Friss Ujság, 1929. szeptember (34. évfolyam, 197-220. szám)
1929-09-13 / 207. szám
2 lene dolgozik. Fazekasné dolgozott tovább a saját módja szerint. Mikor pedig Székelyné már a hatóságokhoz is fordult, levelek kapott: „Jöjjön ki éjfél tájban a temetőbe, akkor ássa el Oláh Zsuzsi a bizonyítékokat.” * Meghal a „becsületes” bába Székelyné kiment a temetőbe, sohasem tért vissza többé. Harmadnap kifogták a Tiszából. A gyanú Fazekasnéra irányult, de nem lehetett ellene bizonyítani semmit. Az áldozat fia, a tizenhét éves Székely Sándor, nem törődött azzal, hogy nincs bizonyíték és amikor összetalálkozott vele, rálőtt. A golyó nem talált, a fiú két esztendei börtönt kapott. A hozzáértő versenytárs titokzatos halála után egyedül maradt a faluban Fazekasné. A dolga nagyon megszaporodott, de a születések száma nagyon megfagyott. Éltek, szerettek az asszonyok, talán jobban, mint azelőtt, de anyák nem akartak lenni. Sokáig nem maradhatott persze titokban az új iparág, figyelmes lett rá a hatóság, de Fazekasné csak csinálta tovább ördögi munkáját. Ha kitudódott valamelyik csúnya munkája és bíróság elé kellett állani, mikorra a tárgyalásra került a sor, nem vallottak és tagadtak a bűnös anyák, mintha meghipnotizálta volna őket Fazekasné, ha pedig tanú kellett, volt bőven, mindenre, mert Nagyrév nemcsak a méregkeverők hazája, hanem a mindenttudó, mindenre megesküvő hamis tanúké is. Nyolc esetben vádolta meg az ügyészség magzatelhajtással, mindig megrázta az ügyet, tanúival szemben tehetetlen volt a bíróság. A kilencedik esetben mégis rajtavesztett Fazekasné. Nem segítettek a tanúk, a szegény megoperált asszony ugyanis meghalt és halálos ágyán megvallotta, hogy az ő áldozata. Ekkor a bíróság két esztendei fegyházra ítélte. Amikor be kellett vonulnia a fogházba, ügyvédje lakásán öngyilkos lett. Betegen vitték el a fegyházőrök a fogolykórházba. Három hónapot töltött ott, akkorra megvolt ügyének újra felvétele, felmentették és szabadlábra került. Szabad volt tehát ismét, de már nem mert tovább angyalcsinálással foglalkozni. Nem is kellett. A fogházban rájött arra, hogy van ennek könnyebb és biztosabb módja is, mégis meglesz a kegyetlen anyák vágya: nem lesz gyerekük. Meghagyták ezután születni a gyermekeket, de amikor kéthárom naposak voltak, egy kis arzént adtak be nekik és a szegény kis ártatlanságok elpusztultak. Ki tudja, hány gyermek puszttult így el, hiszen a manipuláció egész mostanig senkinek nem Hint fel. Mikor meghalt valamelyik gyermek, ráfogták, hogy veleszületett gyengeség ölte meg. Pedig arzént kaptak szegény kicsik, mint azt a kis Cser Jusztinon és Istvánon a bírósági vegyész az exhumálás után megállapította. Az első 1916-ban, a másik 1923-ban halt meg. Hogy a felnőttek mérgezései mikor kezdődtek, nem lehet megállapítani. Fazekasné a fogházban tagadta, hogy valakit is megölt volna, de amikor kiszabadult és végigszaladta pácienseit, hogy a fenyegető hajról értesítse őket, már így kiált fel: — Ha megrázom az abroszt, belekerül egész Nagyrév. Nem rázta meg az abroszt, helyette sírba, vitte titkát. De nem tudta elvinni a sok asszony bűnét. A letartóztatott nagyrévnek majdnem valamennyie azt állítja, hogy ő beszélte rá a mérgezésre és ő is adta a mérget kisebb-nagyobb öszszegért. Takács Lajosné, Kiss Rózán, Lipka Pálné, Cser Lajosné, Pápai Ferencné, Murányi Zsigmondné, Sülye Mária, Beke Mihályné, Szendi Mária, Koltainé , Szabó Mária, Takácsné Pápai Eszter, Holyba Károlyné, mind azt állítja, hogy az ő rábeszélésére követték el a gyilkosságot, tőle vették a mérget. Nem lehet most és halála miatt nem lehet ezután sem kideríteni, mennyi igaz a bűnös asszonyok vallomásából, de ha csak a tizedrésze is igaz, akkor is iskolába járhatott volna a hírhedt Jáger Mari a nagyréviek Kövér bábaasszonyához, aki rossz szelleme,megrontója tudott lenni egy jó magyar falunak ■ és a falu asszonyainak és férfi népenek egyidőben. Soha a magyarföld romlottabb és rothasztóbb lelkét még nem látott, mint az övé, aki előtt értéktelen volt az emberi élet és ezért nyomorultan, , részvét nélkül pusztult el maga is ... FRISS ÚJSÁG 1929 szeptember 13, péntek Felbontanak minden gyermeksírt Miután a szolnoki ügyészségnek azt a gyanúját, hogy az egykekérdést is arzénnel oldották meg Nagyréven, az exhumált két Csergyerek esete igazolta, az ügyészség most elrendelte Nagyréven az utóbbi években elhalt gyermekek halála okának megvizsgálását is és a gyanús esetekben a csecsemőhullákat mind exhumálni fogják. Ma egyébként három új exhumálás történt. Dr. Nádas vizsgálóbíró ma exhumáltatta a nagyrévi temetőben az 1923-ban elhalt Selye Dénes, az 1921 január 23-án elhalt Győző Lajos és az 1920 december 7-én elhalt B. Takács Lajos tetemeit, akik közül az utóbbi rokkant katona volt és sírja fölött „a hazáért“ felirású fekete síroszlop állott. Az ügyészség nem fogadja el az orvosi véleményeket sem és ezt a tiszakürti esetekkel indokolja. Orvosi vélemény szerint Szűcs István 1926 október 16-án gutaülés, Szűcs Istvánné 1926 október 17-én aggkori végelgyengülés, Szakács Dániel 1926 november 4-én agylágyulás, Madarász József 1925 március 30 án szívizom elfajulás, Szabó Mihály 1925 március 19-én szívhűdés következtében halt meg, az országos bírósági vegyész véleménye szerint pedig valamennyi esetben mérgezés történt. Nagy sikert vár az ügyészség az újonnan elrendelt ötven nyomozástól, amelyet Császár János tiszthelyettes vezetése alatt folytat a cibakházai csendőrség. A tiszazugi földben nincs arzén Az orvosok és vegyészek eltérő véleménye következtében hivatalos vegyészi véleményt kértek arra a feltevésre nézve, hogy talán azért van annyi arzén az exhumált holttestekben, mert atemelő földje arzéntartalmú. A hivatalos vegyvizsgálat megállapította, hogy a temető földjében nincs arzén s ahol a hullákat környező földben arzént találtak, ez csak a halottak gyomrából leszivárgás útján juthatott a földbe. A vegyészek különben döntő bizonyítéknak tartják azt is, hogy az eddig exhumált holttestek anynyira konzerválódtak, hogy tíztizenöt év után még a ruha is megmaradt rajtuk. De csak az a kis nadrág, vagy szoknyarész, amely a gyomor fölé jutott. — A rutén föld háborús tűzfészekké válik, ha a Népszövetség nem kényszeríti a cseheket a békeszerződés betartására. Ezt közüik a rutének külön beadványban a Népszövetséggel, ahonnan védelmet kérnek a cseh terrorizmus ellen, mert Csehország nemcsak hogy nem hajtotta végre a szerződést, hanem ezt nem is tagadja. A rutének benyomása az, hogy a cseh kormány gúnyt űz a Népszövetségből és Benesék komiszságára vezetendő vissza az, ha a rutén nép, mely azelőtt Középeurópa legbékésebb népe volt, háborús tűzfészekben él ma Európa szívében. Három vérző sebe van Pestvármegyének A tüdőbaj, a csecsemőhalandóság és a nép felvilágosítatlansága . A tiszti főorvos nyilatkozata Pest vármegye közegészségügyi kérdései az utóbbi időben sokat foglalkoztatták a nyilvánosságot. Pest vármegyének nincs kórháza, a megyei városok, Cegléd, Vác kórházaiban pedig olyan állapotok uralkodnak, amelyeken éppen a közegészségügy érdekében kellene sürgősen változtatni. Demzsa Pál dr. vármegyei tisztifőorvos ezzel összefüggésben a következőket állapította meg: — A vármegye közegészségügye sok sebből vérző emberhez hamm, aki sebeinek gyógyítása céljából orvoshoz megy, az orvos legelőször a legsúlyosabb sebet látja el, utána sorrendben a többit. Három vérző sebe van Pest vármegyének, a tuberkulózis, a csecsemőhalandóság és a nép tudatlansága az egészségvédelem terén. Mi a helyzet a tuberkulózis terén Pest megyében? A tüdővészes a legtöbb esetben szegény, földhözragadt ember, szobakonyhában, vagy még ennél is primitívebb lakásban lakik. Betegségének természete olyan, hogy évekig hordja lábon, majd ágynak dől és ott várja be családja körében a katasztrófát. Betegségének utolsó idejében biztosan fertőz, mert ilyenkor űriz bőven baktériumokat. Megfertőzi családját és ennek tagjai legyengültem ellenéllóképesség nélkül húzzák az élet igáját és később ezek a szerencsétlenek is egy-egy numerusát adják a tüdővészben elhunytak statisztikájának. Az ilyen beteg szívesen menne kórházba, vagy bárhová, ahol rettentő sorvasztó betegségétől szabadulhatna, de nincs hová. Valóságos kálváriajárás, míg az orvos ilyen beteget elhelyezhet, mert nincs hely, nincs kórház. Ha a betegnek megfelelő lakása lenne, ahol elkülöníthetnék, akkor a védekezés sem lenne megoldhatatlan probléma. De a mai rossz gazdasági viszonyok mellett ki remélheti a széles néprétegek lakásviszonyainak ilyen kedvező megoldását? Ebben a kérdésben az egyedüli és gyors segítséget csak egy vármegyei tüdőkórház felállítása hozhatna. A budai hegyek körzete, a Duna és a főváros, közelsége valósággal invitál s föl- kínálkozik arra, hogy a senyvedő magyar nép felépülő mentsvárának helyet adjon. Ezt minél előbb életre kell hivni és az építést tovább halogatninem lehet. — A második seb a csecsemőhalandóság. Vármegyénkben nem egy helyen az évenkint elhunytak számának ötvenöt százaléka csecsemő. Ennek legnagyobbrészt az anyák tudatlansága az oka és hiszem, hogy csak elenyészőn kis számban az angyalcsinálás. Örvendetes, hogy ahol a Stefánia Szövetségnek fiókja van, a csecsemőhalandóság szemmel láthatóan csökken. Ezért kívánatos, hogy sürgősen létesüljön Stefánia-fiók a legkisebb és legeldugottabb faluban is. — Harmadik súlyos sebünk az, hogy a nép nincs felvilágosítva. Nehéz feladat egészségvédelmi tudással felszerelni a mai generációt. Sok bajt kerülünk el, ha a fiatalságot úgy az elemi, mint a gazdasági iskolákban, továbbá a leventeintézmény keretében közegészségügyre tanítjuk. Legyen a közegészségügy kötelező rendes tantárgy. Úgy tanítsák rá a gyermeket, mint az egyszeregyre és az ábéccre. A fehér terroristák követték el a németországi bombamerényleteket Tömeges letartóztatások és házkutatások egész Németországban • A világ legtökéletesebb pokolgépe A német rendőrség páratlan ügyességgel fogta el a bombaöszszeesküvés tagjait, akik szinte behálózták Északnémetországot, ahol a merényletek egész sorozatát követték el. A bombaszakértők megállapították, hogy a Hamburgban lefoglalt pokolgép a legtökéletesebb bomba, amelyet eddig láttak. A bomba szivardobozban volt, amelyet egy banktisztviselő a könyvespolcán rejtett el. A szivarosdoboz egyik sarkában egy konzervdoboz volt két kilogram robbanóanyaggal, míg a szivardoboz másik oldalán három zseblámpaelem sorakozott, amelyet a bomba készítője úgy kapcsolt egymáshoz, hogy együtt tizenkét voltos feszültséget produkáltak. A kis dobozban ezenkívül óramű is* volt, amelynek egyes részei a szivardobozba vésett lyukakon át kiállottak. Az óra lapján a 12-es szám alatt is dudorodás volt, úgy, hogy a kismutató a 12-es a 12-es szám alatt kis dudorodás Ezáltal az elemek között rövidzárlatnak kellett beállania, amit a robbanóanyagban elhelyezett izzószál átvett. Az izzószál szikrát pattantott ki, mely meggyújtotta volna a bombát. Az óra beállítása és szabályozása kívülről történhetett, anélkül, hogy a dobozt ki kellett volna nyitni. Az összeesküvők szellemi vezére Sálinger dr. volt, Berlin egyik legkülöncebb politikusa, akinek lakásán tartották a szélsőjobboldali radikális aktivisták titkos gyűléseiket. A fehérterroristák Consulszervezetének tagjai követték el a merényleteket és a legközelebbi napokban újabb bombamerényletek egész sorozatát tervezték Berlin középületei ellen. Salinger lakásán robbanóanyagot és rengeteg tervrajzot foglaltak le. Ma délelőtt Hamburgban újabb 11 gyanúsítottat tartóztattak le, úgy, hogy a lefogott emberek száma harminchatra emlkedett. A letartóztatottak között van egy schleswigi nagy napilap főszerkesztője, Uhse, akinek lakásán lefoglaltak számos kompromittáló iratot, továbbá Vick nagybirtokos és Volk Hermann édesanyja, aki fiának külföldről érkezett leveleit közvetítette annak barátnőjéhez és tudottjának bűneiről. Lefogtak egy marburgi városi tanácsnokot, aki a merénylőket rejtegette. Több új nyomot követnek és további letartóztatásokkal kell számolni. Csak a városi üzemeknek olcsó a villany. A fővárosi fogyasztó és adózó polgárság hiába sürgeti az áramszolgáltatás egységárának a méltányos leszállítását, az Elektromos Művek csak üzemzavarokkal kellemetlenkednek neki, de vannak a fővárosi Elektromos Műveknek dédelgetett kedvencei is: a fővárosi üzemek. Míg a fogyasztó közönség 48—54 filléres egységáron fizeti a villanyáramot, a fővárosi üzemek 35 filléres, a községi élelmiszerüzem és kenyérgyár pedig 33 filléres alapáron fizeti a világítási és 11 filléres áron az ipari áramot. Ilyen kedvezményt még a kórházak sem kapnak, pedig a nehezen élő fogyasztók méltán követelhetnek egyenlő elbánást. Elég volt már a városi közüzemeknek az adózók pénzén való dédelgetéséből!