Friss Ujság, 1920. szeptember (25. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-19 / 222. szám

egymaga 40 millióba. Csak legalább ez a költség visszatérüljön! . . . A kormányzói hivatal. A kormányzói hivatal rendes ki­adása 28 millió és 342 ezer korona. Az átmeneti kiadása 6 millió és 678 ezer, így részletezi a költségvetés: A kabinet­iroda költsége 803 ezer ko­rona. A katonai iroda és testőrség rendes kiadása 18 millió 733 ezer, a rendkívüli 244 ezer. A gazdasági iro­da 8 millió 590 ezer koronát, átme­neti kiadásokban további 6 millió 439 ezer koronát emészt fel. . anfántmissziók Árumintavásárról."­ Egy hírlapíró kérdést intézett Ru­binek Gyula kereskedelemügyi mi­niszterhez arra nézve, hogy nyilat­koztak-e és i­lyen irányban a Bu­dapesten időző ántántmissziók és külföldi érdekeltségek a XI. árumin­tavásárról. A miniszter a következő­ket mondotta: — Az árumintavásár nagyszerű benyomást kelt az összes szakkö­rökben. Külön ki kell emelnem, hogy az angolok, franciák és olaszok itte­ni képviselői figyelmesen végigszem­­lélték az árumintavásáron kiállított tárgyakat és teljes elismerésüknek adtak kifejezést. Az elragadtatás hangján mondották: „Nem is hittük volna, hogy a magyar ipar ennyit tud produkálni. Ez a vásár arra mu­tat, hogy Magyarország gazdasági­lag reményteljes fejlődésnek néz ebébe. Olyan tényező máris, hogy számolni kell vele a termelés egész terén.11 A lengyelek és bolgárok itte­ni képviselői meglátogatták a XI. árum­intavásárt s szintén teljes mér­tékben méltányolták a magyar al­kotómunkának közszemlére tett ered­ményeit. Hiszem, hogy a siker fo­kozni fogja a munkakedvet és hama­rosan lendületbe jön majd ipari ter­melésünk. A vásár egyébként mi is­ látogatott volt. Óriási nagy közönség nézte végig s a nemzetgyűlés tagjai testületileg keresték fel. Vasárnap és hétfőn az összes muzi-, kákát a kiállítók eladhatják és ez a közönség körében is óriási érdeklő­dést kelt. I k és Hun­Drici­ot kihalhattak.­ ­ f Mindketten tiltakoznak a gyilkosság vádja ellen. A népbiztosok bű­nperének mai tár­gyalásán­­a bíróság újra rátért a vádirat B. 2. pontjára, amely szerint az ügyész­ség a népbiztosokat gyilkossággal vá­dolja a kommunizmus alatt történt ki­végzésekért A védők ezzel kapcsolat­ban arra kérték a bíróságot, adjon ne­kik alkalmat arra, hogy a vádirat ezen pontját tüzetesen áttanulmányozhassák, mert eddig erre nem volt alkalmuk. A tárósáz nem adott helyt a védők ké­résének. Az elnök azután elrendelte Vantus Károly kihallgatását. Vantus tagadja, h­ogy részt vett volna az 1919. április 11 és június 24-iki kormányzótanácsi gyűléseken, amelyeken a statáriális határozatokat hozták meg. Az elnök gyorsírói jegyzeteket olvasott fel a kormányzótanács üléseiről, amelyek azt bizonyítják, hogy Vantus jelen volt ezeken a gyűléseken. Vantus kijelenti még, hogy soha nem ölt, senkit meg nem illetett, ő annyira undorodat a vértől, hogy még egy disznóölésre se ment el egész életében. Haubrich Józsefet hallgatta ki ezután a bíróság. Kijelenti, hogy Szamuelly­­vel sohasem beszélt és beszélni se hal­lotta őt. A június 4-iki kormányzóta­nácsi gyűlésen jelen volt ugyan, de csak a kezdetén. A június 4-iki kor­mányzótanácsi ülésről szóló gyorsírói jegyzetekről Haubrich megjegyzi, hogy tévesen valnnak­ovárs. Az elsők aortán a tárgyalás folyta­tását hétfőn délelőtt 9 órára tűzte ki. FRISS ÚJSÁG 1920. szeptember 19. Rakovszky megcáfolja a belgrádi út tervet Koholmány a bécsi lap cikke. — Tovább tárgyalják a numerus clausust * t* Rakovszky István elnök a nemzetgyű­lés szombati ülésének elején érdekes be­jelentést tett Felolvasta a Neue Freie Pressé-nek azt a cikkét, m­ely arról szól, hogy a magyar nemzetgyűlés elnökének vezetésével tizenhárom képviselő látoga­tást óhajtana tenni Belgrádban, ott azon­ban kijelentették, hogy ez a látogatás most semmiesetre sem történhetik meg. Rakovszky elnök kijelentette, hogy e közlemény elejétől végig koholmány. Sem közvetlenül, sem közvetve nem tett ily irányú lépéseket s nem is hatalma­zott fel senkit, hogy ily lépést tegyen. Ha a jugoszláv nemzetgyűlés alelnöke ily nem igaz kijelentéseket a Neue Freie Presse tudósítója előtt valóban tett, akkor csak azt tételezi fel róla, hogy célzatosan fétre lett vezetve. Bár­mily szerencsétlenek vagyunk is — fe­jezte be az elnök — oda Magyarország nemzetgyűlése nem jutott, hogy kopog­tatnia kellene bármely országban. Ugrón ablakait beverték. Ugrón Gábor mentelmi jogának meg­sértését jelenti be. Tegnap, nyilván be­szédének hatása alatt ismeretlen tette­sek lakásának ablakát betörték. Azok­nak az uraknak . . . Felkiáltások: Csirkefogók! Ugron Gábor: . . . akik a keresztény szeretet nevében (Nagy zaj.) ezt elkö­vették, azt üzenem: szíveskedjenek ki­sebb köveket alkalmazni, hogy gyerme­keim testi épsége veszélyben ne forog­jon. A köveket bemutatja a Háznak. Drozdy Győző: A korona megint esni fog! szóló javaslathoz elsőnek Giisswelff Sándor szólt hozzá. Ha a fajvédelemről beszélnek, — mondotta — akkor a nép köréből kell kiválasztani vezetésre alkalmas embereket. Az aránytalanságot nem numerus clausus­­sal kell megszüntetni, hanem azzal, hogy a magyar nép fiainak alkalmat adunk a tanulásra. Pappert Rezső: Ezzel a törvénynyel a szegény magyar nép azt zárják el a tudástól. Giesswein Sándor: Az egyetemre me­nők elsősorban kenyeret akarnak. Tud-e Magyarország majd kenyeret ad­ni ama fiainak, akiket visszatart a szak­képzéstől. A felsőbb iskola mellett na­gyon üdvös volna, ha az ifjúság valami mesterséget is tanulna. Milotay István: A gazdasági és szel­lemi szervezkedés terén mindent meg kell tennünk a magyar középosztály vé­delmére. A zsidó kézre jutott földbirto­kokat csak kitartó munkával lehet visz­­szaszerezni. A zsidóság térhódításának növekvő arányában adta fel a magyar­sághoz való ragaszkodás álláspontját Egymillió szellemi munkásról van szó, akiket ennek az agrár­államnak kell el­tartania. A középosztályt a parasztok tömegéből kell kiválasztani, ezt tette ed­dig lehetetlenné a közbeékelt zsidóság. Drozdy Győző mentelmi jogának meg­sértését jelenti be. Néhány nappal ez­előtt Ónodra utazott Néhány detektív nyomában volt és szóról-szóra felje­gyezte beszédét. Szabó József a közélelmezési minisz­tert akarta meginterpellálni amiatt, hogy a kenyérliszt élvezhetetlen, a be­lőle készült kenyér valóságos fekete massza. Minthogy azonban a közélelme­zési miniszter kijelentette, hogy ez csak visszaélés lehet és ez ügyben intézkedni fog, inerpellációját törli. A legközelebbi ülés hétfőn délelőtt­­ lesz. Az egyetemi beiratkozás im A látok csak Magyar&méghez akarnak csatlakozni. Hűséges támaszai lesznek Magyarországnak. Miskolc, szept. 18. A Magyar Jövő irta.,hogy tót közéleti férfiú érdekes és nag jgne­entőségű leve­lét volt alkalmunk ma olvasni. A levél egy menekült és ma Miskolczon funkcio­náló előkelő közigazgatási tisztviselő­nek és a magyar politika irányítóinak szó! és többek között ezeket mondja: Általános és napról-napra növekszik népünk elkeseredése. Gyűlölik a cseh »r»b«at, de sajnos, a magyarokért sem lelkesednek annyira, amennyire a hig­gadt megfontolás és a józan észszerű­­ség tanácsolnák. Szabadulni akarnak mindenképpen a cseh uralom alól, de Magyarországot sem mint magyar ural­mat, hanem mint olyan országot kí­vánják vissza, amelynek fenh­atósága alatt mint önálló nép élhetnek. Tény az, hogy a tótság első gondolata most az önállóság s azzal, hogy ezt melyik állam keretében kapják meg, azzal egyelőre nem­ törődnek. Kétség­telen, hogy ez az állam cseh semmi­esetre sem lehet. A magyaroktól vi­szont némiképpen féltik a tótok az eddig elért kis eredményeket is. Ez az egyik ok, a másik ok pedig, amely miatt nem lelkesednek a magyar kap­csolatért, vezetőik tájékozatlansága s a tendenciával terjesztett hírek a zilált magyar viszonyokról. Ha azonban — amit adjon Isten — a Felvidék felsza­badul, a magyar politika a régi helyett új Irányban halad, ha a magyar ura­lom a közélelmezés javulását fogja je­lenteni, a­ Felvidék tót népe lesz Ma­gyarország egyik leghűségesebb, leg­erősebb támasza. (MTI.) Megkezdődtek a lengyel-litván béketárgyalások. A lengyelek tíz nap alatt százezer foglyot ejtettek. Varsó, szeptember 1I. Szeptember 17-iki harctéri jelen­tés: A Szeret jobbpartján előnyo­muló ukrán oszlopok megszállott­ak Czortkov, a Sztripa melletti Buczacz, Urzevloka és Visniovcsuk helysége­ket. Az ukrán lovasság elüldözte az ellenséget Podhajczeból. A mene­külő ellenség üldözése közben csa­pataink megszállották a Zlota-Lipa mellett Brzezanyt és Narajov váro­sát Ettől északra a Dnyesztertől a pinski mocsarakig terjedő egész vo­nalon üldözzük a hátráló ellenséget. A fölszabadult területek egész né­pessége — ezúttal még a zsidó is — nagy lelkesedéssel üdvözli a fölsza­badító csapatokat A Mserskok az egész országot elpusztították és minden terményt elvittek. Az ellentámadás során ejtett zsákmány első részletének meg­számlálásával csak most készültek el. A hivatalos adatok szerint augusztus 15-e és augusztus 25-e között a lengyel hadsereg összesen százezer foglyot ejtett, továbbá ezerszáz géppuskát és kétszáznegy­venöt nehéz ágyút zsákmányolt. Rövidesen meg­lesz a béke. London, szeptember 18. Varsói jelentés szerint Kalvartjá­­ban tegnap délután megkezdődtek a lengyel-litván béketárgyalások. Az első tárgyalás hangja olyan volt, hogy röviden a békét helyezi kilá­tásba. Orosz vértart h MMérte­k, hogy rövidesen bitek akarnak MM. A menekültek dolgozni akarnak. Akármilyen munkát elvállalnak, csakhogy, megélhessenek. A közigazgatási bizottságnak a múlt héten­ tartott ülésén súlyos vád hangzott el a menekültek ellen. Az adófel­ügyelő, amidőn jelentése kap­csán a személyzet­ szaporítás kér­déséről beszélt, nyilvánvalóan hely­telen általánosítással egy jelentékte­len konkrét esetből azt a következ­tetést vonta le, hogy a menekültek nem akarnak dolgozni. Ez a vád, különös relamettel a me­nekültek súlyos helyzetére, a leg­rosszabb pillantban hangzott el és erkölcsi hatása annál súlyosabban érintette a menekülteknek munka­­alkalmakat kereső tízezreit, mert hivatalos helyről bélyegeztek meg sok ártatlan, jobb sorsra érdemes, dolgozni akaró embert. Az adófelügyelő vádjára vonatko­zólag ma kérdést intéztünk illetékes helyre, ahonnan a következő választ kaptuk: Mi a lapokból értesültünk az igazságtalan megrovásról, amely annyira alaptalan, hogy eleinte vá­laszra se tartottuk érdemesnek. Ké­sőbb azonban arra az álláspontra he­lyezkedtünk, hogy hivatalos helyről eredő sérelmekről lévén szó, oly formában felelünk rá, amely a leg­m­­éltóbb válasz lesz az adófelü­gyelő úrnak. Az Országos Menekültügyi Bizottság most állítja össze a kimu­tatást a már elhelyezkedett és elhe­lyezkedni kívánó menekültekről és ki fogja mutatni, hogy egyetlen me­nekült sem utasított eddig vissza semmiféle munkaalkalmat. Legfel­jebb arról lehet szó, hogy olyan me­nekültek, akiknek a viszonyai ezt megengedik, mert hiszen ilyenek is vannak, amennyiben állandónak ígérkező elhelyezkedésük küszöbön áll, nem vállalnak úgynevezett át­meneti munkát. De hát ez az ő leg­szentebb magánügyük.­­ Beszédes számokkal fogjuk bi­zonyítani, hogy igen előkelő vidéki köztisztviselők, magasrangú bírák és más diplomás emberek a feleségeik­kel együtt ipari munkák elvégzé­sére is vállalkoztak, csakhogy ne kelljen nekik segélyekből és kö­­nyöradományokból tengetniök az életüket.­­ Nem tudjuk, honnan vette a tárgyi alapot az adófelü­gyelő úr­­ könnyelműen elejtett vádjához, de­­ lehetetlen meg nem állapítanunk, hogy azzal igen rossz szolgálatot tett a menekülteknek, akiknek­ egy­általában nem közömbös a társada­lom rokonszenve olyan időkben, a­midőn minden vágyuk ebben az egyetlen óhajtásban merül ki: mun­kához és fedél alá jutni. — És higgye el nekünk a közön­ség, hogy ez tényleg így is van. Nap nap után megható jeleneteknek le­hetne az adófelügyelő úr tanúja, ha jelen lenne, amidőn a menekültek átveszik a részükre kiutalt úgyne­vezett pillanatnyi segélyt és kényes szemekkel köszönetet mondva érte, csaknem minden esetben azzal a könyörgésszerű kérelemmel távoz­nak, hogy ne pénzt, hanem valami foglalkozást szerezzenek nekik. A menekülteket természetesen nagyon kínosan érintette a hivatalos helyről elhangzott ítélet, amelyre, ha még válaszolni akarunk valamit, az csak az, menjen el az adófelü­gyelő úr a minisztériumokba és a különböző közhivatalokba és kérdezze meg, dolgoznak-e a menekültek és lehet-e kifogást emelni a szorgalmuk és lel­kiismeretességük ellen? Az adófel­­ügyelő úr különben néhány nap múl­va számokkal érvelő választ kap könnyelmű kijelentésére.

Next