Friss Ujság, 1929. november (34. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
XXXIV. évfolyam, 249. szám Budapest, 1929 november 1., péntek ..................... imiii—i—iiniiaiiwi—iw inininainiiiniH 'iiiiinm i ihiiui mmmmmtmtKtmKmKmmmmmmmmmmummHmmKmmmrmmmmMmmm POLITIKA NAPILAP ______________________ _ k éS^VdW.WÍS. ELŐFIZETÉSI AR/V. fcT töl Él iK® fi I áA B J'iíS^awí ----4P■ ülalu IJ mIIla auhttSErI K1BW U w WNIV ,i. Ha; Friss RádiéuJság és Gvermekuiság 12 oldal Ára 6 fillér Hajsza a hűvösvölgyi leányégető után Bognár cigarettázott és mókázott a bitófa alatt Az emlékezés NOVEMBER apró mécseinek millióit gyújtja meg ma a diadalmas élet a halottak csendes birodalmában. Emlékezünk szeretteinkre, megdicsőült hőseinkre. Odaállunk a nép elmúlt vezéreinek és nagyságainak sírja elé, s tőlük a megbékélt halottaink elmúlt életéből csengve várunk egy kis vigasztaló meleget és világosságot. Mert sajnos, hiába ragyogják be az élők városát a tündöklő villamos lángok és a temetőket a mi emlékezésünk mécsei, az ő elmúlt világuk a melegebb és fényesebb; az övéké, akik gyönyörű ideálokban bízva és lángolva éltek. Nekünk csak a gond, a gyász és a gondok elől menekülő élet loholása jutott. Nekünk tehát kétszeresen drága és szent ünnep az emlékezés napja, amikor az enyészet ködéből még egyszer fölmerül előttünk elmúlt szeretteink elsülyedt világa, a boldog Nagymagyarország élete, az ő szabadságeszmékért lángoló hitével, csodálatos jellemeivel, termékeny, alkotó erejű nagyságaival. Emlékezünk hősi halottainkra. Huszonhatezer elfelejtett hősünk sírján gyújtja meg ma Budapest főváros az emlékezés és a kegyelet mécsét, de hányan járnak itt közöttünk menekülő, vánszorgó életükkel a nagy háború mártírjai, félig elgázolt, roncsolt életű mártírjai, a hadirokkantak, a hadiárvák, hadiözvegyek és az elmúlt tíz esztendő roppant erőfeszítésének egyéb rokkantjai, tönkrementjei. A megdicsőült halottak ünnepén emlékezzünk meg ezekről a menekülő életekről is. A kegyelet mécsének világosságában érezzük át, hogy igazán akkor becsüljük meg halottainkat, ha itt maradt, itt felejtett szeretteiket nem hagyjuk segítség nélkül, ha neír, megyünk el fásult közönnyel a bénán, vagy árván ittmaradtak mellett, ha szerényen is, de segítünk rajtuk. Akik meghaltak értünk, abban a tudatban áldozták értünk életüket, hogy az élők tudni fogják, mi a kötelességük az ő árváikkal és hátramaradottaikkal szemben. A diadalmas élet rohan új harcok, új küzdelmek és új feltámadások felé, de ne feledkezzünk meg, hogy csak úgy érdemeljük meg az utódok kegyeletét, ha mi is teljesítjük kötelességünket a diadalmas élet elgázoltjaival szemben. Minden dalnak egy a vége: Méla, akkord, néma csend, Minden földi küzdelem még egyszer csendben megpihent. Minden harcra jött a béna Fáradt-testű nyugalom, Minden földi élet végén Pont a barna sirhalom. Minden rögben mag csírázik S porból kél az uj csoda — Nincs halál — A változó lét meg nem állott még soha... Mért csak éppen Téged zárna Földi Sir — szent szellemem, Mikor téged uj utakra Vár az örök Végtelen DUTKA ÁKOS