Friss Ujság, 1927. november (31. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-02 / 248. szám
XXXII. évfolyam, 248. szám Budapest, 1927 november 1., kedd POLITIKAI NAPILAP — M*. ■■ A L^hS**0**0 előfizetési ara, WZ H9IP* mm M m® H ff® Helyben es .idékeDegy hónapra 1 P 40 gi ül TlEjjk ff ff ff ffff ff ' íoiától T. 205-GS. Negyedévre- P §§j gS Ü mTÜl mK Bffl— flOKKIADÓHIVATALOK : V, HonvWo. t ESJMára:Srr.,l. | llllf U Ifi* IPMUI /lCtv oldal Nagy képes regénymelléklettel Ára 6 fillér Az apagyilkos Papp Flórián anyja is kötélre kerül Merénylet a görög köztársasági elnök ellen Kenyér és házbér November elseje nemcsak az emlékezés napja, hanem a gondok napja is, amikor az élettel verekedő szegénység téli szükségletei megsokasodnak. Az idén az emelkedő házbér, a fűtőanyagok drágasága növelik ezeket a gondokat. Pedig, ha valamikor, most igazán itt volna a lehetősége, hogy a hoszszú hónapok óta állandóan felfelé gurított drágaság leépítése megkezdődjék, mert a világpiacon megindult a búza árának lemorzsolódása. Bezzeg, ezt már a mi életünk árának drágítói nem akarják olyan hirtelen leszámítolni itthon, mint a búza árának a legkisebb emelkedését, amikor napról-napra drágították meg a kenyerünket. A fővárosi kenyérgyárak és a pékek most lassú, körülményes tárgyalásokba bocsátkoznak, hogy mitévők legyenek és különböző kibúvókat keresnek. Az októberi indexszám alakulásától akarják függővé tenni, hogy milyen mértékben szállítsák le a kenyér árát. Mikor a kenyér drágításáról volt szó, hónapokon keresztül hiába figyelmeztettük mindazokat, akiktől a kenyér árának kialakulása függ, hogy az élet dráguló indexe máris elviselhetetlen, akkor semmi másra nem voltak tekintettel, csak a világpiaci árakra. Nos tehát, most a világpiaci árak igenis lehetővé teszik az olcsóbb kenyeret. Ne kezdjenek hosszú és kitérő tárgyalásokba, hanem a fővárosi kenyérgyárak most adjanak gyors és gyökeres példát arra, hogy hogyan teljesítheti ármérséklő kötelességét végre egy fővárosi üzem. Nincs idő a hosszú habozásra, hiszen a kenyérfogyasztás megdöbbentő csökkenése bizonyítja, hogy a főváros dolgozó népének ma már nemcsak a húsról, hanem a kenyérről is le kellett mondania. Nagyon jól tudjuk, hogy a mindenkori kenyérárak indítják meg a kedvezőbb, vagy rosszabb áralakulást az egész vonalon. A fővárosi kenyérgyáraknak tehát elháríthatatlan szociális kötelessége mostan megragadni az alkalmat, hogy egy példaadó kenyérár diktálásával megindítója legyen annak a régen várt flcsóbbodási folyamatnak, amely nélkül a november elsejével nehezedő téli nyomorúság elviselhetetlenné válna. Az ország pompás búzatermése, a felhalmozott búzalisztkészletek s ír búza világpiaci árának alakulása megadja a lehetősséget erre, tehát semmi helye a hosszú tanácskozásoknak, hanem tessék lesmállilizni a kenyér* árát. ! November November, — az erdő vetkezik Boldog nyarakról sir az őszi szél Eszedbe jut, hogy kocsin vagy gyalog Sorsod suhan a temető felé. November, — hogy elmúlt lásd a nyár, Elhullt virágod tarka csokra már . . . Eszedbe jut sok vesztett illat, íz, Dalodtól hangos virágos határ. November... Most kérdezd meg magad, Mit is müvelt hát szived, szád, kezed? Egy árva gyertyát horpadt sírodon Gyújt majd vájjon az emlékezet? Öreg fiu, — lásd búcsúzni kár Jön már nyomodban uj vidám sereg, Ki tőled tanulta nyári énekét — Dicsérd velük az örök Életet Dutka Ákos.