Friss Ujság, 1930. augusztus (35. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

1930 augusztus 1, péntek FRISS ÚJSÁG 50 kommunista gyanús egyént tartóztattak le Elfogták a győri lázító röpira­­tok terjesztőjét • Az egész vilá­gon készülnek a kommunisták az augusztus elsejei tüntetésre Az egész világon nagy előkészüle­tet tettek a kommunisták, hogy az augusztus 1-ét tüntetéssel ünnepel­jék meg. A magyarországi kommu­nisták is résztvettek a mozgalomban. A rendőrség már napokkal ezelőtt kinyomozta, hogy kik állanak a tün­tetés megszervezésének élén. A szer­vezőket előállították a rendőrségre és lakásukon rajtaütésszerűen ház­kutatást tartottak. A rendőrség épü­letében több mint 50 kommunistagyanús egyént vettek őrizetbe. Már a kora reggeli órákban meg­erősített rendőrjárőrök cirkáltak a főváros útvonalain. A rendőrség ál­landó készenlétben marad augusz­tus elsején. Minden intézkedést meg­tettek, hogy a legteljesebb rend le­gyen az utcákon. Győrből jelentik: A múlt éjjel lá­zító tartalmú röpiratokkal árasztot­ták el a várost. A különböző uccá­­kon és tereken nagymennyiségű budapesti keltezéssel ellátott röpira­­tot helyeztek el és ezenkívül a kül­városokban vörös festékkel kommu­nista jelmondatokat rajzoltak a há­zak falára és a kerítésekre. A rend­őrség a röpcédulákat lefoglalta, a felírásokat eltávolíttatta. A meg­indult nyomozás megállapította, hogy a tettes Krausz Rezső, a győri Szilárd-féle csónakgyár művezetője. Krausz Rezsőt letartóztatták. Laká­sán rengeteg röpcédulát és propa­gandafüzetet találtak. Egy látszólag üres levelet is lefoglalt a rendőrség, amelyen az írást most vegyi útón próbálják előidézni. Gráci jelentés szerint a rendőr­hatóság betiltotta a kommunisták­nak augusztus elsejére a Szabadság­térre hirdetett gyűlését. A kommu­nisták kijelentik, hogy nem engedik elvenni az uccuhoz való jogukat és ezért augusztus elsején mégis tün­tetni fognak. Parisban az augusztus 1-re terve­zett kommunista tüntetések hat­hatós megakadályozása végett a rendőrség 24 külföldi kommunista­­ agitátort a belga határon át kitolon­colt. A kitoloncoltak nemzetiségét így sorolják fel: olaszok, lengyelek, románok, magyarok, osztrákok, tö­rökök, oroszok. Románia nagyobb ipari városai­ban a sziguranca a hét folyamán több egyént tartóztatott le az au­gusztus elsejei vörös napra terve­zett kommunista demonstrációval kapcsolatban, így a temesvári ta­nonciskolában házkutatást tartot­tak, ahol nagymennyiségű lázító röpiratot találtak, több személyt letartóztattak. Kisenevben több mint száz­­ kommunistagyanús egyént vett őrizetbe a rendőrség. Ugyancsak tömeges letartóztatá­sok történtek Nagyváradon és Ko­lozsváron. *7* Az Autóbuszüzem deficites, ezért nem lehet fenntartani, mond­ja a polgármester, mert a fővárosi törvény szerint az új beruházási kölcsönt csak jövedelmező beruhá­zásra szabad fordítani. A Friss Újság már régen megírta, hogy az akkor lesz jövedelmező, ha fejlesz­tik, ha több kocsi jár s ha olyan útvonalakon is közlekedik, ame­lyekről most ki van zárva, hogy a túlzsúfolt Beszkártnak versenyt ne támasszon. Egységesíteni kell az­ egész fővárosi közlekedést ol­csóbbá kell tenni az adminisztrá­ciót, kellő szakértelemmel kell ve­zetni az üzemet s akkor nem lesz deficit. Le kell csökkenteni az 1 pengő 30 fillér­es kilométer üzem­költséget s akkor nem kell a vitel­díjak felemelésével fenyegetőzni, hanem inkább olcsóbbá lehet tenni az autóbuszt, amely különösen a pestkörnyéki közlekedésben drága. Kiemelték a tenger mélyéből a „Hindenburg" csatahajót, ame­lyet angol tengeren sülyesztettek el az angolok. Annak idején nagy katasztrófával járt a Hindenburg szomorú vége és így most érthető, hogy a németek nem nézték jó szemmel azt, hogy ezt a háborús „diadalemléket" az angolok ismét felszínre hozzák. Hosszú éveken át dolgoztak az óriási páncélos ki­emelésén, amely most végre sike­rült. Képünk a kiemelt Slinden­­burgot ábrázolja. ---——bwmt———------------­ Sok a panasz a Társadalombiztosító kerületi orvosaira Szigorú megtorlást ígér Papp Géza államtitkár • Töme­gesen veszti el tagjait a Társadalombiztosító a rossz gaz­dasági viszonyok miatt Az Országos Társadalombiztosí­tó Intézetnek hónapok óta van már önkormányzata, de sajnos, a mű­ködéséről keveset hallani s a pa­naszok száma sem csökkent. Mint­ha még álmát aludná ez az önkor­mányzati testület holott milyen reménységgel várta mindenki, hogy végre ez hoz majd rendet és nyugalmat az OTI működésébe. A tagok az eddigi tapasztalatok alap­ján szomorúan csalódtak. A táp­pénz kifizetések miatt való kálvá­riajáratások nem szűntek meg, az időpocsékoló megvárakoztatások a régiek, — szóval ott vagyunk az önkormányzattal, mint az a bizo­nyos mádi községbeli izraelita pol­gártársunk. A bajokon azonban egyszer már segíteni kell. A Társadalombizto­­sító Intézet élére­­a kormány Papp Géza államtitkárt állította vezér­­igazgatói minőségben. Az ő fel­adata az, hogy kihúzza az intézet kátyúba, rekedt szekerét a sárból. Nehéz feladat ez és Papp állam­titkár még csak az elején tart szi­szifuszi munkájának. Hozzá for­dultunk és eléje tártuk a hozzánk érkezett panaszok tömegét. — A súlyos gazdasági viszonyok — mondotta Papp államtitkár — megnehezítik a Társadalombizto­sító Intézet helyzetét. Egyensúly­ba kell hoznunk a szolgáltatásokat az intézet anyagi helyzetével. Te­kintettel kell lennünk úgy a mun­kások igényeire, mint pedig a munkaadók teherviselő képességé­re. A rengeteg végrehajtást tettük most szóvá. A Társadalombiztosí­tó kegyetlenül hajtja be a járulé­kokat. — A Társadalombiztosító nem engedheti el kinlévő követeléseit, mert akkor tönkremegyünk — hangzott a felelet, úgy segítünk a bajon, hogy részletfizetést engedé­lyezünk. Ezenkívül intézkedü­nk, hogy a végre­hajtásokat a legritkább ese­tekben foganatosítsák. A járulékok befizetése ugyanis aggsztóan csökkent. Ennek az oka a rossz gazdasági viszonyok­ban rejlik. A munkanélküliek tömege veszti el tagsági jogát. — A munkanélküliségnek tudha­tó be. — folytatta Papp államtit­kár, — hogy a tagok száma meg­döbbentő csökkenést mutat. Ez évi januárban a múlt év januárjához képest 42 ezerrel volt kevesebb ta­gunk. Ez év februárjában ez a csökkenés 46 ezerre emelkedett. Az­óta van ugyan egy kis­­javulás, de ez még mindig kevés, mert nem folyik be annyi járulék, hogy fe­dezhetné kiadásainkat. A költség­­vetés első öt hónapjában 21 millió pengő helyett 17 millió folyt csak be, ezzel szemben a kiadások 19 millióra rúgtak. Az államtitkár ezután felsorolta, hogy e kiadások mire fordíttattak. Tisztán és kizárólag táppénzre, kórházra, orvosra ment el ez az összeg. Az adminisztráció kiadá­sai nincsenek benne ebben az ösz­­szegben, amely így is a csupasz és szomorú csődöt jelenti. Hogy eb­ből a csődből ki­vergődjenek, ezen dolgozik Papp államtitkár. Hogy mi lesz az eredmény, hamarosan el kell válnia, mert a tagok nem szenvedhetnek tovább a régi, rossz vezetés miatt. Szó­vétettük azután, hogy a betegek sokat panaszkodnak az intézet kerületi orvosaira. Dicséretes kivételektől eltekint­ve, az orvosok úgy bánnak a Tár­sadalombiztosító tagjaival­ ,pult­ba ingyen kezelnék őket, ped­ig je­lentős fizetést kapnak munkájuk­ért. Magának az államtitkárnak 38 évi állami szolgálat után a fi­zetése alig háromszorosa annak, a­mit egy-egy kerületi orvos kap. Méltán elvárható tehát, hogy be­csüljék meg magukat és azt az ál­lást, amelynek elnyeréséért való­ságos közelharcot folytattak, ami­kor megpályázták. Papp államtitkár ellentmondás nélkül hallgatta meg panaszos ki­jelentéseinket és ezt fűzte hozzá: — A panaszokról én is tudok. A kerületi orvosokat nehéz ellen­őrizni, de annyit mondhatok, hogy a tudomásunkra jutó panaszo­kat sürgősen és szigorúan ki­vizsgáljuk és a sérelmeket or­vosolni fogjuk. Papp államtitkár végül feljogo­sított bennünket, hogy a Friss Újság olvasóinak min­den alapos panaszát és sérel­mét juttassuk el hozzá s minden egyes esetben vizsgála­tot fog indítani, hogy a sérelmek okai megszűnjenek. A Friss Újság tehát a Társadalombiztosító elleni panaszok felvételét és illetékes helyre juttatását átveszi olvasói­tól s arra is gondunk lesz, hogy a sérelmek ügyében az orvoslás el ne maradjon. Természetes, csak jogosult és igazságos­­ panaszokat juttatunk Papp államtitkár elé, hogy igazságot szolgáltasson mind­azoknak, akiken sérelem esett. IH85IBlBlSBEB98BBIBIBN­BDKSSIBSI9BlllBlBllIlIBIBSSBSBRHN­flKSRlBBEB­SS31BBlBBN­ 3 Gyárat alapítottak, hogy alkalma­­zottjaik fizetését elsikkaszthassák Hat-hétezer pengőt vettek fel hivatalnokaiktól • Börtön­ös fegyházbüntetést kaptak Patai László cukrász és Miklósi Sándor rovott multú ügynök ez év januárjában a Főherceg Sándor­­utcában nagy helyiséget béreltek, ott cukorkacsomagolással nyolc­­tíz­ leányt foglalkoztattak. Az uc­cura hatalmas cégtáblát tettek „Fortuna cukorka- és csokoládé­­gyár” felirattal. Ezután hozzálát­tak kauciós alkalmazottak felvéte­léhez. Árukihordó, kocsikísérő, raktár­­nők, még fiókfőnököt is vettek föl, természetesen mindegyiket kisebb­­nagyobb kaucióval, úgy, hogy ezen a címen körülbelül hat-hétezer pengőt szedtek össze. Mikor az alkalmazottak előtt, akiknek a gyárban semmi dolguk nem akadt, gyanús lett, hogy az egész „gyárban” összesen csak ■százhatvan kiló cukor az egész készlet, visszakövetelték a pénzü­ket és mikor ezt Pataki és Miklósi nem tudták visszaadni, csalás miatt feljelentették őket. A rend­őrségen kihallgatásuk után mind­két „gyártulajdonost” le is tartóz­tatták. Géczy Károly dr. törvényszéki egyesbíró ma tárgyalta a csalás­sal vádolt két „gyáros” ügyét. A tárgyaláson nagy számban kihall­gatott­­ sértettek egymásután pa­naszolták el, milyen hangzatos ígéretekkel csalták ki tőlük meg­takarított pénzüket. Mikor aztán a pénzt átadták, foglalkoztatni se tudták őket, a városba küldözget­tek üzlethelyiséget keresni, egyik-másiknak három-négy doboz cu­korkát adtak, hogy azt az utcán árusítsák. A bizonyítási eljárás lefolytatá­sa után a törvényszék mindkettő­jüket bűnösnek mondotta ki több­­rendbeli csalás bűntettében és Pataki Lászlót hét hónapi bör­tönre és száz pengő pénzbünte­tésre és a már büntetett előéletű Mikló­si Sándort pedig két évi és két hónapi fegyház­­büntetésre ítélte. Az, Ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlottak fellebbezést je­lentettek be.­­ Megújították az asztalosmun­kások kollektív szerződését. Az Asz­talosmesterek Országos Szövetsége az asztalos és fagépmunkásokkal megkötött kollektív szerződés érvé­nyességét további egy esztendőre meghosszabbította. A munkásoknak az a meggyőződésük, hogy ha a kol­lektív szerződést szigorúan betartj­­ák és az egyes műhelyekben nyolc óránál többet nem dolgoznak na­ponként, elhelyezhetők még a mai nehéz viszonyok közepette is azok a szakmunkások, akik hónapok óta munka nélkül vannak. A munkások a szerződés meghosszabbításával a nyolcórai munkaidőt, a túlóraszázal­­ékot és a műhelyen kívüli százalé­kot akarták biztosítani.

Next