folyamán felkereste, s értesítette erről az ántárt teljhatalmú megbízottját. Sir Clark tudomásul vette a közlést, s azonnal átadta Huszárnak az elismerő jegyzéket. Az első minisztertanács pedig rögtön hozzá is látott a munkához. Elsősorban a közélelmezés terén teendő sürgős intézkedések kérdésével foglalkozott a minisztertanács. A kormány eskütétele. Délelőtt féltizenegykor ült össze Huszár Károly miniszterelnök vezetésével az első minisztertanács. A kormány összes tagjai, azok is, akik az előző kormány tagjai voltak, letették a miniszterelnök előtt az esküt. Bárczy István miniszteri tanácsos (csak névrokona Bárczy István igazságügyminiszternek, a volt főpolgármesternek!) olvasta fel az eskümintát. Az eskütétel után Huszár miniszterelnök felfüggesztette a minisztertanácsot, arra az időre, míg Sir Clarknak bejelenti a kormány tényleges megalakulását más az, amely a forradalmakat szüli...“ Lehet-e eléggé megszívlelni e szavakat? Mikor még mindig pártérdekek, egyes hatalmi csoportok akarják a maguk képére formálni a megmaradt, szerencsétlen kis országot: a termő, friss élet törvényeit halljuk e nagyszerű aggastyán ajkairól. A miniszterelnök Clarknál. A miniszterelnök ezután — tizenegy órakor — Bárczy István miniszteri tanácsos kíséretében Sir Clark lakására ment, ahol a hivatalos formák között tudomására hozta az ántant meghatalmazottjának a kormány megalakulását. Clark a közlést tudomásul vette, s a miniszterelnöknek az új kormány elismeréséről jegyzéket nyújtott át. Féltizenkettő volt, mikor Huszár visszatért a miniszterelnöki palotába. Megérkezése után folytatták a minisztertanácsot. Elsősorban a miniszterelnök mutatta be a jegyzéket. Clark jegyzéke a kormány elismeréséről. Sir Clark jegyzéke szó szerint így hangzik: Miniszterelnök úr! Van szerencsém elismerni a mai napról kelt levelének vételét, amelyben arról értesít engem, hogy az ország kormányzását átvette. Tekintettel arra, hogy ez a kormány, amelynek ön az élén áll, magában foglalja a főbb politikai irányzatok képviselőit és megnyerte valamennyi politikai párt kifejezett elismerését, a békekonferencia legfőbb tanácsa nevében van szerencsém közölni excellenciájául, hogy mint ideiglenes tényleges kormányt elismeri, ezzel a legfőbb tanács kész a választásokig tárgyalásba bocsátkozni, a választásokból alakuló nemzetgyűlés oly kormány megalakulásához vezet, amely törvényes és az egész nép törvényes akaratának kifejezése lesz. A jegyzék ezután megismétli a hétfői jegyzék azon részét, mely felsorolja azon biztosítékokat, melyektől az elismerés függővé van téve. Clark mai, keddi jegyzéke ezután így folytatja: Van szerencsém továbbá Excellenciádnak tudomására hozni, hogy kellőképpen értesítettem a békekonferencia legfőbb tanácsát Excellenciád kormányának megalakulásáról és arról a tényről, hogy Excellenciád kési megnevezni küldötteket oly célból, hogy azok részt vegyenek a békekonferencián, mihelyt hivatalosan meghívás érkezik erre vonatkozólag Paksból. Most már csak az marad hátra részemről, hogy szerencsekívánataimat fejezzem ki ahhoz a sikerhez, amelylyel törekvései jártak, és hogy kifejezzem legkomolyabb reményemet, hogy a kormánynak, mint amely az egész magyar nemzetet reprezentálja, működése Magyarország jólétének mielőbbi elérésére fog vezetni. A miniszterelnök ur legkészségesebb alázatos szolgája George R. Clerk, a békekonferencia legfőbb tanácsának kiküldöttje. Apponyi nyílt levele választóihoz. Apponyi Albert grófot a jászberényi választókerület ismét képviselői mandátummal kínálta meg. Apponyi elfogadta a jelölést, s erről levélben értesítette a kerület pártelnökét. A gyönyörű írás, melylyel különben vezércikkünk is foglalkozik, főbbrészleteiben így hangzik: Közli, hogy a jelölést elfogadja. Az ő mógja is a keresztény és nemzeti eszme jegyében folyt le, s így — noha egyelőre pártköteléken kívül áll — együttműködhet azokkal, ,a két eszme feltámadása korú érdemei vannak. A két eszme azonban nem jöhet ellentétbe a jogegyenlőség, a szabadság és szociális neladás eszméjével. A következőkre figyelmeztet itt a nagy államférfi: — A bolsevizmus bűnei nem szabad, hogy minket a szociális haladás terén megállítsanak; többet kell belőlük tanulnunk, mint csak a megtorlás gondolatát. Az igazságosság korlátai közt az is jogosult és szükséges; de a legfőbb tanulság, melyet e rettentő korszakból levonhatunk, mégis az, hogy a dolgok soha idáig nem fejlődhettek volna, a mai társadalmi rend erőszakos felbontását célzó irányzatok soha még múlóan sem hatalmasodhattak-on-.ni,a a tömegek e tánadonn rend foko- és uj kormány letette az esküt. Az antant végleg elismerte Huszár kormányát. — Az első minisztertanács. — Huszár a nemzeti kultúráról. -------^ Apponyi a jövő irányeszméirőL Groó Géza a vádlottak padján.